Érdekes módon azt a kérdést nem teszed fel, hogy milyen fizikai ok miatt kellene egyformának lenni két különböző életúttal rendelkező ikernek.
Ez azért van így, mert van a fejedben egy modell, amely modell azt mondja, az idő egyformán telik minden objektum számára, teljesen függetlenül attól, hogy mozog vagy nem mozog, milyen gravitációs potenciálon van, stb.
Ez a modellt alkalmaztad, anélkül hogy különösebben tudatosult volna, hogy modellt használsz.
Ezt a modellt mindennapi tapasztalatok erősítették meg, és az iskolában tanult newtoni mechanika is konform volt vele.
Na most, ha mégis azt tapasztalják, hogy két óra némi szaladgálás, hegymászás után mást mutat, és te ebben a modellben gondolkodsz, természetes, hogy azt mondod: ennek kell legyen valami fizikai oka. Mondják meg, mi okozta ezt. A fizikai okon azt érted, hogy a modell szabályrendszerén belül mutassanak egy logikai láncolatot, ami a modell axiómáira alapozva megmutatja, miért tér el a két mutatott érték.
Na most, a jelenséget egész más módon is lehet tekinteni.
A modell, amit természetesnek vettél, és alkalmaztál erre az esetre, hibás. Így aztán semmi értelme a hibás modellen belül keresni logikai láncot a mérési eredmény magyarázatárra, mert a modell szerint ez nem lehetséges. Éppen azért hibás a modell, mert nem tudja helyesen modellezni a mérési tényt.
Érted és elfogadod, hogy ez lehetséges? Figyelem, nem azt, hogy így is van, csak azt, hogy ez is egy lehetőség?
Érdekes, hogy a nem euklideszi geometria felfedezői, és kidolgozói erősen hitték, hogy a világunk nem euklideszi, jó lehet erre nem sok utalás volt akkoriban. De Riemann abban a hitben fejlesztette tovább a geometriát, hogy erre szüksége lesz a fizikának is, mivel semmi garancia nincs arra, hogy a tér euklideszi. És majdnem igaza is lett, mivel amit megalkottak az kiindulási alapja volt az áltrel-nek, csak a specrel számára kifejlesztett Minkowski-geometriát kellett meggörbíteni. A matematika és a fizika fejlődése erősen egymásra utalt, és hol az egyik, hol a másik tőr utat az ismeretlenbe.
Lánczos Kornélról érdemes megjegyezni, hogy roppant konzervatív, és matematikai precízségre törekvő tudós volt.
Amikor egy szegedi tartózkodása idején megkérdezték tőle (talán az 1950-as években) hogy: "Mi a véleménye az új elméletről?"
akkor ő a szkepszisének adott hangot.
A történethez hozzátartozik, hogy ő nem a QFT-re, vagy a kvantummechanikára, nem is a speciális vagy általános relativitáselméletre gondolt ekkor, hanem a klasszikus elektrodinamika (ekkor majd száz éves) elméletére.
Mindez ráadásul nem is alaptalan, hiszen valóban: A Maxwell-féle egyenletek integrális és differenciális formái általában nem ekvivalensek: az egyik nem értelmezhető nem-differenciálható, a másik nem értelmezhető nem-integrálható függvényekre.
A ponttöltés töltéseloszlása ráadásul nem is függvény, de számos kérdés megválaszolásához a disztribúcióelméletnél mélyebb matematika szükséges.
Szerinted, aki a relativitáselméletet cáfolni akarja, az bomlott elméjű.
Ezt nem gondolom. Azt viszont igen, hogy aki erre vállalkozik, annak nagyon fel kell kötnie a gatyáját. Olyan felületes elméletekkel, amivel időnként találkozni lehet a cáfolóknál, valóban felmerül a bomlott elme gyanúja.
Úgy hívják pszeudogeometria, negatív definit szignatúrákkal. Aki olvasott egy kicsit is a relativitás elméletekről, az tudja mi az. Ez persze még nem ok arra, hogy lehülyézze valaki a relativitás elméletet elfogadókat, vagy kétségbe vonja a relativitás elmélet érvényességét.
