Az OB-ra és Salzkammergutba kívánok nektek jó időt, reméljük bejön a beígért partly cloudy. Hétfőn szeretnénk izgalmas beszámolókat olvasgatni, úgyhogy csak ügyesen!
A 24órás előtt szokott cirkulálni egy táblázat a résztvevő csapatokkal. Kerestem a neten infót a nevezettekről, de nem találtam. Ha esetleg valakinek megvan az idei szupertitkos, nemzetbiztonsági szempontból magas kockázati besorolású dokumentum, akkor ossza már meg lécci.
Érdeklődnék, hogy ki az a pesti vagány, aki lemer menni az XC OB-ra és felmeri hozni nekem a Baros Bálint lámpáját, amit majd oda visz annak a bátor embernek, aki elhozza nekem? :D
Először is, szeretném megköszönni a frissítést, azért nagy segítség volt kár, hogy rajtam úszott el a jobb eredmény.
A Duna Maraton pályája nekem nagyon tetszik. A táv első felében nem egy embert előztem lefelé (merevvel?), míg emelkedőn könnyebben szabályoztak a lábak.
Rajt előtti órában a már megszokott folyadék feltöltéssel indtottam. Az első mászás Pap rétig semmi extra, első válogatónak jó volt. Pilisszentlászló1 pontra eddig azt hittem, hogy Szentkereszt- no, legalább megérte indulni a versenyen. Kerülgettük egymást a középtávosokkal, de csak Dobogókő1-ig (1:38kb.) Itt álltam egy kis időt, majd továbbmentem összesen 1dl folyadékkal. Mázli, hogy nem volt hosszú kör. Dobogókő2-n sajna elkezdett fájni a derekam- valószínűleg a hidegtő. Oda még Noé Balázzsal érkeztem, Királykúti nyereg felé lezúztam őt is DH-ban. :) Ami ezután következett, az siralmas. Persze, Pszentlászló2 előtti kis technikás ösvény tetszett, de egyre nehezebben tudtam a tekerésre összpontosítani. 3:30 körül kaptam meg Orsitól a kulacsot, és vettem el a 2. banánt. Innen nagyon belassultam. Max. 150 pulzus, az utolért középtávosokkal mentem egy tempót... Sok hosszús megelőzött. Síkon is alig bírtam, már a métereket számoltam vissza a Nagy Villámig, mert tudtam onnan már akár be is gurulok. Beértem a célba, sokkal jobb idővel mint tippeltem (6 éve mentem 6:20 körül), éppen 5 órán belüli menetidővel regisztráltak.
Elfogyott 2 banán, 2l folyadék. Görcs nem volt, eléhezés sem.
Ja, Hemgert akartam kérdezni, mert első frissítőig kicsit jobb volt, Dobogókő második részideje még jobb, de aztán valahogy mögém került, nagyjából egy defektjavításnyi idő hiányzik tőle.
Köszi! Tetszett a bemázolód, szokás szerint jól mentél, kár, hogy elszállt a nagytányérod, a vége azért elég nyomatós jó pár perc bentragadhatott így! Kicsit tunningoltam én is (ha már fogyni nem bírtam eleget :)), a hátsó kerekem relatíve könnyű lett, s 2.25-ös Racing Ralphokat tettem előre hátra 2baron, a belső a szokásos Michelin latex. Viszonylag jól ment minden terepviszonyon velük, jó kis ballonos gummancsok. Persze a gumi egy dolog, erős lábaknak mindegy a körítés. Ez utóbbit most nem magamra értettem :)
Mivel ilyen jól éreztem magam már azon törpölök, mi legyen a következő megmérettetés, mit, mikor(??), mennyit kéne még edzeni... Megkérdezem Ködmönt, nem akar-e még valahova menni nyaralni :)
Szívesen olvasnám Henger beszámolóját is, egész jól muzsikált, nem tűnik 2006os vesszőfutásnak :)
Szintén gratulálok mindenkinek aki végig nyomta. Nőtt a szememben ez a sportág. A rövid táv csak egy bohózat. A hosszúba bele se merek gondolni, hogy milyen kemény. Azt hiszem mindent kiadtam magamból ezen a versenyen. Ha normálisan akarja végig csinálni az ember, akkor edzeni kell, legalábbis többet bringázni.
