1848-nak több értelme volt, mint 1956-os megmozdulásnak. 48-ban összemérhető volt az ellenség. Viszont 56-ban mohóbb (tehát tehetségtelenebb) a diktátor.
Szerinted melyikre igaz inkább: pünkösdi királyság?
Amúgy 30 éves távlatban a felkelések végeredménye nem biztos, hogy túl messze van egy felkelés nélküli (de a feszültséget enyhíteni szükséges, ezért megegyezéses) eseménysor eredményétől. (A hartcokban meghaltaknak, és az utána kivégzetteknek természetesen más a véleménye, de ha ezek nincsenek sokan... - mennyi a sok, ez is jó kérdés)
56 és 48 között óriási különbség van. Szerintem kavkaznak van igaza. A Magyar Királyság mint olyan nem fér össze a magyar nacionalizmussal, ami később nyilvánvaló zsákutcának nyilvánult (szittya lázálom elmagyarosodott sváb és szlovák prófétákkal). 48 egy meglehetősen értelmetlen megmozdulás volt, esetleges sikeressége esetén totális anarchia majd összeomlás következett volna be az országban, a nemesség még a magyar parasztsággal sem tudott volna kiegyezni, nemhogy a többségben lévő nemzetiségekkel. A magyar polgárság pedig köztudottan egy rossz vicc. A meghirdetett elveket hagyjuk, fényévekre voltak a realitásoktól.
48 nélkül jobb eséllyel lett volna elkerülhető Trianon és megmenthető a királyság az eredeti nagyságában.
egy kis filozofálás: fordítsuk meg a dolgot: Nem feltétlen a magyar szélsőségesek, meg a ködevők csinálták a bajt (azok mindig vannak). Nem lehet, hogy a Bécsi Udvar taktikázta el magát (de nagyon)?? Mo. is sokmindent elszúrt (utólag és szigorúan mostanról nézve, nem mondjuk 1910-ből...), de Ausztria is sokat bukott a dolgon (majd később leírom, hogy szerintem miket).
a másik dolog: a jogászkodás nem használható a "reálpolitika" helyett. Ki a bús f*nét érdekel, hogy ki legitim, meg ki nem! (szerinted Károly Róbert legitim volt; és ha igen, Csák Mátét, meg az ő természetes halálát érdekelte ez. Hogy Hunyadi Mátyásról ne is beszéljünk - stabilizálták uralmukat, és ennyi. Különben is, jogi érvet mindenhez lehet találni - bízzák csak rám a dolgot, vagy akár egy jogászra, vagy a Monty P. csoportra:) ) Aki túlél, az túlél. Aki ezt bizonyos stabilitási dolgok figyelembevételével teszi, annál jobb neki (íratlan szabályok, némiképp gentleman agreement jellegű, de be nem tartása megbosszulja magát, mert szabály).
Tehát petey_t-nek feltétlen igaza van -mondjuk az igazságra én magasról..., a valóság ugyanis jobban izgat-, mert én nem tizenhárom kivégzet volt pártjának, hanem egy kivégzést végrehajtatónak és elrendelőjének az álláspontját tekintem legitimnek.
Apropó! Zichy grófot kivégeztette Görgey. Namost, akkor Görgey az Ujfalui hóhér és Zichy az akinek a pártjára állva az igazságot lehet képviselni?
Szentimentális okokból lehet akasztottakkal dobálódzni, de annél már a vulgármarxizmusnak is következetesebb a módszertana...
"Miuközben szidod és elveted a marxista történetirást - sorra puffogtatod a marxista frázisokat..."
De még ezek a frázisok is inkább a vulgármarxista nyelvezetet idézik fel, valahonnan az ötvenes évek elejéről:-) Azért a 70-es, 80-as években ezt már a hazai marxista történetírás is rég meghaladta. Ám tegyük hozzá: ezzel együtt, ha lehántjuk petey_t-ről ezt a dühödt aktuálpolitizálást, akkor feltétlen neki van igaza kavkazzal szemben. Utóbbi ugyanis bevallottan valamiféle lázadásként értékeli 1848/49-et, s az aradi tzenhárommal szemben Haynaut tartja nagyra.
