Gondolj talán arra, hogy ha egy sík valamely pontjától indulsz, akkor az elmozdulásodat két egymástól független szám (mondjuk két egymásra merőleges koordináta) megadásával tudod leírni. Ugyanezt egy síkbeli görbén egyetlen számmal megteheted, mert a görbe egyenletéből mindig kiszámítható a másik. Tehát a síkbeli görbe pontjainak helyét megadó két-két szám nem két független adat, hanem csak egy. És egy térbeli görbe pontjait se három független szám jellemzi, hanem szintén csak egy.
Vagy gondolj arra, hogy egy görbe akár síkbeli, akár térbeli, vagy akárhánydimenziós térbeli legyen is, két rajta haladó pont sohasem tudja egymást kikerülni.
Egy vonalat nem csak magasabb dimenziószámú sokaságba ágyazottan lehet definiálni, hanem bármi beágyazás nélkül önállóan is. Ekkor egy kör meghatározásához nincs szükség pl két dimenziós beágyazó síkra, elég önmagában egy egydimenziós görbült sokaság.
A húrelméletekben akár 26 dimenzió is lehetséges, ami szerintem a húrok mozgásának szabadsági fokát jelöli. Vannak zárt és nyitott húrok, amik rezgéseikkel kitöltik, vagy inkább ellehetetlenítik a semmit. De még pontszerűen felcsavarodott húrok is vannak, amik egy diszkrét elemekből álló tér, rácspontjai lehetnek. Érdekes dolog ez a matek, kár hogy nem sokat értek hozzá.:-(
„Ha ennyire nem érted, akkor dőreség bármiféle véleményt mondanod róla.”
Azt hiszem ebben a homokozóban mondták, hogy mindenkinek lehet véleménye bármiről. De azt a megfelelő társaságban hasznos előadni. Rossz homokozóba léptem, bocs.:-(
Nem létezik olyasmi, hogy egyik dimenzió "társulna" egy másikkal. Már az a mondatod is egy félreértés, hogy az ismeretterjesztő szöveg azt mondta volna, hogy "vele együtt hajlítható".
"De attól még . . . véleményem is lehet róla."
Ha ennyire nem érted, akkor dőreség bármiféle véleményt mondanod róla.
Olyan, mintha mondjuk a szülési fájdalomról akarnál véleményt mondani.
„Egyszerűen csak nem kellene olyan dolgokról írogatnod, amelyekhez elemi szinten se értesz.”
Az igaz, hogy nem értek hozzá. De attól még érdekelhet a dolog, és véleményem is lehet róla. Ez nem egy tudományos folyó írat, hanem egy fórum.
„Az idézett szöveg egyáltalán nem azt jelenti, amit te írtál, hogy "körvonallá hajolhat a téridő".
Ugyanis a te szöveged azt mondja, hogy a téridő egydimenzióssá válna, hisz a körvonal egydimenziós geometriai objektum, azaz egyetlen (önmagába visszatérő kompakt) kiterjedés szerint mérhető.”
A tér három dimenziójából egyszerre csak egy dimenzió „társulhat” az idő dimenziójával, vagy mindhárom a görbült „állapotban”? Mert ha a négydimenziós téridő görbült, az görbülhet önmagába szingularitást képezve. (vagy hogy a fenébe?)
Aztán tovább számoltam, és e pí eltűnt az egyenletemből, de helyette megjelent egy 1db tekercsből és 1db kondenzátorból álló harmonikus rezgőkőr benne igen nagy periódusidővel {nem emlékszek pontosan de olyan millió év nagyságrendű lehetett } .
Láttam az előadásait felvételről. Sajnos azt nem tanította meg, hogy a Schrödinger-egyenletet hogyan kell megoldani általános esetben. ("A gép számol-számol... ez a maguk szakmája.") Az egy dolog, hogy néhány ismert megoldást előadott. De az életben többnyire nem a megoldott példákat kell megoldani. A számítógép önmagától nem fog megoldani semmiféle problémát. Az csak elemi műveleteket hajt végre - nagyon gyorsan és megbízhatóan.
Ami ezt a hök(öm) dolgot illeti, a tanár úr csak egy részét ismeri a történetnek. Voltak ott egyéb szereplők is, akik ebből hasznot húztak.
Néhányan persze hangosan tiltakoztak. Ha jól emlékszem, Kollár Pista írt valami nyílt levelet, hogy a hallgatók olyan jogosítványokat kaptak, amihez nincs kompetenciájuk. Például beleszólhattak tanszékvezetői kinevezésekbe, pedig még diplomájuk sincs, nemhogy tudományos fokozatuk. Mi alapján szavaznak? (Aztán rövid idővel később meghalt tüdőrákban, pedig nem is dohányzott.)
Elképzelhető, hogy nincs semmiféle kozmológiai állandó, és az univerzum látszólagos tágulása csak valamiféle centrifugális erő következménye. De mivel a világnak nincs közepe (nem Gyevi az), ezért kissé furcsa ez a centrifugálódás.
Nem akarom cizellálni a viccet. Az egyközpontú centrifugális erő a soviniszta, a mindenközpontú centrifuga pedig a kozmopiolita.
Egyszerűen csak nem kellene olyan dolgokról írogatnod, amelyekhez elemi szinten se értesz.
