"Kaliforniában már bevett gyakorlat, hogy a zsidó rabok kóser, a muzulmán rabok hálál étkezésben részesülnek. Naponta 4100 ilyen ételadag kerül kiosztásra, darabja 3 dollár 50 centbe kerül, szemben a normál adaggal, aminek az ára 2,90. A massachusettsi börtönökben is egyformán választható kóser és hálál koszt.
Texasban nem ez a helyzet, az ottani elítéltek csak a normál, a disznóhúsmentes és a vegetáriánus menüből választhatnak."
Nagyon köszönöm. Jó volt egy kicsit nosztalgiázni. Nagy munka lehetett ennyi képet összeszedni. Szerintem senki nem gondolja, hogy a fényképészek és a gyűjtő azonos személy, viszont sokat megmutat Ajka múltjából. Ha egy kis megjegyzésem lehet, talán annyi, hogy a képek sorrendje inkább esetlegesnek tűnik, mint koncepciózusnak. Még valami: a fiatalok okulására célszerű lenne a helyeket beazonosítani. Én ugyan a legtöbb helyszínt felismertem, viszont az 1970 utáni generációnak ez problémát okozhat.
"Ma délre a forint elérte a 300-as euró-átváltási árfolyamot.
Senki sem tagadhatja, hogy ez egy lélektani határ.
Egyrészt azért, mert a devizahitelesek nehézségeit tovább fokozza, másrészt azért, mert ez az egyetlen szám jól jelzi a kormányzati politika kudarcát - mondta a Navracsics Tibor sajtótájékoztatóján.
Az elmúlt két nap abból állt, hogy Orbán Viktor a szaudi bankárokkal és gazdasági szereplőkkel találkozott, miközben a forint árfolyama folyamatosan zuhant - emelte ki a politikus.
A magyar valuta gyengülésének újabb lendületet a szaudi kirándulás adott.
Ez azért történhetett, mert a piac még egyszer, reméljük utoljára, bizalmat szavazott a miniszterelnöknek.
A bankok megvárták, mit mond Orbán Viktor, milyen kiutat ajánl a válságból, ám semmi olyat nem tudott ígérni, ami megnyugtatta volna a gazdasági szereplőket.
A kormányfő méltatlan volt a piac bizalmára.
Ennek következtében a forint még aznap délután esni kezdett - fogalmazott a Fidesz frakcióvezetője.
Navracsics Tibor hangsúlyozta: a kormány nem tudja kezelni a válságot.
Ezt láthatjuk a forint mélyrepülésében és a munkahelyek megszűnésében is."
A sületlenségpolitikában összehordott sok aktualitás már nem lepi meg az embert, de amikor valaki gátlástalanul Orbán Viktor szavait Rákosi Mátyás szájába adja, az sima történelemhamisítás. A szerző éppen azt valósítja meg, ami ellen látszólag küzdeni akar. Ha harc, hát legyen harc. Mondá Gyurcsány Ferenc. És felháborodván egyszercsak igazat mondott. Gyurcsány Ferenc igazságát azóta is keressük Orbán Viktor számtalan igazsága között.
"Ekkor új szereplő avatkozott bele az események folyásába.
A kettes számú páholyból megszólalt egy érces, kellemes, rendkívül erélyes bariton:
- Mégis kívánatos lenne, művész elvtárs, hogy haladéktalanul leleplezze a nézők előtt bűvészmutatványai technikáját, kiváltképpen a tízes bankók trükkjét.
Kívánatos lenne továbbá a konferanszié visszahívása, mert a közönség aggódik miatta.
A bariton nem kisebb személyiség volt, mint Arkagyij Apollonovics Szemplejarov, aki mint a Moszkvai Színházak Akusztikai Bizottságának elnöke, díszvendégként nézte végig az előadást.
Két hölgy társaságában ült a páholyban; az egyik hölgy már alaposan benne volt a korban, divatos, drága ruhát viselt, a másik, csinos fiatal nő, sokkal egyszerűbben volt öltözve.
Az előbbi, amint csakhamar kiderült, Arkagyij Apollonovics hitvese volt, a fiatalabbik pedig távoli rokona, szépreményű fiatal színésznő, aki Szaratovból érkezett Moszkvába, és Szemplejarovéknál lakott.
- Pardon! - szabadkozott Fagót. - Bocsánatot kérek, itt nincs mit leleplezni. Minden világos.
- Nem, nem, már engedje meg, kérem! A leleplezés okvetlenül szükséges. Anélkül az ön valóban ragyogó számai rossz szájízt hagynak maguk után. A közönség követeli a leleplezést.
A pimasz kókler Szemplejarov szavába vágott:
- A közönség, amint látom, semmit nem követel. Ámde tekintetbe veszem az ön óhaját, nagyra becsült Arkagyij Apollonovics, és kívánságára végrehajtom a leleplezést. Evégre azonban engedjen meg még egy rövidke mutatványt!
- Hogyne, miért ne - válaszolta Arkagyij Apollonovics leereszkedően. - Csak legyen benne leleplezés.
- Ó, hogyne, föltétlenül, parancsára! Nos tehát, legyen szabad megkérdeznem: hol töltötte a tegnapi estét, Arkagyij Apollonovics?
Arkagyij Apollonovics arca elváltozott, sőt feltűnően elkomorult erre a tárgyhoz nem tartozó, tapintatlan kérdésre.
Hitvese válaszolt helyette, rendkívül fölényesen: - Arkagyij Apollonovics tegnap este az Akusztikai Bizottság ülésén vett részt. De igazán nem értem, mi köze ennek a mágiához!