No nem egészen. Igaz, hogy a parasztságot az első felbuzdulásában a jobbágyfelszabadítás vitt a honvédseregbe, de aztán ez elapadt. Görgey serege ha nem teszi le a fegyvert világosnál elszökdös két hét alatt. És ez nem csak a forradalom legvégén volt így. A jobbágyfelszabadítás nélkül Kossuth az maradt volna, ami volt. Egy hatalomvágyó demagóg, aki hírlapírásból él. Ez utóbbi akkor helyrette Kossuthot az nemesség szemében, nagyon alacsony helyre. Ezért nem állt a nemesség és a papság kossuth mellé, például a megyei adminisztráció sem. A nemzetőrseregek tábornokai akasztottak magyar grófot is, mert ellenük harcolt. Szokás, hogy a reformkortól a szabadságharcig egy egyértelmű fejlődést feltételez a történetírás. Csakhogy a reformvármegyék, anno széchenyire tették a voksukat. Akkor még Kossuth a parszélen szambázott. Később, pesten és bécsben kirobbant városi forradalmak tették meg őt az események akkor még csak egyik irányítójává. A vidék (tehát az ország 99%) semmi módon nem legitimálta a forradalmi politikát 48 márciusában.
Petőfi képviselőválasztása jól szemlélteti a valóságot. Meg is verték a helyiek, úgy menekül vissza pestre, hogy meg ne öljék véletlenül, mert az első beszéde után a helyi parasztok belátták, hogy ez egy veszélyes felforgató, jobb ha elbánnak vele.
Egyetlen község iratainak vizsgálatából nem biztos, hogy messzemenő következtetéseket lehet levonni az egész országgal kapcsolatban. Ráadásul az, hogy a községi elöljáróság mit vezetett be az iktatókönyvbe és mit nem, az csupán az elöljáróság, és nem az egész község politikai nézeteit tükrözi.
Természetesen abban igazad van, hogy nem mindenki állt 48-ban a forradalom mellé, hanem jócskán akadtak az ellentáborban is, de a többség azért mégis csak Kossuthék oldalán lehetett, különben aligha tudott volna a magyar honvédség több mint egy évig harcolni, méghozzá meglehetősen sikeresen harcolni az osztrák csapatok ellen. Ez nem ment volna a lakosság többségének támogatása nélkül. Azt nyilván te sem akarod állítani, hogy a jobbágyság tömegei vadul ellenezték volna a jobbágyfelszabadítást!
Ami a zsidók elleni pogromokat illeti, annak az volt az oka, hogy a német kereskedő polgárság halálos veszélyt látott a zsidók egyenjogúsításában. Valószínűleg nem ok nélkül. Senki sem szereti, ha az élelmes konkurencia előnyhöz jut. Az erdélyi szász polgárság mindvégig keményen császárhű maradt. Nem érzelmi okokból: veszélyben látta kiváltságait, amelyek biztosították a megélhetését.
A hivatali apparátus is azért maradt döntően magyar a megtorlás és az abszolutizmus idején is, mert azoknak a köznemeseknek, akik hivatalt vállaltak nem volt akkora birtokuk, hogy meg tudtak volna belőle élni (köznemesi szinten, persze). Ezért kénytelenek voltak hivatalt vállani, ha nem akartak anyagilag a hétszilvafás kisnemes szintjére süllyedni. Mindegy, hogy ki irányította az apparátust, nekik muszáj volt beállni a sorba.
