Mondjuk szerintem sem a legszerencsésebb, hogy ugyanabban az épületben látnak el fertőző betegeket is, mint ahova az újszülöttek érkeznek, akiknek még nincs immunrendszerük, de én ettől még nem szülnék otthon. Sydneyben lakom, itt szerencsére vannak jól működő szülőotthonok, amikor odakerülök, én ezt akarom választani. De azt hiszem, ezt már írtam lentebb, és csak ismétlem magam :)
“Sőt, ideális esetben már a teherbeesés előtt elkezdesz járni egy nőgyógyászhoz (időszakos vizsgálatok, fogamzásgátlás, stb.), és kialakul vele egy ideális orvos-páciens viszony.”
Ausztráliában majdhogynem mindent a háziorvos vizsgál, a fogamzásgátlót is ő írja fel. Teljesen más a hatásköre itt egy háziorvosnak, mint Magyarországon. Szakorvoshoz csak akkor kerül bárki is, amikor a háziorvos már nem tudja kezelni a problémát. És a fogorvoson kívül majdhogynem mindenhova kell háziorvosi beutaló.
Itt a terhesgondozást is szülésznők végzik, orvost a 36. hét előtt csak akkor lát a kismama, ha valami nagyon nagy gikszer van.
“Most már ha 1% esély is fellép, ki kell vizsgálni.”
Rendben, ezzel egyet is értek. De mennyivel másképp hangzik az, hogy “anyuka, egyáltalán nem biztos, hogy beteg a magzata, de úgy gondolom, jobb lenne kivizsgálni, mert valami nem tetszik nekem ebben a leletben”, mint az, hogy “anyuka, gyakorlatilag biztos, hogy beteg a magzata, de van egy vizsgálat, ha gondolja, várhat rá 8 hetet és akkor megbizonyosodhat róla maga is”.
Van ápolónő ismerősöm és a stroke-n dolgozik. Napota halnak ott meg öregemberek azon az osztályon, meg az ágytálazás, a betegek ellátása, etetése, fürdetése, a gyógyszerek adagolása is felelősség, kevesen is vannak, sok a munka és éjszakázik is, a hozzátartozók meg háklisak, sokszor veszekszenek, én nem tudnám csinálni.
Á, semmi pénzért nem tudnám csinálni, minden elismerésem pl az ápolónőké, amit ők csinálnak az nekem a jéghegy csúcsa, azt már csak a bányászok meg a tűzoltók überelik.
Sztem soha nem derül ki, hogy ténylegesen látott-e valamit az orvos vagy sem, ezért aztán kicsit visszás az egész, és nekem inkább csak olyan rágalmazás-ízű az egész sztori, mindenesetre örülök, hogy jól végződött. Na meg az orvos is ember, ő is tévedhet és inkább a tutira megy, ez jobb, mintha elbagatellizálná. Most hallottam, hogy egy kislány (ma már két éves) lábak nélkül született, mert az UH-n sose vették észre a fejlődési rendellenességet. Első körben 5 milliót kapott a család. De az semmi egy ember, meg egy család életének a tönkretételéért.
Dehogy bántom, csak hitetlenkedek...nem gondolom, hogy hazudik, egyszerűen csak valami tévedés lehet az egész, félinformációkból pletykaszinten összeszedett dolgok alapján.
Sztem eldramatizáljátoka dolgot, komolyan gondolod, hogy egy orvos zsinórban meg meri tenni, hogy potyára életeket veszélyeztet? Csak mert valaki azt mondta, hogy érdekelt ebben a vizsgálatban?
mitol voltak hihetetlen gorcsei es miert kellett a 20. hetig varni, amikor a 12. hettol el lehet vegeztetni a kromoszoma-vizsgalatot? azert ez a tortenet sem teljesen kerek nekem. egyik oldalon sem rajongok a tulzasokert...
"Igen, azt hiszem, túl sok ilyen orvosba futottak bele azok, akik otthon szeretnének szülni."
Igen, egyrészt lehet a rossz tapasztalat az oka.
Másrészt lehet a "kibicek" hatása; főleg az interneten szeretnek személytelenül olyan tanácsot adni, hogy fúú, ne menj kórházba, mert az kór-ház.. érted. A középkorban is simán otthon szültek az emberek! Stb.
