>Harcművészetnek nyugodtan nevezheted, hidd el nem találsz olyan kritériumot a hm-ek nagy közös halmazábráján, amelynek nem felel meg, annak ellenére, hogy valójában egy szabályrendszer, de erről később.<
Harcművészet azaz harc és művészet. A harcot értem. De mi benne a művészet?
>Ha visszaolvasol, akkor itt találsz néhány vitát a budoról. Nem minden harcművész fogadja el a budot, egyetlen végső igazságnak. <
Szerintem sem jó a fordítás mert a budo nem harcművészetet vagy a harc művészetét jelenti elsődlegesen. Azonban ebben az értelemben használjuk a kifejezést, tehát aki a harcművészet mellett kötelezte el magát annak a budo jelenti a "végső igazságot".
> az MMA Japánban nagyon népszerű és budo gyakorlók milliói járnak el ilyen versenyekre. <
Valamint sok budo gyakorló jár kareokizni is mert az is népszerű :-)
> Sztem nincs olyan harcművészeti ág, amelynek jeles mestere ne vett volna részt olyan párbajban, amikor nagy érdeklődés mellett leszámolt valamelyik konkurens iskola bajnokával. Persze lehetőleg fegyverrel, kinyírva a másikat. Ez része a budo történetének, nem becsülném le a fontosságát és a szerepét. <
Része a budo történetének de ez nem budo. Ahogy az emberré válás történetének része a mammutvadászat és a kannibalizmus. A civilizáció és a kultúra fejlődése azonban azzal jár, hogy az ember képes meghaladni önmagát. Még ha a látszat ennek ellent is mond időnként.
>Az okinawai urak sem vetették meg a botot és a kobudoból ismert másféle fegyvereket.<
Nem vitatom, csupán arra szándékoztam felhíni a figyelmet, hogy a pusztakezes harcot ne korlátozzuk arra az eshetőségre, ha éppen nincs kéznél fegyver. Megfelelően felkészítet fizikummal, ügyességgel és mentális hozzáállással lehet harcolni és ha kellett harcoltak is pusztakézzel akár kard ellen is. A kézifegyver legalább annyira korlátoza mozgás szabadságát mint amennyiben kiterjeszti a lehetőségeket a harc során egy bizonyos hatókörön belül.
>Tudtommal nem nagyon használtak, viszont - egy szint fölött - eszük ágában sem volt megállítani az ütést a másik előtt akárhány centivel. Ha bement, hát bement. Ettől lett keményebb a másik. <
A hosszantartó és kemény fizikai tréningtől lett keményebb amibe, igazad van, beleértendők az ütések, a fájdalom elviselése is.
>Amikor a harcművészetek kialakultak akkor nem jellemnemesítésre használták őket, hanem arra, hogy gyorsan felkészüljenek a harcra.<
Úgytudom a Kung-Fuban a kimerítő fizikai edzések eredeti célja a mentális képességek fejlesztése és nem a harcra való felkészülés volt.
>Manapság - de ezt már mások is mondták előttem - sokan szeretnének valódi harcértéket szerezni, anélkül, hogy egy életre megnyomorodnának gyakorlás közben. <
Miféle harcértéket? Azt csak valódi harc közben lehetne szerezni. Nem lehet kurvának is lenni és szűznek is maradni!
>Tényleg meg tudod ütni a másikat, úgy, hogy nem megy tönkre az arca, neked meg a kezed. <
Biztosan így van, de ettől még nem lesz valaki felkészült a valódi harcra. Ez is csak játék ugyan úgy mint kontrollal való küzdés csak kisebb a kockázat. Nem hiszem, hogy jobban fejlesztene.
>Ha így jobban tetszik, akkor egy tárgy nekem és én neki. ...persze én nem budo-t gyakorlok, nyilván ez a baj<
Nekem nembaj, hogy neked ez tetszik csak épp nem tartom követendő példának.