"Pedig nem az: ostoba és értelmetlen dolog az "újító szellemű történetírás" (kb. a tisztességesen felpumpált Habsburg Intézet and co.) szempontjából másként láttatni a dolgokat. 1848-49-ben nem voltak labancok, nem voltak idegenből, lánctalpakon érkezett csizmapucoló csatlósok, még csak spontán szerveződő ellenforradalomról se lehet beszélni. Egyszeri és páratlan esemény volt a magyar történelemben, hogy a zsellérkunyhók népétől a puccos kastélyok lakóiig mindenki össze tudott fogni egy közös cél érdekében. A nemesnek és a polgárnak hitel, a parasztnak föld, az országnak pedig szabadság kellett ahhoz, hogy a saját döntésünknek megfelelően a lehető legjobban tudjuk kialakítani az ország jövőjét. Nem ide illik (mert átkozottul patetikus), de az új Magyarország földjét a grófokat, papokat, diákokat, parasztokat egy zászló alá gyűjtő honvédsereg elesettjeinek vére szentelte fel. Ma sem gondolkodik másként a magyar politika: a madaras párttól elkezdve egészen Csurkáig bezáróan mindenki elismeri '48 örökségét. Aki pedig összetéveszti a forradalom megítélését a foxi-marxi 'történetírás' internacionalista-osztályharcos baromságaival (orosz seregben megbújó forradalmárok, osztrák katonákat megfutamító kaszás parasztok, etc.), éppen, hogy nem fogta még fel, milyen irányban kell változtatni a gengszterváltás utáni történelemszemléleten."
petey_t!
Miuközben szidod és elveted a marxista történetirást - sorra puffogtatod a marxista frázisokat...
Pl.:
"Egyszeri és páratlan esemény volt a magyar történelemben, hogy a zsellérkunyhók népétől a puccos kastélyok lakóiig mindenki össze tudott fogni egy közös cél érdekében. A nemesnek és a polgárnak hitel, a parasztnak föld, az országnak pedig szabadság kellett "
vagy:
"az új Magyarország földjét a grófokat, papokat, diákokat, parasztokat egy zászló alá gyűjtő honvédsereg elesettjeinek vére szentelte fel."
Hidd el nekem, aki levéltári kutatásokat végzett a kérdésben, hogy 48 NEM volt az össznépi összeborulás kora! Sőt!
Komikus volt látni, hogy amikor helytörténeti témájú szakdogámat irtam 48-ról egyik honi településünkön, a forrásokat vizsgálva az a kép bontakozott ki, amit Te, Jókai, meg a marxisták állitottak be az események UTÁN 40-50 évvel.
A korabeli, 48-as iratok azonban pont az utókor itéletével szembenálló álláspontot tükröztek.
Pl. a községi elöljáróság SEMMIFÉLE márc. 15. után keletkezett, semmiféle forradalmi, vagy Batthyány-kormány féle rendelkezést NEM VEZETETT be a községi iktatókönyvbe. Ámde a Windischgratz és a Haynau admin. iratai mind ott voltak! És nem utólag tépték ki a forradalmi idők emlékét.. Ugyan! A számozott lapok bizonyitották a község lakosainak érzelmeit - a forradalom ELLEN!
"Ne legyen félreértés, de mintha Petőfi kapcsán nekem nem a sajtóóvadék ügye ugrana be elsőnek, hanem a segesvári csatatér, ahol Kossuth hadseregének katonájaként esett el."
Petőfit, ha nincs a szabharc okozta zűrzavar, kb. 1850-ben a szabad magyar kormány lesittelte volna, mint communisticus-ágenset.
Egyébként a személyén is látható a korszak ellentmondása: a régi, nem,si vm-i rendet fenntartani akarók simán kibuktatták őt Szabadszálláson, ahova nagy lelkesen lement képviselőjelöltnek. És milyen indiokokal: tót királyt akar Mo-ra!
" "Amikor több városban - például Székesfehérváron - zsidó pogromokra került sor"
Erről nem tudok bővebbet mondani, de nyilván nem ez volt az oka annak, hogy később tömegesen, tízezrével álltak be zsidók a magyar hadseregbe (minekutána a szegedi országgyűlés törvénye végleg egyenjogúsította őket). "
De. A zsidók pont a pogromok miatt álltak a magyar kormány mellé. A pogromok ui. lezajlottak: Pozsonyban, Nagyszombatban, Nyitrán, Sopronban, Szombathelyen, Győrben stb., ahol a német polgárság többségben volt.
Pesten is csak a nagyfokú katonai jelenlét akadályozta meg a pogromot. Mindennél többet mond, hogy a német polgárság azzal akadályozta a Nemzetőrségbe való felvételüket, hogy ha a zsidók is tagok lesznek, elmondják a magyaroknak, hogy egymás között miket beszélünk!
Ja, és:
"1848-49-ben nem voltak labancok, nem voltak idegenből, lánctalpakon érkezett csizmapucoló csatlósok, még csak spontán szerveződő ellenforradalomról se lehet beszélni."
