"Akkoriban a személygépkocsi még ritka jószág volt és az autóbuszközlekedés is jóval ritkább volt, így aztán a Galga-menti mellékvonalon zsúfolt személyvonatok vitték és hozták az ingázó dolgozókat."
Néprajzot is érintő kérdés, hogy - az elbeszélések szerint - az egy faluból származó ingázók ugyanabba a kocsiba, főleg egymás közelében foglaltak helyet a vonatokon, valamint az is, hogy munka után - de a kocsma bezzeg hangos - a "hazamenős" vonatról leszállva gyakran az egész társaság bevonult a helyi kocsmába, megvitatni az aznapi nap eseményeit, esetleg az akkor még sokkal jobb magyar labdarúgó válogatott legutóbbi vagy épp soron következő mérkőzését:-)
A 20. sz. első felében a Galga-mente falvait viszonylagos jómód jellemezte a szegényebb palóc falvakhoz képest.
Ez a megállapítás főleg az Alsó-Galgamentére igaz, ahol az emberek már akkor gazdag zöldségtermesztési kultúrát alakítottak ki és a terményeikkel már akkor Pestre jártak piacozni, ami többletbevételt jelentett a háztartásoknak.
A Felső-Galgamente "tót" falvai zártabbak és szegényesebbek voltak.
Az Alsó-Galgamente egyébként viszonylag hamar, már 1867-ben bekapcsolódott a magyar vasúti hálózatba, ebben az évben nyílt meg a Budapest - Hatvan - Salgótarján vasútvonal, amely a Gödöllői-dombságon átvágva Bagnál érte el a Galga-mentét, érintette Aszódot, Hévízgyörköt, Galgahévízt és Turát, Tura után hagyva el a térséget.
Iklad és Domony falvaktól sem volt messze ez a vasútvonal, hiszen egy erőteljesebb 4-5-6 km-es gyaloglással akár a bagi megállóhely, akár az aszódi vasútállomás elérhető volt.
Ez a vasútvonal volt az ipari forradalom első kézzelfogható megjelenési formája a Galga-mentén.
A Felső-Galgamente 1896-ban kapott vasútvonalat, ez az Aszód - Balassagyarmat - Losonc vasútvonal volt.
A vonal az aszódi vasútállomásnál ágazott ki a Budapest - Hatvan (- Miskolc) fővonalból, érintette Ikladtól és Domonytól kezdve Becskéig bezárólag az összes Közép- és Felső-Galgamenti települést.
Ez a vasútvonal az államszocialista iparosítás aranykorában, az 1950-es, 1960-as és 1970-es években komoly utasforgalmat bonyolított le, hiszen a TSZ-esítések, ill. a mezőgazdaság gépesítése miatt a térségben nagyon sokan kiszorultak a mezőgazdaságból és közülük sokan Budapesten (a szerencsésebbek a közelebb fekvő Gödöllőn) találtak az iparban és az építőiparban munkát. Akkoriban a személygépkocsi még ritka jószág volt és az autóbuszközlekedés is jóval ritkább volt, így aztán a Galga-menti mellékvonalon zsúfolt személyvonatok vitték és hozták az ingázó dolgozókat.
Még az 1980-as években is sok volt az utas, amellett ez a mellékvonal komoly áruforgalmat is lebonyolított (a nógrádkövesdi kőbánya forgalmát).
A rendszerváltás (gengszterváltás?) után azonban a közlekedési és munkavállallási szokások megváltozása miatt elkezdett fogyni az utazóközönség száma, bár 1993 és 2012 között közvetlen sebesvonatok közlekedtek Balassagyarmat és Budapest között, ami némiképp mérsékelte ezt a folyamatot.
A 2012. évi áprilisi járatcsökkentéssel azonban a sebesvonatok megszűntek és tehervonati forgalom sincs már évek óta. Ezek a változások megadták a kegyelemdöfést ennek a kedves hangulatú, szép tájakon végigpöfögő kis vasútvonalnak, ami immáron közel 120 éve szerves része a térség történelmének...
Több szerző tévesen a palócok közé sorolja a galga-mentieket, de ez az álláspont megkérdőjelezhető, mivel a három nemzetiségű - magyar, szlovák, német - Galga-mente magyar nemzetiségű elemének is csak kisebb része palóc eredetű a szó szoros értelmében.
Amellett - bár a palóc és a galga-menti népi kultúrában valóban fellelhetők közös vonások - sok a karakterisztikus eltérés is a két népcsoport kultúrája között.
Az Alsó-Galgamente katolikus magyar népessége a török idők után főleg a Mátraalja mezővárosai felől telepítette újra a térség falvait.
A Felső-Galgamente jórészt evangélikus szlovákokkal települt újra a 17. sz. végétől kezdve, bár az északi vármegyékből (Nógrád, Hont, Zólyom, Turóc, Nyitra, Trencsén stb.) érkezett telepesek között magyar anyanyelvűek is voltak.
A szlovákság egészen a Középső-Galgamentéig eljutott, hiszen részben Aszód és Domony településeket is ők népesítették be újra, majd a 18. sz. második felétől Ikladon is megjelentek.
