Magyar-Hun
"Magyar-Hun Szótár HUN SZAVAK, SZÖVEGEK magyar fonetikus átírásban, örmény(I) ill. görög(K) szövegek alapján Iszfaháni kódex (szószedetben jelölése: I), Kr.u. 500 körül. Az alábbi anyagok örmény keresztény hittérítők feljegyzései a Kaukázus É-i előterében az 5. szd. második felében és a 6. szd. folyamán ott létező egységes hun államról. A hunok életéről, nyelvéről leírt anyag a korai középkor páratlan értékű feljegyzés-gyűjteménye. Az örmény szerzők igen magas szintű etnográfiai, grammatikai, földrajzi tudásról tettek tanúbizonyságot. A feljegyzések története hallatlan érdekes, s részmozzanataiban sok rejtélyes történést foglal magában. Az bizonyos, hogy a 17. szd. első felében kerültek jelenlegi helyükre, az eredeti Van-tó környéki rejtekhelyükről Nagy Abbasz sahinsah szállítatta őket, feltehetőleg örmény tanácsadói javaslatára, a Szurb Khács kolostor ősi kézirattárába. Jelenleg az iráni állam nemzeti kincsének tekinti, amely státuszt a Perzsiai Örmény Apostoli Egyház messzemenően akceptálja. Az alábbi anyag a kódex eredeti kigyűjtött egyes szavait, nyelvtani alakzatait mutatja be, nem tartalmazza a hosszabb szövegeket. Valószínűsíthető, hogy az eredeti nyelvtani válogatás nem öleli fel a szövegekben rejlő ez irányú lehetőségeket. A teljes hun fonetikus jelrendszer és örmény átírására sincs itt technikai mód. Az eddig feldolgozott anyag azt sugallja, hogy két nyelv van jelen, az egyik az alapnyelv, amelyik mind szókincsében mind pedig nyelvtanát tekintve besorolható a finnugor-türk nagycsaládba, a másik pedig egy olyan nyelv, amely az előbbitől teljesen eltérő nyelvtani szerkezetű, szókincse is eltérő, szavaira többnyire jellemző a magánhangzó torlódás. Ezt a feltételezett másik nyelvet itt a jegyzetekben (b)-vel jelöljük. E szavak, szóösszetételek általában be vannak vonva a törzsnyelven írt szövegekbe, hosszabb önálló mondatokban eddig még nem volt található. Feltehetőleg az ősi szavakban, mint pl. földrajzi nevek, csillagnevek esetében gyaníthatjuk a "b" nyelvből való eredetet. A kódex több esetben utal egy keleti hun nyelvre, amely kínai hivatkozásokból ismert, s ez a nyelv - úgy tűnik - szakrális jellegű. Ez nem a "b" nyelv. Krétai kódex (szószedetben jelölése: K), Kr.u. 700 körül. Elsősorban görög feljegyzések a valószínűleg a Kárpát-medencében és környékén élő "szküthák"-ról. Krétai görög szerzetesek feljegyzései. A feljegyzések nem tisztázható körülmények között a 14-15. század folyamán örmény szerzetesek birtokába jutottak, s szintén kinyomozhatatlan módon jutottak a 17. század első felében az Iszfahán tartományban lévő Szurb Khács kolostorba. A kolostori hagyomány szerint itt egy "Pszák" nevű szerzetes fedezte fel a többi hun feljegyzésekkel való témaazonosságot. A szöveg idéz néhány szkütha szót, - lásd a (K) jelölést, - amelyek megegyezést, vagy nagy hasonlóságot mutatnak az iszfaháni kódex vonatkozó szavaival. Az egyetlen bilinguis szöveg (lásd a szó és nyelvtani alakgyűjtemény végén): a "Kezdetben vala