- Az ám, asszonyom! - bólintott Fagót. - Nem csodálom, hogy nem érti. Az ülést illetően azonban tévedni méltóztatik. Arkagyij Apollonovics autón odament ugyan az ülésre, amely mellesleg tegnapra egyáltalán nem is volt kitűzve, de sofőrjét az Akusztikai Bizottság Csisztije Prudin lévő székháza előtt (a terem feszült csendben hallgatta a közléseket) elbocsátotta, maga pedig autóbuszra ült, és elment a Jelohovszkaja utcába Milica Andrejevna Pokobatykóhoz, a Faluszínház művésznőjéhez, akinél csaknem négy kellemes órát töltött.
- Juj! - kiáltott fel valaki részvevően a síri csendben.
Arkagyij Apollonovics fiatal nőrokona pedig hirtelen felkacagott, fenyegető, mély hangon.
- Mindent értek! - kiáltott fel. - Már régóta gyanítok valami effélét. Most már tudom, miért az a tehetségtelen nőszemély kapta meg Lujza szerepét!
Azzal meglendítette karját, és rövid lila napernyőjével kupán vágta Arkagyij Apollonovicsot.
Az álnok Fagót, más néven Korovjov, pedig elkiáltotta magát:
- Íme, nagyérdemű közönség, egyik szép példája a leleplezésnek, amelyet Arkagyij Apollonovics oly kitartóan követelt!
- Hogy merted megütni Arkagyij Apollonovicsot, te bestia! - rivallt rá a kis rokonra a hitves, felpattant helyéről, és fenyegetően kihúzta debella termetét.
A fiatal rokonlány ajkát újabb kurta, sátáni kacaj hagyta el.
- Éppen én - hahotázott -, éppen én ne merném megütni? - És a kis napernyő másodszor is nagyot csattant Arkagyij Apollonovics koponyáján.
- Rendőrség! Fogják meg! - rikácsolta Szemplejarovné asszony olyan félelmetes hangon, hogy a nézőkben elhűlt a vér.
Ekkor a kandúr a rivaldához ugrott, és az egész színházban tisztán hallhatóan, emberi hangon elkiáltotta magát:
Ha nemzedékek fognak össze, életünk végéig röhögni fogunk, és ujjé a Ligetben.
Grachow, köszike a szerecsenmosdatást, avagy hogyan adjuk el a szentimentális zenét bányászvárosi romantikába öltöztetett komenista jogtiprásba csomagolva.
Aki nem vette észre, hogy fake !, annak fuck !
"Na, de itt jön most a kedvencem:
Kik azok a fakek?
A fake jelentése kamu.
Közösségi oldalakon olyan emberekre értjük, akik más emberek képeit rakják ki sajátjukként. Legtöbbször emo, scene, vagy saucy lányok vagy fiúk képeit rakják ki. Könnyen felismerhetőek, mert sokszor modellek, vagy ismertebb emberek képeit teszik fel.
Miért csinálják?
Első lehetőség, hogy egy konkrét személyt akarnak átverni, másik, ami szerintem gyakoribb, hogy önbizalom hiányuk van, és jól esik nekik olyan kommenteket kapni, hogy "jajj de szép vagy" stb. Mind a kettő nagyon szánalmas dolog. Myvipen sajnos nagyon elszaporodtak.
Mit lehet tenni ellenük?
Sajnos nem sokat, myvipen például hiába is írsz az adminoknak, nem tesznek semmit.
Egyedül azt lehet tenni, hogy pl. írsz az ismerőseinek egy levelet, hogy fake, vagy felrakod valamelyik fake ellenes klubba a képét. Ha a te képeidet lopta le, akkor viszont nyugodtan írj a myvipnek, ilyen esetekben (nem mindig) de segítenek."
Ez nagyon szép volt, mármint a leleplezés. Gömbnek most kellene bocsánatot kérni. Sajnos azt gondolom, hogy mivel nincs önálló vélemény így kívánják a közvéleményt befolyásolni.
Az aktuálpolitikában összehordott sok sületlenség már nem lepi meg az embert, de amikor valaki gátlástalanul Rousseau szavait Rákosi Mátyás szájába adja, az sima történelemhamisítás. A szerző éppen azt valósítja meg, ami ellen látszólag küzdeni akar.
Ludassy Mária Robespierre Az erényes forradalmár Rubicon/ 1991. 1. szám
1792-től Robespierre beszédeinek tónusa megváltozik. Más nem a régi rend és a harmadik rend harcáról, racionálisan felfogható társadalmi erők szembenállásáról, hanem a bűn és az erény, a jó és a rossz ellentétéről volt szó. S egy ilyen harc soha nem végződhet konszenzussal. Az egyes szám első személyben megfogalmazott kizárólagos erénykoncepciót persze nem Robespierre találta ki, hanem mestere, Rousseau, aki az Emilben a savoyai vikáriussal azt mondatja: "Egy a hitvallásom: amit jónak érzek, az valóban jó, amit rossznak érzek, az valóban rossz." Ezzel eleve kizárja a másikkal való vitatkozás lehetőségét, a konszenzus fel sem merülhet. Itt csak a kiűzetés és lemészárlás lehet az ellenzék sorsa, hiszen nem úgy éreznek és gondolkodnak, ahogy a jó és az erény definiátora.
Gömb100
2011.09.22.
2010-től Orbán Viktor beszédeinek tónusa megváltozik.
A régi rend és a Fidesz harcáról, racionálisan felfogható társadalmi erők szembenállásáról, a bűn és az erény, a jó és a rossz ellentétéről van szó, s egy ilyen harc soha nem végződhet konszenzussal.
Az egyes szám első személyben megfogalmazott kizárólagos erénykoncepciót persze nem Orbán Viktor találta ki, hanem mestere, Rákosi Mátyás, aki szerint "Egy a hitvallásom: amit jónak érzek, az valóban jó, amit rossznak érzek, az valóban rossz."
