Amúgy meg lehet mind a 3 dolgozat akár 3 különböző tantárgy is, asszem legalábbis. Nincs akadálya, hogy jövőre éppen más téma érdekeljen.
Régebben asszem ki volt függesztve a faliújságon, hogy melyik BJ oktató milyen témában fogad el szakdolgozatot (nyilván a szakterületébe vágóan) esetleg ez is segíthet neked választani, ha még ki van téve. Vagy kérd el a tanszéki titkárnőtől, ha most épp nincs kifüggeszve.
Szerintetek a büntetőjogi tanszéken kihez érdemes fordulni évfolyamdolgozat ügyben? Ki az, akivel megítélésetek szerint jól együtt lehet működni? Már halogatom egy ideje, hogy felvegyem az első évfolyamdolgozatot, mert tudom, hogy célszerű majd a másodikat és később a szakdolgozatot is erre alapozni, ezért óvatos vagyok. Az is visszatart, hogy elég ijesztő a tanszéken dolgozók fellépése előadások és vizsgák alkalmával. Azonban maga a büntetőjog nagyon érdekel. Köszönöm, ha van ötletetek ebben a tárgyban. :))
Szerintem is érdemes egészséges keretek között tartani a vizsgadrukkot. Vizsga elõtt a folyosón várakozva pedig nem egymás stresszelésével kellene levezetni a feszültséget, ott és akkor már minden mindegy. Csak túl kell lenni az egészen, mint a suliban a kötelezõ védõoltáson.
Mondjuk számomra az lenne a szimpatikus, ha nem is lennének tételek, hanem elbeszélgetnének a vizsgaanyagról fél-háromnegyed órában.
Szeretem, ha vannak előre megadott tételek. Megkönnyíti a tanulást, ha lehatárolt egységekre van osztva az anyag. Vizsgán persze tőlem beszélgethetünk napestig az egész anyagról (már amennyiben tudok róla valamit), ugrálhatunk benne ide-oda, de azért biztonságérzetet ad, ha van mibe (=kidolgozott tételbe) kapaszkodni. Kivéve, ha az ember belehúz abba, amit nem tud, nos, az szívás.
És a római jogos minimumtételeket is csíptem. A szükséges, de nem elégséges alapismeretek. Legalább tudtuk, hogy mi az, amiért különösen harapnak a tanárok.
( - Öhm, ez volt az elmélet. A gyakorlat úgy nézett ki, hogy szigorlaton a jogtudósok teljes nevének nem tudása, valamint a latin mondások* terén való hiányosságok miatt az orrom előtt véreztek el az emberek.)
*pl. "Ha viszket a fülem, megvakarom.", mondá Marcus Tullius Kekeckedusz, a nagy tudós.
Változó. A múltkor próbáltam a csak elbeszélgetőst (tételhúzás nélkül), de katasztrofális következményekkel járt. Úgyhogy maradjunk az elsőnél. Ha már a "villámkérdések" jönnek elő, az rossz esetben annak a jele, hogy baj van, és a túlélésre játszunk.
Olvasva az elmúlt időszak hozzászólásait........lenne néhány gondolatom.
1. Ezen az egyetemen tanulni kell.....nem keveset....sokat. Elsőben -munkám miatt keveset tanultam- igen-igen nehezen evickéltem át a vizsgákon...és amikor kapát kaptam soha sem a tanárt hibáztattam mert tudtam hogy a tudásom hiányos.
Aztán lazult a munkatempó és egyre többet birtam,tudtam, AKARTAM tanulni.......meglett az eredménye. Azóta bukásom nem volt és még az olyan tárgyak mint a PP sem jelentettek akadályt.
2. Aki azt gondolja, hogy kipengeti a tandíjat és ezért kvázi kap egy diplomát az téved. Ezért meg kell dolgozni. Személy szerint egyetértek azzal, hogy igenis legyen követelménytámasztás.......akár annak az árán is, hogy egy 300 fős levelező évfolyamból 50-en végeznek.
3. A pázmány van annyira brutál mint az ELTE....anno oda akartam menni és egy pázmányos barátom lebeszélt róla. Jól tette......
Az a vicces, amikor bújtogatja a fórumot olvasó többi embert, hogy már sokan elhatározták, hogy átmennek a PPKE-re, mert ott aztán sokkal egyszerûbben mennek a dolgok és nem kell ennyit erõlködni a jogi diplomáért. Nem is érti, hogy milyen fanatikus, magolós stréberek azok, akik mégis az ELTE-n próbálnak célba érni...
Azon kiakadni, hogy hány tételt adnak egy vizsgán, baromság. Sztem minél többet, annál jobban le lehet mérni a vizsgázó tudását, kövtkezésképpen annál korrektebb az egész. Mondjuk számomra az lenne a szimpatikus, ha nem is lennének tételek, hanem elbeszélgetnének a vizsgaanyagról fél-háromnegyed órában.
