Mikor próbálom megérteni, milyen a töltés, néha tényleg energiaszerűnek képzelem, a tömeget meg anyagszerűnek. Ezek átszámíthatók. A fény ezek váltakozása?
Szinte elártasztotok érdekesnél - érdekesebb tudnivalókkal. Miközben dolgozni kellene. És megadnom magam végre az álomkórnak. Feladom...! Egyszóval a töltést én valahogy el tudnám képzelni tömeg nélkül is. Mint önálló elem, tömeg nélkül. Csak mert a tömeg-anyagi dolog, s a töltés meg nem az. De itt van: Q/V töltéssűrűség. Ez nem anyagi.
Tényleg nincs töltés, anyag nélkül? Pedig úgy gondoltam, hogy a fénynek van olyan állapota, amikor csak a töltés van benne, tömeg nélkül, és olyan is, amikor csak tömeg van benne, töltés nélkül. És elfogadnám, hogy ezek között lehetséges átalakulás. Töltéssűrűség/tömegsűrűség. Valahogy nekem ez lenne szimetrikus...
A mágneses térerő semmiképpen nem hullám, ami kilép a motorból. Még a háromfázisú áram sem hullám. Ha ezek hullámok, akkor szellemi csődöt jelentek és csődörnek megyek.
Szeretném, ha világosan látnátok: A MAXWELL egyenletek nem energiasűrűségre, hanem energiaáram sűrűségre szólnak. Ilyesmit tömegáramra szoktak felírni egyébként. Ha valamilyen tömeg halad. A hullámban a tömeg nem halad, hanem egyazon a helyen rezeg mint a kocsonya. A rezgésére meg energia(sűrűség) írható fel.
- Korpuszkula: energiaáramsűrűség=Maxwell. - Hullám: energia sűrűség= még senki...mert nincs mire, nekije!!!
"...Valami hiányzik a mindenségből A mindenségből hiányzik valami..."
Habár feltöltesz egy testet elektro sztatikusan , a jelenlétét akárhányszor kitudod mutatni , munkát végeztetsz vele mégsem veszik el , ha hozzá érsz töltése elvész ,
jobb helyzetben van a mágnes no meg a tömeg .
Hát nem röhely a gravitációt gyenge kölcsön hatásnak nevezik egyesek .
Szerintem a legerősebb csak anyagon belül zárt kiegyenlitett kifelé csak kevés erőt mutat .
De a foton energiája többféleképpen is megjelenhet, és nem mindegyikre egyformán "vevő" az ernyő. A tömeg például csak melegíti, ott sötét marad. A töltés- talán az fehéríti? De lehet pont fordítva is.... Mi az ernyő anyaga?
Van olyan leirása a jelenségnek hogy az energiát egy pontban adja le .
Az interferencia két ellentétes fázisú hullám kioltja egymást ha a frekvenciája (energiája) azonos , azonos fázisban találkozók pedig erősitik egymást .
A rések mint másodlagos hullám források viselkednek .
A linken amitt betettem van egy rajz a résekről , az oldal alján nézd meg mégegyszer .
A mágnesnek van erőtere , a sztatikusan feltöltött testnek is van erőtere , csak ugy van . nem lép ki belőle semmi csak potenciál növekedés ként mutatkozik a környezetéhez képest . Ezt váltogasd gyorsan és gondold el mitt kapsz .
Honnan tudod a fényhullám nem a résfalából üttöt-e ki egy részecskét ?
A hullám is egypontban adja le az energiáját , az energia csucs helyét szintén nem lehet meghatározni a térben csak ha anyaggal találkozik , az interferencia ernyő anyagbolvan ha jól hiszem .
Az EM. térben végtelen számú hullám egy időben terjed létezik mégsem interferálnak egymással csak anyagi felületen létezik EM hullám interferencia .
"statisztikai valószínűségről " igen ez a kvantummechanika egyik alapja. Ennyit tud mondani, hogy ebben és ebben a helyzetben milyen eloszlásba tudjuk majd detektálni a különböző tulajdonságait a kvantumrendszernek.
