Nagy rajongója vagyok Karinthy Ferenc írásainak. Én őt nem csupán zseniális írónak, hanem kitűnő nyelvésznek, utazónak, életművésznek egyszóval egy modern, XX. századi polihisztornak tartom. Róla és műveiről szóljon ez a topic.
Jellemző a korszellemre, hogy - ha már Kádár szóba került -,. hogy a Napló szerint a leányfalui nyaraló ajtajába hírességek írták a nevüket. Amikor Kádár arra járt ő is beírt oda és utána Cini azon gondolkodik, hogy nem hiszik -e majd a barátai azt, hogy ő a rendszer kivételezettje, magyarul cikis volt az, hogy maga Kádár írogat oda. Bár éppen Kádár poénkodott ezen ha jól emlékszem, tehát ő is tudta hogyan működik a saját gépezete.
OFF: Egyébként véleményem szerint a legigényesebb feldolgozása a korszaknak Huszár Tibor: Kádár - A hatalom évei 1956-1989 de Moldovától is el szeretném olvasni az ő Kádár könyvét, utóbbi már inkább szórakoztató műfaj.
Persze, én is éltem a korszakban, de a politikába - mint sokan mások - akkoriban nem lehetett belelátni. Most abból mit lehetett megtudni, hogy xy küldöttség érkezett és baráti légkörben...
Az egy ilyen világ volt. Honnan lett volna egy Magyarországon élő írónak számottevő jövedelme vagy vagyona dollárban? Nem volt (nem lehetett) neki, ezért nyugaton törvényszerűen ösztöndíjakra és az ottani magyarok támogatására szorult.
Erről KF. írt a Brüsszeli dialóg c. kis írásában, ahol az elhíresült "Kádár bosszúja " kifejezés szerepel. Mármint, hogy a hatvanas években már lehetett külföldre utazni , de pénz nélkül, így az itthoniak kint a disszidensektől tarháltak pénzt, szállást, ellátást és ez az ottanaik idegeire ment .
Hálisten, éled a topiKKK! Nna, gyerekek, ez akkoriban csak úgy ment, hogy volt egy-két író, azaz, ÍRÓ. Amúgy NAGYBETŰVEL. KF is egy volt közülük. És egy sor darabjáért - külföldön, úgymond, honoráriumként (honor, ahogy mondták) - kapott nem forintot, hanem USD-t. Hát persze. Ám akkoriban - talán Ti nem tudjátok - a hazahozott valutát be KELLETT rakni a bankba, oszt ki lehetett venni, de csak vásárlásra, utazásra - qrva jólelkű volt az akkori rendszer. Ám külföldön annyit vett fel, amennyit akart, ám itthon el kellett számolnia, hogy vajh', honnan van a Rolls-Royce, meg a többi. Ezért járt csak egy VW Bogárral, ami persze, akkor sem volt egy piskóta. De nem csalt/lopott/simliskedett többet, mint a nagy többség. Tkp. mindenki ezt csinálta - dehát, nem ezért szeretjük a Mestert, á la jereváni rádió. Ha még nem ismeritek:
A jereváni rádióhoz kérdést intéznek: Pozsáluszta [kérem], igaz-e, hogy Csajkovszkij homokos volt?
Én is úgy látom, hogy akkoriban, ha valakinek megvoltak ezek az alapdolgai (lakás, kocsi, nyaraló, nyugati cuccok) ráadásul ismert, népszerű ember volt, utazhatott, szinte minden évben stb. stb. az nagyon befutott embernek számított és igazi sztár volt.
Sőt, éppen a Naplóban írja le, hogy a nagy magyar színészek milyen alpári, kicsinyes módon viselkednek ha nyugatra szabadulnak - mint a gyerekek. Ez szerintem sok szoc. országból jövő így érezte, nekem a családban mesélték, milyen volt a 70-es években innen pl. Londonba beszabadulni. Nagyon király! :)
Egyébként a mai magyar írók közül is sokan örülnének ha pusztán írásból egy ilyesfajta egzisztenciát tudnának teremteni.
Visszatérve a "sóherságra". (Bár nem világos, hogy ez hogyan értendő: nem szívesen adott borravalót, vagy úgy általában nem volt pénze. Az utóbbi nem túl hihető.)
Van Cininek egy "Malamuddal" c. írása Malamud 60-as (70-es?) évekbeli budapesti látogatásáról. Ebben írja:
"Itt az ideje magvallanom egy súlyosan törvénybe ütköző - azóta remélem elévült - cselekvőségem: dugiban volt száz dollárom. Tartva a vámhatóságoktól, a bankjegyet útitársaimnak adom oda, vigyék, nevezzük nevén, csempésszék át nekünk az ellenőrzésen. Nem egymás mellett ültünk, Fiumicinóban pedig Annát annyi csivitelő olasz hozzátartozó, barát üdvözli és lebzseli körül, illendőnek véljük tapintatosan elbúcsúzni, mi úgyis átszállunk a tranziton keresztül Palermóba; s igyekszem diszkrét célzással eszükbe juttatni a számukra bizonyára jelentéktelen pénzösszeget. - Miféle pénz? - kérdi ártatlan arccal Bernard. - Hát az az ezer dollár, tudod. - Ja úgy - neveti el magát, míg a százast előszedi zsebéből. - Lefogadom, Szicíliában két hét múlva te leszel a maffia főnöke, a magyar godfather."