Ezzel eleve kizárja a másikkal való vitatkozás lehetőségét, a konszenzus fel sem merülhet. Itt csak a kiűzetés és lemészárlás lehet az ellenzék sorsa, hiszen nem úgy éreznek, és gondolkodnak, ahogy a jó és az erény definiátora, vagyis maga Orbán Viktor.
index.hu
2011.09.22.
Az a hallgató, aki más által készített diplomamunkát sajátjaként nyújt be, magánokirat-hamisítást követ el, és akár egy évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető.
Miért lesz a polgárjogi küzdelem radikális harcosából a polgári jogok korlátozását célul kitűző hatalmi politikus, avagy hogyan kerül szembe egymással a szabadság és az egyenlőség?
Szakdolgozatom első és egyetlen fejezete:
Orbán Viktor beszédei és tettei alapján arra keressük a választ, vajon meddig hiteles az egyes szám első személyben kimondott megingathatatlan erkölcsi magabiztosság, avagy hová vezet a moralizáló fanatizmus?
Orbán Viktor korai beszédeit bármely fővárosi szabaddemokrata is elmondhatta volna, ugyanúgy a halálbüntetés eltörléséért küzdött, mint ő.
Az orbáni bűnbeesést vetítette elő azonban az a beszéd, amelyet a határon túli magyarok választójogáért mondott.
Önmagában az, hogy egyenlő választójogot akart, lakóhelyre tekintet nélkül, a huszadik században igazán nem tűnik elvetemült terrorista szónoklatnak, s nem is volt az.
De itt veti fel először, hogy a magyar parlamentáris rendszer, amely a gazdasági érdek, a magánérdek képviseletére hivatott, nem felel meg a "magyaroknak", vagy legalábbis egy olyan erkölcsileg regenerálódó országnak, mint Magyarország.
Orbán az egységet és a harmóniát megtestesítő magyar szabadságot - a hatalommegosztással és a parlamentáris képviseleti rendszerrel szemben - a magánérdek, a magánvélemény elfojtásával kívánta biztosítani.
Egy olyan pluralisztikus sémában, ahol mindenki a magánvéleményét mondja, ahol mindenki a saját érdekét képviseli, az egység, a magasabbrendűség csak vesztes maradhat a magánérdekek küzdelmében.
Ez magyarázza azt a paradoxont is, hogy Orbán újságja a Magyar Nemzet címet viselte.
A szabaddemokratákkal, tehát a liberális köztársaságiakkal polemizálva azt mondta, hogy nem a monarchia vagy a köztársaság szóban keresendő a nagy társadalmi kérdés megoldása, nem az államforma kérdése a lényeges.
Mind az alkotmányos monarchiában, mind az arisztokratikus köztársaságban, az önzés szabadságát értik szabadságon.
A magyar forradalom célja viszont Orbán Viktor szerint valami egészen más.
Orbán Viktor az ideológiai küzdelmeit kezdetben még radikálisként vívta.
Nem csak a konzervatív tábor ellen küzdött, hanem – egy rigorózus erényfogalom nevében – a felvilágosodás egész materialisztikus, hedonisztikus tradícióját, tehát a testi élvezetek szabadságát igenlő felfogást is száműzni akarta hazájából. Az egyre élesebben felvetődő politikai kérdéseket ideológiai síkra tette át, ami a viták végletes kiéleződéséhez, és az álláspontok elvi összeegyeztethetetlenségéhez vezetett.
Választási cenzusról, a direkt demokrácia és a képviseleti rendszer arányairól lehet polemizálni, e vitáknak van racionális alapja, lényegileg politikai kérdéseket fejeznek ki. Viszont ha arról folyik a vita, hogy az erénynek vagy a magyarságnak mely berendezkedés ad nagyobb eshetőséget, akkor egy privát szférába tartozó tényező kezd intézményesülni. Az egységes közérdek mítosza nem férhet meg a mássággal, mert a másság elvileg a bűnt, a romlottságot képviseli.
2010-től Orbán Viktor beszédeinek tónusa megváltozik.
A régi rend és a Fidesz harcáról, racionálisan felfogható társadalmi erők szembenállásáról, a bűn és az erény, a jó és a rossz ellentétéről van szó, s egy ilyen harc soha nem végződhet konszenzussal.
Az egyes szám első személyben megfogalmazott kizárólagos erénykoncepciót persze nem Orbán Viktor találta ki, hanem mestere, Rákosi Mátyás, aki szerint "Egy a hitvallásom: amit jónak érzek, az valóban jó, amit rossznak érzek, az valóban rossz."
Ezzel eleve kizárja a másikkal való vitatkozás lehetőségét, a konszenzus fel sem merülhet. Itt csak a kiűzetés és lemészárlás lehet az ellenzék sorsa, hiszen nem úgy éreznek, és gondolkodnak, ahogy a jó és az erény definiátora, vagyis maga Orbán Viktor.
A morális pátosznak ez a kisiklása nem nagy tragédia, ha egy próféta egymagában prédikál. Akkor jelent problémát, amikor egy politikai intézményrendszert próbál saját "szent" meggyőződésének eszközévé tenni.
Orbán Viktornak a magyar parlamentben mondott legutóbbi beszéde csírájában tartalmazta a későbbi terrorperek lényegét.
Eszerint a kormányzat a forradalom és Magyarország érdekeit szolgálja – igen önfeláldozó módon –, tehát aki a kormánnyal szembeszáll, az értelemszerűen a forradalmat, Magyarországot, és ezzel az egész emberi nemet támadja meg, hiszen egyedül Magyarország harcol az emberiség felemelkedéséért. Az ilyen elvetemülttel nem lehet vitatkozni, az ilyet meg kell semmisíteni.
Ez a logika akkor válik igazán veszedelmessé, amikor a magyar parlamentben alapkérdésekről, például az új alaptörvény tervezetéről folyik a vita.