Harmadrészt létezik egy olyan embertipus, aki mindig, és minden ellen lázad.
Védőoltás ellen, kresz ellen, orvos ellen.
"Épp ezért kellene a dokinak egyénre szabnia a viselkedését :) De viccet félretéve, meg azon túl, hogy igen, az orvosok is emberek, 9 hónap alatt azért van idő annyira megismerni a kismamát, hogy tudja az orvos, hogy hogyan kell viselkednie vele."
Sőt, ideális esetben már a teherbeesés előtt elkezdesz járni egy nőgyógyászhoz (időszakos vizsgálatok, fogamzásgátlás, stb.), és kialakul vele egy ideális orvos-páciens viszony.
Ha nem, akkor lehet másikat keresni.
"Igen, csak sajnos az Edward nem egyeztethető össze az élettel :("
Max kb. egy évig.
(Walesi Bárdoknál még kevesebb ;-)
"Épp ezt furcsállom, hogy az ezt követő összes ultrahang azt mutatta, hogy minden rendben van és jól érzi bent magát a picur, de ő mégis kötötte az ebet a karóhoz. Hatalmas kő esett le mindenki szívéről, amikor megérkezett a magzatvíz vizsgálat eredménye :)"
Régen sokkal kevésbé volt gond, ha a tíz közül valamelyik gyerek genetikai károsodással született, és meghalt.
Most már ha 1% esély is fellép, ki kell vizsgálni.
“Figylembe kell venni a kismama egyéni helyzetét, de sajnos van olyan orvos, aki ezt nem teszi; az orvosok is emberek, és van közöttük eleve nem orvosnak való, arrogáns, paráztató (=mármint paraszolvenciára ácsingózó), stb; “
Igen, azt hiszem, túl sok ilyen orvosba futottak bele azok, akik otthon szeretnének szülni.
“Nehéz általános receptet találni, mert van kismama, akinek a barátságos hangnem jön be, van, akinek a szakmai (nyilván annak, aki maga is szakember), és van aki azt szereti, ha kategórikusan megmondják neki, hogy mit csináljon.”
Épp ezért kellene a dokinak egyénre szabnia a viselkedését :) De viccet félretéve, meg azon túl, hogy igen, az orvosok is emberek, 9 hónap alatt azért van idő annyira megismerni a kismamát, hogy tudja az orvos, hogy hogyan kell viselkednie vele.
OFF
“Az Edward-szindróma a Down után a második leggyakoribb kromoszómaprobléma;”
Igen, csak sajnos az Edward nem egyeztethető össze az élettel :(
“ha a doki az ultrahang alapján megalapozottan gyanakodott”
Épp ezt furcsállom, hogy az ezt követő összes ultrahang azt mutatta, hogy minden rendben van és jól érzi bent magát a picur, de ő mégis kötötte az ebet a karóhoz. Hatalmas kő esett le mindenki szívéről, amikor megérkezett a magzatvíz vizsgálat eredménye :)
Mert makacs, és eldöntötte, hogy ebben az orvosban kell bízni. A fájdalom szerintem egyénfüggő, nem csak magzatvízvizsgálat esetén, de mondjuk injekció/vérvétel stb. esetén is. Vannak, akik sokkal rosszabban tűrik a fájdalmat, mint a nagy átlag.
Általában a beteg (ill. kismama) megbízik az orvosában, azaz készpénznek veszi, ha az mond valamit.
(Ahogy az autószerelőben is sokan megbíznak, ha az az autójukról mond valamit..)
De gazad van, ilyenkor rá kell keresni a neten, és ki kell kérni egy másik szakember tanácsát is; a gond akkor van, ha a másik szakember mást mond. :) Akkor tedd helyre a lelkiismeretedet.
Az itteni vita stílusának/hangnemének semmi köze nincs az orvos/kismama relációhoz.
"Ebből nekem az jött át, hogy akinek baja van azzal, ahogy az orvosok bánnak vele a kórházban, és emiatt nem akar odamenni (= otthon akar szülni), az mind lilaködös hippianya."