Köszönöm a frissítés és a szurkolást mindenkinek. Erősödnöm kell... :(
Mostanában kevesebbet írkálok, hiszen kevesebbet is bringázom. Volt pár 0ás hét/hónap az elmúlt 2 évben...
Januártól márciusig elég sokat futottam, már egész jól ment, de az izületeim már csak kocsonyába való öreg csontvégek, s lassabban követték az általam diktált tempót, melynek nagy off lett a vége. Bő egy hónapig szomorkodtam, majd elkezdtem súlyzózni, főleg miután páran beszeóltak, hogy dagi vagyok :) Leolvasztottam 4 kilót, ami már barátibbá tette hordó testem, s a bringázást is megpróbáltam beszurkálni megcsappant szabadidőmbe. Ez jobbára munka előtti rövid, de kemény betonos mászásokból állt, 3-5 órás tekerésre csak elvétve került sor.
Menet közben Ködmön rafinált módon rámtestált egy középtáv nevezést, ő meg elhúzott Bovecbe tekercselni, a dagonyázást pedig rám hagyta. Köszi érte :) Szóval ekkor már volt reális cél is, csak a montimat kellett összefoltozni, mert kitapostam a belét az előző kerekemnek. Lassan de biztosan összeállt a hardver, lábaim is löttyedt piszkafából keményebb áttétel tekerésére is alkalmas eszközökké váltak, s 1 héttel a verseny előtt már kezdtem érezni az erőt. Ó yes, mint a régi szép időkben :) A kerék elkészültével végre terepre is be tudtam kukkantani. Kati szerint ezt nem lehet elfelejteni, bár én azért paráztam, mert nem szeretem a csúszkálást, amire volt kilátás.
A verseny hetét pihenéssel töltöttem (ebbe nagyon belejöttem az elmúlt 1 évben :)), talán soha nem álltam még ennyire frissen rajtvonalnál. Elolvasgattam pár tavalyi beszámolót, megnéztem az időeredményeket, kicsit kalkulálgattam, mire lehetek képes. A módosított rajt útvonalnak én örültem, mert a betonon legalább problémamentesen lehetett feljönni, főleg hogy már megint a mezőny végébe sikerült befészketem magam.
Rajt és a betonos mászás szerencsére nyugis volt, nem volt semmi kalamajka. Egy ideig Csóka Bálint kerekére tettem magam, aztán futni hagytam, tartalékolva a puskaport. Terepre érve is megmaradt a lendület, nem éreztem ványadtnak magam. Itt-ott kicsit belassultunk, de nem volt vészes. Az első firkám Pilisszentlászló előtt tettem meg, egy ártatlan(nak tűnő) helyen. Előzés közben a pedál eltrafált egy sziklát, s megbokrosodott lovam bevágtatott a szedresbe. Aúú, ezt későbbre vártam :) Gyorsan összekapartam magam, ezzel szinte semmit nem vesztettem, mert mögöttem a patakmeder torlasztotta a népet.
Dobogókőig szépen - néha visszafogva az intenzitást - tartottam magam, ide-oda előzgettük egymást. Főleg egy Jabil mezes klipszes tornacpős arc borzolta idegeimet, hogy bír ezzel a setuppal így menni :) Dobogókő 1:48 körül lett meg. Innen próbáltam jobban rákapcsolni. Szépen szedtem az arcokat, igaz egyre rikábban adagolódtak. Sajnos a Filari Team-es Szilvi előzése közben egy sáros keréknyom kiszedte a cangát alólam, s csúnyán lefejeltem az aljnövényzetet. A bal vádlim azonnal szoborrá merevedett.. persze az arcom is :) Kicsit fetrengtem, jajveszékeltem, majd visszaküzdöttem magam a cangára. A Jabilos arc már megint utólért. A profi nagymenők által átadott frissítő és biztatás igen jól esett, a falun átvezető köves mászás már nem annyira. A zakó vádlimban komoly sebeket ejtett, egyszer le kellett szálnom, s bizony fájt minden egyes lépés. A papréti lejtőt használtam fel arra, hogy kinyújtsam valamelyest a görcsikét, aszem elég jól sikerült, mert később már nem nyafogtam miatta.