Ahol világos pont jelenik meg, ott nyelődött el a foton energiája. Annál az egyetlen atomi elektronnál.
TEODOR "Legjobb lesz, ha először megpróbálom helyreigazítani azt a modern fizikában előforduló zavart, hogy a fénykvantumokat - a fotonokat - némelyek úgy tekintik, mintha valódi elemi részecske lenne. Holott ez nem így van - a foton csak kvázirészecske, nem valódi. Az elektron az alsóbb elektronpályákra való visszaugrásakor kisugároz egy rövid hullámimpulzust, amely tisztán elektromágneses rezgés " Nem tudom ki írta ezt, de már a kezdet.... "Legjobb lesz, ha először megpróbálom helyreigazítani azt a"
Én is szoktam ilyesmit nagy komolyan írni, de akkor legalább a szövegkörnyezettel adom értésre, hogy voltaképpen roppant hülyének érzem magam...
"kisugároz egy rövid hullámimpulzust, amely tisztán elektromágneses rezgés " Ez pont az, egyetlen mondatban, ami ellen gyenge elmémmel teljes erővel küzdök.
Kisugároz egy impulzust....
ami tisztán elektromágneses rezgés...
Nincs elektromágneses rezgés EM! Nincs kiegészítő rezegtető bigyó mellette! Nincs mihez képest oszcilláljon! Tudatzavarom legnagyobb szétszórtságával tudom csak mellérendelni a gravinerciális rezgést GI. Mondjatok szebben hangzót!!!
"Ezek a kísérletek azt mutatták, hogy a fotonok valójában összetett objektumokként viselkednek, amelyek kvarkok, elektronok, más részecskék kotyvalékából állnak."
Namost nézzük ezt az én modellem szerint.
Felejtsük most megint el a fotont. Az csak egy közvetítő. Ekkor közvetlen elektron-elektron ütközésekről beszélhetünk.
Ha nagyon nagy az energia, akkor nemcsak az atomi elektron 'látszik' az ütközésben, hanem maga az atom mag is a benne lévő dolgokkal együtt.
Rengeteget lehet tőletek tanulni, pld. ez a referencia kép!
Itt tehát statisztikai valószínűségről van szó. Egyes fotonok különböző fázisban érkeznek. És az a hatás, amely a képernyő pontjaira hat, eszerint gyöngül, vagy erősödik. Mi hat az ernyő világosodására? És mi hagyja sötéten? Mert semmi nem bizonyítja, hogy ahol sötéten marad, oda nem jut e akár több energia is, csak más formában.
Ha elég nagy az energiája, akkor akármi lehet benne.
Csak hogy teljesen összezavarodj:
"Az aktivitás újabb rétegére utaló, gyötrő nyomok arra ösztönözték a Hamburg közelében lévő Desy laboratórium munkatársait, hogy az 1990-es évek elején nagyon nagy energiájú kísérleteket végezzenek fotonokkal. Ezek a kísérletek azt mutatták, hogy a fotonok valójában összetett objektumokként viselkednek, amelyek kvarkok, elektronok, más részecskék kotyvalékából állnak. Ennek pontosan ugyanaz a magyarázata, mint a vákuum kvantumtermészetéé. A foton által szállított energia nagyságának bizonytalansága lehetővé teszi, hogy a foton rövid időre kvark-antikvark párrá (és egyéb dolgokká) alakuljon át pontosan úgy, ahogy a vákuum nullponti energiájának bizonytalansága megengedi (egyebek között) elektron-pozitron párok felbukkanását és eltűnését. Ha a foton akkor ütközik össze egy protonnal, amikor éppen ebben az átmeneti állapotában van, akkor a foton „belsejében” lévő kvarkok közvetlen kölcsönhatásba lépnek a protonban lévő kvarkokkal, aminek következtében a hagyományos módszerekkel kimutatható részecskezápor keletkezik."
