"Visszatérve a jupiter gyűrűjére ill. a Naprendszer bolygóinak közel egysíkú keringésére: Véleményem szerint ezt a keringés középpontjának - azaz a Jupiternek ill. a Napnak - a forgása okozza."
Ez szerinte egy téves nézet: A Jupiter egy sikban esö gyürüit a gyürüt kitevö részecskék közötti vonzás okozza, épp úgy mint a bolgyók közötti vonzás okozza, hogy azok pályái majdnem egy sikba esnek.
Visszatérve a jupiter gyűrűjére ill. a Naprendszer bolygóinak közel egysíkú keringésére: Véleményem szerint ezt a keringés középpontjának - azaz a Jupiternek ill. a Napnak - a forgása okozza.
Semmilyen fizikai tapasztalatunk nincs a gravitációt rezgéssel magyarázni, vagy azonosítani. Mi rezegne 10^-18 cm távolság alatt úgy, hogy pl. egy stabil protont vagy stabil prozitront okozna, pozitív elektromos töltéssel és két nagyságú tömeggel m(P) , m(e)?
Az hogy a nem-konzervatív kölcsönhatás (a bolygóknál a gravitáció) a testet egy zárt (tehát energiát nem kisugárzó) stacionáris pályára kényszeríti. Ezt matematikailag is meg lehet határozni, ami egy új feltételt jelent a fizikában.
Newton gravitációs elmélete szerint minden R-nél teljesíteni lehet a centrifugális erö és a gravitációs erö egyensúlyát (még a súlyos tömeg és a tehetetlen tömeg megkülönböztetésével is), nincs tehát egy R sem kitüntetve. Keresni kell (és én már tudom is) azt az új feltételt, aminak a bolygók stacionáris pályáinál fel kell lépnie. (Jó reggelt csillagászok.)
Miért nem kérdezték meg maguktól a csillagászok miért éppen 150 millió km a Föld távolsága a Naptól, miért nem lehet mondjuk 100 millió km (akkor megsülnénk), vagy 200 millió km (akkor meg megfagynánk). A newtoni elmélet minden távolságot megenged.
Kis Miska is ki tudja számítani, hogy 1 ezreléknyi nehézségi gyorsulás különbség 100 m esés után 10 cm-es útkülönbségnek felel meg. (A CODATA 1998-as G(Newton) bizonytalasága 1.5 ezreléknyi volt.) A brémai ejtötorony vákuumcsöve 110 m magas, úgy hogy videófilmfelvevövel kényelmesen ki lehet a kölönbözö anyagok nehézségi gyorsulása különbségét mutatni, meg a fityesz Einstein áltreljére.
Velem is úgy akart eljárni a mélyen tisztelt fizikus társaság már kb. 30 év óta, mint a brit királyi tudományos társaság tagjelöltjéval, a szegény Eric Laithwaite-tel, aki a bemutatkozó előadása után páriává vált és aki kísérletét kitörölte a Royal Society a protokolljából.
Nem engedtem meg, minden cenzúra ellenére, ezt magammal csinálni: Nyilvánosságra hoztam az ejtökísérletemet a könyvemben, az elméletemmel együtt, és New Yorktól kezdve, Budapesten kereszül, Stockholm is ismeri. Nagy a ráhallgatás még mindig, de elhallgatni már nem tudják az együgyüek. (Úgyan még mindig meg tudták torpedózni Brémában az ejtökísérleteim folytatását, de már nyert ügyem van.)
"Phönix, már többször elmagyaráztam mi az A tömegszámü semleges atomok (az izotópok) szerkezete és mik a fizikai tulajdonságuk a kétfajta tömeggel kapcsolatban. Olvasni meg nektek kell megtanulni."
Köszönöm! Már esténként összetett kézzel mondogatni is szoktam, de a Napra vonatkozó kérdésemre nem feleltél! :O)
Ez mi más az Eöt-Wash Group szájából, mint az elfogadott gravitációs elméletek bankrott jelentése:
"Recently the value of G has been called into question by new measurements from respected research teams in Germany, New Zealand, and Russia. The new values disagree wildly. For example, a team from the German Institute of Standards led by W. Michaelis obtained a value for G that is 0.6% larger than the accepted value; a group from the University of Wuppertal in Germany led by Hinrich Meyer found a value that is 0.06% lower, and Mark Fitzgerald and collaborators at Measurement Standards Laboratory of New Zealand measured a value that is 0.1% lower. The Russian group found a curious space and time variation of G of up to 0.7% The collection of these new results suggests that the uncertainty in G could be much larger than originally thought. This controversy has spurred several efforts to make a more reliable measurement of G."
Ez után csak a tények álcázása következik, a CODATA adatmanipulációjával együtt, a G(Newton) 1998-as és a 2002-ös G(Newton) megváltoztatott bizonytalanságával kapcsolatban. Legyük öszinték ez fusizás, nem fizika.
"In 1686 Isaac Newton realized that the motion of the planets and the moon as well as that of a falling apple could be explained by his Law of Universal Gravitation, which states that any two objects attract each other with a force equal to the product of their masses divided by the square of their separation times a constant of proportionality."
Ez rendben is van! (Itt a tömeg alatt a súlyos tömegeket kell érteni!)
"Newton estimated this constant of proportionality, called G, perhaps from the gravitational acceleration of the falling apple and an inspired guess for the average density of the Earth."
Ez már nincs rendben a dolog! Az alma lassabban esik mint a vas, de gyorsabban mint Li/Be/B.
