Keresés

Üdv a betérőnek és jár 

egy kávé meg olajbogyó

itt egész nap elülhet

ha dolgozik ha nem

nem sűrget az idő

mert a csend időtlen  :-))

Nem, jóbarátaim, bármit mondtok is, aszkéta nem leszek soha.
Nem leszek aszkéta soha, ha ő nem tesz fogadalmat együtt velem.
Erős az elhatározásom, hogy ha nem találok árnyékos menedéket s nőtársat a bűnbánathoz, aszkézisre nem adom magam soha.
Nem, jóbarátaim, tűzhelyemet és otthonomat nem hagyom el soha s nem vonulok erdei magányosságba, ha visszhangos árnyékában nem cseng víg kacagás s ha sáfrányszínű köpeny vége nem lobog a szélben; s ha csendjét nem mélyíti el lágy suttogás.
Aszkéta nem leszek soha.

/Tagore/

Rabindranath Tagore: Vak leány

Egy vak leány jött a kertembe reggel
s virágfüzért adott, zöld levelekkel.

Én a virágot a nyakamba tettem
s könny csillogott föl mind a két szememben.

A lányt megcsókoltam, majd szóltam: "Áldott,
vak vagy te is, akárcsak a virágok.

Te nem tudod, hogy mily szép, amit adtál
és nem tudod, hogy szebb vagy önmagadnál".

(Kosztolányi Dezső fordítása)

Ez lenne jussa

Szabad a préda, magamnak veszem

nekem kell még ha megküzdök érte

méhecske gyűjt port lehajló virágén

szellő sodorja fátylát meg maradóért.

Minden kéri a jutalmát, eltegye télre

rossz napokra aztán újból elővegye

fognám hűs kezét, ki Tőled elhúzta

melegítném hozzám, ez lenne jussa.

Tudnám mondani vég nélkül hozzá

ugyanúgy ölelne, tartozna hozzám

lantját pengetném csendben tartva

minden dallama húr nélkül is szólna.

Szabadság leve

Lefordított pohár

vergődik egy élet

harca hiába már

nehéz nagyon

felemelnem

billentenem

csak nem tudom

miért nem jössz

mi van e mögött

szomjúság

gyötör, mégis

a poharat

felfordítom

tiszta víz benne

torkomon hideg

szabadság leve...

:-):-):-):-)

Köszönöm  :-))

Szférák rejtjén

Valahol meg hallom a hegedűt

nekem legtöbbször sírva szól

árvák, mögötte szálló dallamok

tudnám a kezét előre vezetni

mint egy táncban, lett-légyottkor

forogni, kerengőzni terasz felé

hűs nyári szellő simogató ölén

már mindez fönn a szférák rejtjén.

Nem csitul

Repültem vele
magasan fenn
összeértünk
zuhantunk
mélységbe
nem fájt már
mert mellettem
fátyla láng

Kinevetnek

Láttam az angyalokat a plafonon

nem égett a csillár, sem falikar

magasan, túl az éjszakán ,ott

igen, néztem fel, ragyogva keltek

emlékszem a csodára, azóta is

hiába mondom el, csak kinevetnek...

Egy kringő veled...

Most ment le a nap, utolsó sugarai

vonalat húznak, sötétmély kékbe

langyos szél kerekedik, hátradőlve

a csillagok még nem, csak emlékek

szállnak fel, bársonyon táncolnak

hívják az éjt a csendbe menekvést

megmozdul köröttem fa, ház, kert

úgy forognak egyre sebesebben

mikor a bálban egy keringő veled...

Nem olvasok könyveket

mindet kiolvastam

nem találtam mégse

azt, amit neked igértem

az egész életemet...

Egy kerek órával

Kicsit szedem, gyorsítom a lépteim

kicsit jobban nyomom a gázpedált

sietve nézek körbe, nem hagyok ki

semmi részletet, kapualjat, utcát

idegesen, keresem a maroktelefont

talán benne vagy, hát persze benne

kicsöng, semmi, rossz szokás szerint

megyek tovább, összecsapnak megint

ne pánikolj, nyugtatom szelíd magam 

zsebemben kotorászok szép utánad

megnyugszom, ránézek a téri órára

előbb vagyok megint egy kerek órával

Mellettem

Valami leesett

nem koppant

megállt, a falnak

dőlök, egész naphosszat

ma végre süt a nap

annyira éget

hol vagyok, eltévedtem

ugyanarra mentem

régi egyenes ösvényen

a hangok mind ismerősek

nem értem, idegen

rám se nézett

csak mentél mellettem

csak mentél mellettem...

lelket, tövist kilopok

szórom szét szelek vigyék

tudja meg öreg föld, ég

csendben éltünk itt egykor

Mély lélegzet, figyelj

friss üdeség, szétnézek

most sehol senki

olyan hihetetlen

nem szólsz soha

nem kérdem miért

lehellet keringj

áramolj szét, atomjaid

milliárdnyi üzenet

egy helyre, egy lélekbe..

Csak azt akartam mondani

egyenesen szemedben látni

ahogy a kezedben szorítod

szavak sárga gyöngysorát

fűzérét, az nekem mindenem

mindenhova messzi elkisért

úgy tartom hogy te feléd

akkor is ha majd csak emlék

megszakadt, pár percre, órára

magányos napokra, örökre

nagyon szorítom helyetted...

Éppenhogy néz

fátyolos hajnal

ritka madár

pihe száll

mellém libben

alig fodroz

mélyen csendes

szinte nem szól.

Mi a boldogság

Szélben, vágtató paripa

izzadt hátán repülni, fel

magasra, csendfellegekbe

fodros felhővé lenni

egymásban ölelkezni

s mikor elered az eső

kantárját meghúzni

meleg, gőzölgő hátán

az álomra visszagondolni

mosollyal a boldogságról

újra lemondani...

Hajlong már

Válaszra sosem késő

pár mondat, elenyésző

de gyűrűként vesznek körbe

ajánlkozó szavak, mondatok

mindet el nem mondhatom

ezért néhányat kihagyok

de így meg fakó a versem

ezért dalban ébred lelkem

meggyújtja mindkét gyertyánk

lángja ide-oda hajlong már...