Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
A Földi László (aki József) szintén vajdasági ha jól tudom. De Ő is Horvát oldalon lamatoztatta tudását. De tényleg nem ártana ha valaki aki a túloldalon seseljkedett az is írna valamit!
A kilencvenes évek elején kirobbant délszláv háború történelmi előzményei rendkívül mélyen gyökereztek az európai történelemben. A Balkán tarka nemzetiségi összetétele már a Habsburg és a török birodalom számára is nehézségeket jelentett, a nemzetiségi problémákat azonban hosszú éveken át, még Tito Jugoszláviájában is sikerült féken tartani.
Tito 1980-ban bekövetkezett halálával azonban a szocialista föderáció rendszerén megjelentek az első komoly repedések. A Szerbia (és a hozzá tartozó két autonóm tartomány: Koszovo és a Vajdaság), Horvátország, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia és Montenegro (Crna Gora) társulásából álló szövetségi államban felerősödtek a nemzeti nacionalista mozgalmak, amelyek erejét csak növelte Slobodan Milosevic nagypolitikai színtéren való megjelenése 1987-ben.
Milosevic 1989-ben alkotmánymódosítást eszközölt a szerb alaptörvényben, ami által Koszovo és a Vajdaság (Vojvodina) jelentős mértékben veszített autonómiájából, ám Szerbia a két tartomány, Koszovó, a Vajdaság, valamint Montenegro és nem ritkán Bosznia és Hercegovina szavazatát magáénak tudva döntő fölénybe került a jugoszláv szövetségi elnökségben. A többi tagköztársaság föderációs reformjaira irányuló felhívások süket fülekre találtak, az 1990 januári rendkívüli pártkongresszus pedig már a vég kezdete volt.
Elsőként Szlovénia és Horvátország kiáltotta ki függetlenségét 1991-ben. Az ezt követően kitört tíznapos szlovéniai háború ötven halálos áldozatával szemben Horvátország már 20 ezer halottat gyászolt az ország egynegyedét elfoglaló szerb csapatokkal vívott harcok után.
A legsúlyosabb válság azonban a háromnemzetiségű Bosznia-Hercegovinában alakult ki. A szerbek, a horvátok és a muzulmán bosnyákok lakta tagköztársaságban az 1990-ben megalakult nagykoalíciós kormány és az etnikai megosztottságot tükröző államvezetés (bosnyák elnök, szerb házelnök, horvát kormányfő) kezéből kicsúszott az irányítás, a szerb képviselők pedig 1991 októberében a parlamentből kivonulva megalakították saját parlamentjüket, majd 1992. január 9-én kikiáltották saját államukat, a Bosznia-Hercegovinai Szerb Köztársaságot (1992 augusztusától Republika Srpska).
1992. február 29-én és március 1-jén Bosznia-Hercegovina lakosai népszavazáson dönthettek az ország függetlenné válásáról, a referendum azonban a szerb lakosok távolmaradásával zajlott le. A végeredmény egyértelmű volt: a 67 százalékos részvétel mellett megrendezett népszavazáson a szavazók 99,4 százaléka a kiválás mellett tette le voksát.
A jugoszláv hadsereg elhagyta Boszniát, a felszerelés jelentős része, illetve a vezető szerb katonatisztek ugyanakkor a Szerb Köztársaság hadseregében maradtak. A háborúra készülődve a boszniai horvátok Hrvatsko Vijece Obrane (HVO) néven megalakították saját haderejüket, a bosnyákok pedig létrehozták az Armija Republike Bosne i Hercegovinét (Armija BiH). A hadseregek mellett több félkatonai egység is alakult.
Az ENSZ által még 1991-ben elrendelt fegyverembargó sem lehetett visszatartó erő az egységet (valójában Nagy-Szerbiát) fenntartani akaró szerb etnikum, illetve a Nagy-Szerbia eszméje ellen küzdő másik két népcsoport számára. A Milosevic vezette Szerbia és a Republika Srpska jelentős előnnyel rendelkezett, mert az egykori szövetségi hadsereg szinte teljes fegyverarzenálját sikerült megszerezniük.
