Amikor én szereztem a tengeri jogosítványaimat Magyarországon, akkor az elméleti vizsgán túl, igazolni kellett valamennyi önállóan megtett tengeri mérföldet, és be kellett adni róla 10 db. szextánssal elvégzett csillagászati helyzetmeghatározást is. Mivel hullámos vízen ennek elérhető pontossága nem jobb 5-10 mérföldnél, megviccelheti az embert egy olyan szigetekkel teleszórt szűk területeken, mint az Adria vagy a Kykládok. Teljesen korrekt mérés és számolás ellenére könnyen megeshet, hogy egy sziget ellenkező oldalán "találjuk" magunkat, mint ahol valójában vagyunk. Hogy ennek a kötelező feladatnak mégis legyen valami komolysága, én egy éjszakai Astipalia-Iraklion átkelésen mértem mind a tízet. Aztán párszor valódi szükségből is mértem szextánssal, olyan kb. egyhetes átkeléseken, mint pl. Málta-Kréta, vagy Kréta Ciprus. Egyszerűen életben akartam tartani ezt a tudást, arra az esetre, ha a digitális kütyük esetleg bedöglenének. Meg izgalmas játék is, érdekesebb mint kütyük gombjait nyomogatni. Amit munka közben villamosmérnökként amúgy is épp eleget művelhetek.
Mindenesetre, aki biztoságosan akar hajózni a tengeren, az ne a szextánsba bízzon (mondjuk Horvátországban/Szicíliában az egyhetes chartere alatt), hanem legyen nála megbízható mobil (hozzá vízhatlan tok), jól karbantartott navigációs sw-el, és GPS prg-val, power packkel, így a hajó GPS rendszerétől függetlenül is van mire támaszkodnia, bármikor (akár villámcsapás után is). Az sem árt, ha ezeket időnként összeveti. Ellenőrizze le, hogy útvonalára vannak e megfelelő térképek a hajón, a tervezett útvonalra. Mindig tervezze meg az útvonalát, főleg akkor, ha arra még nem járt.
(Nálam tablet + mobil van, navigációs + GPS prg-okkal, power packkel - 3 berendezés egyidejű meghibásodása gyakorlatilag kizárt, A-GPS, GLONASS, GALILEO, BDS szintén mefelelő biztonságot nyújt)
Hát, nem egyszerű... Én megtanultam, kellett a vizsgához, de legfőképpen érdekelt is. Viszonylag jól is ment a gyakorlatban is. De ma már egyre inkább úgy gondolom, hogy a hagyományőrzésen kívül nem nagyon van jelentősége.
A szextánst ne hasonlitsuk a csillagképnézegetéshez... emellett tartozik hozzá egy megbízható iránytű és kronométer, szögmérő/távcső, táblázatok - a klf. léptékű térképhegyekről nem is beszélve.
Ezek nélkül NINCSEN pontos navigáció. Kolumbusnak volt legalább iránytűje, Jákob botja illetve astrolábiuma (ezek a szextáns elődei), s vízbe dobott fadarabbal sebességet is mértek... természetesen csillagászati ismereteik sokat segítettek a tájékozódásban. De egy erősen tagolt part melletti hajózásban a szextáns sem sokat segít, már csak a lassúsága miatt sem, marad a térkép, a helyismeret - parti tájékozódási pontok, a jól kitűzött rotta, no meg a szuper óvatosság folyamatos mélységmérés mellett... (nem mindenütt olyan barátságos a fenék, mint a balatoni iszap...) Kolumbus térképei pedig még az "ismert" területekről is nagyon bizonytalanok. Az újvilágról pedig semmi. Rengeteg gyakorlati ismeretük volt (bizonyos fű, moszat stb. a vízben - "közel" a föld stb.) De megfelelő térképek híján a hajók többnyire zátonyon, vagy vízalatti sziklákon fejezték be sorsukat... pl. a Santa Maria is így végezte a karibi térségben.
De megfelelő gyakorlattal mégis el tudtak oda jutni, ahol egyszer már voltak (nem mindig) - Kolumbus pl. ragyogó navigátor volt.
Az ókorra mindez még jobban igaz, lévén iránytű sem volt...
Egy fotó az 1989-es építésű 2500 tonnás japán vitorlás iskolahajó (melyről közöltem már pár képet) parancsnoki hídjáról, látható az erős szerepe a precíziós kompassnak... (miközben a hajón külön szoba van a rádiós-navigációs berendezéseknek is) - de a GPS akkor még csak születőben volt.