Az alaptörvény vitájában Gyurcsány Ferenc a magántulajdon sérthetetlenségét a személyes szabadság garanciájának tekintette.
Ezzel szemben Orbán Viktor a magántulajdonnal való visszaéléssel magyarázta a gazdasági válságot, azaz, hogy a monopóliumok gazdái nem hajlandók a nép által is megfizethető áron eladni a kenyeret, vagy nyújtani a devizahitelt.
Mindenfajta erkölcsi érzék azt diktálná hogy Orbán Viktornak igaza van: itt állami beavatkozás, politikai eszközök, restrikciók szükségesek ahhoz, hogy az éhínséget és a spekulánsok meggazdagodását megakadályozzák.
A nagy spekulációs hullámnak azonban inkább gerjesztője, mint orvossága volt az a félelmetes centralizációs törekvés, amellyel a hadigazdálkodást folytató orbánizmus megoldani vélte a közellátási válságot.
Azáltal, hogy minden szem megtermelt gabonát államilag számon tartottak, begyűjtöttek, államilag kijelölt és ellenőrzött útvonalon vittek a központi elosztóba, a feketepiac és az üzérkedés melegágyát teremtették meg.
Az elképesztően szigorú spekulációellenes törvények még elképesztőbbé tették a spekulációt.
Az üzér nemhogy felhagyott volna a nyerészkedéssel, hanem inkább fokozta azt, a fővesztés kockázatát ugyanis csak irreálisan magas árral éri meg vállalni, hogy legalább addig a néhány napig, amíg él, jól éljen.
Itt van az a pont, ahol – túl a morális purifikátor vonzó vagy nem vonzó alakján - a kommunista tradíció kapcsolódik Orbán Viktorhoz.
A magántulajdon korlátozásának szükségszerűsége és a közérdek elsőbbsége a magánérdekkel szemben az orbáni alaptörvény azon gondolatköre, amelyhez Rákosi Mátyás és elvtársai kapcsolódnak, akik szintén a liberális szabadságjogok rovására követelték a tulajdonjog korlátozását.
Gyurcsány Ferenc figyelmeztetett arra, hogy az állami beavatkozás a személyes tulajdonba a magánszféra megsemmisítését, az egész magánélet állami ellenőrzését vonja maga után, tehát a személyes szabadság végét jelenti.
Orbán Viktor 1998-ban még nem ment el idáig, 2011-ben viszont elismerte, a magántulajdont csak a magánélet ellenőrzésével lehet korlátozni.
A Gyurcsány Ferenc pere körüli vita vetette fel azt a kérdést, amely nemcsak a fideszes kormányzás, hanem minden kormányzáson alapuló berendezkedés szempontjából meghatározónak bizonyult: felfüggeszthetők-e az általános jogelvek és jogi formák bizonyos határesetekben.
Az alapkérdés nem az volt, hogy cserélhetett-e Gyurcsány Ferenc telket, vagy sem.
Tárgyi bizonyítékokkal Orbán Viktor és Polt Péter nem volt hajlandó foglalkozni.
Számukra ez politikai per volt: ha Magyarország élni akar, Gyurcsánynak „meg kell halnia”.
Később Gyurcsány védőit is „kivégezték”, mert az, aki az árulót védi, maga is hazaáruló.
A fideszes törvények célja az volt, hogy leegyszerűsítsék a jogeljárást, és biztosítsák, hogy a bíró forradalmi lelkiismerete ne szoruljon a tárgyi bizonyítékok ballasztjára.
Megjelent ez már korábban a nürnbergi törvényekben is, ahol a faji felsőbbrendűségi érzet elegendő a náci bíró számára, és a főügyésznél is, aki szerint a forradalmi lelkiismeret helyettesíti a tárgyi bizonyítékokat.
Ennek alapján a legnegatívabb totalitarizmusok utó- és előfutárának tekinthetjük Orbán Viktor talmi dicshimnuszait a magyar forradalomról.
Orbán Viktor, miután sorra likvidálta politikai ellenfeleit, törvénycikkbe iktatta, hogy a magyar nép elismeri a Legfőbb Lény létét, s a magyar lélek halhatatlanságát.
Utolsó beszédében egyfajta manicheista történelemfilozófiát fejtett ki.
A manicheusok a jó és a rossz örök harcából indultak ki, és azért számítottak eretneknek, mert a rossznak ugyanolyan erőt tulajdonítottak, mint a jónak.
Orbán Viktor utolsó beszédében már Kósa Lajos is a rossz oldalán látszott állni, mivel a debreceni villamosok beszerzésére kötött szerződés aláírása után megtagadta az angol foglyok lemészárlását, holott erről konventi dekrétum rendelkezett.
Hallottam több kársultról is, akik eljöttek Kolontárról, Devecserből. Miért? Mert voltak jóakarók, akik azt terjesztették, hogy évekig nem lesz itt élhető környezet. Az új házak, amiket ígér a kormány, csak ígéret marad. Most aztán bánkódnak a döntésük miatt. Az első menet lassan véget ér. A második menet sem lesz könnyű. A timföldgyár pénzügyi szénáját is rendbe kellene hozni, hogy az ott dolgozók és a beszállítók jövője is biztosítt legyen. Állami beavatkozás (államosítás) nélkül szinte elképzelhetetlen a megoldás. A válsághelyzetekben válik nyilvánvalóvá a liberális elméletek gyakorlati csődje.
Én is bízom a munkahelyek megmaradásában. Az aggasz csak kicsit, hogyha megindul a csődeljárás, lesz-e reményük a hitelezőknek, hogy a pénzükhöz jussanak belátható időn belül, amennyiben a hatóság, vagyis az állam az, aki az első sorban áll a pénzért. Ez rengeteg céget és vállalkozót érint, erőművet, szerelő és kivitelező cégeket, optikát, munkaruházati boltot, stb.
