Dzsindzsával mi sem találkoztunk(2015 nov)Förhénc után,de cuppogós sárral és pocsolyával bőven. Miránk ránk mosolygott a szerencse és az egyik öregebb présháznál beinvitáltak egy pálesz-fröccs kombóra,ami igazán jól esett.
Mi szerdától tegnapig tartó Hollóháza - Boldogkőváralja szakaszon szintén elég kevés kékezővel futottunk össze, pedig az időjárás igen jónak mondható volt:)
Érdekes, hogy te egy rakat kéktúrázóval találkoztál hétfőn, én egy 40 kilométeres szakaszon vasárnap összesen egy párral, de ők se biztos, hogy kékeztek. Engem elkerülnek úgy tűnik. :)
És, hogy a kategóriákat bővítsük, most eszement Gasztroturista módjára :)
Logisztikai okoból úgy alakult, hogy pont pénteken délre, azaz ebédidőben érkeztünk a Gyöngyösi csárdához autóval, így mindjárt adta magát, hogy ebédeljünk egy jót. Én a könyed halászlé túróscsusza alapot egészítettem ki annyival, hogy a túróscsuszára feltétnek kértem marhapörköltet :) Nos marha jó ötlet volt, de amikor 13 órakor nekivágtunk az emelkedőnek, bizony éreztette hatását a belső kazánba gyújtott tűz is :) De mielőtt nekivágtunk volna, még természetesen bélyegeztünk a buszmegállónál, és a Betyársírokhoz is bebújtunk a nagy fa alá. Innen viszont kimászva a tűző napra, kezdődött az emelkedő. Szerencsére 300 méter múlva egy tábla mutatta, hogy az aszfaltról be kell bújni a bokrok közé, így egy kis árnyékot kaptunk cserében a csalános útért, de szerencsére nem volt vészes, és nem is tartott sokáig. Hamarosan viszont ismét tűző napra kerültünk, és bő másfél kilométeren keresztül várhattuk, a megváltásként érkező pecsételőhelyet. Szinte hihetetlen, hogy még csak 2.7 km-t mutatott a GPS számlálója, és már ennyire el voltunk készülve az erőnkkel, így 20 perc pihenőt iktattunk be a programba. A pultos nagyon meglepődött, hogy 4 dl szódát kértünk az 1 dl borhoz, hátmég amikor én csak tisztán 1/2 liter szódát kértem, hiszen én voltam a sofőr. Sapkáinkat bevizeztük, és így kezdtük meg a folytatást, így valamivel elviselhetőbb volt a meleg, de még így is elszörnyülködve néztük a Rezi külterülete névvel illetett táblánál, hogy milyen hosszú egyenes és napos út vezet Észak felé. Néhol vadszedrezgetéssel savanyítottuk a szánkat és így haladtunk a tűző napon. Itt találkoztunk az első velünk szembe vadszedrezgető leánnyal, majd amikor beértünk az árnyékos erdőbe, akkor szúnyogok hadával. Már ereszkedtünk lefele, amikor egy 3 fős csapat jött szembe, őket ki is kérdeztük a patakátkelés milyenségéről, de megnyugtattak, hogy vannak kövek letéve. És így is volt, szinte egy híddal felérő, bürühöz hasonló kapaszkodási lehetőséggel ellátott átkelőhelyet létesített valaki, amin könnyű volt átkelni jelen vízállási viszonyok közepette. Az átkelés után a mezőre kiérve újabb 2 túrázó jött szembe, jó volt látni, hogy sokan járják a kéktúra ezen új szakaszát is. Mindenesetre megerősített bennünket is, hogy jó úton járunk, mert a jelzések elég ritkásak voltak, köszönhetően a terepviszonyoknak. Hamarosan egy szekérút került a talpunk alá, majd az utolsó 1.3km-t már Zalaszántóra aszfaltúton tettük meg. Bekukkantottunk még a templomba is, majd gyorsan a Tátika presszó felé vettük az irányt, mert a bélyegzésen túl, még inni is akartunk és a busz indulásáig már nem volt sok időnk. A busz menetrend szerint pontosan érkezett és repített is vissza minket a csárdához, ahol immáron vacsorát tudtunk fogyasztani jókedvvel bőséggel :) A gasztroturistai beszámoló teljessége miatt, a jegyzőkönyvbe részemről egy újházi tyúkhúsleves, pontyfilé rántva került a bevételi oldalra.