Nem írta hogy tagadná, csak annyit, hogy a könyvében a "geometria" olyan definícióval szerepel, ami szerint a téridő a Minkowski távolsággal nem az. Amit én készségesen el is tudok hinni \o/
Valószínűnek tartom, hogy egyetlen olyan könyvet sem olvastál, amely kételkedne Einstein nagyságában, és a relativitáselmélet helyességében.
Én viszont mindkét oldalt behatóan tanulmányoztam.
Egyébként érdemes Einstein közvetlen munkatársainak a könyveit elolvasni (több is van), mert az ő könyveik sokkal közelebb állnak az igazsághoz, mint a maiak, amelyek teljesen egyoldalúan, egymással versenyezve magasztalják az egekig Einsteint és elméletét.
Nem olvastam Lánczos Kornélt, de 1921-től éveken keresztül Einstein munkatársa volt, mást nem is írnak róla. Ez éppen elég ahhoz, hogy Einsteinnel azonos elméletet hangoztasson. Ellenkező esetben Einstein alternatívájaként emlegetnék.
Olvasd el Lánczos Kornél könyvét, aki leírja, hogy ez nem távolság és a Minkowski-geometria nem is geometria.
Éppen azért nem, mert a geometria a távolság fogalmára épül.
Két esemény közötti négydimenziós intervallum akkor is lehet nulla, ha a két esemény távolsága 1 méter és akkor is lehet nulla, ha a két esemény távolsága egymillió fényév.
Ki mondta, hogy az utazáshoz volna szükséges a vonatkoztatási rendszereket felvenni?
A három különböző rendszer felvétele az ikerparadoxon egyszerű megértéshez szükséges. Mert ha egy folyamat sajátidejét akarod mérni, akkor azt az ő rendszerében kell mérned.
De én már nem etetlek benneteket. Boldogítsátok egymást!
Ha egy közlekedési meg egy gépészmérnök sok évnyi magyarázat után se képes megkülönböztetni a vektorkomponensek (koordinátarendszertől függő) változásait a vektorok hosszának (koordinátarendszertől nem függő), abszolút változásaitól, azon már nem lehet segíteni.
Most már csak az áruljátok el, hogy melyik egyetemen sikerült szert tennetek ezekre a mérnöki diplomákra? Meg arra a nevetséges pökhediségre, amivel például destrukt odavágja mmormotának, hogy "nem láttál még közelről villamosmérnököt".
A kérdés továbbra is az, hogy mi az a fizikai hatás, ami az elérő sebességű inerciarendszerben az idő telésének lelassulását okozza?
Olyan fizikai hatás nincs, amiaz idő telésének lelassulását okozza.
Van viszont olyan fizikai hatás, amely az atomóra ütemének lelassulását (vagy felgyorsulását) okozza. Van olyan fizikai hatás, amely a müonok élettartamának változását okozza, és van olyan is amely egy atom rezgési frekvenciájának megváltozását okozza.
De ezeknek semmi köze sincs ahhoz, hogy te milyen koordináta rendszert választasz.
Semmilyen utazáshoz nem szükséges különböző vonatkoztatási rendszereket felvenni.
Valóban. Sokkal fontosabb, hogy érvényes menetjegyed legyen. Mindenesetre, ha bizonyos életkori adatokra van szükséged, akkor célszerű a saját rendszerbeli sajátidővel számolni. Az alternatív négydimenziós távolság kiszámítása is megteszi persze. Az eredmény ugyanaz lesz.
Meglepő módon azért tárgyalják a specreles fejezetekben, mert a specrelből következik.
Naugye. A specrelnek pedig szerves részét képezi a Lorentz-transzformáció, tehát mégis van köze hozzá.
Az ikerparadokszonhoz (sic!) legalább három különböző rendszerben való utazás kell, amelyek egy téridő háromszöget alkotnak.