Nem tudom, hogy kinek hozza majd a hasznot. Azt viszont tudom, sokat tettek azért, hogy ilyen mégegyszer ne következhessen be. Ez sajnos az áldozatokon már nem segít, viszont remélem, alapot teremt a munkahelyek megmaradásához.
Az idézetek azt mutatják, hogy még baloldali véleményformálók szerint is vállalhatatlan Kertész Ákos levele. Legjobb szándék mellett is legfeljebb azt tudnám magyarázatul felhozni, hogy lelki sérülés, vagy szellemi leépülés áll a háttérben. De mit gondoljak arról a főszerkesztőről, aki ennek nyilvánosságot biztosított? Ez a sajtószabadság? Az az angliában sugárzott dokumentumfilm jut az eszembe, ami egy angol férfi Svájcban végrehajtott eutanáziáját mutatta be a gondolat felmerülésétől a koporsóban történő hazaszállításig.
Érdekes. Várjátok a személyes véleményeket, de ti is csak kérdeztek. Egye fene!
Tágabb rokoni körömben volt nyilas és nyilasok által üldözött is. Láttam őket egy asztalnál beszélgetni. Mind a ketten régen meghaltak. Szálasi Ferenc miniszterelnököt felkötötték, Horthy Miklós kormányzó csak tanú volt a nürnbergi perben. Később az amerikai nagykövet és Amerikába települt zsidók segítették anyagilag. Talán ez a két példa is bizonyítja, hogy a sommás vélemény a holokausztról, kollektív felelősségről teljességgel megalapozatlan.
A genetikusan alattvaló kijelentés jogilag, történetileg, de még genetikai szempontból is annyira alaptalan, hogy kár rá több szót vesztegetni.
Az elméleti szocializmusról és valóságos pártjáról alkotott véleménye kissé érdekesebb. Magam sem tudom eldönteni, hogy az egész az emberi természettel összeegyeztethetetlen utópia, és ami történt (történik) az törvényszerű, vagy létezhet olyan helyzet, olyan közeg, amiben valami hasonló megvalósulhat.
Lehetne ezeket a témákat hosszan elemezni, de Kertész Ákos írása még ennyit se érdemel.
135 milliárd forint, ez nagyon kemény… Elég sokat beszélgettünk baráti körben a napokban a MAL-ról, azt egy ideje halljuk erőműves kollégától, hogy sokszorosára nőtt az üzemzavarok száma a timföldben a korábbihoz képest, szinte naponta van szivattyú meghibásodás, csőlyukadás, stb., ami miatt hirtelen lecsökken a gőzvételezés, senki által ki nem fizetett áttételes károkat okozva. Az látszik az egészből, hogy gyakorlatilag egy ideje nincs karbantartás, mert nem adnak rá pénzt, és hozzávéve azt a tényt, hogy bár 3 sorral termelnek, mégse csökkent a tartozásállomány a partnerek és szolgáltatók felé, úgy tűnik jelenleg a tulajdonosi kör gőzerővel szivattyúzza ki a pénzt a cégtől. Azt a verziót feltételeztük, hogy a bíróság megállapítja a felelősséget, az állam benyújtja a számlát, hogy itt ez a negyvenakárhány milliárdos kármentesítési költség, ti vagytok a károkozók, tessék kifizetni. Nyilván pénz az nincs, így a tartozás fejében a céget, mint értékkel rendelkező vagyontárgyat lefoglalják majd, kvázi államosítják. A személyi felelősök megbüntetésében már kezdetektől nem bíztam, pl. Bakonyi Árpád, aki vezetőként folyamatosan lesöpörte az asztalról a tározók megerősítésének és a legtöbb környezetvédelmi és biztonsági beruházások ilyen-olyan kezdeményezéseit, meg sem lett felelősként említve azóta sem, sőt még szakértőként is nyilatkozott az ügyben.
A fehérvári környezetvédelmi felügyelőségnél brutális tisztogatás zajlott le, a csapat 70-80%-át lecserélték állítólag, igaz a kormányváltásnál ez a többi felügyelőségen is lezajlott, csak itt sokkal komolyabb mértékben, lévén a felelőssége a hatóságnak is elég nagy volt a katasztrófa bekövetkezésében. Persze ez megint egyfajta kollektív büntetés, mert a valós személyi felelős, Bakonyi nagy haverja felfele bukott, Kling úr bekerült még a MAL-t irányító testületbe is, csak az alatta dolgozó, parancsot teljesítő kisemberek szívták meg. A fehérvári felügyelőség azóta megerősített figyelem és nyomás alatt van, megváltozott, megnehezedett ügyrend, dilettáns életidegen jogszabályokhoz való görcsös ragaszkodás, eszelős szívatás jellemzi.
És most ez a hatóság megbünteti a céget 135 milliárdra? Papíron persze könnyen kijön, a kijutott szennyező anyag mennyiségét meg kell szorozni az aktuális díjtétellel (ft/kg), és valamilyen módosító faktorral, a végösszeg ilyen mennyiségnél bizony ennyi. A díjtétel kiszabása összecseng ráadásul Illés Zoltán kijelentésével, hogy „az utolsó fűszálat is százmilliókra bírságoljuk”. Nem arról van szó, hogy nem értenék egyet a büntetéssel, az jogos a megtörtént események és azok előzményeinek tükrében. Az államosítás szerintem vagy így, vagy úgy meg fog történni, sok lehetőség van rá, nem gondoltam, hogy ezzel kezdik. Lehet, hogy az államosítás egyszerűbb lenne egy bírósági jogerős felelősség-megállapítást követő, állam kontra MAL per során.