Dajkamesékben még hiszel? :))) Apponyi György, Mailáth, Dessewffy grófok, Horváth Mihály váci püspök kivételével a TELJES katolikus felső- és középpapság. A városopk német és egyéb más etnikai polgársága.
"Köszönjük excellenciádnak, hogy a disznó magyaroktól végre megszabaditott bennünket!" - mondta mindezt Hild József pesti városi tanácsnok, mikor hódoló látogatásra ment Windischgratz-hez. És erről a fazonról tér van Bp-en elnevezve........
Vagy idézzük annak a pesti húskereskedőnek az esetét, aki az ostromlott budai várba szállitott a magyar kézen lévő Pestről utánpótlást... Fel is húzták az első fára....
Van egy régi közhely: mind a Windischgratz, mind a Haynau közigazgatással kapcsolatban: hivatalnokai németek, csehek voltak.
Egy frászt!
Magyarok! A teljes vármegyei hivatali apoparátust fel lehetett tölteni velük, annyian tolongtak!
A harc kitörésekor már nem volt a hadsereg tagja. Az kétségtelen, hogy az oroszok közbenjártak az érdekében, de ellenpéldának ott van a komáromiak amnesztiája is, amit gond nélkül átlépett az osztrák hatóság.
Az kétségtelen, hogy nem voltak tiszta körvonalai a megtorlásnak.
Tévedés. Görgey kvietált huszártiszt volt, tehát ő is felesküdött a dinasztiára, ugyanúgy mint a kivégzett tizenhárom. Neki azért kegyelmeztek meg, mert kivégzése az oroszokat sértette volna, akik előtt letette a fegyvert.
"Szerinted a román parasztokat mondjuk nem érintette a jobbágyfelszabadítás? És mégis tömegével álltak be Iancu zászlaja alá... vajon miért?"
Nem hiszem, hogy az érchegységi móc pásztorokat túlzottan érdekelte volna a jobbágyfelszabadítás ügye, amikor toleranciafesztivált rendeztek Abrudbányán és környékén. Ég és föld választotta el őket a magyarországi (nem erdélyi) letelepedett román jobbágyoktól, akik közül kb. 20-25 ezren álltak be a honvédségbe. Ők meg valószínűleg arra éreztek rá, hogy Kossuth és követői (akár Szegeden, akár az emigrációban) százszorta több jogot biztosít nekik, mint a dinasztikus politikán és a saját orrán túl nem látó bécsi udvar. Igaz, ezek se szégyenkezhettek: mellettük állt pl. a szerencsétlen Szlovák Légió (ezer fős létszám fele cseh), szemben a 30-40 ezer, az utolsó emberig önkéntes tót honvéddel. Maradnának még a szerbek, akik az anyaországból érkezett önkéntesek nélkül valszeg meg se merték volna indítani a felkelést a magyarok ellen (hogy aztán később gúlába rakott levágott fejek jelezzék az útjukat, mint Zentán).
"48-ban egyszerűen nem volt rá okunk, hogy felkeljünk."
Nem gondolok bele, mi lesz itt kb. száz év múlva, amikor 56-ról a békeszerető, szocializmust építő Rákosi-rendszer ellen lázadó gengszterek hőzöngéseként fogunk beszélni. Nem volt ok? Petőfiéknek kapásból sikerült tizenkettőt találni. Mi pedig jogszabályokról, a törvényes rend elleni lázadásról beszélünk, miközben egy népet minden lehetséges módon igyekeztek sárba döngölni. Ritka hülye egy hasonlat, de valamelyik Usák-filmben sütötték el azt a mondatot, hogy "a becsülethez nem kell rangjelzés." Nem kellett az aradi hóhér előtt álló Damjanich Jánosnak sem, akitől a sokéves kemény kiképzésen túl lévő osztrák katonák még az ördögnél is jobban féltek. Tőle, aki halálos nyugalomban szólt oda a feszületet tartó papnak: "Ne sírjon... akit a kezében tart... ugyanígy az igazságért szenvedett a kereszten..."