Na látod ez a baromság. Semmilyen utazáshoz nem szükséges különböző vonatkoztatási rendszereket felvenni. Ezek a vonatkoztatási rendszerek képzeletbeli, önkényes emberi konstrukciók. Ha vonaton, autón vagy űrhajón akarok utazni, akkor ehhez egyáltalán nem szükséges vonatkoztatási rendszert felvenni, váltogatni, s ennek az utazásra és az utazóra nézve semmilyen fizikai következménye nincs. Maradhatok végig ugyanabban a koordináta ill. vonatkoztatási rendszerben.
A kérdés továbbra is az, hogy mi az a fizikai hatás, ami az elérő sebességű inerciarendszerben az idő telésének lelassulását okozza? A speciális relativitáselméletből ugyanis nem következik az idő és az órák tényleges lelassulása, hanem csupán a K-inerciarendszerből nézve a K”-rendszert, tehát az idődilatáció csak látszólagos.
"Mert öregíteni, életét megrövidíteni sokféleképpen lehet egy élő szervezetnek. Például, ha az ikerpár egyik tagját röntgensugár besugárzásos kúrának tesszük ki, akkor annak sejtjei, szervezete garantáltan gyorsabban fog öregedni, mint a testvéréé"
Nana!
Attól, hogy valaki az átlagnál korábban hal meg, még nem biztos, hogy gyorsabban öregszik.
Például ha egy gyereket elüt egy autó, még nem tekintik idős embernek az elhunytat.
(Elnézést a morbid példáért.)
Egyébként is, az ember 'életkora' eltérő lehet biológiailag, fiziológiailag, értelmileg, érzelmileg stb., mint naptár szerint.
Meglepő módon azért tárgyalják a specreles fejezetekben, mert a specrelből következik.
A téridő koordináták Lorentz transzformációja a koordinátaidőben dilatációt a térkoordinátákban kontrakciót eredményez. De ezek csak négyesvekor komponensek változásai egy koordinátarendszer változás során.
Az ikerparadokszonhoz legalább három különböző rendszerben való utazás kell, amelyek egy téridő háromszöget alkotnak. Az A iker a háromszög egyik oldalán, míg a B iker két másik oldalán jut el a közös kezdőpontból a közös végpontba. Tehát az utazás kezdetén és a végén is lokális abszolút egyidejűség áll fenn közöttük, nem pedig távoli relatív egyidejűség. A háromszög oldalhosszai az egyes útszakaszok sajátidőit adják, s rájuk a Lorentz transzformációkból egy antiháromszög egyenlőtlenség adódik: két oldal hossza mindig kisebb a harmadiknál, ami vektorhosszakra, tehát koordinátarendszertől független skalárokra vonatkozó egyenlet. (Ez annak ellenére így van, hogy az utazás kezdetén és végén is egy helyen vannak egy időben.)
Hiába ámítod magad azzal, hogy ez csak valami soha végre nem hajtott csillagközi utazás feltételezett, de még nem ellenőrzött velejárója lenne. Nagy sebességű müonokkal alaposan megfigyelték már laborokban. Mint ahogy a többi relativisztikus effektust is.
Ha szerinted marhaság, hogy az ikerparadoxon jelenség az idődilatációból következik, akkor miért tárgyalja szinte minden relativitáselmélettel foglalkozó tankönyv ezzel összefüggésben? Gamow tankönyvében is a speciális relativitáselmélet fejezetben szerepel. Valami köze mégiscsak lehet hozzá, nemdebár?
Akkor szerinted mitől öregedik lassabban a fényközeli sebességű csillagközi utazáson résztvevő iker? (Feltéve, hogy ez igaz lenne…)
Mert öregíteni, életét megrövidíteni sokféleképpen lehet egy élő szervezetnek. Például, ha az ikerpár egyik tagját röntgensugár besugárzásos kúrának tesszük ki, akkor annak sejtjei, szervezete garantáltan gyorsabban fog öregedni, mint a testvéréé, akit nem teszünk ki ilyen behatásnak. Az ikerparadoxon jelenségét azonban érdekes módon szinte mindenhol a specrellel kapcsolatban emlegetik, s nem a radiológiával foglalkozó tankönyvekben…