Ez nem így van (sajnálom, ha mégis így "ment át").
"Talán jobb lett volna úgy feltennem a kérdésem, hogy biztos vagy-e benne, hogy az orvos minden esetben figyelembe veszi a kismama egyéni helyzetét, vagy az esetek döntő többségében akkor is az általános direktívákat követi, amikor a kismama helyzete mást indokolna?"
Figylembe kell venni a kismama egyéni helyzetét, de sajnos van olyan orvos, aki ezt nem teszi; az orvosok is emberek, és van közöttük eleve nem orvosnak való, arrogáns, paráztató (=mármint paraszolvenciára ácsingózó), stb; a közös érdekünk ezeknek a kiszűrése, egyrész "belülről" (=nehéz), másrészt a kismamák által; egész egyszerűen a neten utána kell nézni a szóbajöhető orvosoknak; mit írnak róluk a kismamák.
Nehéz általános receptet találni, mert van kismama, akinek a barátságos hangnem jön be, van, akinek a szakmai (nyilván annak, aki maga is szakember), és van aki azt szereti, ha kategórikusan megmondják neki, hogy mit csináljon.
" Egy barátnőm szeptemberre várja a babáját. Az orvosa 12 hetesen ráijesztett, hogy ennek a babának 99%, hogy Edward-kórja van, de a magzatvízvizsgálatot csak 20 hetesen lehet elvégezni. A poklok poklát élte át azalatt a 8 hét alatt, de mivel az 1% is esély, ezért semmiképpen nem akarta elvetetni a vizsgálat eredménye előtt. A magzatvízvizsgálat alatt is, és az azt követő pár napban is nagy fájdalmai voltak, s 2 héttel később lett eredmény: anyuka, szerencsére semmi baja a kisbabának, egészségesen fog megszületni. "
Örülök, hogy egészséges lett a baba !
Az Edward-szindróma a Down után a második leggyakoribb kromoszómaprobléma; ha a doki az ultrahang alapján megalapozottan gyanakodott (kicsi, kevéssé mozgó magzat, kis placenta, sok víz), akkor jó, hogy elvégezték a vizsgálatot; ha felmerül annak a gyanúja, hogy anyagi okokból küldte vizsgálatra, akkor ki kell vizsgálni; első körben meg kell érdeklődni, hogy hány kismamát küldött ilyen gyanuval a privát klinikára.
"Biztosan lehet találni olyan orvost, aki nem él vissza a helyzetével, de a nőgyógyász az pont nem az a fajta orvos, amiből egy nő szívesen végigpróbál 25-öt, hogy megtalálja az igazit. Bővebb családomban rengeteg kisbaba született az elmúlt pár évben, s mindig úgy zajlott, hogy a kismama megkérdezte a frissen szült másik kismamát, hogy melyik orvost ajánlja, s általában ahhoz fordult."
Azt hiszem félreértettél. Ő nem hőbörgött, amiért meg kellett csináltatni a vizsgálatot. Amikor 3 napig hihetetlen görcsök közepette feküdt otthon a vizsgálatot követően, fájdalomcsillapító nélkül, akkor sem hőbörgött. És örült neki, hogy egészséges lesz a pici. És nem azt mondta a doki, hogy 1% az esélye az Edward kórnak, hanem azt, hogy 99%. Épp az 1% esély miatt, hogy tán mégis egészséges lesz a baba, nem szakíttatta meg a terhességet.
Engem háborít fel az, hogy az orvos nem azért javasolta a vizsgálat elvégzését, mert tényleg úgy gondolta, hogy a gyerek Edward-kóros lehet, hanem a vizsgálatot végző cégnél lévő érdekeltsége miatt. Persze, tudom én, hogy egyáltalán nem bizonyítható, hogy azért mondta, hogy 99% az esélye egy fogyatékos gyereknek, mert pénzt akart látni a vizsgálatból. De kicsit meglepő, hogy ekkora kockázati arány mellett mégiscsak egészséges a baba. Megint ne érts félre, örülök, hogy egészséges lesz a picur.