A problémáim összeségében a következők: kormánytagok vagy kormányközeli vállalkozók érdekeltségébe tartozó cégek végeztek minden kármentesítési munkát 3-5-szörösen túlszámlázva, az igazi felelősök úgy néz ki megússzák a felelősségre vonást, a balhét ráverik szegény diszpécserre és a környezetvédelmi felelősre, megengedik, hogy a tulajdonosok kimentsék a vagyonukat az államosítás előtt, a cég tetemes tartozásainak kérdése nem megnyugtató, további fennmaradása, esetlegesen vissza se fizetése csődbe viheti a hitelezőket, ami lavinát indíthat el.
Kepli Lajos egy ideje hanyagolja már a radioaktivitásos témát, biztos rájött hogy ezzel csőbe húzták, viszont újabb vesszőparipája, hogy a gát kiszakadásának oka robbantás is lehet, ezt vizsgálják most. Valamennyire jogos a felvetés, régóta szóbeszéd tárgya. A szakadás előtt a tározók már majdnem tele voltak, új tározó építésének még csak előkészületei sem voltak. A régi elképzelés, hogy az erőművel egységesítik a zagyterüket, és így a két zagytér közötti nagy térrész is feltölthető, említésre se került az utóbbi 15 évben, a MAL zagytér résfallal körbevevése is ezzel ellentétes logikát követett. Most bezzeg lett hely a lerakóban, igaz az sokat csökkentett rajta, hogy a köbméterdíjra dolgozó vállalkozó sok helyen méter vastagon leszedte a talajt és mind odavitte, hogy még több legyen a pénze. De az az egy bizonyos, hogy a száraz technológiára való átállás következményeivel együtt ismét hosszú időre biztosított az iszapelhelyezés. Csak kérdés kinek hozza ezután a hasznot...
Volt egyszer egy kedves kolléganőm, aki folyton-folyvást idézeteket gyűjtött magának. Megkérdeztem egyszer tőle, hogy ezt miért teszi. Az volt a válaszának lényege, hogy gondol ugyan ő ezt-azt a világ dolgairól, de a citátumokat megfogalmazó alkotók mégis csak "nevek", szemben önnön névtelenségével. Kedves Mostanában Polemizálók! Ti is így vagytok ezzel? Ezért kopiztok ide be mindenféle "nevességeket"? Őszintén szólva ezt én nagyon sajnálom, mert szívesebben olvasnám a Ti gondolataitokat saját megfogalmazásaitokban. Például arról amit Kertész Ákos írt, arról mi is a Ti vállalt véleményetek?
A Newsweek szerint 32 ország van a világon, ahol jobb élni, mint Magyarországon. Az amerikai hetilap internetes oldalán elérhető rangsor szerint:
Magyarország 24. helyen végzett az oktatás kategóriájában, 42. helyen az egészségügy terén, 33. lett az életminőség vonatkozásában (jövedelmi egyenlőtlenségek, szegénység, fogyasztás, gyilkosságok száma, környezetszennyezés, munkanélküliség), 49. a gazdasági fejlődést tekintve, végül 32. a politikai környezet (részvétel, stabilitás) szempontjai szerint rangsorolva.
Ezek szerint az oktatás és egészségügy előbbre végzett a nemzetközi rangsorban mint a privatizált gazdaság. Erre varrj gombot kedves jobblib:)
Váncsa István: "Mi magunk egy ideje már csakugyan kíváncsiak vagyunk, mi volna az a sokat emlegetett történeti alkotmány, kérdeztük az Ájtatos Krokodil pultosát is, de ő se tudta. "
Wikipédia:"Történeti (történelmi) alkotmánynak nevezik az állam és a társadalom működésének a korszaknak megfelelően kiválasztott szabályait, mely tartalmazza az állammá egyesülésének alaptörvényeit, az államfőhatalomnak és a társadalmi rendeknek (társadalmi osztályoknak) az állam vezetése végett adott jogait és kötelességeit (közjog), a társadalom tagjainak az állam és mások iránti jogait és kötelességét (részint köz- és részint magánjogi törvények) és a szokásjogot. Időszakonként egymást felváltó, kiegészítő és nem mindig pontosan módosító alkotmányjellegű jogszabályokat, illetve a szokásjog szabályrendszerét foglalják magukban. Itt a szokásjog szerepe általában lényegesen nagyobb, mint általában a kartális alkotmányra épülő alkotmányjogban. Az ide tartozó szabályok kiválasztása a hagyomány alapján történik, tehát nincsenek hivatalosan és tételesen felsorolva, nincs egy egységes, írásba foglalt alaptörvény, ezért nagy a jelentősége az írott jog mellett a jogértelmezésnek is."
"Egyes államok létrejöttével és jogrendjének megjelennek az államra és a jogrendre vonatkozó legalapvetőbb szabályok, melyek az adott állam berendezkedését is meghatározzák. Alkotmányjellegű törvények már a középkorban is voltak. Például 1215. évből az angliai Magna Charta; másodikként a magyaroknál az Aranybulla 1222-es évből."
"A brit alkotmány úgynevezett történelmi alkotmány, mely nem konkrét, írott jogszabály, hanem folyamatosan alakul különböző törvényhozási aktusok által."
Baloldali vélemények:"Elítélte az írást Tamás Gáspár Miklós is, akinek Zöld Baloldal nevű pártjában Kertész Ákos is aktív szerepet vállalt. “Szégyentelennek és védhetetlennek” nevezte Kertész kitételeit Mester Ákos, a 168 óra [5] főszerkesztője is. Ő is megjegyezte: rosszul teszi, aki védeni akarja ezért az írót, "Kertészre pedig rá kellett volna szólnia valakinek, hogy ne csináld". Mester Ákos szerint kicsit jobb lenne a helyzet, ha Kertész Ákos legalább annyit mondana: bocsánat.
Önkritikára szólította fel az írót a Raoul Wallenberg Egyesület is, amely szerint Kertész Ákos abban követett el komoly hibát,hogy nem áramlatokkal, nézetekkel vitázott, hanem a nemzetről fogalmazott meg olyan kritikát, amely sértő és elfogadhatatlan. A szervezet szerint mindez csak generálja a gyűlöletbeszédet."