Szerintem '48-49-et birodalmi méretekben kell vizsgálni. Radikális hatalmi átrendeződés, a régi vezetők eltűntek, az újak pedig birodalmi-nemzeti méretekben igyekeztek a hatalmat újraosztani.
Szerinted a román parasztokat mondjuk nem érintette a jobbágyfelszabadítás? És mégis tömegével álltak be Iancu zászlaja alá... vajon miért? Csak nem azért, mert nagyon is jól látták a románok, hogy Kossuth a magyar "nemzetet" egyesíti, de abban a nemzetben nekik románként nincs helyük. A románokat nem kellett pénzelnie senkinek, tudták jól, hogy a magyarok liberális-nacionalista szabadsága rájuk kissebbségi sorsot ró a jobbágyság helyett a saját szülőföldjükön. Például.
És ez a lényeg. 48-ban a lázadók lerombolták a Magyar Királyságot. A nacionalizmust és magyar lakta területeket választották helyette. Végül kevesebb lett a jussunk ennél.
A forradalom nem volt más, mint egy hőzöngés a semmiért. Ezért nem állja meg a helyét semmilyen későbbi, vagy korábbi felkelésünkkel, vagy forradalmunkkal való összehasonlítása. 48-ban egyszerűen nem volt rá okunk, hogy felkeljünk. Viszont Kossuthnak voltak személyes ambíciói.
"Unalmas és elcsépelt közhely a március 15-i megemlékezéseken: "mert akkor összefogtak eleink, és félretették az ellentéteket!"
Pedig nem az: ostoba és értelmetlen dolog az "újító szellemű történetírás" (kb. a tisztességesen felpumpált Habsburg Intézet and co.) szempontjából másként láttatni a dolgokat. 1848-49-ben nem voltak labancok, nem voltak idegenből, lánctalpakon érkezett csizmapucoló csatlósok, még csak spontán szerveződő ellenforradalomról se lehet beszélni. Egyszeri és páratlan esemény volt a magyar történelemben, hogy a zsellérkunyhók népétől a puccos kastélyok lakóiig mindenki össze tudott fogni egy közös cél érdekében. A nemesnek és a polgárnak hitel, a parasztnak föld, az országnak pedig szabadság kellett ahhoz, hogy a saját döntésünknek megfelelően a lehető legjobban tudjuk kialakítani az ország jövőjét. Nem ide illik (mert átkozottul patetikus), de az új Magyarország földjét a grófokat, papokat, diákokat, parasztokat egy zászló alá gyűjtő honvédsereg elesettjeinek vére szentelte fel. Ma sem gondolkodik másként a magyar politika: a madaras párttól elkezdve egészen Csurkáig bezáróan mindenki elismeri '48 örökségét. Aki pedig összetéveszti a forradalom megítélését a foxi-marxi 'történetírás' internacionalista-osztályharcos baromságaival (orosz seregben megbújó forradalmárok, osztrák katonákat megfutamító kaszás parasztok, etc.), éppen, hogy nem fogta még fel, milyen irányban kell változtatni a gengszterváltás utáni történelemszemléleten.
"Amikor Petőfi és a többi radikális fiatal már március végén tüntetett a később áprilisinak nevezett törvények azon passzusai ellen, amelyek az irreálisan magas sajtóóvadék bevezetésével akarták lehetetlenné tenni a szabad sajtót? "
Ne legyen félreértés, de mintha Petőfi kapcsán nekem nem a sajtóóvadék ügye ugrana be elsőnek, hanem a segesvári csatatér, ahol Kossuth hadseregének katonájaként esett el.
"Amikor több városban - például Székesfehérváron - zsidó pogromokra került sor"
Erről nem tudok bővebbet mondani, de nyilván nem ez volt az oka annak, hogy később tömegesen, tízezrével álltak be zsidók a magyar hadseregbe (minekutána a szegedi országgyűlés törvénye végleg egyenjogúsította őket). Magam utólag nem hajlok arra, hogy Haynaunak adjak igazat, aki ezt a lépését tetemes hadisarc kivetésével hálálta meg a pesti hitközségnek.
