Pedig Balaton-parti vagyok,de nekem is sok meglepetést és újdonságot rejtegetnek Észak és-Külső Somogy dombjai,erdei. Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a kevésbé ismert és járt tájat.
Az pont elég, 1dl víz/4km :D Nálatok is úgy van egyébként, hogy ha valami nincs, vagy kevés van belőle, akkor az folyamatosan, egész úton ott motoszkál a kisagyban, mint probléma...?
Kaposvárra érkezett a DDP Vándorlás Somogygeszti - Magyaregres - Deseda
Hetedik napjához érkezett a DDP Vándorlás. Én két napot terveztem be, az egyik már megvolt a második a 8-as szakasz lett volna de az átmódosítások után inkább a hosszabb de talán nem annyira szétszabdalt 7. napot választottam. A jó közlekedési lehetőségek miatt ma is többen jöttek Kaposvárról becsatlakozni, hiszen a Somogy Megye és a Zselic Teljesítménytúrázója 2016 évi teljesítéséhez a vándorlás 2 túranapja is beszámitható.Somogygesztiben reggel már nyitva volt a kocsma és így egy jó kávéval indulhattunk de mást is lehetett inni. A csapat kb. 30 fős volt nem számoltam meg pontosan, lassan összeállt a csoportkép is majd a horhóban elindultunk. Az előző napi eső a csapatban nem sok kárt tett, az utak viszont ma is ragadtak, ráadásul egy utjavító gép is már korán reggel ott buzgólkodott. Nagyon erős tempóban kezdett a túravezető, a hosszú egyenesben Magyaregres felé 5.5 km-es átlagot mentünk pedig pocsolyákat is kellett kerülgetni időnként egész nagyokat. Magyaregresen aztán a pecsételő helyen a kocsmában hosszabb pihenő következett, ettünk ittunk várakoztunk, megkaptuk a DDP kitűzőt is - korábban ezért 320 km-t kellett gyalogolnom, így picit leértékelődött a teljesítésért kapott egykori kitűzőm de ez van. A mostani teljesítők a régi jelvény mintájára után gyártott szép fém jelvényt kapnak. Következett az országúti szakasz, ismét elég tempósan. Nekem nem tett jót, hogy nem mehettem saját tempómban. A Gombás parkerdőbe befordulva már egészen lelassultam de aztán az Arborétum előtt a Deseda forrásnál kipihentem magam. A csapatnak kb. a fele elment arborétumot nézni a többiek pedig heverésztek az árnyékban. Aztán lassan - főleg a Kaposvári résztvevők akik sokszor jártak, járnak erre - elkezdtek elindulni. Szép lassan én is elindultam gondoltam a sietősek majd utolérnek. A Republic obeliszket is megnézték néhányan bár ezt nem érinti már a DDP.Délután 15 órára volt ütemezve a hivatalos befutó a Látogatóközpontnál TV-vel helyi és MTSZ-es vezetőkkel stb. Nagyon lassan mentem, többször is megpihenve de így is 13:30-kor már odaértem a végpontra, a csapat pedig kb. 14 órakor érkezett meg. Volt idő mindenre megkaptuk közben a pólókat is. Untam a várakozást mint a többiek is, néhányan gyorsan elmentek és haza buszoztak, én elfáradtam, ezért inkább fuvart szereztem hazafelé. A mai túraszakasz teljesítői - akik megvárták a túravezetőt - megkapták a TTSE elnökétől a Deseda túra kitűzőjét is, ezt még én is megkaptam aztán gyorsan haza vitettem magam. A gyors kezdés miatt korán beértünk így a Kaposváriak nagy része nem vett részt a hivatalos befutón. Szép túra volt és számomra azért is emlékezetes mert annak idején 10 éve ezen a szakaszon kezdtem meg a DDP túramozgalom teljesítését.Köszönöm a túrát és köszönöm a fuvart haza felé.
A Rezi vár után irdatlan mennyiségû érett szeder várja a túrázókat. Érdemes túrabotot vinni, azzal a legfelsõ indákat is közel lehet húzni. És persze óvatosan, mert szúr veszettül.
A kisvasútról van egy külön albumom, nem túl sok fotóval ugyan, de köztük vannak a patak által elmosott Csarna-völgyi kisvasút szakaszok is, amelyeket megdöbbentő volt elsőre látni!
