Nekiültem az összes irást végigbugászni és mit látok ? Ti is a Váli uti suliba jártatok álltalánosba.
Én is oda jártam,sőt a mikor 12 évfolyamos iskola lett,akkor is még 1 évet. Innen léceltem le a Kaffkába,a második évfolyamba (f-német tagozat ).
Amugy a világ legjobb helyén laktam,a Körtér 5 ben,ha jól emlékszem.Ott kanyarodott ki a 6-os tuja a Váli utcából.Lásd a képet,bejelöltem
Na arról a suliról is lehetne regélni.Mit ne mondjak,ott tanitott a Schneider földrajzot,akinek a fél lába faláb volt.Akit valagba rugott-és ez kedvenc szórakozása volt-az igencsak sokáig nyűszitett !
Kerey "nem kötelező idejárni/Peti, a fiam " Györgyné - osztályfőnök, matematika Galambos "na, rosszarcúak/mondjad, Lina/könyveket a lábak alá/svédcsavar" László - földrajz Gerőcs István, Gyöngyösi Anna - biológia Szamosi "gazemberek" Elemérné - fizika Szalay Csabáné - kémia Skripecz Erika, Marx "őszinte és kőkemény"László - magyar Czeglédi Lászlóné - történelem Csoknyai Ilona - latin Mezei Aranka, Molnár Katalin - francia Rendes "ssssö"Vera, Hornyos Jánosné, Tóth Gizella - orosz Gódor Mihály, Oszláts "guguljatok le" István, Farkas Balázs - testnevelés Kiss Katalin Ágnes - rajz Tóth Elekné - ének, világnézetünk alapja büfé - körözöttes zsemle: 1,80 szalámis: 2,30
1956-ban érettségiztem a Kaffkában ! Osztályfőnökünk Kanosik Mihályné (Margit Néni, matematika-fizika) volt; tanított dr. Bednarik Ilona (magyar), Rékai Margit (biológia), Szabó Béláné (történelem), Kelemenné -Ágnes Néni (orosz), Nagy Lajosné (Sári Néni, torna), Nagy Nándor (Náci Bácsi, ábrázoló) Az igazgató Kaszab Andorné volt. A József Attilában, ha jól emlékszem, Vasy Gézáné.
Nagyon jó iskola volt, szerettem oda járni.
Amikor 1952-ben kezdtünk, csak fiú gimnázium volt - "József Attila" - ahová minden évben felvettek egy lányosztályt. 1954-ben a lányosztályokból megalakult a Kaffka az épület felső szintjein. A mi osztályunkat akkor ketté választották, egy "reál" és egy "humán" osztályra. A humánban tanítottak latint is, a reálban több volt a matematika-fizika óra.
Osztályfőnökünk ma már 98 éves, de még él. Változó sűrűséggel, de még ma is szoktunk találkozni a Magyarországon élő osztálytársakkal.
Kevés olyan diák volt, akinek ne lett volna problémája klárikával. Nagy barom volt és csak a seggnyalókat türte meg.
Tőle függetlenül nekem szép emlékem is sok van a gimnáziumi évekből. O.f. Dömölki Eta /Vele azóta is tartjuk néhányan a kapcsolatot/Volt néhány nem kedvelt osztálytárs, de egész jó banda voltunk. És ami a fő FIATALOK voltunk és állandóan szerelmesek. Ez pedig megszépiti a multat.
Van még aki sokkal régebben járt a Kaffkába én 1956-1960-ig. Nehéz idők voltak sok volt a probléma, tanárváltások, lehetne mesélni sokat.
Sajnos a mi osztályunk az A osztály eleinte gyakran találkoztunk, azután sosem, még az 50-ik évfordulón sem, de lehet hogy csak én nem tudtam róla. Ha valaki közülünk erre jár irjon nekem. Tanáraink ebben a négy évben:
OF. Romák Judit
Héder Jánosné, Dobi Istvánné / Ő a rossz emlékű Dobi István menye volt/ Mezei Aranka, Hódi Mihályné, Szabó Béláné, Szentpéteri Szabolcsné, Ferenci Gáborné, Bednarik Ilona, Káldi Gyula,Erőss Istvánné, Zsigmond Györgyné., és legutoljára hagytam az akkori igazgatónőt nem véletlenül : MAHR Klára többünk megkeseritője. Nekem csak jó emlékeim vannak a négy évről, kivéve persze az igazgatónővel történt többszöri konfliktusról. A mi korosztályunkban valószinű kevesen neteznek, de hátha valaki erre jár.
Nem unjátok már ezt a " magasröptü" eszmefuttatást a tanitás-nevelés témában? Ennek a vitának látszó szócséplésnek semmi köze nincs a Kaffkához, pedig ez a fórum arról szól.
Amugy pedig, mint egyik legvénebb hajdani diák /62-66/, elmondhatom, hogy mint minden ilyen intézményben voltak jó, kevésbé jó, rossz és nagyon rossz tanáraink. A jók között volt osztályfőnökünk Dömölky Eta, akivel a mai napig jó barátságban vagyok jómagam és még néhány hajdani " cellatárs". Gimis emlékeink is különbözőek, főleg attól függenek, hogy kinek milyenek voltak az eredményei.
ÉBRESZTŐ!!! Most nem a szófosás a legfontosabb az oktatásban!!!
A tanár ne neveljen, hanem oktasson. (Az előbbit hagyja a szülőre.)
Oktasson és ne kioktasson. Vegye tudomásul, hogy ő is tanulhat
a diáktól - nemcsak fordítva. A tanítás - tanulás az angolszász
oktatási rendszerekben egy kölcsönös folyamat.
Sajnos, ezt a Kaffka "tanárai" - tisztelet a kivételnek - nem igazán fogták fel.
Nem viselkedtek igazán úriemberek - úrinők módjára, ezért tiszteletet sem
vívhattak ki - legalábbis nálam nem. Azt gondolták, hogy a törvények felett állnak.
De persze, eljött az igazság pillanata...
Nem az a feladatunk, hogy Alattvalókat neveljünk, hanem az, hogy Öntudatos
Polgárokat képezzünk. Ezt állítom, mindenfajta politikai fennhang nélkül.
Az oktatás pedig egyszerre és egyenlő mértékben közszolgálat és szolgáltatás. Aki ezt nem érzi át és rangsorol: mint például Hoffmann Rózsa volt Kaffka igazgató-helyettes, az nemcsak köpönyegforgató, de semmit sem ért az egész problémakörből...
Ez körülbelül olyan, mintha a következő a kérdést tenné fel valaki: melyik gyermekét szereti jobban?
Nem tudom pontosan milyen követelményrendszert támaszt a magántanulói státusz. Valószinűleg egy speciális réteg számára találták ki, aki sokat utazik, országon belül és kívűl, például művészek, tudósok stb. Ők mondjuk életvitelszerüen élnek fél éveket külföldön, és nyilván a gyerekeiket is vinni akarják.
Manapság úgy tűnik, hogy egyesek meg egyre jobban visszaélnek ezzel a lehetőséggel. Igen főleg a cigány népréteg. Akik rájöttek hogy így is jár a csp, plusz emellett a fiatal meg otthon lebzselhet, járhat lopni satöbbi. De tudok olyanról is akik leléptek Kanadába, elötte magántanuló lett a gyerek, hogy még egy ideig kapják utána a csp-t.
Az iskolában (mint fizikai környezetben) eltöltött iskolás évek, a társadalmi magatartásformák elsajátításhoz is szükséges és nélkülözhetetlen. Azért nincs levelezős általános iskola, (és persze a magántanulói státusz sem biztos hogy eredményes) De ez már más téma.