"Amikor 1848 őszén a bécsi uralkodóházzal való konfliktus elmérgesedése miatt szinte az egész Batthyány-kormány lemondott, tiltakozva Kossuth konfrontatív és nacionalista politikája miatt? "
Nénénéné... Nem Kossuthék miatt mondott le, hanem mert Jellasics támadása után nem látott többé lehetőséget a megegyezésre az udvarral, hogy aztán helyet adjon a konfrontációt vállaló Kossuthnak. Annak ellenére, hogy az ogy. követeként még januárban is a megegyezést akarta elérni, Őfelségék mégis kivégezték az Újépület falánál.
"Biztos, hogy Metternich volt a rossz, és a morálisan és alkotmányjogilag is felelőtlen, ráadásul 1849 augusztusában gyáván megfutamodó Kossuth a jó?"
Olyan biztos, mint hogy most a billentyűzet előtt ülök. Nem gondolod, hogy Kossuthnak érdekében állt a gyakran csak bugylibicskával felszerelt nemzetőrökkel és az éppen csak szerveződő honvédséggel a háta mögött összebalhézni az osztrákokkal? A végeredmény pedig önmagáért beszél: a Kamarilla az egyik strómanját felhasználva hátba támadta a törvényesen kinevezett magyar kormányt, hogy az minden szempontból nézve is jogos önvédelmi harcra kényszerüljön. Nehezen írnám alá, hogy ennek a harcnak a vezetője, nyilván a saját életét és az emigráció jövőjét szem előtt tartva, "gyáván megfutamodott" a végső vereség után.
Az aradi tizenhármak az Őfelsége V. Ferdinánd, Magyarország apostoli királya által kinevezett, az Országgyűlésnek felelős törvényes magyar kormány szolgálatában állottak, és amikor a törvényes király ellen egyik oldalági rokona fellázadt és puccsal lemondásra kényszerítette, akkor az Országgyűlés, a Nemzet (azaz a magyar korona összes országának lakossága) akaratának törvényes képviselője kimondta a Habsburg-Lotharingiai ház trónfosztását. Mindezt a politikai realitások nyomasztó súlyát felismerve, az uralkodó lemondásával és utódlásának a Habsburg-Lotharingiai uralkodóházon belüli lehetetlenségét figyelembe véve tette. Az uralkodóházon belüli utódlás lehetetlenségét elsősorban a szóba jöhető trónörökösjelöltek szándékának hiánya igazolja - például I. Ferenc József, a későbbi magyar király abban az időben egyáltalán nem szándékozott a magyar törvényekkel összhangban magát megkoronáztatni. Ilyen módon egy idegen magánszemély, vagy, amennyiben magyar polgárnak tekintjük, egy lázadó által felbujtott, a törvényes magyar kormány megdöntését célul kitűző néhány irreguláris szabadcsapat, sőt ellenséges katonaság (ez súlyosbító körülmény!) harcolt itt a törvényes magyar kormány megdöntésének szándékával. Szigorúan nézve kizárólag egy törvényes kormány küzdelme volt ez a külföldről - fegyverrel, hadianyaggal és katonákkal - támogatott felforgatók ellen.
Történelmileg azonban Magyarországon valóban a "szabadságharc" elnevezés vált ismertté és bevetté, mely szigorú értelemben fentiek szerint valóban nem tekinthető pontosnak: a valóságban a törvényes kormány az ellene lázadó belföldi (bár külföldről pénzelt) és a szintén reá támadó külföldi irreguláris és reguláris katonaság megsemmisítése, illetve az országból való kiszorítása érdekében folytatott harcáról volt szó.
Mely harc egyébként egyike a modern hadtörténet egyik legnagyobb katonai teljesítményeinek, és mint ilyen, egy kis (és sajnos, meg kell jegyeznem, kisebbrendűségi komplexusoktól sújtott) nép büszkeségének és nemzeti öntudatának forrása és eredetmítoszának része.
Korovioff válasz | megnéz | könyvjelző 2005.03.16 18:07:45 (290) "Szép dolog a szabadságharc, csakhágy 48-49-et az ország egyik fele, a másik fele ellen vívta"
Ez igy van, mármint ha a birodalmat tekintjük országnak. Sőt, ebben az esetben nem is szabadságharcról volt szó, hanem szeparatista mozgalommal összeboronált lázadásról. Elég megnézni az osztrák történelemkönyveket :-)
Mit tekintenénk Magyarországnak, ha nem a Magyar Királyságot. Ne előlegezzük meg trianont azzal, hogy csak a magyar nemzetiségű területekről beszélünk a reformkortól történelem címén.
