Jaj, Tapsi, hát lecserélte egy fiatalabb, sikeres, továbbra is tévéképes bögrére, azt kész. Mér nem olyan linket teszel be, hogy az első könyvük iránt ácsingózik örülhessenek: http://litera.hu/hirek/oce-digitalis-konyvnyomtatasi-palyazat
Nna egyre jobban tetszenek a kortárs magyar írások. :) Most Darvasi áll első helyen, bár még csak a Könnymutatványosokat olvastam, de be van tervezve a Virágzabálók... Aztán Parti Nagy Lajos is nagyon jó, a Sárbogárdi Jolán sztori kikészített. :D A versei sem rosszak, most asszem a novellák következnek. Akiket nem nagyon ismerek még, de hallomás alapján nagyon érdekel, az Závada Pál és Bodor Ádám. Závadát felolvasóesten volt szerencsém meghallgatni egyszer, eszméletlen amilyen beleéléssel olvas! Csak bámultam tátott szájjal. :) Asszem ennyi. A legtöbb kortárs versíróval nem vagyok megbarátkozva, nem az én világom.
Tulajdonképpen a külső nézőpontnak örültem, abban viszont igazad van, hogy hiába, hogy elég, ha egy fikció saját logikája szerint tökéletes, ha már egyszer _sci_, és erről szól a történet, akkor előbb próbálja-próbáltassa ki az írója, működhet-e az elképzelés. :-) Csak hát lehet, hogy száz évig tartana.
Szépen hangzik, ez a fajon, egyeden belüli autotoxicitás, de nem fodadnék á, h egy evo modellben kielégítő távlatosan müxene. De ettől a széplelkűek joggal lelkesed(7)nek érte. (Ere mondják, h akkor annál rosszabb a tényeknek!) Üdv!
Na jó, szóval arról szólt a történet, hogy az ottani állatoknak a testében a "rendes" vérkör mellett volt egy valamilyen másik rendszer, amire szükség volt, de amiből ha kijutottak a nedvek, mérgezést okoztak, amiben elpusztult az adott élőlény. Így aztán nem ették egymást, mert ehetetlenek voltak egymás számára, és a legfontosabb a sérülések elkerülése volt, mert apró ütésbe is bele lehetett halni. Eredmény: teljesen más sebességű változások, egészen más társadalom...
A jelenség és az ok nem választható szét ebben az esetben. A növényevés nem zárja ki, írja felül az evolúciós versenyt. Tiszta evolúciót pedig nem ismerünk, mert az már a színtiszta matematika egyik ága lenne. Az evolúcióbiológiát pedig már szubatomi szinten sem lehet lezárni, utolérni, mert az a kvantum-realitás bizonytalansági relációja titkai között szerepel. Üdv!
Jó estét. Tudom. :-) Nem felejtettelek el, csak kerülöm az Indexet, meg az itteni hozzászólásokat is - nem tudok kibújni a bőrömből. És mostanában másfelé jártam inkább.
Én is inkább innen szeretem nézni, hogy evolúciós, de éppen erről volt szó, a jelenségről, és nem egy elvont (:-) fogalomról. Bár néha küzdök vele, hogyan is lehetne a legjobban megfogalmazni, mi is az.
Hogy nem különbözhetnek? Volt indoklás, hogy miért más, és egészen logikusnak tűnt, akár jó ötletnek is nevezhetném.
Az agresszivitás szimpla evolúciós jelenség, mintahogy a húsevés is előnyös, magas tápértéke, energianyeresége miatt. Evolúció más bolygón másmilyen is lehet, de a játékszabályok lényegileg nem sokban különbözhetnek.
Nem érezted, h el lettél volna tolva a könyvpiacon. Én sem éreztem úgy. Nem volt igényem még Máraira, Hamvasra. :-)
Azért akad némi kognitív disszonancia a szövegek és a szövegekről szóló szöveg közt. Aki annyira bírja a magyar nyelvet, hogy "elvontabb hangvételű" versek, annak olvasni kell, nem írni. Sokat. Már gyerekkoromban pontosan tudtam, mit helyett esik ki az "elvont" szó a többség szájából. Sőt, a "művészlélek" is vagy teljes tévedés, vagy meg akarnak vele hurcolni. Nem is szólva a filozófiák és az ezotériák közti rettenetes minőségi különbségről. Ömlik az egészből a tudatlanság, na. Ennek ellenére beleolvastam, szóra sem érdemes.
Érdekes. Annak ellenére, hogy logikus, nem érzem úgy, hogy nagyon el lettem volna tolva valamerre a könyvpiac e szeletén belül. Talán minden név előfordult, aki később is, orosz (szovjet) sci-fi szerző meg tényleg sok volt. Ma sincsenek lefordítva, akiket érdemes lenne; gondolom, kicsi a piac. James P. Hogan-t olvastam utoljára (Gentle giants of Ganymede vagy ilyesmi), az nagyon tetszett pár éve. Azt mondták, mi vagyunk a "rémálom-bolygó" a húsevőinkkel meg az agresszivitásunkkal - ők másként fejlődtek. Tudom, még így is túl emberi nézőpont, de azok a kritikusok (az óriások) sem születtek innen túl messze. :-)
Szeretném figyelmetekbe ajánlani októberben megjelenő verseskötetemet. Az kötetről bővebb információ a www.paramparatl.gportal.hu oldalon szerezhető, de bemutatkozásképpen az alábbiakat mondanám.