A véres polgárháború Szarajevó ostromával visszafordíthatatlanná vált, hamarosan az ország keleti és észak-keleti része vált a legkomolyabb hadszíntérré, a boszniai szerb haderőnek sikerült a stratégiai fontosságú (vagyis a Milosevic Szerbiájával kapcsolatot teremtő) területeket ellenőrzése alá vonnia. Megkezdődtek az etnikai tisztogatások a nem szerb lakosoknak el kellett hagyniuk otthonukat, az ország többi részéből pedig szerbek érkeztek ezekre a területekre. Az események egyre drámaiabbá válásával 1992 júniusában az eredetileg Horvátországba telepített UNPROFOR erők mandátumát kiterjesztették Boszniára is, az ENSZ erők elsődleges feladatául a nemzetközi repülőtér védelmét és a segélyek biztosítását jelölték ki, a harcokba nem avatkoztak be.
Mindeközben a horvátok és a bosnyákok között is nőtt a feszültség, ami csak fokozódott azt követően, hogy a szerbek bevették Jajce városát, és a bosnyák-horvát összefogás hiányában elüldözték mind a bosnyák, mind pedig a horvát lakosokat. A háború 1993-ra immár háromoldalúvá vált, a rövid életű fegyverszünetek és a bukott béketervek, többek közt az ország "kantonizálásáról" szóló Vance-Owen terv bukása pedig azt sugallta: a vérontásnak még közel sincs vége. Ugyanebben az évben a horvát kisebbség is kikiáltotta saját államát, a Herceg-Boszna Horvát Államot.
1994 márciusában a bosnyák és a boszniai horvát oldal amerikai védnökség alatt békét kötött egymással, s létrehozták Bosznia és Hercegovinát, két szembenálló oldalra szűkítve le a háborút.
A háború legvéresebb fejezetét 1995 nyarán, alig három hónappal a végső békekötés előtt írták meg. Szerb csapatok 1995 júliusában körülzárták az ENSZ-védelem alatt álló enklávét, Srebrenicát, s lemészárolták azokat a 12 és 80 év közötti bosnyák férfiakat, akiknek nem sikerült eljutniuk a potocari menekülttáborba. A srebrenicai mészárlásnak több mint nyolcezer áldozata volt, azonosításuk a mai napig folyik. A Srebrenicában szolgálatot teljesítő holland ENSZ-katonák tehetetlensége megdöbbentette a nemzetközi közösséget, a 450 fős holland békefenntartó egység nem volt megfelelően felszerelve, nem voltak nehézfegyvereik, kevés volt az üzemanyaguk, s ami még lényegesebb: nem volt egyértelmű felhatalmazásuk a mészárlás megakadályozására
A harcokban a legfrissebb kutatások szerint mintegy 102 ezren vesztették életüket, ebből 55 ezren voltak civilek, 47 ezren pedig katonák. Az elhunyt civilek közül 16 700 szerb halott volt, 38 ezer volt a horvát és a bosnyák halottak száma. A katonák közül a bosnyák hadsereg szenvedte el a legnagyobb veszteségeket, a 14 ezer szerb, és 6000 horvát katona mellett 28 ezer bosnyák katona vesztette életét.
A háborúzó felek végül 1995 novemberében az egyesült államokbeli Daytonban kötöttek békét, Franjo Tudjman horvát, Milosevic szerb és Alija Izetbegovic boszniai elnök Richard Holbrooke amerikai közvetítő védnöksége alatt közel két heti tárgyalást követően egyezett meg. A 11 cikkelyből álló békemegállapodást ünnepélyes keretek között decemberben Párizsban írták alá, a szerződést a világ nagyhatalmainak vezetői is ellátták kézjegyükkel.