Az idézett szöveg egyáltalán nem azt jelenti, amit te írtál, hogy "körvonallá hajolhat a téridő".
Ugyanis a te szöveged azt mondja, hogy a téridő egydimenzióssá válna, hisz a körvonal egydimenziós geometriai objektum, azaz egyetlen (önmagába visszatérő kompakt) kiterjedés szerint mérhető.
„Gödel matematikai extrapolációjában az idő a térrel együtt képes körvonallá hajolni. Gödel e felfedezésével megtalálta az einsteini mezőegyenletekben az első „zárt időszerű görbét", a CTC-t (Closed Timelike Curve).”
Első kés.
"Mi az, hogy "társítható"?
Mi az, hogy "vele együtt hajlítható"?"
Második kés.
Az a kifejezés, hogy téridő, egy társításból eredő fogalom.
A görbült téridő, vagyis a nem Eukleidészi, együtt van görbítve, nem külön a tér és külön az idő.
Lehetséges, hogy túlredukálom a szöveget, ami a defíniáláshoz tartozik? :-(
Én főleg a nyomtatott jegyzeteiből ismertem a bevezető szintű kvantummechanikai előadásait, s ezek szerintem nagyon lelkiismeretesen kidolgozottak, és jól használhatók. Az előadás-videóit nézegetve, néha zavarónak és időpocsékolásnak éreztem, ahogy cikizi a hallgatókat. De a fiam szerint (akit tanított) érthető, ha néha ennyire belelovalta magát, mert a hallgatóság sokszor elég fegyelmezetlenül viselkedett. És néhány a "HÖKös spicli" alighanem vissza is élt azzal, hogy könnyen fel lehetett bosszantani.
Ha csak a tér három dimenzióját nézzük, azok felcserélhetők, mert csak nézőpont kérdése a szélesség, hosszúság, magasság. Az idődimenzió bármelyik térdimenzióhoz társítható, vagyis vele együtt „hajlítható”. Ha hajlítható az idő és hajlítható a tér, a téridő bizonyára hajlítható, még önmagába is fordulhat, amikor is szingularitást hoz létre. Ha van szingularitás, akkor van abból ”kifordulás”, vagyis téridő „buborék” képződés. (vagy nem ér a nevem);-)
"Amennyiben a matek szerint körvonallá hajolhat a téridő, vagyis azok a dimenziók, amiket egymással felcserélhetünk"
Nem, ez teljes félreértés, az egész téridő sohasem lesz körvonal, legfeljebb egy időszerű trajektóriája. És a dimenziók se cserélhetők fel egymással. Úgyhogy innentől kezdve semmi se igaz.
„Gödel matematikai extrapolációjában az idő a térrel együtt képes körvonallá hajolni. Gödel e felfedezésével megtalálta az einsteini mezőegyenletekben az első „zárt időszerű görbét", a CTC-t (Closed Timelike Curve).”
Amennyiben a matek szerint körvonallá hajolhat a téridő, vagyis azok a dimenziók, amiket egymással felcserélhetünk, akkor az időhurok mellett zárt „térhurok” is létezhet. Ez pedig végessé, diszkréten darabolttá teszi a téridőt. Az a kérdés, hogy mekkora méretű adag keletkezhet? Makro méretben univerzum léptékű, mikro méretben a Planck távolság határig, vagy annál is kisebb mértékben. Ha univerzum méretű egy téridő adag, akkor azon belül folytonos. Ha mikro méretű, akkor nyilván végtelen sok létezik belőle, hogy egy univerzum nagyságú méretet kiadjon.
„A kvantum-összefonódás lényege, hogy ha két elemi részecskét ugyanaz az esemény hozza létre, azok akkor is kapcsolatban maradnak, még ha igen jelentős távolságra is kerülnek egymástól. Ha az egyikkel történik valami, bármilyen nagy távolságra kerültek egymástól, a párja reagál rá. Az elméleti fizika nyelvén megfogalmazva: a két részecske nem lokális vagy nem helyhez kötött kapcsolatban áll egymással, mivel ugyanannak a kvantumállapotnak a részét alkotják, ezért a tulajdonságaik is összefonódnak.”
Amennyiben ez nem csak feltevés, hanem valós kísérletekkel igazolva van, akkor az ősrobbanás folyamatából keletkező anyag és antianyag úgy eltávolodott egymástól, hogy az egy „tüköruniverzumot” eredményezett. Ha az antianyagból álló univerzum is összefonódott állapotban van az anyagival, akkor mindennek van egy (Anti) tükörpárja, még nekem is. Azonban ebben az univerzumban is van némi antianyag, aminek megfelelő mennyiségű anyag létezik a párhuzamos, vagy „tükörkép” univerzumban is. Ha az anyagi elemi részecskék között van kvantum összefonódás, valamint az antianyag esetében lévő kvantum összefonódás sem lokális, vagyis univerzumok között is érvényesül, akkor „egypetéjű ikeruniverzumokról” beszélhetünk. (együtt sírunk, együtt nevetünk);-)
Miért kellett a Bell-egyenlőtlenség kitenyésztéséhez egy év? Bizonyára be kellett ülni a könyvtárba, megkeresni és elolvasni a témával kapcsolatban megjelent releváns publikációkat? A kutatói státusz pedig ahhoz kellett, hogy az említett cikkekhez hozzá is férjen.
