Húúú, nem gondoltam, hogy a "világ végén" is van még ilyen vasasztal. Eddig csak a néhány "városit" ismertem; most már jó lenne összeszedni mindegyiket ("katalogizálni"), mert kezdem elveszteni a fonalat...
1. XIII., Népfürdő utca, a Viza utca környékén (félig "elsüllyedve")
2. XIII., Lehel utca, a Dózsa György út sarkához közel
3. XIV., Vezér utca, a Komócsy utcához közel
4. XIV., Füredi utca, a Vezér utcához közel
5. XIV., Rákospatak utca (valahol a Czobor utcánál? ezt már elfelejtettem...)
6. XII., valahol a Svábhegy környékén (Szépkilátás út?)
Azt hiszem a témára kellene térni. Ez itt a Budapest anno... topic, nem más!!! Keressetek magatoknak valami megfelelőbb helyet, mert ez itt nem a ti témátokkal foglalkozik!
Mondtam én egy szóval is, hogy neked tetszeni kell, vagy nem kell tetszeni? Felőlem kiteheted az ágyad fölé poszterként, ha örömet okoz. Egyet viszont nem tehetsz meg: nem minősítheted az ízlésemet, főleg hogy nem is ismered. Hála istennek nem vagyunk egyformák, ismerek olyan embert, aki szereti a répafőzeléket. Meg olyat is, aki képes megenni a pacalt.
Amúgy attól, hogy valami régi, attól még éppenséggel lehet ronda, vagy giccses, nem kell feltétlenül és mindenkinek könnybe lábadt szemmel csodálni. Amúgy sem árt a dolgokat a helyükön és környezetükben szemlélni. Képzeld el, nekem tetszik a Mester utca körút felőli vége a nem tudom milyen stílusú házaival. Ugyanakkor tetszik a Wekerle telep is az idétlen városszerkezetével, meg a népieskedőpolgári, vagy mifene stílusával. De éppenséggel nem találom csúnyának a Pillangó utca környékét sem a maga szocialistagót stílusával.
Leginkább talán a Bauhaus stílus (jelentsen bármit is) jön be, meg a letisztult funkcionalitás, egyenes, szögletes szerkezettel. Ugyanakkor volt szerencsém irodai környezetben használni olyan székeket, amelyek a Breuer Marcell féle krómozott csőbútorok klónjai voltak - túl azon, hogy szerintem ronda, állati kényelmetlen is, üldögéljen rajta, akinek hat anyja van.
Egy Habsburg, a családja miatt úgyis "cipeli" magával a múltját, akár királyfiból lett "européer", akár nagykövet (egy "magyar" Habsburg Párizsban!) vagy autóversenyző...
(Persze mindig jól jöhet egy "Habsburg-kapcsolat")
Valójában semmit nem tettek (igazából nem is tehetnek) jóvá (bármennyire is "tiszteletreméltók"), abból, amit az elmúlt évszázadokban az őseik hatalmi céljaik miatt elkövettek...
Ráadásul Ottó díszpolgársága miatt pont mi léptünk egyet vissza bármilyen "megbékéklés" is van ("hol sírjaink domborulnak").
Esztétikailag valami lehet nagyszerű, de az üzenete már kérdéses. És a meghatározónak szánt épületek, szobrok, emlékművek, stb. esetében legtöbbször óhatatlanul ott van a "mögöttes" tartalom...
Hentzi-ről mi is csak annyit tanultunk, hogy "lövette Pestet" és elesett a budai ostrom során.
Osztrák szempontból hősi halott, így a Bach-korszakban szinte kötelező, majd a Monarchia idején elvárható volt, hogy legyen emlékműve...
Ahogyan Haynau már szerencsére nem....
Ugyanakkor kellene végre egy "határ", amit nem kellne átlépni az ilyen ügyekben.
Ha pl. nemzeti kérdés a Szabadságharc vagy a törökellenes küzdelem, akkor nincs helye a dolgok túlzott szépítésnek a mai "barátság" érdekében. Legyen határozott álláspont, de lehetőleg nem bántó. Ez is valahol a "nemzeti öntudat" része, ha már annyit hivatkozunk rá.
Persze ez sokszor nagyon kényes dolog, gondoljunk csak Thökölyre (ha már budapesti szobor), aki alapvetően török "zsoldban" állt, mégha jórészt a magyar önállóság érdekében is tette...
Határozottan nem emlékszem, hogy a Hentzi név elhangzott volna történelem órán a gimnáziumomban. Most hallom először a nevét.
A negatív személyeket/csoportokat amúgy is külön tudom választani az építészettől. Pl. utálom az egyházat és a papok többségét, de szívesen megnézek egy szebb régi templomot kívülről vagy akár belülről is.
Na, azért álljunk meg egy pillanatra a "historizálás", meg a "történelmi nosztalgiázás" dolgában!
Az egyértelmű, hogy a történelem legtöbbször nem csak fekete vagy fehér.
DE Szulejmántól Mária Terézián át Ferenc Józsefig és immáron Hentzi-ig lassan mindenki "elfogadható" történelmi figurává válik, aki éppenhogy ellenünk tett...
Ettől függetlenül a magyar történelem részei, de a helyükön kell őket kezelni: pl. jórészt Szulejmánnak "köszönhető" az önálló magyar államiság megszűnése évszázadokra, a máig ható társadalmi, gazdasági lemaradásunk, az etnikai viszonyok totális felborulása a térségben, stb...
Azért vannak mindig vadhajtások is ilyen ügyekben. Ma már talán senki sem emlékszik arra, hogy a rendszerváltás kezdetén komolyan szó volt arról, hogy március 15-én az akkori Magyar Rádió ne játszon bécsi muzsikustól semmit. Ennek pont a másik oldala pedig az volt, amikor Habsburg Ottó Gyula díszpolgára lett: http://epa.oszk.hu/00800/00804/00207/35479.html.
(Adalék: az aradi vértanúk többségét Gyulán tarották fogva a hadbírósági eljárás előtt...)
Minden esztétikai polémia ellenére sem lehet pont ebben az esetben csak úgy Petőfivel "kicserélni" az említett tábornokot.
Ezek mik voltak? Gondolom már nincsenek meg. Szubjektív, hogy mi a giccs, de én bizonyos esetekben szeretem a giccset.
Nagyon sok budapesti épületre lehetne rámondani, hogy giccs, akár a Parlamentre vagy a Halászbástyára is. Vagy a lemásolt Vajdahunyadi várra. Ettől függetlenül ezek nagyon sok embernek tetszenek, beleértve a turistákat is.
Akárhogy is nézem, elég giccses egy kulipintyó. Bár egy Karl Pfeffer-Wildenbruch emléktáblát beletenni éppen jó lenne. Már csak hogy maradjunk stílusosak.
A tartalmát ki lehet cserélni, mint ahogy a Hősök terén is kicseréltek pár szoboralakot. A formája lenyűgözően szép volt, kis módosításokkal, átnevezéssel szívesen látnám újra. Szerintem nincs még egy ilyen szép emlékmű Budapesten, csúnyább viszont van több száz.