Az a völgy önmagában elvesz 1-2 órát pluszban, legalább is tőlem elvett, mert lépten-nyomon csodálkoztam-morfondíroztam hogy mire is képes a természet ereje, legyen az akár csak egy kis patakocska is!
Másodszorra a családdal is végigmentünk ott a Börzsönyi Kék teljesítménytúrák keretében, úgy voltam vele ezt nekik is látniuk kell.
Igen, most ilyen kitérős, nézelődős, lassúra tervezem majd. A kemencei kisvasutat én is kinéztem már valamelyik túrán, meg mellette a helyi karibi strandot az erdő közepén. Egy élmény :)
Sátrazni nem nagyon szoktam, pedig szeretem, és most hiányzik, hogy már reggel négykor felkeltsenek a madarak, meg szabad levegőn aludjak.
Tavaly 3 nap alatt jártam be a Börzsönyi Kéktúrát, abszolút teljesíthető ennyi idő alatt, sőt még kis kitérővel a Nagy-Gallára is felmentem a páratlan kilátása miatt, és Drégelyvárhoz is természetesen.
Ha sátorral akarod csinálni:
Első nap Diósjenőtől az Ötholdas pagonyig rétig mennék, az 22 km körül van, simán beleférne Drégelyvár, a tisztás nagyon szép hely és sátorozni is kiválóan alkalmas szerintem.
Második napon mennél a legtöbbet (kb 28km) , a helyedben én a Koppány-nyerget céloznám meg, az éppen 50 kilométernél van, szerintem sátorozni is jó hely, és ott van az igazoló kód is. Kemencén kisvasutaznék, azt a 4 kilométert hivatalosan is le lehet vonatozni a kis múzeumvasúttal, így aztán a leghúzósabb nap sem lenne olyan vészes. A Kemencei kisvasút az ország szerintem legautentikusabb kisvasútja.
Koppány-nyereg
Az én második napom, nekem rövidebb volt, Nagybörzsönyig tartott:
Szia, bejárható, igen. Nyugodtan vágj bele, nem nehéz de nagyon szép túra.
Nekem sok helyen kellett térkép, iránytű, offline GPS alkalmazás.
Nem mindenhol vannak felfestve jelzések ahol tök jó lenne tudni, hogy mondjuk a három lehetőség közül melyik a jó, de pont ez tetszett benne, kis kaland, izgalom!
A Diósjenőre bevezető útra fáradtan térve a tanyákat őrző kutyák gondoskodnak róla, hogy nehogy megálljon a szíved!
A hét elején a Balatonon voltunk, a délutáni fürdések előtt pedig beiktattunk némi túrát Somogyországban.
Indulás előtt még nem tudtam, de ott a helyszínen ráébredtem hogy a Koppány-túraút egy részét jártuk be (egy igényes ismertető táblával is találkoztunk)
Az első menet Bonnyáról indult, körtúra, zöld és sárga sávokon Kisbárapátira, onnan S3-on vissza.
Bonnya nekem a felső tízezernek szánt üdülőjéről volt híres, eddig még soha nem jártam ott. Egy takaros kis falu, amíg a bakancsokat vettük már egy őzikét láttunk átsétálni a Petőfi utcán. Hűha :-)
Jelzések rendben, rengeteg a diófa errefelé, érdemes lehet egy szeles őszi nap után visszsamenni
A sárga jelzésnek már nem örültünk ennyire, volt némi csalán, a legkisebb ugrifüles többet volt a nyakamban mint a lábán.
De csak leértünk Apátiba, egy árnyas fa alatt megebédeltünk és nekiindultunk a sárga háromszögnek. No, ezt azóta is emlegetjük. Az hogy csalános azt már kezdtük megszokni, de hogy a 10+ centis vízzel elöntött utat kerülve szinte áthatolhatatlan dzsindzsába botlunk, arra nem gondoltam volna. Érdekes egy helyzet volt, nemigen találkoztam még olyannal hogy toronyiránt ne lehetne megközelíteni valamit az erdőben. Na, itt volt. Némi véráldozattal megoldottam és egy vadcsapáson a htrahagyott pereputtyért is viszonyla egyszerűen vissza turtam menni.