Ismét egy éjszakai utazás: csütörtökön éjfél előtt indul a Bagolyvonat Budapestről, egy hosszabb balatonszentgyörgyi várakozás, és gyors zalakomári átszállás után fél hatkor érek Zalakarosra. Előző este felforgattam a lakást a tintapárnámért, de nem leltem, ezért kerítenem kellett egy tartalékot. Nézem a bélyegző dobozát, benne egy párna, nicsak, hiszen ez az enyém, itt hagytam néhány héttel ezelőtt! Nem kétséges, ugyanott van eltörve, azonos a színe, márkája...:)
E váratlan megtalálás után neki is vágok a hegynek. Az útba eső bolt a kiírás szerint sajnos csak 7-től, ezt nem várom meg. A reggeli így viszont kimarad, legalábbis - némi kekszre, és gyümölcsre korlátozódik. A város felett a jelzés beterel egy gazos újulatba egy fél kilométerre (miért?) - végig az aszfaltút mellett futva, harmatos ösvényt taposok. A kilátóhoz kitérek, még párásak a Kis-Balaton feletti rétek, szuper a kilátás. És akkor kezdődik Zala. Az eltéveszthetetlen, a szőlőhegyekkel, a sötét bükköseivel, az agyagos lejtőjű észak-déli irányú hátjaival. Az út szinte folyamatosan emelkedőben, a zalaújlaki leágazás után már fogyni kezd a lelkesedés, a páratartalom meg növekszik. Öröm-hegy, persze, örülök hogy felértem. A turistaház üres, a kerti padjain üldögélek kicsit. Innen Nagybakónakig változatosabb a terep, van benne szűk csapás, kellemes sétaút is. A falu előtt irányt tévesztek, így az előttem lévő kecske(?) karámot balról kerülve, a patak bal partján érek a faluba. Nem fordulok a központ felé, irány az Árpád-forrás. Tucatnyi turistát találok ott, kolbászt sütnek, isszák a sört és a piros bort. "Ez nem ér! - nézek szomorúan, üres gyomorral. Vizet töltök, irány a K háromszög, és a Kőszikla-szurdok. Nagypapa az unokáival egy Wagon R+-al indul ugyanarra, biztatom hogy kitolom ha elakad. :) Az első traktornyomos mélyedésnél adják fel, és nem mondom, hogy jött volna Ignissel, azzal átment volna...És akkor a szurdok. Ha nincs a kéktúra, ide valószínűleg nem keveredek el, komoly élmény. Megtaláltam a Szlovák Paradicsom dombsági változatát. Kapaszkodok a csúszós ösvényen, a létráról tekintek visszafelé, nézem a felszínformákat, a mélységet...
Innen már csak a tv-torony előttig kell kapaszkodni, majd feltűnik a völgy, amerre igyekszem. Egy-egy nyílt szakaszon kegyetlen meleg van. A Förhénci szőlőhegy kezdetét egy bekerített méhes jelzi, majd feltűnnek az egyen-házszámtáblák, 300 körüli kezdéssel. Hosszú ez még. A telektulajdonosok jó része ebédel, vagy már hűsöl - talán ha két embernek köszönök, így nem mosolyog rám szerencse egy pohár bor képében. Különös, talán a városhoz tartozás teszi, hogy ezen a szőlőhegyen minden telek körbe van kerítve, ami egyébként Zalában kevésbé jellemző. Egy óra körül érek be Palinra, irány a Rózsa, sör, sütemény, kettő után indul innen a busz, vissza a Balaton felé. A folytatás innen még nem tudom mikor - Dél-Zalával olyan szakasz jönne, melyhez meghatározó emlékeim kötődnek, és ehhez méltó módon szeretném őket feleleveníteni.
Őszinte leszek, 4 kép lett használható, de 8-9-et néztem ki a filmből, azaz 4-5 másik kép nem sikerült ugyanolyan szögből. Pl. a sitkei templom esetén fordítva menve vették föl a templom megközelítését, erre persze csak itthon jöttem rá, mikor összehasonlítottam a képeket. De ha még egyszer bejárom már nem lesz esélyük, ilyen trükkökkel megtéveszteni. :) A legegyszerűbb képszerkesztő program is tökéletes, csak egymás alá rakom a két képet vele.