A daytoni megállapodás értelmében Bosznia és Hercegovina föderatív állammá alakult: a bosnyák-horvát föderáció az ország 51 százalékát foglalta el, míg a Republika Srpska a föderáció 49 százalékán alakult meg. Az 1995 óta eltelt tíz évben több módosítást is végrehajtottak a megállapodásban, tizenegy év távlatából azonban több politikus további változásokat szeretne, hogy az ország gyorsabban tudjon haladni az euroatlanti integráció felé vezető úton.
A háborút követően Hágában megkezdte működését az egykori Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket kivizsgáló nemzetközi törvényszék, amely eddig több tucat ügyben hozott ítéletet. Az elítéltek között van a 46 évi elzárással sújtott Radislav Krstic, a boszniai szerbek hadseregének egykori tábornoka. A vádlottak között horvát és bosnyák katonai vezetők, illetve félkatonai szervezetek vezetői is vannak. Ratko Mladicot és Radovan Karadzicot (a boszniai szerbek katonai, illetve politikai vezetőjét) a mai napig nem sikerült kézre keríteni, a két vezető hollétéről csak pletykák terjednek időről időre.
A háború vége óta eltelt több mint 11 év alatt a háborúzó balkáni államok mind jelentős politikai változáson mentek keresztül, a daytoni megállapodást kézjegyükkel ellátó politikusok sem élnek már: Franjo Tudjman 1999-ben, Alija Izetbegovic 2003-ban halt meg. A hágai törvényszék előtt felelősségre vont Slobodan Milosevic 2006 márciusában halt meg Hollandiában. Ügyében halála miatt nem született ítélet.
Josic-tól van még a "Elég volt". Tőle megrendelheted ,korrektül elküldi dedikálva (és olcsóbbért mint a boltban)! Szép, zsinórirás szerü írása van! :-) Azán írt még könyveket az Eduardo Rózsa Flores ,meg a Földi László. Sajnos a szerb oldalról csak egy vajdasági magyar irását olvastam (koszovo tüzfészek vagy valami ilyesmi volt a címe. Aki tud a szerb oldalról irodalmat az nyugodtan megirhatná mert érdekel. Üdv!
A témában Josip Julien tünik nekem a legjobbnak a fórumos hozzászólásai alapján. A könyveit ma veszem meg. Jó volt még Edurdo Flores Mocskos háború című könyve, de a többi könyvét nem szabad (felesleges) megvenni. Földi Józseftől van egy szobányi könyv de az inkább sci-fi kategória.Nincs olyan nagy szám amivel ne kellene osztani. Többet sajnos nem tudok.
Ja még annyit, hogy vadászni vadászom, a killert meg címerezőtáborban szedtem össze mert ráestem egy volt osztálytársamra, egy emeletes vaságygyal együtt. Mondjuk magának kereste a bajt mert befeküdt alám és azzal bosszantott, hogy rugdosta a felső részt. Az meg leszakadt. Felszakította a fejét az egyik láb, most mint kollégiumi felügyelő tevékenykedik tesitanári diplomával. :-)
Nem. Mérnök vagyok egy multinál (Thomson setopbox-ot gyártunk szóval ilyet ne vegyetek :-) )! :-) Ezt a hülye nevet úgy sikerült találnom, hogy a regisztrációnál a megadott nick-eket mindig visszadobta hogy nem lehet mert ilyen már van. No kínomban beírtam ezt, nem elfogadta! :-) Üdv!
Üdv! Szerintem amíg tele a has addig addig nincs problémájuk az embereknek. De a kevésen már összevesznek.Ezenkívül itt a nagypolitika is hiszen pl. az USA támogatta az usztasát (mármint az 50-80-évek terrorista szervezetetét), az aktivistáikat bujtatták, támogatták, felhasználták. Mindezt persze a térség destabilizálása miatt. Üdv!