Jókedvünket a frissiben megtanácskozott rövidítés, némi szedrezés és Szemesen egy pizzázás hozta vissza :-)
Következő próbálkozásunk Törökkoppány-Szorosad volt, itt kevesebb volt a csalán, út melletti szedrezés itt is volt, de volt kápolna, két kilátó, jópofa présházak, az említett ismertető tábla, frankó mélyutak amiket úgy szeretek (errefelé úgy mondják, horhó) vadász-wellness ház, néhányszáz méter a fonódó DDP-n, igazi öregerdő, és mesés kilátás a szorosadi kilátóból (a látványt még a szakadó eső sem csorbította)
Az esőért kár, kibírhatta volna még azt a fél órát, így fél óra alatt pont térdig dagonyás lett mindkét gyerek. Persze mire a kocsihoz értünk, elállt ahogy kell :-)
A nehézségek ellenére sok szépet láttunk, mindenkinek ajánlom a somogyi dombokat
(csak egy kérdés a végére: a Koppány-folyó mellett vezető zöldet csak én nem láttam az esőben, vagy tényleg nem létezik már ott út? akár Törökkoppány-Szorosad között, de főleg Szorosad után, a kukoricás és a folyó közt mintha csak derékig érő fű lett volna)
ui. Szorosadon DDP-t hogyan kellene igazolni, nyalókával? A buszmegálló hátulján találtunk egy ládikót benne egy vitaminos dobozkával, de nem volt benne se bélyegző se nyalóka :-(
Azt hiszem frissültek már a honlapon (bthe.hu) a távok, 66 km immár 3x20-ból nem jön ki:)
Vadkemping szempontjából az irány talán nem optimális, Bernecebaráti előtt nemigen van víz, de Bernecétől a Vilati-ig nemigen van értelmes vadkempingezési lehetőség, ezt is bele kell számolni. Ezeket leszámítva igen, 3 nap alatt bejárható.
Mikor tervezed? Ha előtte pár nappal megeresztesz egy telefont vagy e-mailt nagy valószínűséggel meg tudsz aludni nálunk az Öregerdőben, a házban vagy ízlés szerint akár csak a telken sátorban.
A Börzsönyi kék három nap alatt reális (Diósjenő > Szob irányban)? Vadkempingelni lehet az úthoz közel? Ahogy nézem, kb. 3×20 km-re felosztható, és akkor nem messze mindig lesz lakott település a nap végén/elején egy gyors közkutas tisztálkodásra.
Ha csak a tetőt cserélték és a falépcső fáit kezelték le, akkor az nem lehetett túl hosszú és látványos meló, egy tucat közmunkás pár nap alatt simán elvégzi. :)
Sajnos, a Kolesár féle térképen ez a tájegység még nem frissült, de reméljük, megoldódik ez a probléma is, és akkor lehet majd látni, hogy az OKT és a ZÖLD (Z0) kereszteződését.
Talán egyszer egy OSM-es szerkesztő is jár majd arrafelé, és megrajzolja a ZÖLD városi szakaszát:-)
"A Fő téren némi zavart okozott a jelzések követésében a fonódó zöld sáv jelzés megjelenése, mert a következő fán már csak magában szerepel, mintha a kék nem arra menne tovább."
Nagyon röviden fonódik a két jelzés.
A ZÖLD dél felől, a főúton "érkezik" (Fenékpuszta felől), és fordul KELET felé, formálisan a tér északi oldalán.
A Bem József utcán a ZÖLD ÉK felé (tovább Várvölgy felé), azon az úton, amelyen pár éve még az OKT ment, a KÉK DK felé, együtt a K+ jelzéssel.
Van egy fa, melyen melyen mintha két ZÖLD, és egy KÉK lenne, de erre már pontosan nem emlékszem, nekem akkor már a vége felé járt a túrám, és átellenben várt a kajálda:-)
Nemrég tudtam meg, hogy a Zsidi út, melyen most a ZÖLD, régebben a KÉK és a PIROS tartott északi irányba, azért Zsidi út, mert Várvölgy "eredeti" neve Zsid volt, na és ez az út oda vezet.