"However, more than 100 years elapsed before G was first measured in the laboratory; in 1798 Cavendish and co-workers obtained a value accurate to about 1%."
Még ma sem ismeri a hivatalos fizika az egyetemes gravitációs állandót, a G(grav.)-t, 1.5 %-nyi pontossággal. Cavendish után nem jutott a fizika tovább! Ez nem éppen tiszteletre méltó fejlödés.
Nem is Newton korszakot alkotó felismerésével, a gravitációs erö megfejtésével, van a nagy probléma, hanem a mozgás egyenletével. Ö persze nem vehette észre, hogy az ö gravitációs erö megfogalmazása csak a statikus gravitációs hatást a mi anyagunkra jelenti, hasonlóan a Coulomb eröre az elektromos töltéseknél. (Avval a különbséggel, hogy az egyenlö elöjelü g-töltések vozzák egymást, de a gravitációs is egy nem-konzervatív mezö, ami c sebességgel terjed, mint az elektromágneses mezö.)
A G(Newton) és az egyetemes gravitációs állandó G(grav.) különbségét sem tudta Newton kísérletekkel ellenörizni, a G(Newton)-t Cavendish mérte meg elöször 1797-ben torziós mérleggel:
G(Newton) = 6.67 10^-11 m^3 kg^-1 s^2.
De Isten áldja meg Einsteint, ö miért nem ellenörizte a 20. század elsö felében ejtökísérlettel a különbözö izotóp összetételü testek nehézségi gyorsulását, a lehetöség meg volt adva? (Miért hitt ö vakon az Eötvös-féle kísérletekben, amiben a többi fizikusok még mindig hisznek? Miért hisz a fizika mostan is az ekvivalencia elvben?)
Phönix, már többször elmagyaráztam mi az A tömegszámü semleges atomok (az izotópok) szerkezete és mik a fizikai tulajdonságuk a kétfajta tömeggel kapcsolatban. Olvasni meg nektek kell megtanulni.
Mindenkivel szemben öszinte vagyok, még Newton/Einsteinnel szemben is. Megmondom ha a gravitációs elméletük nem felel meg a kisérleti megfigyeléseknek. (Ez a fizikai kutatóktól is elvártam volna, de nem igy van.)
"Egyfolytában a 1.5 ezrelék eltérést fújod. Ahhoz, hogy ez igaz legyen, ismerned kell pontosan a Nap tengelykörüli forgási sebességét is."
Tévedsz, ezt nem kell ismerni, mert ennek a hatása valószinüen elhanyagolható. Különben is mennél távolabb vannak a bolygók annál nagyobbak a relatív eltérések.
Az eltérések kiszámításához a bolygók nagytengelye felét, R, a siderális keringési idejüket, T, és a bolygó, Nap tehetetlen tömege relatív arányát (1+m(bolygó:i)/(m(NAP;i) kell ismerni. Ezekböl kijön az Uránusz és a Mars között a 1.5 ezreléknyi különbség a
R^3/T^2 (1+m(bolygó;i)/m(nap;i)) -re,
aminek minden bolygóra egyenlönek kellene lenni. Ezt Newton nem tudta ellenörizni, mert csak a Szaturnuszig ismerték akkor a csillagászok a bolygókat. A legkisebb relatív eltérés (a belsö bolygóknál) kb. 10^-6.
Az elemi gravitációs töltésekre alapuló gravitációs elmélet kimutatja a súlyos tömeg és tehetetlen tömeg különbségét, a nehézségi gyorsulás ezreléknyi nagyságú eltéséseit és azt hogy a newtoni állandó G(Newton) a mozgásegyenletböl
(1) m1 a = - G(Newton) m2 m1 /r^2
nem az egyetemes gravitációs állandó. Az egyetemes gravitációs állandó a stabil részecskék tulajdonságából származik (az elei g-töltésböl). Az összefüggés a G(Newton) és az egyetemes gravitációs állandó G(grav.) között
Ebböl az következik, hogy a G(Newton) irodalmi értéke csak egy áltagérték a kisérletekeben felhasznált anyagokra, és az ismert érték kb. 1.5%-kal nagyobb mint az egyetemes gravitációs állandó G(grav.).
Hogy probléma van a big G-vel (a G(Newton)-nal), azt a gravitációs fizikusok is észrevették. Az Eöt-Wash Group /University of Washington/ összefoglalta a 'Controversy over Newton's Gravitacional Constant' cimü közleményében a promlémát:
De hiányzik a kutatóknál a helytálló fizikai magyarázat, pedig a relatív tömeghiányt
(3) m(izotóp;i) = m(izotóp;g) ( 1-delta(izotóp))
jól ismeri a fizika. Persze a fizikusok ne tudják, hogy a súlyos tömeg m(izotóp;g) a protonok számával és az elemi tömegekkel m(P) és m(e) kifejezhetö. A (2) felírva a relatív tömeghiánnyal
A nehézségi gyorsulás meg függ a test izotóp összetételétöl
(5) a(test) = a0 (1+delta(test)).
Ezt a gravitációs fizika kisérletekben nem ellenörizte. Én ejtökisérlettel 2004-ben kimutattam, hogy az Al, Pb, C és Li összetételü próbatestek különbözö gyorsulással esnek
a(Al) > a(Pb) > a(C) > a(Li),
megközelítö szabadesés feltétel mellett. A mérés pontossága 10^-5 elég volt az ezreléknyi nagyságú nehézségi gyorsulás eltérései kimutatására.