>Végül is mire találták föl a harcművészetet? Nem arra, hogy edzettséget és mozgáskultúrát adjon. (meg zent a lelkedbe) Gondolom.<
Benne van a szóban. Harc és művészet. Művészet nélkül marad a harc, harc nélkül marad a művészet. Habár szerintem a szó szerencsétlen fordítása a japán budo kifejezésnek, ajánlom olvasásra Taiszen Deshimaru: Zen és a harcművészetek című könyvét és tanulmányozásra hogyan lett a budzsucuból budo. Nyugati viszonylatban beszéljünk inkább küzdősportokról.
>Ha nem tetszik a verekedős dolog menj el kalligráfusnak.<
Az okinawai urak sem vetették meg a botot és a kobudoból ismert másféle fegyvereket. Ha karddal jött ellenük valaki, nem álltak ki puszta kézzel, mert az ő testük fegyverré van edzve. A kínai hegyi szerzetesek meg többféle fegyvert ismertek és használtak, mint te meg én együttvéve. (shaolin kung fu-ban csak az _alapfegyverek_ száma 18, ehhez még hozzájönnek a nem alapfegyverek, meg a különféle használati eszközök (pl gereblye, seprű, ülőpad), amiknek szintén elgondolkodtak a fegyverként való alkalmazásán. ) A kung fu alapvetően fegyveres harc, fegyveres ellenfelek ellen. (vagy fegyvertelenek ellen. Én legalábbis nem látok rá okot, hogy eldobjam a kardot, csak mert a másiknál pont nincsen...) Én egy szót nem ejtettem védőfelszerelésről. Tudtommal nem nagyon használtak, viszont - egy szint fölött - eszük ágában sem volt megállítani az ütést a másik előtt akárhány centivel. Ha bement, hát bement. Ettől lett keményebb a másik. T.i. nem az a legény aki üt, hanem aki állja. Ez a fajta gyakorlási mód veszélyes (bár brutálisan hatékony) de nem volt más lehetőségük. Amikor a harcművészetek kialakultak akkor nem jellemnemesítésre használták őket, hanem arra, hogy gyorsan felkészüljenek a harcra.
Manapság - de ezt már mások is mondták előttem - sokan szeretnének valódi harcértéket szerezni, anélkül, hogy egy életre megnyomorodnának gyakorlás közben. (szvsz amikor kialakultak a harcművészetek egyáltalán nem volt szempont az, hogy harminc év múlva is tökéletes izületeid legyenek. Az volt a szempont, hogy három év múlva is élj) Erre való a mindenféle védőfelszerelés. Tényleg meg tudod ütni a másikat, úgy, hogy nem megy tönkre az arca, neked meg a kezed.
Az edzőtárs tiszteletéről szerintem már írtam. Amikor gyakorolok vele, akkor egyáltalán nem érdekel, hogy milyen ember, ahogy őt sem érdekli, hogy én milyen vagyok. Ha így jobban tetszik, akkor egy tárgy nekem és én neki. Gyakoróeszköz, amin csiszolhatom a saját képességeimet, és segítek neki, hogy csiszolja a sajátját. (persze én nem budo-t gyakorlok, nyilván ez a baj...)
Ha nálatok a jellemnemesítők a többség, akkor örülj neki, tanulj tőlük.
Harcművészet vs. verekedők: Végül is mire találták föl a harcművészetet? Nem arra, hogy edzettséget és mozgáskultúrát adjon. (meg zent a lelkedbe) Gondolom. Ha nem tetszik a verekedős dolog menj el kalligráfusnak. :)
"Mert amikor CRO COP Mirko Filipovic a közönség ovációja kiséretében a küzdőtéren páros lábbal ugrik a földön fekvő ellenfele arcába azt a félelem és az agresszió vezérli."
Olyan ember biztosan nincs, aki ne félne (egy picit)bunyó előtt, közben és után, de biztosan nem ez és az agresszió vezérli, mert akkor tutira vesztene. Nekem annyira nem nagy kedvencem Crop Cop, de inkább a dicsőségvágy, a tudás, a tapasztalat, a tökéletes stratégiai felkészülés vezérli nem a félelem és az agresszió.