Kertész Ákos:"Az Amerikai Népszavához írt publicisztikámban szereplő mondatot: "A magyar genetikusan alattvaló" - ezúttal helyreigazítom. Helyesen ilyen mondat nincs. Örömmel értesültem, hogy a holokauszttal kapcsolatban az elmaradt bocsánatkérés ügyében helyreigazítottak mások. Ezzel az ügyet lezártam."
1222. évi II. törvénycikk hogy senki perbehivás nélkül el ne marasztassék
Ezt is akarjuk, hogy a nemes embert sem mi, sem az utánunk való királyok soha meg ne fogják vagy meg ne nyomorítsák valamely hatalmas kedveért, hanem ha előbb perbe hivatott és rendes uton törvényt láttak reá.
1222. évi VI. törvénycikk a pártolkodókról, hogy tolvajt ne kiáltsanak
Továbbá, összepártolkodásból a nép tolvajnak senkit ne kiálthasson, mint eddig szokta vala.
1222. évi XIII. törvénycikk hogy a hatalmasok meg ne nyomoritsák a föld népét, se a szegénységet
A jobbágyurak ugy kövessék a király udvarát, vagy akármerre is ugy járjanak, hogy a szegénységet ne foszszák, ne nyomorgassák.
1222. évi XIV. törvénycikk az olyan ispánról, a ki az ő vára népét megrontja
Továbbá, ha valamely ispán az ő ispánságának módja szerint magát tisztességgel nem viselné, vagy az ő vára népét megrontaná, ebben találtatván, mind az ország szine előtt vessék ki tisztéből szégyenére, és a mit elragadott, adja vissza.
1546. évi II. törvénycikk hogy Magyarország nem szabadul föl, annak az oka: Isten haragja
Véleményük szerint akkor is helyesen és bölcsen járt el Ő felsége, a midőn ezuttal mellőzte annak a fölemlitését, hogy miért történt az, hogy Ő felségének Magyarország felszabaditására forditott oly buzgó és aggódó törekvései nem vezethettek az óhajtott eredményre.
1. § Ámbár ennek a dolognak az emberi természetből következtethető sok és különféle okát lehetne felhozni, mindamellett, minthogy a halandókon egyedül a mindenható Isten akaratából esik meg minden, ennélfogva ugy látszik, hogy mindaz, a mi Ő felségének a tiszteletre legméltóbb intézkedései és legbölcsebb szándékai ellenére többnyire minden várakozáson és minden számitáson kivül következett be, egyedül a mindenható Isten boszuló haragjának tulajdonitható, a ki tudniillik a nemzetre, ennek bűnei miatt, méltán neheztel.
2. § A mi, kiváltképen ez idő szerint, már abból is kitünt, hogy akkor, a midőn Ő felségének jelenléte a kölcsönös viszálkodások és az alattvalók közt előforduló sok bajnak az elháritására az országban már sok éven át a legtöbbet használhatott volna, és már régóta csaknem egyedül erre várakoznak: mégis eddigelé az történt, hogy Ő felsége a közben-közben felmerült ujabb gondjai következtében ez egész idő alatt inkább másutt, semmint hű alattvalói közt volt kénytelen tartózkodni.
1879. évi XLVIII. törvénycikk az 1875. évi XXVI. törvénycikk eltörléséről
1. § A cselédtartásért, tekeasztalokért, játékhelyiségért, kocsi- és lótartásért fizetendő adóról szóló 1875. évi XXVI-ik törvénycikk hatályon kivül helyeztetik.
2. § Ezen törvény 1880. évi január hó 1-én lép érvénybe és végrehajtásával a pénzügyminister bizatik meg.
Nézzük csak a legegyszerűbb összehasonlítást: az elmúlt húsz évben az alapvetően a „piaci erők” (ráadásul külföldi erők) által koordinált szektorok vagy a magyar állam által kontrolláltak muzsikáltak jobban? Vajon melyiknél nagyobb a leszakadásunk a fejlett világhoz képest? Az autóiparban vagy az egészségügyben? A pénzügyi rendszerben vagy az oktatásban?
Természetesen a jognak asztalára, ismertebb nevén az alaptörvény asztalára gondolunk, melynél, ahogy azt a költő megálmodta, mind egyaránt foglal helyet.
Mendegél az ember az utcán, hopp, itt egy önkormányzat.
Eredetileg ugyan az Ájtatos Krokodilba indultunk, hogy pár pohárkányi vadrózsaillatú magyar bort vegyünk magunkhoz, de most mégis betérünk előbb az önkormányzathoz az alaptörvény asztala miatt.
Ha nem a saját szemünkkel látnánk, el se hinnénk talán, hogy van ilyen.
Példányra amúgy nincs szükségünk, letöltöttük már rég, esténként a család kollektívan olvasgatja.
„Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését", írja az alaptörvény.
Mi magunk egy ideje már csakugyan kíváncsiak vagyunk, mi volna az a sokat emlegetett történeti alkotmány, kérdeztük az Ájtatos Krokodil pultosát is, de ő se tudta.
Elővettük Hóman-Szekfű Magyar történetét, nincs benne.
A millennium alkalmából Szilágyi Sándor szerkesztésében megjelent A Magyar Nemzet Története annyit ír róla, hogy a magyar urak a birodalmi tanács 21-es bizottságában és a plénumban is el tudták fogadtatni azon indítványukat, hogy az alkotmány a történeti alkotmány alapjára helyezendő, de hogy ama történeti alkotmány mégis mi volna, arról egy szót se ejt.
Végeredményben azt sikerült kiderítenünk, hogy a történeti alkotmány különféle szövegek és szövegtöredékek olyan tetszés szerinti halmaza, amit valaki történeti alkotmánynak tekint.