Korovioff válasz | megnéz | könyvjelző 2005.03.16 18:03:28 (289) Ehhez képest a nemzetiségek nacionálé alapon kezdtek el gyilkolászni, miután az udvar fellázitotta őket, aztán meg mikor leverték a szabadságharcot, az udvaron kivül szépen senki nem kapott semmit, csak Haynaut.
Mit gondolsz, a kossuthisták 48 tavaszán milyen alapon lázadtak fel? Ha jól emlékszem nacionalizmusról volt szó, amit akkor ugye liberalizmusnak neveztek. A nemzetiségek meg azért kapták azt jutalmul, amit a magyarok büntetésül, mert semmi különbség nem volt köztük és a magyarok közt. Mindnyájan veszélyt jelentettek a felforgató liberális-nacionalista ideológiáik miatt.
Nem hiszem, hogy bármi közöm lenne ahhoz a Napóleonhoz, aki messze megelőzve a korát, az európai egységet akarta, aki felszabadította az orosz rabság alól a lengyeleket, és aki annak a Rendnek és Biztonságnak a meggyőződéses képviselője volt, amelyet minden igazi konzervatív alapértékként tisztel.
Unalmas és elcsépelt közhely a március 15-i megemlékezéseken: "mert akkor összefogtak eleink, és félretették az ellentéteket!"
Biztos,hogy tényleg akkora összeborulás volt?
Amikor Petőfi és a többi radikális fiatal már március végén tüntetett a később áprilisinak nevezett törvények azon passzusai ellen, amelyek az irreálisan magas sajtóóvadék bevezetésével akarták lehetetlenné tenni a szabad sajtót?
Amikor több városban - például Székesfehérváron - zsidó pogromokra került sor, és a Magyar Bálint-felmenő, azaz Szemere Bertalan akkori belügyminiszter csak tessék-lássék intézkedésket hozott?
Amikor 1848 őszén a bécsi uralkodóházzal való konfliktus elmérgesedése miatt szinte az egész Batthyány-kormány lemondott, tiltakozva Kossuth konfrontatív és nacionalista politikája miatt?
Amikor Kossuth 1849 márciusában, a tiszafüredi tiszti lázadás után vasra akarta veretni a zendülést kirobbantó Görgei Artúrt?
Amikor a Függetlenségi Nyilatkozatot követően tümegesen hagyták el a szabadságharcot politikusok és katonák?
Amikor Görgei Artúr a személye elleni áskálódás miatt nem volt hajlandó elfogadni a Szemere-kormány hadügyminiszteri székét?
Biztos, hogy Metternich volt a rossz, és a morálisan és alkotmányjogilag is felelőtlen, ráadásul 1849 augusztusában gyáván megfutamodó Kossuth a jó?
És az nem lehetséges, hogy "reformkori és szabadságharcos" nagyjaink korántsem voltak angyalok, míg a máig méltatlanul lekezelt és mellőzött dualizmus-kori politikusok - például Tisza Kálmán és István, Wekerle Sándor vagy Trefort Ágoston - a magyar történelem legnagyobbjai közé tartoztak, hiszen egy páratlanul gyorsan növekvő és dinamikus gazdaságot teremtettek egy látens (Közép-)Európai Unióban, miközben békésen megfértünk az osztrákokkal és a csehekkel, és 1848-cal ellentétben nem kerültünk fegyveres összetűzésekbe a honi nemzetiségekkel? (Miközben a Balkán szinte folyamatosan lángokban állt a XIX. század végén?)
Félreértések elkerülése végett: 1848/49 kiemelkedő történelmi korszak volt, de közel sem érdemli meg, hogy ez legyen a hivatalos állami ünnepünk. Az Antall-kormány helyesen döntött, amikor augusztus 20-át tette azzá. Ugyanakkor itt lenne az ideje, hogy elimerjük: 1867 jobb volt, mint 1848!