A könyv célközönsége:
A mély érzések, az építő jellegű gondolatok, a filozófiai eszmefuttatások és az ezotéria iránt érdeklődők, serdülőkortól egészen a középkorosztályig, akiket érdekelnek a keleti filozófia hatásával, pszichológiával és vallással átitatott szerzemények. Ha szerzők alapján kéne kijelölnöm a célközönséget, azt mondanám az olyan műkedvelők, akik a következők műveit olvassák szívesen: Baudelaire, Rimbaud, Verlaine, William Blake, Poe, Jack London, Oscar Wilde, József Attila, Ady Endre, Radnóti Miklós, stb…
Általános tudnivalók
A kötet egy 6 kötetnyi versből álló gyűjteményből lett összeválogatva. Ezek közül csak az első kötet jelent meg nyomtatásban, azonban az sem került kereskedelmi forgalomba, csupán ismerősi körben terjedt el.
Az egyes művek 2001 és 2004 között születtek. A vers szót e kötet esetében tágabb értelemben használom. A versek között szerepelnek formai szempontból tényleg a klasszikus verselés körébe sorolható művek, ugyanakkor helyet kaptak olyan jellegű irományok (főként azok) amelyeket leginkább a szabad vers kategóriába sorolnék (ha már mindenképpen versről kell beszélnünk), tekintve, hogy inkább gondolatfuttatások és a spontaneitás, a gondolatiság, az érzésvilág és a hangulat kap főszerepet a formaisággal szemben.
Akkor épp hogy az aktuális brosúra(íz) szerint jártak el, akik ezt a fanti(scifi)-előtérbe-tolást irányították (v.ö. tudományos-technikai -és társadalmi- forradalom). Nemtom mikor voltál Fiattal, de én is beleestem a KuczkaPéter-BotondBolicsGyörgy-DánéTibor-ZsoldosPéter-NyikorgóIdegen-TitokzatosKecskebak szórásba.
Ahhoz képest még mindig jobb, mint Timur-és-csapata és az ötvenes évek sema(n)tizmusa.
Álruhás beduin táncosnő (60+) legyek, ha nem Váncsa követte ezt el :-D..
"Ha van szíved,nem törlöd ki ezt az írást és tovább küldöd!!!!! Fatima el Abdullah Omar Dzsihad Kalifa Hamasz Dzsamburi 114 éves szőke tősgyökeres stockholmi kislány többszörös áttételes "ano-rák"-ban szenved. Apukája; Björn Allah bin Vejnemöjnen egyezséget kötött a Világkereskedelmi Kamarával, hogy ha valaki elolvassa ezt az e-mailt és nem törli ki, hanem kinyomtatja és zöld szövegkiemelő filccel megjelöli a szövegben szereplő összes olyan határozatlan névelőt, amely jambikus pentameterben íródott főnévi igenév előtt áll, és ezen kinyomtatott példány felmutatása mellett az ácsi ABC-ben három darab vajas-zsemlét vásárol, akkor az egyik zsemle árát a Világkereskedelmi Kamara arra fogja fordítani, hogy minden - tavaszi napéjegyenlőségtől számított első holdtölte után született - vörös harántcsíkos kiscica fényképét elküldi Fatimának, ezzel járulva hozzá, hogy a kislány megnyerhesse az iskolai papírgyűjtő-versenyt."
Különben gyerekkoromban a könyvtárból kivett évi 70-80 könyv (erre a számra emlékszem, aztán ki tudja) plusz a sajátok elég nagy része volt sci-fi, mondjuk, úgy a 90 százaléka... Utólagi inkább úgy látom, jobb lett volna, ha a klasszikusokat szerettetik meg velem valahogy, de ahhoz nem volt eszem. A mai napig jól emlékszem a különféle történetekre, beleértve a kalendáriumok rovataiban leközölteket meg a Galaktikákat is...
A jó sci-fi alapvetően úgy nyeri el jutalmát az irodalomban, hogy elfelejtik sci-finek hívni... Milyen meredek fikciókat látni időről időre a művészet történelme során... Egészen érdekes példák vannak rá az elmúlt évek "kortárs irodalmában" is. Persze szinte ismeretlenek, elsüllyednek, ami néhány százas példányszámok esetén nem csoda, az országnak átmenetileg vége van.
Biztosan sok minden működik a világban, amit kirekesztésnek is lehet hívni, mivel az esztétika alakulásába, hogy mit tartunk annak, belejátszik, hogy mennyire kevés a jó írók közt is - akik amúgy nagyszerűen tudnak részleteket dokumentálni -, a napi eseményekben, tudományokban is tájékozott, nagy összefüggésekben gondolkodó, a jövőről érvényes gondolatokat alkotni képes, intelligens író. Az érték viszont mindig a valósággal való lehető legszorosabb kapcsolat, amit állati gyorsan szétlöknek az erőszakos világteremtési kísérletek, de legalábbis azok a díszletek, amik annyira kedvesek az e szerint a nézőpont szerint csoportosítható emberek, vagyis a sci-fi-kedvelők számára. :-)