Az egy ilyen világ volt. Honnan lett volna egy Magyarországon élő írónak számottevő jövedelme vagy vagyona dollárban? Nem volt (nem lehetett) neki, ezért nyugaton törvényszerűen ösztöndíjakra és az ottani magyarok támogatására szorult.
Magyarországi viszonylatban viszont szolid egzisztenciája volt. 1971 februárjában pl. ezt írja a naplójába (azzal kapcsolatban, hogy hogyan viszonyulnak hozzá a fiatal írók):
"Zavaróbb számukra a szép lakásom is, kocsim, kutyám, életformám, egész "befutott" voltom. Meg azelőtt is "jól feküdtem", most is, Moszkvában is jártam, New Yorkban is."
Hölgyek, urak: na, hála istennek, ezt is megoldottuk valahogy, és szolid-szelíd, kulturnűj cselovékok (Kulturmensch) módjára mindenki megmondta a magáét, oszt jónapot - nincs harag. Bizisten, semmi hozsánna vagy -anna. Nagy volt ő és köszönjük, hogy volt.
Mellesleg, a teljes vagy féligteljes pénztelenség amolyan vörös farokként húzódik keresztbe a teljes magyar - és nem csak magyar - irodalmon. Lásd Kar. Frigy. teljes életművét, állandóan szorongató anyagi gondjait, de nemcsak ő volt így.
JAJJJJ, és még valami: jól tudom, hogy összevissza két, azaz 2 írásából készült film??? A "Budapestitavasz" és a "Házszentelő" regényre/kisregényre gondolok; ez utóbbi a "Gyertek el a névnapomra" címet kapta a keresztségben, és 1általán nem volt rossz film, sőt. Bujtor, Kállay és a feledhetetlen Kálmán Imre, nyugodjék. És persze a csodálatos Piros Ildikó.... Igen nagy film volt, na. És a lényeg: ez a kisregény/nagynovella - ahogy azt még az oskolában tanították - KEMÉNYEN OSTOROZTA KORA SZOCALISTA/KOMENISTA TÁRSADALMÁT, he-he-he...
Oszt látta-e valaki? Vagy ha kell valakinek, át tudom DVD-re vagy VHS-re másolni!!! Megéri!
Nem szeretnék az igazságosztó szerepében tetszelegni, ez idegen tőlem.
Tekintettel arra, hogy kedvenc írónk sajnos már nem él így nehezen tudna válaszolni,
ha egy egykori fürdős anekdotában azt állítják róla, hogy sóher mert nem adott elég borravalót, vagy ha valaki akkoriban irigykedett arra, hogy a világirodalomban is ismert és elismert írót a világon mindenhova meghívták. Így tekintsük ezt egy véleménynek, de attól nekem nem lesz hitelesebb, hogy olyan mondta, aki ismerte, azt aki ismerte... mert az nagyon szubjektív, így mindez maradjon meg annak a véleményeként aki leírta és ne fogadjuk el, hogy ez valóban így is volt. És ezzel természetesen lehet vitatkozni, de hagyjuk meg a lehetőséget, hogy mindenki megírja amit gondol, bizonyos keretek között.
Én személy szerint nem tartom potyázásnak ha egy ilyen szintű iró elfogadott meghívásokat és élt a lehetőséggel. Ráadásul akkoriban elég szigorú devizakorlátozások voltak, így kénytelen volt ezeket elfogadni, ha utazni akart.
Engem egyetlen szempontból érdekel: milyen hatással volt írásaira? Szerintem jó hatással.
Ha valakiről leírják az igazságot és ezzel megsértik az emlékét, akkor az igazsággal van baj, az elhunyttal, vagy a hozzászólóval ? A címből nem derül ki, hogy ez itt a Karinthy Ferencet hozsannázók szent polgári köre.
Mint mondottam, apám jó barátja volt ifjabb Karinthy, én is többször találkoztam vele, de még kisgyerek voltam. A saját fia, Márton is leírja, hogy "nehéz" ember volt.
Nem is tudom, miről, kiről, de eszembe jutott egy vicc: a hatvanas években keringtek a jereváni rádiósviccek.
Kérdés a jereváni rádióhoz:
- Igaz-e, hogy Csajkovszkij homo***xuális volt?
Válasz:
- A hír igaz. Ám nem ezért szeretjük.