Például az Aranybulla harmincegy cikkelye vagy hozzátartozik ehhez a halmazhoz, vagy nem tartozik hozzá, vagy némelyik igen, némelyik pedig nem, ennek megfelelően ember nincs a földön, aki meg tudná mondani, hogy például a XXIV. cikkely, amely szerint „izmaeliták és zsidók tisztséget ne viseljenek. Pénzváltó, kamara-ispánok, só-kamarások és vámosok, országunkbéli nemesek legyenek. Izmaeliták és zsidók ne lehessenek" történeti alkotmányunk azon vívmányai közé tartozik-e, amelyek a Nemzeti hitvallás szerint tiszteletet érdemelnek, vagy nem tartozik közéjük, és ennek megfelelően az izmaelita vallású pénzváltónak vagy vámosnak is módja van arra, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere további felvirágoztatása érdekében dolgozzon képességei szerint.
Minden csodálatunk és nagyrabecsülésünk tudós alkotmánybíráinké, akik az alaptörvényt „történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban" értelmezik, azaz úgy vizsgálják például a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló 2010. évi CLIV. törvénnyel kapcsolatos indítványokat, hogy közben szorgalmasan lapozgatják Szent István intelmeit, a Tripartitumot és a Pragmatica sanctiót, sőt akár Makó Pál A mennykőnek mivoltáról s eltávoztatásáról való böltselkedését is, hiszen ez se kevésbé releváns, mint a többi.
Vannak aztán olyanok, sajnos az Ájtatos Krokodil törzsvendégei között is, akik úgy gondolják, hogy az alaptörvény asztalának koncepciója még a Nenyi kötelező kifüggesztésén is messze túlmutató baromság, ám az ilyenek, bárha maguk is a népből valók, a népet igazából nem ismerik.
Az asztal felállításának határideje 2011. 09. 01., 08:00 volt, de ekkor az asztalok már csakugyan álltak is a hivataloknak „az Alaptörvény megrendelésével összefüggésben keletkező ügyfélforgalom fogadására" alkalmas helyiségeiben, rajtuk üveglap, odaillő dekoráció, az aláírt példány igénylésére alkalmas formanyomtatvány, toll, ez utóbbi nemzetiszínű zsinórral az asztalhoz erősítve, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere iránti elkötelezettségüket kinyilvánító magyarok el ne lopják.
Az asztal mellett „felelős munkatárs" ült, akinek „legfőbb feladata, hogy méltó módon szolgálja és gondozza AZ ALAPTÖRVÉNY ASZTALÁT", ha ugyanis nem szolgálná és gondozná, vagy nem méltó módon szolgálná és gondozná, akkor talán még a XX. század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükséges lelki és szellemi megújulás is elmaradna.
Pontosan ezért rendkívül fájlaljuk, hogy a területi közigazgatásért és választásokért felelős államtitkárnak az önkormányzatokhoz intézett, egyébként példamutatóan alapos, a legapróbb részletekre is nagy figyelmet fordító levele (amelyből a fenti idézetek is származnak) épp eme különös fontossággal bíró mozzanat kibontását hanyagolja el.
Honnan tudhatja a felelős munkatárs, hogy ő vajon méltó módon szolgálja és gondozza-e az alaptörvény asztalát? Mik ennek az egzakt ismérvei? Miből vehető észre, ha ez a szolgálat és gondozás az elvárhatónál kevésbé méltó módon folyik?
Olyan kérdések ezek, amelyekre az önkormányzatoknak választ kell kapniuk, már csak azért is, mert ők az államtitkár levelében foglaltakat időre és lelkesen teljesítették.
Erről az örvendetes tényről a sajtó győzelmi jelentések valóságos áradatában adott számot, de akadtak olyan önkormányzatok is, amelyek maguk küldtek a médiának fotókkal illusztrált beszámolót az általuk felállított asztalról, méghozzá elsején kora reggel.
Mi, idősebb magyarok, akiknek az értelme az ötvenes évek első felében már nyiladozott, a sztahanovista mozgalom lendülete által kavart szelet éreztük az ország fölött elsuhanni, ami azt jelenti, hogy a Nemzeti Ügyek Kormánya az ő népét jobban ismeri, mint anya a gyermekét.
Tudja, mi kell neki, és azt is tudja, hogy mit várhat tőle.
Itt most egy félreértést is el kell oszlatnunk, a következőt: „Kolláth György szerint jogellenes a kormánymegbízott és a kormányhivatalok eljárása, amelyben néhány nappal ezelőtt arra utasították az önkormányzatokat és a körjegyzőségeket, hogy mától állítsák fel az Alaptörvény Asztalát. A kormány ugyanis csak törvénnyel utasíthatja az önkormányzatokat, levélben nem - tette hozzá."
Valójában a Nemzeti Ügyek Kormánya senkit se utasított, az államtitkár levele csupán egy kérést tartalmaz, a „kérem" szó tizenháromszor fordul benne elő, az „utasítom" egyszer sem.
Az önkormányzatok ezt a kérést farkcsóváló lelkesedéssel teljesítették ugyan, de nem azért, mert kötelező volt számukra, hanem mert nagyjából sejtik, hogy az alaptörvény asztala még mindig a legjobb dolog, amit az ő kormányuktól egyáltalán kaphatnak.
És persze a Nemzeti Ügyek Kormánya is tisztán látja, hogy belátható időn belül ez az utolsó gumicsont, amivel a népének örömet szerezhet. A nép ugyan kiköpi, de valamit akkor is kapott.
Több mint háromezer asztal áll szerte az országban, mindenik mellett felelős munkatárs teljesít szolgálatot, orcáján tanácstalanság honol. Nem érti, hogyan süllyedhetett ide.