Csak azt nem szeretem, amikor az orvosok direkt visszaélnek azzal, hogy egy kismama bármit megtenne a születendő gyermekéért. Mert mégis hogyan döntöd el, hogy hazudik-e neked az orvosod, hogy csak azért rémisztget, mert ilyen-olyan vizsgálatok után pénzt lát, vagy pedig tényleg a te és a gyereked érdekeit nézi? Előre sosem tudod, csak utólag visszanézve.
A barátnőm esetére visszatérve, ott növekedett, mocorgott benne a picur 8 hétig, miközben ő maga a poklot élte át, mert ott lógott a levegőben, hogy lehet, hogy a 20. hét után el kell vetetni a gyereket az Edward kór miatt. Szeretnél te 2 hónapig abban a bizonytalanságban élni, hogy vagy végighordhatod a terhességet, vagy meg kell szakítani? S mindezt azért, hogy az orvos pénzt lásson?
Hihetetlenek vagytok. Ha csak 1% az esélye annak, hogy a leendő gyerekem Edward-kóros lesz, akkor már megérte megcsináltatni a vizsgálatot, kerüljön bármibe is, ez nem lehet pénzkérdés. És az idegeskedésről meg annyit, jobb félni mint megijedni. Kíváncsi lennék akkor mit szólt volna, ha nem csináltatja meg vele az orvos a vizsgálatot és beteg gyereket szül, akkor meg azért lenne felháborodva. Bírom az ilyen embereket akiknek a szar se elég büdös.
“Úristen, honnan veszed ezt..? Dehogyis. Egy normális orvosnak eszébe sem jut ilyesmi.”
Ebből a hozzászólásodból gondoltam:
18984: “Elárulom, hogy már nem kötelező hanyattfekve szülni, ha Kegyelmességednek ezzel olyan rettenetes gondja van. A következő kifogásod mi lesz ? A fehér köpeny ? Legyenek inkább bohócdokik..?! :-D”
Nagyon ironikus hangnemet érzek mögötte, de örülök, hogy tévedtem. Írásban azért nehezebb kommunikálni, mert nem lehet hangsúlyozni.
Egy másikat is ironikusnak véltem:
18825: “A kórházban nem tudod átélni az otthon szülés spirituális, transzcendens élményét, és különben is, a középkorban is otthon szültek a nők..”
Ebből nekem az jött át, hogy akinek baja van azzal, ahogy az orvosok bánnak vele a kórházban, és emiatt nem akar odamenni (= otthon akar szülni), az mind lilaködös hippianya.
“Jobban tudja, mint kicsoda/micsoda ? Mint a szülő nő ? Általában igen..,” “Viszont pont emiatt az "általában" miatt figyelembe kell venni a kismama egyéni tempóját…”
Igen, azt hiszem pont ezt az általábant akarnám én feszegetni. Talán jobb lett volna úgy feltennem a kérdésem, hogy biztos vagy-e benne, hogy az orvos minden esetben figyelembe veszi a kismama egyéni helyzetét, vagy az esetek döntő többségében akkor is az általános direktívákat követi, amikor a kismama helyzete mást indokolna? Vagy hogy nem ijeszt rá a kismamára a saját érdekei miatt?
Egy barátnőm szeptemberre várja a babáját. Az orvosa 12 hetesen ráijesztett, hogy ennek a babának 99%, hogy Edward-kórja van, de a magzatvízvizsgálatot csak 20 hetesen lehet elvégezni. A poklok poklát élte át azalatt a 8 hét alatt, de mivel az 1% is esély, ezért semmiképpen nem akarta elvetetni a vizsgálat eredménye előtt. A magzatvízvizsgálat alatt is, és az azt követő pár napban is nagy fájdalmai voltak, s 2 héttel később lett eredmény: anyuka, szerencsére semmi baja a kisbabának, egészségesen fog megszületni. Ez a vizsgálat nem kis pénzbe kerül, s mint később kiderült, az orvosának érdekeltsége volt a vizsgálatot végző cégnél. És ugyanennél a cégnél azt is elmondták neki, hogy most már minden további kisbaba esetén el kell majd végezni ezt a vizsgálatot, mert ennél az elsőnél el kellett.
