Amennyiben félre akarod értelmezni soraimat, tögyél úgy. Ebből is az látszik, hogy a lényeglátásoddal van a baj. Ilyen személytől, nem is fogadnék el ajándékot.
Nem tekintöm köteködésnek az írásod, miattam ne kerülj bajba.
Rainman szaki biztosan nyelvész végzöttséggel is röndölközik, sok más területön szörzött kiváló jártasságok mellett. Nem vitatom töhetségét, a másokét sem.
A kioktató, fönnhéjázó stílust sosem komáltam, még ha van is 7 ismerőse akik pluszt adnak neki.
Cserébe viszont én, nem adok mínuszt sönkinek, mert rangon alulinak tartanám a magam számára.
Kapsz tőlem egy + értékelést, mert megérdemled. Azt pedig még melletted a többi topikos megérdemli, hogy elmeséljek egy történetet.
Amikor a fiam kb 4 éves volt, lementünk a régebbi szűkebb környezetben élő húgomhoz látogatóba, aki megjegyezte, hogy ez a Gergő gyerek de pestiesen beszél. Aztán azt is megjegyezte rögtön a húgom, hogy nem csoda. Hiszen ott él.
Nem tudom ki vagy és miért kérsz tőlem lehetetlent.
Én sem vagyok itt túl régi bútordarab. Csak a kíváncsiság hozott ide valamikor, de itt ragadtam a sok érdekös dolog és tárgy láttán. Lött itt barátom is néhány, sok jó ismerős is. Amikor számomra ismeretlen a téma, akkor tudok kussolni, vagy kérdözni, néha csodálkozni hogy mik is vannak.
Az "ő" betűkről csak annyit mondanék, Önmagamat tagadnám mög, ha "mekegni" próbálnék akár írásban, vagy beszédben.
Járnak ide soknevű embörkék néhányan, különösebben nem érdeköl ez sem. De amikor csak kötözködni akarnak másokkal, azt mög én nem díjazom.
Nem kell félreérteni. Nem írtál "ő" betűt sehol. Általában használod a tájnyelvi élőbeszédet írásban. Erről szeretnék veled megegyezni valahogyan. Ha viszont kötekedésnek nyilvánítod, én leszek bajban, mert mégiscsak szeretnék veled valahogyan megegyezni. Aztán mesélnék neked raiman-ről is, de csakis itt, mert mindenkit kell, hogy érdekeljen.
Tehát a kérdés leegyszerűsítve: el tudnád-e hagyni ebben a topikban az ö-zős írásmódot valamilyen megegyezés mellett?
No ez az eshetőség nem képletesen értendő, hanem valóságosan. Illetve (nem drukkolva az eshetőségnek) - azt gondolom, hogy a biciklisták buknak legtöbbször. Nem képletesen - inkább valóságosan.
Ajánlom nekik a fejvédő sisakot használni, de ezt ők nálam sokkal jobban tudják.
Nekem van egy fejvédő sisakom, amit a barátaimtól kaptam. Boxoló használta valamikor.
Üzembe helyeztem mert mostanában szédelgek, és neki megyek akár a bakkecskének is. (Ha volna.) Ha pedig megszédülök neki megyek bármi másnak. Vaskorlátnak is. Egyébként kényelmes viselet.
Triplahárom itt topikban a falu bolondja. Megtűrjük, mert Isten ilyennek teremtette.
Arany Jánostól:
Oly nagy benne az élhetetlenség. Sosem esett talpra semmi dolga, Nem hiszik, hogy kártyája kivolna. Háza-tája tővel-heggyel össze, Pókhálóért nem kell menni messze, Kertjét túrja száz vakandok kertész, Ott legel a falubeli sertés. Maga pedig erre-arra lézeng, Sült galambot vár fogára készen: De aligha még annak is épen Felnyitná a száját idejében. Hivatala sok volt egyszer-másszor: Kis korában volt ő libapásztor. Zöld libákkal zöld mezőre menni - Oly nagy öröm nem volt neki semmi. Ott ledőlve, a temető sarkán, Néha vesszőt metszegete tarkán, Néha pedig fűz tilinkót vágott, Vagy nézte a szőke délibábot. Óra-hosszan nézte a felhőket, Toldva-foldva képzeletben őket: Majd bikának, majd toronynak látván, Majd betyárnak szilaj lova hátán. Majd nagy fának képzele egy foltot: Ez alakult, amaz elmosódott, És mikor így elmosák a szellők, Megsohajtá az eloszló felhőt. Vagy megállott szeme a nagy égen, Mely felette gömbölyödött kéken, Nézte, hogyan tűnik el a gólya - Gólya lenni úgy szeretett volna! Néha danolt, néha fütyörészett, Néha csak úgy a semmibe nézett, Néha úgy tett, mint ki messze hallgat; Hallgatá a láthatatlan darvat. Olykor az ér sás-szegélyü mentén Ábrándoza, lúdjait követvén: Gyönyörködött benne, amint úsztak S magok után fénybarázdát húztak. Nézte őket, nézte, de hiába! Mégse tudá, megvan-e libája: Nem ügyelt rá, esze sem járt rajta, Hogy ez övé-, az a másé fajta. Félnapig is odahagyta nyáját, Fölkeresé más fiúk tanyáját, Hol juhőrző, malacőrző gyermek Domb tövében ástak vala vermet. Ottan avart, aszu kórót szedtek, Kicsiholván tüzet élesztettek: Minek a tűz? hát azért, hogy égjen, Hogy a tanya barátságosb légyen. Némelyik a pipázást tanúlja, Ritkán szívja, többnyire csak fúja; Agyagból van a pipa göngyölve, S nem dohánnyal, csak lapuval tömve. Tartja őket Bandi mese-szóval, Egy kuk sincsen, mikor ő megszólal, Annyi mesét, oly különös szépet Elmondani egy fiú sem képes: Honnan szedi? tán maga gondolja? Elhiszem? ha oly szépen nem folyna. Ki hallotta? senki se azt másszor: Nem tudja más, csak a libapásztor.
Az nemtudom mi, ahogyan nem tudtam azt sem, mi az a plusz-minuszolás. Na de tényleg átválthatnál magyarra. megértenélek. Legalább hetet irritál a nyökögésed.
Próbáltam finobabban , durvábban, a magyar nyelv szabályaira hivatkozva, de úgy látom, reménytelen....
Nem működik a helyesírás ellenőrző funkció nálad? Hogy nem veszed észre? Avagy direkte, hogy kitűnjél a tömegből? Az megvolt.... Szánalmas próbálkozás....