Nem kell szeretni az MMA-t, csak szerintem ha közhelyekkel jellemzed, akkor közhelyesen gondolkodsz. "Harcművészetnek, budonak pedig végképp nem nevezném." Harcművészetnek nyugodtan nevezheted, hidd el nem találsz olyan kritériumot a hm-ek nagy közös halmazábráján, amelynek nem felel meg, annak ellenére, hogy valójában egy szabályrendszer, de erről később. Ha visszaolvasol, akkor itt találsz néhány vitát a budoról. Nem minden harcművész fogadja el a budot, egyetlen végső igazságnak. De az tuti, hogy az MMA Japánban nagyon népszerű és budo gyakorlók milliói járnak el ilyen versenyekre. Sztem nincs olyan harcművészeti ág, amelynek jeles mestere ne vett volna részt olyan párbajban, amikor nagy érdeklődés mellett leszámolt valamelyik konkurens iskola bajnokával. Persze lehetőleg fegyverrel, kinyírva a másikat. Ez része a budo történetének, nem becsülném le a fontosságát és a szerepét.
"Ezek az emberviadalok a tiltott utcai harc legalizált formái. " Nem. Az MMA egy szabályrendszer, amelynek keretében fontos kompromisszumok születtek. Azaz az emberi élet és épség tiszteletben tartásával olyan mérkőzéseket lehet rendezni, amelyeken az elérhető legszélesebb technikai repertoár alkalmazásával összemérik tudásukat az emberek. Se több, se kevesebb. A szabályrendszer köré iskolák szerveződtek és az MMA kezd önálló életre kelni, sőt egy kicsit elszakadni azoktól a harcművészetektől, amelyek küzdelmi szabályrendszereinek szintéziséből származik. De ez teljesen soha sem sikerülhet, mert a hm sulikból jönnek a legények és leányzók, akik az MMA keretein belül versenyeznek.
>A K1 és MMA rendezvények nem állatok sportjai. Nagyon kemény munka áll mögöttük, ha mást nem, ezt tartsd tiszteletben kérlek.<
Nem vitatom a kemény munkát. A lapátolás is kemény munka. A célját vitatom. Mert amikor CRO COP Mirko Filipovic a közönség ovációja kiséretében a küzdőtéren páros lábbal ugrik a földön fekvő ellenfele arcába azt a félelem és az agresszió vezérli. Ebben én sem a lovagiasság, az ellenfél tisztelete, sem a becsületesség erényeit nem vélem felfedezni. Ez církusz és népszórakoztatás nem pedig kultúrált emberek barátságos vetélkedése ha sportról van szó. Harcművészetnek, budonak pedig végképp nem nevezném. Ezek az emberviadalok a tiltott utcai harc legalizált formái.
>Tehát a fontos dolog,te se értsd mit irsz,de villantsd meg,hogy könnyedén lekarmolsz egy általános cáfolatot Einstein relativitás elméletére,de akkor se hökkensz meg,ha a Holt tengeri tekercsek tartalmát kell összevetni egy esszében O sensei egy xarabb napjának hatásával a harci művészetekre.Ha közben mindenkit le tudsz hülyézni,látensen,vagy nyiltan,az még jobb.<
Ne magadból indulj ki, inkább vegyél leckét a nálad okosabbaktól. Amit te nem értesz az a nálad fejlettebb intellektussal rendelkezőnek még tök világos lehet. Hogy sokféle témában vagy jártas azt pedig általános műveltségnek nevezik. De ha ennek hiánya miatt te hűlyének érzed magad azt is megértem.
>A pusztakezes bunyó - már eltekintve a párbaj-vetélkedés jellegtől - arra szolgált, hogy az ember tudjon valamit kezdeni ha a fegyvere valamiért ideiglenesen használhatatlanná vált. <
Bizonyos okinawai urak és kínai hegyi monkok akik a testükből edzettek fegyvert ezzel baromira nem értenének egyet. Ők se nagyon preferálták a védőfelszerelést.