Eresztettem, nyomattam, újra élveztem a pályát. Néhol elváltottam magam, nem voltam hatékony, de sebaj, tetszett a nyomvonal, imádom a hullámvasutat. Készségesen elengedett minden spori, köszi nekik.
Meglepődve nézegettem, milyen jól állok a tervezett időhöz képest, s mégsem érzem a kipurcanás klasszikus jeleit. Na jó, az utolsó két meredekebb mászás már nem volt fincsi, de ettől nagyobb fokcsikorgatást is elkönyveltem már pályafutásom során. A végső nagy lejtőzést 20m hátrányból kezdtem, melyből 100m lett a várból kifordulva. Hát igen, ezen még van mit csiszolni, vagy egy DH félistent fogtam ki. Azért a célra feljöttem rá, ott hibázott, így hamarabb estem be.
2 év után jó volt újra bringa versenyen terhelni, a régi érzések hamar feltörtek. Köszönök minden jó szót, biztatást, segítséget, jó volt a régi arcokkal pacsizni, dumcsizni.Gratulálok minden célba érkezőnek, különösen a dobogósoknak, nagyon szép eredmények születtek!Fishnek és csapatának pedig köszi a pályát, jó volt!
Néhány eredmény a teljesség igénye nélkül: Buzsó kat. 5 , Mellau Ádám kat. 3, Bea kat. 9., Vizdi csak 1p28mp-re a bajnoki meztől, én is csak 2p32mp-re tőle. Sanci a Nagy Visszatérő, kevés edzés és sok nyirmogás mellett nagyon jót ment középtávon. A frissítőszemélyzet nálunk a legkomolyabb, ez újból bebizonyosodott. Zsóka például minden frissítőponton ott volt, mikor odaértem, csak néztem. Szerintem tud teleportálni, de Jimmy azt mondja seprűn közlekedik. Köszi a biztatatást!
A pálya a vártnál szárazabb volt, minimális sárral. Én végig szidtam magam, hogy miért tettem föl a traktorgumikat. Ráadásul jó keményre fújtam és pattogtam a köveken, hú de pipa voltam. Egy helyen jött jól talán, a Tetves-árokban, ott magabiztosan tudtam ereszkedni csúszkálás nélkül. Bejáráskor ez nagyon gázos szakasz volt. A rendezők azt ígérték, hogy kitakarítják a versenyre és meg is tették, márpedig ez igen komoly kézi munka lehetett, gép oda nem megy fel. Az ilyesmit is értékelni kell, amikor nyavajgunk egy verseny miatt és számolgatjuk hogy mit hogyan mennyiért és hogy jön össze az adok-kapok.
Egyetértek azzal a bírói törekvéssel is, hogy szabályos bringás mezben lehessen csak felállni a bajnoki dobogóra - a saját eredményünknek, a saját versenyünknek adunk így tiszteletet, szerintem ez jó, érdemes forszírozni az OB-kon legalább. Más kérdés, hogy könnyebben kivitelezhető, ha előre tudunk róla (pl. honlapon vagy valahol közzéteszik, mert akkor az éremesélyesek eleve úgy pakolnak. Nálam tök véletlenül volt tarcsi gatya és mez is, meg is fagytam benne a dobogón.) Hát igen, az időjárás no comment, én reggel indulok sátortáborozni. Ha sokáig nem jelentkezem, megfagytam.
Gyorshír Visegrádról: Horváth Zsolt 3. helyen végzett korcsoportjában a tereptriatlon EB-n. Bringán egy defekt után bravúros futással sikerült a szép eredmény. Sok magyar induló volt, több eredményt nem tudok, hamarosan biztos közzéteszik.
Zsoltinak nagy gratuláció!
Visegrádon nagyon változékony volt ma az idő, egyik percebn csendes eső, majd utána sütött a nap hétágra. Kis Rigónál is esett,a mikor arra jártunk.