az ige..." című szöveg. A Krétai Kódex szintén a Szurb Khács kolostor birtokában van, szintén iráni nemzeti kincs. FONETIKA: A hun betűk száma megegyezik a klasszikus örmény betűk számával, eltekintve az örményben nem létező Ü betűtől. Ezt az örmény átírásban UJ-nak, vagy a görög Y alkalmazásával jelölik. A hun szövegek, minden valószínűség szerint, - a fonetikus betűkön túl, - szótagjeleket is használnak ligatúra-szerű összetételben. A magyar fonetika szerinti átírást az örmény betűjelek alapján végeztük el. Tudvalévő, hogy az örmény betűrendszer a legfonémhűbb az írás története során. Az nem dönthető el bizonyosan, hogy a hun betűk tökéletes megegyezése az örménnyel eredeti megegyezés-e, vagy csupán egy "interpretatio armenica". Betűk a magyar átírás szerint: a, á, b, c, cz, cs, csh, d, dz, dzs, e, é, f, g, gh, gy, h, ch, i, j, k, kh, l,ll, m, n, o, ö, p, ph, r, rr, s, sz, ssz, t, tz, th, u, ü, v, w, z, zs. Megjegyzés: Mint ahogyan az örményben sincs TY és NY mássalhangzó, úgy a hunban sincs jelölve. hun: chun(I), többessz.: chunkh + hunok területe ember (férfi): chun, chunkh(I,K) (K: szküthai) nő: inü, többes sz.: inekh(I) úrnő,uralkodónő: aszuni(I) FŐNEVEK TÖBBESSZÁMA: A hun főnevek nagy többsége magánhangzóval végződik. A főnevek többes száma a végző magánhangzótól függetlenül: végmagánhangzó nélküli tő+ EKH, pl. kevi, kevekh. A mássalhangzóra végződő szavaknál: tő+KH. pl. chun, chunkh. A fentiektől eltérő rendhagyó főneveket mindig külön jelöljük. FŐNEVEK TÁRGYESETE: Magánhangzóval végződő szavaknál: -T végződés, pl. kevit, mássalhangzóval végződő szavaknál: -ET végződés, pl. kevekhet. FŐNEVEK BIRTOKOS ESETE: Magánhangzóval végződő szavaknál: -JE végződés, pl. kevije, többes szám: kevekhé. Mássalhangzóval végződő szavaknál: -É végződés, pl. szömé FŐNEVEK RÉSZES ESETE: Egyes szám: -NEKI szóvégi képző, pl. kevineki = kőnek, többes szám: szótő+-EKHNEKI szóvégi képző, pl. kevekhneki = köveknek FŐNEVEK ELVONATKOZTATÓ ESETE: Magánhangzóval végződő szavaknál: tő+ -ETÜL szóvégződés, pl. kevetül, mássalhangzóval végződő szavaknál: -ETÜL szóvégződés, pl. kevekhetül, szömetül. BIRTOK HELYZETŰ FŐNEVEK RAGOZÁSA: neilim: nyilam neiliam: nyilaim neilit: nyilad neiliat: nyilaid neilej: nyila neiliaj: nyilai neilinkh: nyilunk neiliankh: nyilaink neilitekh: nyilatok neiliathakh: nyilaitok neilekh: nyiluk meiliakh: nyilaik A tárgy-, részes-, stb. esetek továbbképzése a fentiek szerint, kivéve a jelentősszámú rendhagyó formákat: pl. kezim, kezit, kezej, kezinkh, kezithekh, keziekh (alanyeset), de tárgyesetben: kezimet, kezitet, kezET, kezinkhet, kezitheket, keziekhet. R végződésű egy szótagú főnevek ragozása. Pl. sor(sor), ser(sör), bor(bor), tur(árok), zur(csermely), stb. a.e.: sor, t.e.: sort, r.e.: sornek, b.e.: sorej, e.e.: sortül. birtokként: sorim, sorit, sorej, sorinkh, sorthek, sorikh, t.sz.: soriam, soriat, soriaj, soriankh, soriathok, soriakh. "
http://www.gobeportal.gobeshop.com/modules.php?name=Encyclopedia&op=list_content&eid=11
|