Többször megnézem őket indulás előtt, illetve a helyszínen is próbálom megtippelni, hova állhatott az operatőr, de persze ez nem könnyű, hisz ha a helyszín megváltozott azóta, ami 90%-ban így van, akkor már nem az a legjobb szög egy mostani "operatőr" számára. (Nincs okostelefonom, pedig ha azon vinném a régi képeket egyszerű lenne a szöget is megtalálni).
Egy érdekesség a filmből: Sinkó László a sitkei templommal a háttérben meséli, hogy gyerekkorában nem is tudta, hogy átmegy ott a kék, pedig biztosan tudta, hogy 1977-ig nem is ment arra, szóval gyerekkorában nem igazán volt ott kék, de sztorinak jól hangzott gondolom és ezért bekerült a filmbe. :-)
- Jelzések ebben az irányban rendben, fordítva lehetnek tévesztések, de összességében jók.
- Dzsungelhelyzet nem vészes, talán egy kicsike rész van, ahol túlsúlyban voltak a növények.
- Sárváron a pecsét kaphatott volna egy normálisabb helyet, mint a nyilvános wc folyosója.
- Most, hogy láttam a Farkas-erdőt, így még nagyobb a kontraszt egy karbantartott és egy nem karbantartott erdő között. Itt szép, jól kiépített fedett és fedetlen pihenők, informatív táblák segítik a túrázót. Bogarak viszont ezrével vannak benne most és kicsit sok a beton, bár nem bántam annyira.
Káldon két suhanc lát kijönni az erdőből, odajönnek és következő beszélgetés zajlik le:
Idén január 1-én a Tengerszemben egy kávét se lehetett inni, sőt a pultos hölgy azt mondta, hogy még a faluba se menjünk be, úgysincs nyitva sehol semmi. Aztán megkérdezte, nem akarunk-e megszállni náluk (?)...
Most viszont nyáron amikor ott tekergéltünk, a faluban nagy élet volt, fagyizó, kocsma, hejehuja. De Aggtelek még mindig sokkal frekventáltabb és ott szinte minden van.
Nem kék téma de azért jó tudni, hogy tegnaptól nagyon jó hangulatban, jó időjárási és kulináris körülmények mellett beindult a DDP vándorlás. Talán még jobb hír, hogy a régi tűzzománc jelvények ismét legyártásra kerültek így Magyarország második legszebb jelvényéért lehet túrázni ezután is.
Utánanéztem térképeken a Romhány-Felsőpetény szakasz alakulásának, egy ponton tévedtem, és találtam egy érdekes dolgot is egy érdekes térképen...
Mindenesetre az biztos hogy 1942-től 1979-ig változatlan volt a kék sáv jelzés vonalvezetése a két település közt:
1. kép Cserhát 1942-es térkép
2. Cserhát 1963
3. Cserhát 30 ft-os térkép 1979
Mindössze a Bánk felé tartó jelzés színe más, kék+, zöld, sárga, ez a turistaút ma már nem létezik sajnos.
1982-ben történt egy apró változás a Romhányi-hegy és Romhány közti földutakon, picit nyugatabbra, egy másik földútra került a nyomvonal az Alsó-erdőből a Felső-erdőbe. Ez a verzió létezett 2007-ig.
Ami nagyon érdekes az egy jelölés és évszám nélküli térkép-tervezet, amely A Rákóczi-fa felé vezette volna el a kéktúrát, nem tudom mikori a térkép, de kb a '60-as évek vége felé datálom, mert Buják még rajta van, az útvonal többi része pedig a '79 előtti.
ez az elképzelés tök jó szerintem.
Ezen a térképen egyébként rengeteg furcsaság van még, írtam már róla korábban is.
Csak azért nem tudom azt mondani hogy mindössze tervezet mert a Rákóczi-fánál zöld jelzések vannak, és egy másik fura útvonal Szanda-Liszkópuszta is fel volt festve tapasztalatom szerint.
Nem erőltettem eddig sem és ezután sem fogom. Eddig nem tudtam kicsoda, de most már tudom hova tenni...
Igen, a berezói (Brezová pod Bradlom) emlékműnél voltam, szép volt onnan a kilátás de semmi több.
A személyi kultusza szerintem is jelentős mert pl. a miavai állomáson meg van építve az emlékmű kicsinyített mása és sok településen neveztek el róla utcát.
Mivel szlovák nemzeti felkelők útja a túra neve így szlovák szemmel érthető hogy ezeket beletették az útvonalba. De én korántsem ezekért járom a túrát.