>A másikra vigyázni kell, de nem azért mert tisztelem a halhatatlan lelkét, meg a nemes jellemét (ettől függetlenül tisztelem, csak ahhoz ennek semmi köze) hanem mert holnap is edzeni szeretnék vele. <
A használhatósági értéke szerint ítéled meg a másikat mint egy tárgyat? Vigyázok rá mert holnap is használni szeretném? A sport, a harcművészet és a budo mentális aspektusa pont arra nevel, hogy a másikat mint embert tiszteljem és nem azért mert holnap is edzeni akarok vele hanem az emberi értékei miatt vagy azért mert ő is ember. Enélkül csak verekedés.
>A "budo nemesíti a jellemet" meg a legnagyobb álszentség amit valaha hallottam. <
Neked lehet. Nekem a budo a tisztelet gyakorlása.
>ahogy látom, a többség nem határoz el effélét, és egyáltalán nem is törekszik a jellemnemesítésre.<
Akikkel én együtt edzem ők igen. Nálunk ők a többség. Kérdés, hogy te kikről beszélsz? Harcművészekről vagy verekedőkről?
Mibe szőjek bele, semmi olyat nem írtam, amibe bele kellene szőni. Annyit írtam, általánosságban ( :) ), hogy sok általánosítást kezelnek egyes emberek tényként, illetve ezen általánosításokból vonnak le következtetéseket. Ez nem jó, erre próbáltam felhívni a figyelmet. Nem is értem miért kell ezt támadásnak venni? Értékelem a hangnemet, amiben írtál nekem, csak feleslegesen erőltetted magad.
Szőjjél bele ilyeneket,hogy: Az Univerzum élő részecskéinek rezgéséből megérzem a támadást,hiszen az élő Ki energiája köti össze a teret és az időt,megszűnnek a relativitás korlátai és elvezetve az agressziót őnmagam isteni valójával nézek szembe a végtelen kivetülés üdvözülésében.
Tehát a fontos dolog,te se értsd mit irsz,de villantsd meg,hogy könnyedén lekarmolsz egy általános cáfolatot Einstein relativitás elméletére,de akkor se hökkensz meg,ha a Holt tengeri tekercsek tartalmát kell összevetni egy esszében O sensei egy xarabb napjának hatásával a harci művészetekre.Ha közben mindenkit le tudsz hülyézni,látensen,vagy nyiltan,az még jobb.
Hidd el ez bejön,a topik egyharmada jóindulattal fog győzködni (téged és önmagát),egyharmada "érteni "fogja amit hadoválsz,nehogy má pont ő ne tudjon átlépni a csillagkapun,egyharmada meg les majd mint juh az akolban,hogy ez komoly?
És ez tuti,egy másik topik teljes egészében egy ilyesmi messiásra épül:)
Akkor lesz gond,ha W.ur visszatér,ő elég ünneprontó alkat, hamar odaxarik a szülinapi torta mellé:))
"A kontrollal való támadás azt jelenti, partnernek tekintem, tisztelem a szembenállót akivel gyakorolok."
Tiszteletben tartom, ezért (és mivel van rajta védőfelszerelés) olyan módon gyakorlunk, hogy ő ettől még fejlődjön, viszont ne hülyeségeket gyakoroljon be. Ha kontrollal jó eléütök, majd megállítom az ütést, akkor egy teljesen hamis biztonságérzetet adok neki, ami tudást, ha szüksége lesz rá, dobhatja is ki a kukába.
Ha csak az európai küzdősportoknál tartunk, akkor minden egyes sport full contact (és nem visszafogott), az ütések valódi ütések, a szúrások valódi szúrások, a védőfelszerelés (sisak, vívóruha, stb.), és a támadó eszköz megfelelő kialakítása (boxkesztyű, tompa tőr/kard) mellett.
A dobásoknál se csinálnak úgy, MINTHA eldobnák a másikat! (beszélhetünk akár szabad, és kötött fogású bírkózásról, akár népi bírkózásról, akár catch-ről)
A különbség egyes egyedül a mentalitásban van, nem cél az, hogy megöljük a másikat, viszont ez alapvetően egy mentális állapot! (ezért léptetik le a sportszerűtleneket)
A pusztakezes bunyó - már eltekintve a párbaj-vetélkedés jellegtől - arra szolgált, hogy az ember tudjon valamit kezdeni ha a fegyvere valamiért ideiglenesen használhatatlanná vált.