Vasárnapra ezt a rövidebb szakaszt terveztük, hogy még a tömeg előtt visszautazhassunk Budapestre. A logisztika ismét a Gyöngyösi csárdához árnyékban leparkolt autóval kezdődött, csak most az autóból egyből a buszra szálltunk, ami Keszthelyre vitt minket. Innen a már ismerős elágazásban, most Keszthely központja felé indultunk a jelzéseken. A Fő téren némi zavart okozott a jelzések követésében a fonódó zöld sáv jelzés megjelenése, mert a következő fán már csak magában szerepel, mintha a kék nem arra menne tovább. Így kénytelen voltam rápillantani a GPS-re tájékozódási célból, hogy ne kelljen keresgélni a következő kék jelet. A városháza mögött meglelt jelzésen folytattuk az utunkat és hamar megcsodálhattuk a Festetics kastélyt. Innen tovább, már egy harangtorony érdemel említést, és a kertvárosi környezetben értünk ki a 71-es útra. Keszthelyt elhagyva, eleinte egy kicsit benőtt szűkösebb folyosón, majd egy széles kerékpárúton folytattuk a gyaloglást. Hévízhez közeledve, egy szép fasorban (allé) érkezhettünk meg, a Hévíz-patak menti kemping mellé. A tó felé érkezve nagy meglepetésemre, a kék sáv két irányban van jelezve! Mondjuk annak nem látom jelentőségét, hogy egy pocsolyát merről kerülünk, no de egy tó, azért már picit nagyobb ennél :) Mi balról kerültünk, ahol útirányjelző tábla is esett utunkba, de a jelzések koránt sem voltak követhetőek a park zegzugos ösvényei között. Elveszve nem éreztük magunkat azért, hanem egyszerűen odasétáltunk a buszpályaudvar várójába bélyegezni. Ott kiteregettünk 2 különböző térképet, az MTSZ ajánlásával kiadott friss 2013-as Cartographia "fordítva lapozós" az Északi kerülő kéktúrás változat, míg a 2009-es Faragó a most táblázásra is került másik oldalán jelezte a kéktúra útvonalát, ahol a ttrmap is jelzi, valamint az állomás oldalában kőbe vésett térkép is :) Még szerencse, hogy alaposan tanulmányoztuk a térképet, mert tovább indulva, csak onnan tudtuk, hogy a Rákóczi utcán kell tovább menni. Az Egregyi városrész nagyon kiépült turistacsalogató célpontokkal, de még nem voltak nyitva a pincék az Egregyi szőlőhegy oldalában, így nem vesztettünk sok időt :) Az utolsó házaknál megnéztük a Szent Magdolna templomot, és azt elhagyva bő 600 méterrel egy útirányjelző táblához értünk. Az ezen feltüntetett zöld sáv jelzést újabb 600 méterre, Észak felé lehetett felfedezni, itt visszacsengtek a Faragó térképen olvasott mondatok: "Figyelem! A túraútvonalak jelzései helyenként nehezen követhetőek" Szerencsére a kéken ez nem volt vészes és gond nélkül leérkeztünk a Zsidó temetőhöz, ahova egy kis csalános részen kellett bemenni a bejáratához. A temetői séta után még bő 700 métert távolodtunk a Gyöngyösi csárdától a hajtűkanyar miatt, és az út menti keresztnél fordultunk a célegyenesbe, az országút mentén.
Éjszaka nagy vihar volt, és kellemesen lehűlt a levegő, így bevállaltuk, hogy Keszthelyről elindulunk Tapolcáig, aztán majd meglátjuk, hogy haladunk.
A logisztikánk ismét egyszerű volt, Keszthelyen egy ingyenes parkolóban az autót letéve, nekivágtunk a túrának. A kezdet igen ingerszegény volt, a vasúttal párhuzamosan caplathattunk egy bő 2 km-t, majd az északi irányt felvéve folytathattuk a járdázást. A változatosságot az jelentette, hogy találkoztunk kedves túrázó ismerősökkel, igaz ők csak nyaralási célzattal voltak épp Keszthelyen. A főútra kiérve megpillantottuk a nádfedeles kertibábu kirakatot, úgy látszik a kertitörpe kiment a divatból, mert azt nem láttunk a portékák között, na nem mintha venni akartunk volna :) Gyenesdiásnál már végre eltávolodtunk a zajos és forgalmas 71-es úttól és a temető mellett, a Szent Ilona kápolnát elhagyva kezdtük meg az emelkedést magasabb szintekre. Így az elején még jó erőben voltunk, így megtettük ak itérőt a Festetics kilátóig, majd egyre erősödő puskaropogás közepette értük el a Nagy-mező rendezett pihenőhelyét. Egy