Külön érdekes Püspökhatvan kérdése, ahol az eredetileg főleg evangélikus szlovákok szinte kivétel nélkül rekatolizáltak.
Püspökhatvan egyébként abban az időben a váci püspökség birtoka volt.
Ismét más kérdés a galga-menti németek kérdése.
A Galga-mentén 3 településre kerültek németek:
- Püspökhatvanba az 1730-as években a váci püspökség telepített be katolikus svábokat, a helyi szájhagyomány szerint 20 családot. Masszív kisebbségben voltak a szlovák és magyar lakossággal szemben, német identitásukat nem tudták megőrizni, a 19. sz. első felében végleg beolvadtak a helyiek közé.
- Aszódra a 18. sz. közepétől a Podmaniczkyak telepítettek be németeket, főként a Svábföldről származókat, szinte kivétel nélkül evangélikusokat és főként mesterembereket. Az evangélikus Podmaniczkyak telepítési politikájának és a sváb mesterembereknek is köszönhető, hogy Aszód 1764-ben mezővárosi rangot kapott. Az aszódi svábok azonban a 19. sz. közepére-végére szintén elmagyarosodtak.
- Ikladra gróf Ráday I. Gedeon telepített be 1752-ben evangélikus svábokat a Svábföldről, majd 1753-ban stájer evangélikusokat. Ikladra később is érkeztek német nyelvű telepesek a Svábföldről (Baden-Württembergből), Stájerországból, Karintiából és Felső-Ausztriából. Iklad volt az egyetlen galga-menti település, ahol a német származásúak többségben tudtak maradni. Német dialektusukat egészen a 20. sz. közepéig megőrizték, német identitásukat pedig még ma is őrzik.
Érdekes azért, hogy a Galga-mentén ez a 3 népcsoport békésen egymás mellett élve, ill. részben egymással össze is keveredve milyen színes és gazdag népi kultúrát alakított ki.
Pár napja megint egy igazi kincsre akadtam az Interneten! Ez most nem képeslap ( mint ez vagy ez volt ), hanem egy néprajzi kutatás közzétett anyaga! Ez egy " Kapcsolatrendszer a Délnyugat-Dunántúlon " címmel 1985-95 között folytatott kutatás volt, melynek során 400 településen[...] Bővebben!Tovább »
Sziasztok. 2012. november 5-én kiadták az 1986-os budapesti Queen-koncert anyagának felújított változatát. A DVD-t és 2 CD-t tartalmazó kiszerelés része egy füzetke is, amiben van egy rövid írás a koncertről. A szövegben olvasható ez a mondat: "One very memorable one-off moment is well documented in this film - where Freddie and Brian perform a traditional Jewish-Hungarian folk song, 'Tavazsi [!] Szel Vizet Áraszt.'." Úgy tudtam, hogy a Tavaszi szél... egy magyar népdal. A fenti szövegben sajnos nem szerepel, hogy az idézett állításnak a dal eredetére vonatkozó része min alapszik, milyen bizonyítékok támasztják alá. Tudja valaki esetleg, mik a tudományos kritériumai egy népdal nemzetiségi besorolásának, illetve hogy konkrétan a Tavaszi szél... ténylegesen milyen eredetű? Mik lehetnek a bizonyítékai a magyar, illetve a zsidó, illetve a zsidó-magyar népdaliságnak? Ismertek esetleg népdalkutatót, aki kompetens ebben a témában?
sajnos ma az a helyzet, hogy ha - tegyük föl - egy (akár szésőbalos, akár szélsőjobbos) diktatórikus rendszer betiltana a magyar népdalokat, ez a kulturálisan egyre inkább angloszakszonizált népesség nagy részéből semmiféle reakciót nem váltana ki.
Saját, nem reprezentatív becsléseim szerint, a mai magyar népességnek kb. 10 %-a ismer 3-nál több magyar népdalt, azok számaránya pedig, akik rendszeresen énekelnek vagy legalább dúdolnak magyar népdalokat is, 0,5-1%-ra tehető....
Don-kanyarban áll egy szomorú fűzfa, barna kislány sírva sétál alatta. Állj meg kislány barna kislány de csak ha lehet, adjál a bakának egy pohár vizet!
Állj meg kislány barna kislány de csak ha lehet, adjál a bakának egy pohár vizet!
Miért ne adnék én a bakának vizet? Szenvedett ő a hazáért eleget! Nem szenvedtem barna kislány, de most szenvedek adj egy csókot utoljára elmegyek.
Nem szenvedtem barna kislány, de most szenvedek adj egy csókot utoljára elmegyek.
Don-kanyarban áll egy szomorú fűzfa magyar baka halva fekszik alatta. Bajtársai kardjaikkal ássák a sírját, odahaza magyar lányok siratják.
Bajtársai kardjaikkal ássák a sírját, odahaza magyar lányok siratják.
Egy olyan kérdéssel fordulok hozzátok, hogy van egy fényképünk egy idős emberről ( nem tudom kicsoda, nem rokonunk).
Szeretném megkérdezni, hogy a fotó alapján ez a kép mikorra datálható, az idős ember milyen népviseletben (?) van, mi lehet a háttér, illetve az ország mely területén volt elterjedt a képen látható motívumok?