A másikra vigyázni kell, de nem azért mert tisztelem a halhatatlan lelkét, meg a nemes jellemét (ettől függetlenül tisztelem, csak ahhoz ennek semmi köze) hanem mert holnap is edzeni szeretnék vele.
A "budo nemesíti a jellemet" meg a legnagyobb álszentség amit valaha hallottam. Senki sem lesz nemesebb jellem attól, hogy beöltözik gibe vagy hakamába és japán vezényszavakra ütéseket gyakorol/shinaival csépeli a másikat/a másikat eldobva keresi a Világmindenség harmóniáját.
Persze van aki elhatározza, hogy "most már budot gyakorolok, tehát igyekszem hasonulni a példaképeimhez, nemesebb jellem leszek". Ez teljesen rendben van, csak ahogy látom, a többség nem határoz el effélét, és egyáltalán nem is törekszik a jellemnemesítésre. (sőt, van aki épp ellenkezőleg...)
A kyo-s közösségekben, de mondhatom akár a muaythait, stb. mindíg tisztelik a másikat. Tudod, én pont azzal tisztelem meg a társaimat, hogy segítek nekik fejlődni. Teszem ezt úgy, hogy megütöm/rúgom,stb. Nem indulatból bunyózik senki sem a sparringokon, edzéseken. DE, ha a hasfala előtt állítok meg minden ütést, stb, akkor abból nem tanulja meg, mit okoz, ha, csak odateszi a kezét.
tudod, a szokásos duma:,úszni vízben lehet megtanulni.
A K1 és MMA rendezvények nem állatok sportjai. Nagyon kemény munka áll mögöttük, ha mást nem, ezt tartsd tiszteletben kérlek.
Azt kérdeztem mire való. Nem azt, hogy mivel magyarázod. Na mindegy.
Történelem lecke gyerekeknek:
A történelmi időkben az emberek pusztakézzel, bottal, karddal harcoltak egymás ellen életre halálra. Amikor feltalálták a puskát erre már nem volt szükség mert messziről is le lehetett lődözni az ellenfelet. A szemtől szembeni küzdelem nyugaton sporttá (játékká) nemesedett, keleten budová. A védőfelszerelés azért kell, hogy óvjon a véletlen balesetekkel szemben. Ismétlem: véletlen balesetek. Mert nem akarjuk kinyírni egymást. Nem teljes erővel visszük be a támadásokat hanem kontrollal. Ettől még a sebessége, ereje, pontossága ugyanaz, csak a végén visszafogom, sportnyelven: nem eresztem el az ütést. A K1, ketrecharc stb. vérre menő küzdelmei nem sport és nem budo hanem az állati ösztönök és az agresszio elszabadulása, közönségszórakoztatás.
A kontrollal való támadás azt jelenti, partnernek tekintem, tisztelem a szembenállót akivel gyakorolok. Ez fejleszti az érzékeket és nemesíti a jellemet akár a sportban, akár a budoban. Védőfelszerelés nélkül kiállva vállalom a kockázatot, hogy esetleg megütnek, de ez is benne van a játékban. Civilizált uriemberek nemes vetélkedése.
Védőfelszerelésbe bugyolálva teljes erővel csépelni a másikat az nem sport, nem nemes küzdelem. Gyerekes erőfitogtatás, az agresszív viselkedés, a verekedésre való hajlam, és az állati ösztönök felszabadítása. Kérlek ne tegyétek, mert csak magatokat alázzátok meg vele és rossz példát mutattok az ifjúságnak!
ühümmm, ühümm, azaz teszem azt ha fejre ütsz a fej előtt megállítod az ütést -mondjuk- 10 centiméterrel, hogy a védőnek legyen ideje és helye megfogni azt a kezet? ...vaaaagy egyáltalán nem ütsz fejre? ...nos kedves Zeboolon hogy csináljátok, most már tényleg érdekel?