közmunkással beszélgettünk, aki javasolta, hogy menjünk be a lőtérre, mielőtt áthaladnánk, és így is tettünk. Sikerült normális hangon megbeszélnünk, hogy a következő váltáskor tartanak egy kis szünetet, és akkor áthaladhatunk a lővonalon vagy hogy hívják. Mondjuk aki szemből jön, mint jópár évvel ezelőtt magunk is, onnan nincs lehetőség szólni, így elég balesetveszélyes az onnan érkezők számára, mert egyszer csak azon veszik észre magukat, hogy szemben állnak néhány puskacsővel... No de visszatérve a jelenbe, nekünk kb. 8 percet kellett várnunk a továbbhaladási lehetőségre, majd a nyakunkba vettük a lábunkat, hisz ki tudja, meddig visznek el ezek a mordályok. Mire újra meghallottuk a puskák ropogását, már bő 1 km távolságban voltunk, remélhetőleg ez már hatótávon kívül volt. A dombtetőre emelkedvén néhol láttuk, hogy 2 friss lábnyom is árulkodik róla, hogy a mai napon már legalább ketten előttünk járnak. Kezdett elmúlni az éjszakai hidegfront hatása, de még erdős is volt a terep, és azért korántsem volt olyan nagy meleg, mint előző nap. Szépen haladtunk, és silabizáltuk a sűrűnek épp nem mondható jelzéseket, de jó szemmel és kellő odafigyeléssel azért követhetőek voltak. Kisvártatva utol is értük az egyik előttünk kéktúrázó kollegát, aki épp szarvasgomba gyűjtésbe feledkezett bele. Innen egy darabon közösen mentünk, és Válluson még szembe találkoztunk egy harmadik kéktúrázó lánnyal is, akivel kitárgyaltuk a várható útviszonyokat, majd elköszöntünk tőle, és célba vettük a pecsételőhelyet. A templom előtti nyomóskút működött, így sapkavizezés után, közösen pecsételtünk a füzeteinkbe. Innen komótosabb tempóra váltottunk, hiszen kezdtünk megéhezni, és a következő pecsételőpontunk információink szerint csak 15 órától nyit, így egy dombtetőn azonnal lepihentünk, ahol nagyon kellemes padot találtunk gyönyörű kilátással. A Kő-orra elágazásnál maradtunk a kék sávon, és a hamarosan elért kék háromszög kiágazásba elég volt egy pillantást vetnünk, hogy az most nem kívánatos mennyiségű gazzal van ellátva. Maradtunk továbbra is a kék sávon, bár azon is volt néhány akadály, de még az elviselhetőségi faktoron belül. Hamarosan kilyukadtunk egy szekérútra, majd a Máté kutat is sapkavizezésre kihasználva, beérkeztünk Lesenceistvándra. A már érő szilvafákról le-le csipegettünk egy-egy szemet, és így érkeztünk el a kocsmához 14:40-re, de szerencsére nyitva találtuk, így le is ültünk benne pihenni, meg természetesen folyadékutánpótolni és pecsételni is. A kocsma előtti nyomóskút is működik, így már mondanom sem kell, hogy a kocsmából kilépve sapkavizezéssel kezdtünk, majd így vágtunk neki, a hosszú aszfaltos szakasznak. A buszmegállónál azért előugrott a kisördög, de gyors ördögűzés után mellőztük a buszmegállókat, és felvettük a menettempót. Fájó szívvel nézegettük az itt persze sűrűnek látszó buszjáratokat, de erősek voltunk és kitartottunk. Út közben lehetett nézegetni a vizesárokban hömpölygő vizet, a szép felhőket, no és azért a távolban emelkedő Badacsony és tanúhegy társai sem utolsó látvány. Amikor vasúti sínekhez értünk, egy harckocsi tűnt fel a közelünkben, először azt hittem, hogy napszúrás, de aztán kicsit később megláttam a táblát, hogy itt bizony lehet tankot bérelni :O Egyre nehezebben fogytak a kilométerek, de lelki szemeim előtt már a pecsételőhelyi kocsmában a múltkor észrevett velős piritós és pacal lebegett, így nem hagytam lankadni a tempómat. Még egy fura átfestés van a végén az út túloldalára, pedig egyenesen is lehetne menni a zebrán szabályosan. Mindenesetre mindkét úton el lehetett jutni a pecsételőhelyig, ahol hamar ki is hozták az étkeinket. Nehéz nap volt, megviselt mindenkit, de túléltük, és mint azt szokták volt mondani, ami nem öl meg, az megerősít :)
a kép lemaradt, a tisztás Bernece és Kemence közt
az Ötholdas tisztás Bernecebaráti előtt. 
Koppány-nyereg 