Na, ez megint eljesen igaz. Annyit azért hozzátennék, hogy vannak olyan, alapszintűnek tekinthető dolgok, melyek nem tudásánál jogos az azonnali elégtelen. Nemzetközi jogból ilyen például az, amikor a kolléga nem tudja felsorolni a Magyar Köztársasággal határos államokat, illetve amikor olyan szinten nem látja át az anyagot, hogy a "Hol található a hágai törvényszék?" kérdésre tátog, mint hal a szatyorban...
A legutóbbi kedvencem pedig az volt, amikor a kolleginától a strasbourgi bírósággal kapcsolatban érdeklődtem erről-arról, mire sértődötten közölte, hogy azt hitte, az emberi jogokról lesz szó... Milyen igaza volt, elfelejtettem, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága igazából faktorház, hamu a fejemre...
A beugró létjogosultságán nyilván lehet vitázni, de ha valóban olyanokra kérdeznek rá, mint a Tanácsköztársaság évszáma vagy a Tripartitum, annyira nem durva. Ez mégiscsak gimnáziumi történelem-anyag, talán elvárható az ismerete.
Azon kiakadni, hogy hány tételt adnak egy vizsgán, baromság. Sztem minél többet, annál jobban le lehet mérni a vizsgázó tudását, kövtkezésképpen annál korrektebb az egész. Mondjuk számomra az lenne a szimpatikus, ha nem is lennének tételek, hanem elbeszélgetnének a vizsgaanyagról fél-háromnegyed órában.
A jogtörténeti tárgyak kellenek. Persze ezek nélkül is el lehet lenni a gyakorlatban, de azért mégis. Egyrészt illik tudni, másrészt eggyel könnyebb a jelenleg létező jogintézményeket megérteni, esetleg továbbfejlesztésükön gondolkodni, ha az ember ismeri az előzményeket. Nameg a történeti elemzés sem csak egy elméleti kategória... Jogelméletre is szükség van, csak nyilván nem olyan formában, ahogy most tanítják.
A negatív szellemiséget én nem nagyon éreztem, bár tény, hogy sok időt nem töltöttem az egyetem épületében... :-)))
Vannak olyan igazságok, amik teljesen függetlenek attól, hogy ki mondja. Spec. a felét annak, amit a csávó mondott én is mondhattam volna, pedig 2. évf. után egy darab bukásom nem volt. A talpnyalástól meg elég messze vagyok. Aki nagyon akarja, előbb-utóbb el tudja végezni ezt az egyetemet, nem akkora ördöngösség. Csak a kérdés az, hogy milyen áron. Sztem az igazságtalan, szemétkedő tanárok miatt a végzettek legalább fele maradandó idegi károsodást szenved. Erre szükség van? És ez teljesen független attól, hogy valaki fizet-e az egyetemért vagy sem.
Milyen elégedett lenne, ha 3 óra alatt bizonyítanák be neki , hogy nem elégséges a tudása?
Óhh, a régi emlékek, az első pp-szigorlatom (az első és utolsó olyan szóbeli vizsgám, amiről kib*sztak), egy örökkévalóságnak tűnt, egy és negyed órát tuti kitett. :-DD
Egyébként egyetértek. (Hozzátéve, hogy a fiatalember sok igazságot is mondott, de hőzöngéssel nem ér el sokat.)
igaz, hogy nagyon sok hiba van a rendszerben, DE szerintem nem mindenki talpnyaló, aki átment bármilyen vizsgán is ezen az egyetemen. És nem lógna ki annyira a lóláb, ha nem valaki olyan szidná az egyetemet 1. aki csak hírét hallotta eddig 2. akinek nem sikerülnek a vizsgák, és örülne, ha az anyag igazodna az ő képességeihez, tanulásra fordítható ráérő idejéhez.............. Az a baja, hogy 5 perc után elküldik? Milyen elégedett lenne, ha 3 óra alatt bizonyítanák be neki , hogy nem elégséges a tudása?
Tulképp nem a szó szerintiséget kérte ő számon, legfeljebb néhány esetben, ahol sorrend is van, hanem azt, hogy emlékezzünk minden - akár apró - lehetőségre, hogy ha szembe találkozunk vele, tudjuk alkalmazni akkor is, amikor gyorsan kell dönteni, azaz beugorjon. Azért azt elmondhatjuk, hogy aki az egyetemes jogtörténetet tartja magolósnak, még nem találkozott a Pp-vel :-) Amúgy szerintem nem annyira nehéz, mint amennyire misztifikálják, van benne rendszer és logika, de aki ezt nem ismeri fel, az vért fog vele izzadni, és a tanszék az én időmben nem volt egy leányálom, azt biztos. Most milyen? A NJ tanít még? Szörnyen jó előadó volt, de vizsgáztatóként nem annyira :-)