Az okok még régebbiek, de a II.vh. volt a csúcs. A 60as-70es években erős rendőri uralom és agymosás volt az országban, na meg a pusztulásból való újáéledés - a háború emlékei. Ezek a dolgok Magyarországon az orosz jelenlét miatt, még kifejezettebbek voltak, ha fiatal vagy , kérdezd szüleidet. Tito aki kitűnő politikus volt, jól elmanőverezett a Kelet és Nyugat között és álandó hiteleket szerzett tőlük, amiből jó éltünk. Az eladósodás is egyik oka lett a háború kitörésének, és Milosevics karizmatikus és nagyratörő terveinek megjelenése...
Az albánok elszaporodása és Koszovó. Ez az akkor még autonom tartomány, szolgált arra, hogy a többi köztársaságból begyűjtott pénzt elköltésének nevet adjank, közben a politikai elit gyarapodott és élt nagylábon ezekből a befolyt összegekből. Rengeteg hatalmas és nem befejezett befektetésre emlékszem amit Koszóvoba kezdtek el....
Szaporodás: A Jugoszláviában élő albánok a II.vh. után el voltak nyomva, a szerb kissebbség uralkodott. Erre az albánok stratégiát váltottak és szaporodni kezdtek, tették ezt azzal a céllal, hogy pár évtizeden belül megnyerjék a választásokat. Erről mindenki tudott és senki sem figyelt oda, vette komolyan. Most meg már késő, a szerbek elvesztik Koszovót, az albánok átverték őket...
Információim szerint, (csoportom segítette a Vukovárból kitörőket) sok vukovári menekülővel beszéltem, a szerbek szótölcsérekkel járták a várost és azt kiabálták. - 20.-áig mindenki adja neg magát, utánna akit találunk mindenkit lelövünk!
Senkitöl sem hallottam, hogy harcoló egységek maradtak volna a városban.
Tehat akkor Te azt allitod hogy a II VH alatti verengzesekben keresheto egy fo kivalto oka az 1990-es evek delszlav haborujanak? Jol ertem? Namost a kerdesem akkor az hogy miert volt annyira bekes minden a 70-es 80-as evekben a Jugoknal es miert volt olyan, viszonylag magas az eletszinvonal? (Koszovot leszamolva ahova ketszer annyi penz ment a szovetsegi budzsebol mint mashova, atlag 7 gyerek/csalad, "foallasu basz**k" ahogy oket a szerb haverom jellemezte oket)
Vagy arrol van szo hogy amig jolet van mindenki boldog es nem foglalkozik nacionalizmussal?
A delvideki 40,000 magyar eletet kovetelo verengzesrol. Egyes torteneszek 10,000-t allitanak, az is sok persze. S ugye nincs mentseg ra de sokan azt allitjak hogy sajnos az altalunk "partizantisztito" akcio volt az ami kivaltotta ahol a szerbek szerint 5000 embert lottunk agyon mi is. Szoval ez a szamokkal valo dobalozas mindehol megy de nem objektiv merce.
Tudtam hogy hozzád kell fordulnom! :-) Mi igaz abból hogy még legalább egyhónapig folytatott a HOS utóvéd harcot Vukováron? Volt egy bajtársam Ő Kis Hegyes-i a Vajdaságbol és Vukováron esett fogságba. Egy évet ült Mitrovicán ha jól tudom.
Így már helyes, különben következő könyvem Borovo Naselje ( Borovo Városrész) utolsó napjait is feldolgozza... Borovo Selo (Borovo Falu) az ellenben egy szerb falu és támaszpont volt Vukovár mellett, onnan támadtak a szerbek. Különös ez a horvát nyelv.
Bocsánat nem Brodra hanem Borovo selora gondoltam. 93-ban Posavinában voltak mudzsahedek. Nem úgy néztek ki mint a klasszikus nagyszakállú tévéből ismertek de magukat így hívták. Állítólag Török katonák voltak és "Ülkücü Commando" volt a nevük, még a karjelzésük is megvan amin a Bosnyák címer mellett ott a Török címer is. A HOS-ban is volt egy Kurd és egy Török is. Ott tényleg senki sem a pénzért harcolt, csak az ellátásbeli különbséget akartam szemléltetni.