Nos, ez főleg nb. 3x részére lehet vicces vagy tanulságos, aki eleddig 2x szólt hozzá és székfoglalóiban 2x sértette meg az író emlékét. Ebben a topikban NEM arról volt szó, hogy embernek MILYEN VOLT, hanem hogy MIT ÍRT. Aztán ebben a topikba(n) a tisztelők KF műveiről írnak, nem pedig arról, hogy végigkunyerálta a világot.
Azt tudni kell, hogy pl. Amerikába nem maga ment, hanem meghívták; ha én meghívok valakit, akkor annak állom a költségeit. Gondolom, erről volt szó: kézről-kézre adták, itt is eltöltött egy-két napot, ott is eltöltött, de nem hiszem, hogy csak és kizárólag kunyerálni ment volna oda. És ha igen... a magyar írók akkor sem mérhetetlen gazdagságukról voltak híresek. És megjegyzendő, hogy külföldi útjairól remek élményekkel tért vissza és meg is osztotta az olvasóval.
Mellesleg az EPEPE valóban igen jó, bár egyáltalán nem KF-es. Fenemód oda kellett figyelni, miről is van benne szó...
A vilászerte tett utazásain állandóan potyázott, a nyugati emigráns magyarok szinte eltartották, mint a nagy írót és társasági embert.
Ki olvasta az Epepét ? Szerintem a magyar sci-fi első öt könyvében van (mivel én más sci-fiket csak Nemere Istvántól és Kuczka Pétertől olvastam, ezért nálam az első). Nem beszélve arról, hogy a korát messze megelőzte. Mind a mai napig könnyesre röhögöm magam az epepe-i nyelv példáin, és hogy az ünnepelt nyelvész egyszerűen nem tud mit kezdeni a fene nagy tudásával. Mindenkinek ajánlom elolvasni.
Én is éppen mostanában beszélgettem valakivel, aki együtt síelt vele a Mátrában. Minden körnél behúzott egy konyakot, míg a végén már az ellenkező irányú buszra szállt fel. Igaz, az Szegedre ment és ott neki színházi állása is volt (az akkori szocialista vidéki színház belső világát műveiben is felleljük), tehát lehet, hogy nem véletlenül indult arrafele, de cinikus hírforrásom szerint akkor már nem teljesen tudta mi az irány... :)
Azért így is nagyon szeretjük!!!
Sóhersága pedig szerintem egyenes következménye lehet apja tékozló és pénzügyileg lehetetlen természetének, mit gondoltok?
Karinthy Ferenc apám közeli ismerőse volt, a Gellért-fürdőben utálták a kabinosok a sóhersága miatt (tudom, halottról jót vagy semmit). Ezt a dedikációt a Gellért-fürdőben kaptam tőle kedvenc gyerekkori könyvemre, az Epepére:
Az Epepe Karinthy világszerte legismertebb könyve, ha esetleg valaki nem tudná.
A japán úton kívül nem is emlékszem keleti országra. Nekem furcsa, mennyire nem volt oda Japánért. Igazi őseurópai... Mi (a feleségemmel) határtalanul jól tudjuk magunkat érezni Keleten.
Egyébként pont az jutott eszembe, hogy van olyan fontosabb ország, ahol Cini nem járt? Mondjuk pl. Tibetben biztosan nem. Meg úgy általában a keleti vonulat nem jött be neki, lásd Japán élmények, japán színház stb.
off: Érdekes nekem nagyon tetszik a japán kultúra, bár a japán színházban talán csak a kobuki (köbüki? :) ) tetszene a no az túl elvont. Sajnos még egyiket sem sikerült látnom, bár voltak itt is ilyen előadások.
Sir SUPERB: Igen, igen, értettem, igyekszem, mint a fene, türelmet, türelmet és türelmet... ja, és türelmet. Kissé a fejemre nőttek a dolgok, de hidd el, igyekszemmmm!
Ha van valami képszerkesztőd, ott lehet manipulálni a dolgot, kisebb felbontás vagy csak a kíváánt részt vágod ki stb. próbáld meg, várjuk azt a bizonyítékot! ;)
Sajnálom, nem tudom berakni a Mester kezeírását, mert az üzente a rendszer, hogy a mérete nem haladhatja meg az 512 Kbyte-ot, a három kép meg egy-két százassal több. Tanácsot kérek, mit lehet ilyenkor tenni??? Előre is köszöni a SnoopyPapa!
Ritka is, de ki tudja, hogy valóban az eredeti aláírás van-e ott? Én ugyan meg nem mondom. Persze Cini népszerű író volt, aki biztos aláírt ha erre kérték, így becslésem szerint szép számban vannak a könyvespolcokon dedikált kötetek tőle.
Nem ismerem. Ha ismerném, már korábban kértem volna, hogy írja alá a könyvet. Csak a helyemre parkolt (nem az utcán, kertben), én meg morcos voltam ettől, így elmaradt a kérés. De amúgy sem elismerésre méltó egy ilyen ismeretség. Nem az én nagyságomat mutatja.