Próbált már itt valaki a hullámzó tengeren megmérni szextánssal egy égitest magasságát? (direkt nem csillagot írtam, mert azt még megtalálni sem könnyű)
Azért valahogy a Mini 6.50-ek is el bírnak jutni az óceán egyik oldaláról a másikra. Papírtérkép, szextáns és rádióalapú weatherfax ami a rendelkezésükre áll. Aki nem jut át, az se azért mert nem talál oda...
De van valami régi hajókkal földkerülő verseny is ahol kb ugyanennyi a megengedett eszköz, aztán valahogy azok is megbirkóznak a feladattal.
Természetesen partközelben navigálva a helyismeret/pontos chart biztos jól jön.
A Velencei-tavon már sokszor elakadtam, szerencsére egy 22-es hajót nem túl nehéz lepiszkálni a nádgyökérről. Eddig csak egyszer kellett bemásznom a vízbe, hogy lebillegtessem a zátonyról.
A Vörös tengeren a helyiek simán elnavigálnak a parti fényeket és a csillagokat figyelve. A kijelzőt ilyenkor letakarják egy pólóval, hogy ne zavarja őket. Általában működik. Általában... :) Egy este sikerült dagálykor rátenni a zátonyra a 30 m hosszú, 200 tonnás fa hajó bő kétharmadát.Pár órán keresztül próbálkozott a kapitány hátramenetben horgonyokkal és 2 csónakkal levontatni a hajót. Amikor feladta lemerültem megnézni milyen állapotban van a hajófenék, egyben volt. Apálykor ráfeküdt egy gömbölyű korallra, de szerencsére nem szakította be deszkákat. Reggel jött 2 hasonló méretű hajó, megpróbáltak lehúzni bennünket, eltéptek pár 5 cm vastag kötelet, meg sem mozdultunk. Másnap éjjel dagálykor jött egy kisebb hadihajó , (maszekban, 10000 dollárért) eltépték párszor a hajó körül átvezetett kb. 10 centi vastag kötelet, maradtunk. Végül a korallzátonyt megfaragva hidraulikus munkahengerekkel sikerült centiről centire letolni a hajót. Kibírta a szárazdokkig, kapott egy új gerincet, ki kellett cserélni a palánk egy részét és a 2 hajócsavart. Lehetett volna rosszabb is.
Annyi vicces és kevésbé vicces történetet tudnék erre írni, hogy inkább el is engedem:)
Amúgy igen, de épp ez benne a játék.
Amíg az én életem a tét, addig rendben van ( ezt egy másik szálon még érdemes lenne tovább gondolni ), mások életét nincs jogom kockáztatni ( ja-.ja, hacsak...).
De utóbbi 3000 évben sokan máshogy gondolták ezt, és pár százalékuk túl is élte,
Nem volt okos telefonjuk, de fel tudtak nézni az égre.
Én sok éve egyszer Trapani és Marsala között váratlanul feneket fogtam. Nagyon puhán, semmi szikla, csak egy furcsa iszapgerinc, tengeri fűvel, és szerencsére elég lassan poroszkáltunk. A partoktól sok mérföldre, a térképen sehol semmi zátony, a legkisebb jelzett mélység 3m. Mégis felült a gerinc a tőkesúly előtt, legfeljebb 1m mélyen. Szerencsére nem hullámzott, de motorral nem tudtam lehúzni, ki kellett vinni egy nagy horgonyt dingivel, és egy felhúzóhoz kötve, megdönteni és lehúzni a hajót. Utána imádkoztam még egy darabig, hogy ne legyen több. Voltak viszont körbe mindenfelé halászbóják, ráadásul úszókkal felszerelt zsinegekkel összekötve. Valahogy sikerült kikecmeregni közülük, a hajón egy 8 és egy 11 éves kisfiú volt minden segítségem.
A lehúzásban volt már némi gyakorlatunk, mert pár héttel korábban még valamelyik dalmáciai kikötőből kifelé tartva, közvetlen közelben keresztezett egy párevezős, aki ott benn cikázva tartotta a napi edzését. Semmi mást nem tehettem, mint hirtelen mögé fordultam, de abban a pillanatban, ahogy lehajoltam a gázkarhoz, sziklát fogott a tőkesúly, olyan hirtelen, hogy a kormányba vertem az orrom. A párevezős ránk se rántva folytatta a tréninget, mi pedig ott álltunk félredőlve a kijárat közelében. Az ajánlkozó motoros nem tudott lehúzni, és a kijárat túloldaláig nem volt annyi hely, ahová érdemes lett volna horgonyt vinni. Mit volt mit tenni, egy parti sziklára kötöttük a kötelet, amihez elkezdtem lehúzni az áboccsúcsot. Ahogy csörlőzöm, jön a bejáraton befelé egy motorcsónak, aki nyilvánvalóan nem vette észre a keresztbe kihúzott kötelet, hiába integettünk neki kétségbeesetten. Már azt hittem a nyakát szegi, de mázlija volt, elment alatta.