:D látom lecsapsz mindenre, mint gyöngytyúk a takonyra. Röviden -bár ezt korábban már leírtuk- ha sorozatban kap a fejed sok támadást (ez lehet ököl, tenyér, könyök, térd, sípcsont, láb, sarok stb.) akkor az agyad nem biztos hogy károsodik, de a fejed arcos fele egy felismerhetetlen massza lesz melyről édesanyád se tudja megállapítani hogy az édes gyermeke vagy. Eddig gondolom érted? A Bandi-T által felvetett kérdés, miszerint fejvédő legyen -e, vagy ne szerintem inkább csak a "szeretem -e viselni a fejvédőt, vagy nem szeretem viselni" kérdéskör tudományos alátámasztása. Amatőr versenyeken kötelező, eredmény sokkal kevesebb sérülés, bár nálunk magyar bajnokin is volt olyan eset, hogy a támadón vastag sípcsontvédő volt a védőn fejvédő és egy jól sikerült fejrúgás következtében eltörött a védő állkapcsa... szerinted ha nincs egyiken se védőfelszerelés "csak" ennyivel megússza.
+ egy bónusz.... válasszuk ketté a dolgot, van az élsport és van a szabadidősport.
Az élsportban még csak csak elmehet, hogy napokig kék, zöld foltokkal járkálsz a szemed alatt, törött orral, kivert fogakkal, karfiol fülekkel, felrepedt szemöldökkel és szájjal (bár itt a napi edzésmunka elvégzése már igen erősen kérdésesé tud válni) de ugyanez a szabadidősportban nem működhet, mert másnap munkaképes állapotban kell lennie az embernek. Mi a megoldás?
1. elmegyünk balettozni 2. olyan edzőfelszerelést használunk ami megvéd minket a sérülésektől. Ezek a felszerelések nálunk, fogvédő, szuszpenzor, lábgumi, sípcsontvédő, kesztyű, lányoknak mellkasvédő, és kemény sparringok esetében felkerül a fejvédő is (tudod milyen jó érzés ha fejvédőn keresztül térdelik meg az ember fejét és nem a nélkül :D szinte újjászületik az ember)
...és a végére egy kérdés, ti használtok mondjuk fogvédőt amikor a híres atemiket ütitek?
Ebben az évben is megrendezzük szokásos nyári táborunkat. A helyszín is a szokásos: Kisterenye. Viszont most először nyitott a a tábor mindenki számára, lehetőséget biztosítva arra, hogy megismerkedjetek új Mesterünkkel, Wang Yingshen mesterrel. A tábor időpontja:
Wushu és Xing Yi Quan: augusztus 16. hétfő
Yang- és Chen Tai Ji Quan: augusztus 23. hétfő
Ár: 39.500.- forint/ fő, 14 éves kor alatt 20.000.-
Fenti összeg tartalmazza a szállást, a napi háromszori étkezést és a napi 3 edzést, Wang mester tiszteletdíját. A vegetáriánus menü felár nélkül vehető igénybe.
MÁS ISKOLÁK TANÍTVÁNYAIT IS SZÍVESEN LÁTJUK. A TÁBOR PONTOS ÓRARENDJÉT JÚNIUS 18-IG KÖZZÉ TESSZÜK.
A foglaló összege 15.000.- forint, melyet Július 30-ig kérek befizetni. A maradékot Augusztus 11-ig kell befizetni.
mondjuk ezt korábban már beszéltük, hogy az alkalmazott védőfelszerelések és fegyverek nagyon biztonságossá tudják tenni a a vívást kendóban, de ugyanez érvényes az európai vívásra is (bár gondolom egy-egy baleset mindenhol becsúszhat)
Persze, mas. Csak en itt evtizedekrol irok, nem pedig egyrol. A talalat iranya is mas, kendoban jellemzoen folulrol erkezik. A sisak pedig valamit tompit, de mindig vannak vadmarhak, akik durvulnak.
Azért szerintem más egy kendó sisakban bekapott csapás illetve egy box fejvédben bekapott frontális irányú ütés, amit a nyakizommal kell megfogni, hogy le ne szakadjon az ember feje.