Szóval nekem az a problémám, hogy az orvos tud élni a tudásával/hatalmával, meg tud visszaélni vele. És mivel nyilván egy anya sem akarja veszélyeztetni a gyerekét, ezért szinte reflexszerűen hisz el mindent az orvosnak és hajlandó végigcsinálni a legkellemetlenebb vizsgálatokat is. És a végén még örül is, hogy megkönnyebbülhet, pedig ha az orvos nem ijesztget feleslegesen, akkor nem kellett volna gondterheltnek sem lenni.
Biztosan lehet találni olyan orvost, aki nem él vissza a helyzetével, de a nőgyógyász az pont nem az a fajta orvos, amiből egy nő szívesen végigpróbál 25-öt, hogy megtalálja az igazit. Bővebb családomban rengeteg kisbaba született az elmúlt pár évben, s mindig úgy zajlott, hogy a kismama megkérdezte a frissen szült másik kismamát, hogy melyik orvost ajánlja, s általában ahhoz fordult.
Mi a férjemmel úgy 2 év múlvára tervezzük az elsőt, de én nem kórházban, hanem szülőotthonban szeretnék szülni, amikor odakerülök majd. Szerencsére itt, ahol élek, van rá lehetőség. Itt is adott minden szükséges kellék, csak épp nem köhög ott a TBC-s beteg a szomszéd folyosón.
koszonom az aggodasod, kepes vagyok mar arra, hogy eloadas, tankonyv es gyakorlat nyoman kepes legyek elsajatitani barmit. (tenyleg, az ELTE szociologian is jartam SPSS kurzuson, most jut eszembe). a lenyeg az, hogy a tudasanyag nyilvanos, hozzaferheto, de nincs benne rogzitett szakmai protokoll.
a felsooktatas mindenki szamara nyilvanos. bemehetsz az egyetemre es vegigulheted az orakat, amiket kivalasztasz. barmelyiket, akar a szuleszetet es nogyogyaszatot is. a beiratkozassal a hivatalos vizsgazashoz veszed meg a jogot. azt, hogy te mit tudsz, abba nem latok bele, mint ahogy te sem abba, hogy en mit tudok.
Ezt a levelet még 5 éve írták G. Ágnesnek (mielőtt börtönbe került volna a műhibák miatt)
(Nem én írtam.)
Tisztelt orvosnak-gyógyítónak nem nevezhető valaki!
Ha ön elvégezte az orvosi egyetemet, akkor a szeme előtt kellene lebegnie: Nil nocere, Ne árts! elve. Ha odafigyelt volna, tudná, hogy az embereknek a legkisebb kockázattal járó lehetőséget kell bemutatni. Ha egy kicsit is odafigyelt volna az előadásokon illetve a gyakorlatban, akkor tudhatná, hogy régen mekkora volt a szülési kockázat, és ez mennyivel csökkent le a szülés hospitalizációja óta. Sajnos a magyar ember nagyon hiszékeny és naív, nem gondol bele a kockázatokba, ezért lehet önnek sikere, és a szerencséjén múlik, hogy nem tudódnak ki a hibás döntései. Ha maga képzett orvos lenne, tudná, hogy egy köldökzsinór repedésbe vagy egy placenta leválásba azonnal belehalhatnak, mielőtt még eszébe jutna mentőt hívni. Nem Hollandiában vagyunk, ahol pillanatok alatt kijön a kisebbfajta műtőt tartalmazó mentőautó. Sajnos Magyarországon még olyan feltételek sem adottak, hogy egy órán belül kijöjjön a PIC mentő. Teljesen felelőtlen amit művel, és képtelen vagyok felfogni, hogy képes ennyi asszony és gyermek életét kockáztatni. Személy szerint szívesebben szülök rideg környezetben mint hogy kockáztassam magam vagy gyermekem életét.
Mindketten tudjuk, hogy semmi közöd nincs az orvosképzéshez, ne játszad már az eszedet.
Végeztél már egyátalán mint szülésznő ?
"a szakmanak egy szabalya van: ne arts, hanem tegy legjobb tudasod szerint."
NEM.
Az egyik alapszabály a Nil Nocere (Ne árts!), de ezen kívűl van még pár dolog, amit meg kell tanulni az alatt a ~10 év alatt, amíg valakiből szülész szakorvos lesz.