A navigálás nem játék. Ködös időben nem lenne vicces. Használható programokkal (s adatbázssal) kell dolgozni. Tengeren könnyen rá mehet ilyesmire valakinek az élete.
A google maps régi adatbázisából dolgozik a kwindoo. A Marina kikötő is még nyári, szerintem legalább két évvel ezelőtt nyári. Bár két éve mintha már elkezdték volna az Ypszilont-t, talán a kőszórás még nem volt meg.
Egy versenyhajónal szerintem kb világos, hogy milyen logika mentén gondolkodnak erről. Én azt nem értem, hogy a túrahajóknál miért nem nyomják igazán. Pedig már jó 10 éve is felröppentek ilyen koncepciók, Wally 100 pl, de nem tudok róla, hogy a 36+ lábas túrahajók, charterhajók között lenne igazán szappan orrú, vagy akár csak egy markáns átmenet. Mi tart ellen a tágasabb orrkabinok nyilvánvaló előnyének?
Stágrejteresnék az orrvitorlának csak az alját tekeri. Így egyre hamarabb nyit ki a teteje. Egyre fosabbul áll az egész. Profil forstág esetén egy majdnem egyenesre tekersz egy 3D- s felszínt. Néhány kör után ez is fura dolgokat művel. Meg egyre nagyobb erőkaron bassza a profilt. Vagyis extrém esetben a dob fölötti szakaszt eltörheti a feszes alsóél rángatása.
De a lényeg, hogy a hátsó sarok magasságával a sínhez igazíthatod a fokksott szögét. Pont a viharfokkal lehet kevesebb veszteséggel följebb engedni alul. Én is egy kb 40 cm- t toldottam bele egy Dyneema darabbal. Jobban kilátni a vityó alatt, és a hátsóél is zártabb.
Mini Transatban már egy ideje megy a szappantartó orrkiképzés, elég bizzarul kinéző járgányokat eredményez. Ha tippelnem kéne azt mondanám bőszélben jobban kell a volumen az orrban, mint amennyit krajcban az ocsmányult torzult vízvonal visz, pláne mióta foilon mennek és mivel alapvetően bőszél a fő üzemmód. Nekem nem szép, de ugye ez nem az esztétikumról szól, meg ízlésekről sem érdemes vitatkozni.
"A Balatonon, ha az tényleg hullámzik, kétlem hogy egy 60-70 kilós versenyjolléval pár percnél tovább kint lehetnél (edzést, versenyt leszámítva). Ugyanis ilyen esetben viharjelzés van, abban meg jolle nem lehet kint, ergo azonnal kizavarnak amint észrevesznek."
Helyismeret hiányában kicsit kevésébé magabiztosan kéne baromságokat beszélni... 1) egy kellemes 4-5Bft délnyugatiban Almádi előtt már elég jelentős hullámzás van és jellemzően bőven csak I. fok, tehát a rendőr nem piszkál
2) a füredi vízirendőrök tapasztalataim szerint hajlamosak a modernebb szkiffszerű versenyjollékat - egyébként teljesen életszerű hozzáállással - vitrolás vízi sporteszköznek tekinteni és nem molesztálni józan helyzetmegítéléssel rendelkező amatőr által megvitorlázhatónak tartott szélben...
A foileres problémához: elvileg elektromos jetski is van, elektromos foileres motorosok is léteznek egy ideje. Tömeges balatoni elterjedésüket leginkább a fizika és a gazdasági viszonyok (nameg az emberi pszichológia) fogja megakadályozni szerintem, ti. egy jasszkarizásra alkalmas méretű motoros elektromos foiler formában borzalmasan drága, az a kevés ember Magyarországon akinek ennyi pénze van erre az simán intéz egy motoros engedélyt, de leginkább nem a Balatonon akar jasszkarizni. Ha mégis, akkor egy-két számmal nagyobb siklóhajót tud belőle venni, márpedig az látszik, hogy a jasszkarinál a méret a lényeg.
