Glutofix ügyben nem tudok semmit, de oromszegő ügyben a saját véleményem az, hogy gyakorlatilag mindegy milyen fonalat használsz, ha nem kell valami régiséget javítani/restaurálni.
Azt azért érdemes figyelembe venni, hogy milyen vastag az ív, hiszen a varráskor telibe kell varrni a szélességét, és ha nagyon vastag lapokból vastag az ív, akkor vékony fonállal sok öltést kell tenni. Ez néha nehézkes, mert szétgyepálhatja az ív szélén a papírt a sok öltés, de akkor jó lehet, ha többszínűt akarsz csinálni.
Szóval szerintem simán jó lehet a Gráltól kezdve a gépi hímzőn át, a kézi hímzőig bármi.
Egy igazi kincset tartassz a kezdben, ne hagyd elrontani.
Szánj rá időt, hogy a megfelelő mestert megtaláld, nézd meg a munkáikat, mert abból le tudod szűrni, hogy elég jók e, csak úgy ne add oda.
A korábban belinkelt két kék bőrkötés az bőrberakákos/bőrintarziás mesterkötés. Egyedi kézimunka minden vonal... elképsztően sok munka. Én neki sem mernék állni...
Egy kollégám van aki így köt könyvet, ő ha jól tudom akkor 500-1500 Euróért árulja a mesterkötéseit. Nemrég kérték fel a svájci Mediathek-ből egy kötés elkészítésére a gyűjteményük számára. Nem rossz a fiú és imádja Morrist, ha gondolod rákérdezek, hogy lelkesedésből mennyit enged a feléből?
Így kapásból ő az egyetlen akit ismerek és képes az általad belinkelt minőségre. (Nem gépi, nem mű, nem gagyi, nem nemtommilyen...)
Értem, köszi, sokat tanultam tőled. Közben már én is tudom, hogy hogyan néz ki a borda... (mármint a bőrgerinc alatt).
Ha jól értettem az eladót, akitől a könyvet vettem, ehhez a könyvhöz legalább 40 évig nem nyúltak, így valószínű, hogy a gerinc ragasztása korábban történt. De még megkérdezem őt jobban, mert érdekel a könyv előtörténete. Az mindenesetre biztató, hogy így elsőre, a te véleményed alapján, ha úgy alakul, akkor nagyon nagy gond nem lehet ezzel a ragasztott gerinccel.
Szóval az álbordák igénybe veszik a könyvtestet - ezt sem tudtam.
Még alszok a megfelelő megoldásra "egyet-kettőt" - ezt a könyvet, mint ahogy te is mondtad, tényleg komolyan kell venni, nem szeretném elsietni, hogy aztán később esetleg megbánjam.
Egyébként itt egy másik érdekes dizájn, ami szerintem szintén nem rossz, bár az látszik, hogy ez modernebb, mint az előző kettő példám. Ezek a kötések egy másik, háromkötetes Kelmscott Press kiadványra készültek, ez a három kötet is az enyémmel megegyező kék kartonkötést kapott eredetileg:
Csak erősen látszik a fűzéshez használt fonál, mert vastag, de itt nem látok bordákat.
Ez egy olyan kötés valóban, amit csak arra szántak, hogy a tulaj a saját könyvkötőjével a saját könyvei mintájára kösse. Dédapám könyveit is majd mindet így kapta, abban a korban még elterjedt szokás volt ez.
Ha a gerincborítást ráragasztották a könyvtestre, az kétesélyes dolog: ha elég régen ragasztották rá, akkor sima vízzel finoman ecsetelve a borító felől, hogy szépen ázzon át a ragasztó, fel fog oldódni simán, és lehámlik az a gerinc.
Ha a múlt héten, valami modern vízálló ragasztóval csinálták, akkor már komolyabb gond lesz.
De ahogy hámlik a szélén, szerintem nem lesz vele gond.
De az a legszebb, hogy ha erősen tartja ott magát, akkor le se kell szedni, csak el kell vágni a vásznat a két fedlap tövében, és rá lehet ragasztani a gázsit, majd folytatni a kötést, mintha mi sem történt volna.
És ezt a kötést tényleg nem kár leszedni, és valami olyat csináltatni, amit először mutattál, teljesbőrből.
A borító díszítését én magamnak tűzzománccal oldanám meg, mivel az aranyozást nem tudnám megoldani saját erőből.
Mivel nem bordás kötés, el kéne döntened, mégis akarsz-e álbordásat. Nem biztos, hogy erőltetni kéne, ha nagyon vastag a kötet, az álbordáktól merev gerincborítás eléggé megdolgozza minden nyitásnál az ívek fűzését, és az előzék ragasztását. A valódi bordás kötésnél a bordák is hajlanak, ott ilyen gond nem szokott lenni.
Azért voltam egy kicsit óvatos, mert ez a könyv még új szerzemény, mégpedig annyira új, hogy egészen tegnapig még nem is volt a birtokomban... Bár megállapodtam az eladóval, de ő addig továbbra is hirdette, amíg végül tegnap ki nem fizettem és el nem vittem tőle.
A könyv egy elég puritán kartonkötésben van - ez egyben az eredeti kötése is. A legtöbb példány pergamenkötést kapott, mint pl. ez itt:
...de készültek olyanok is, mint az én példányom. Ezekkel az volt a célja a kiadó-nyomdának, hogy a leendő tulajdonosuk majd olyan kötést tetessen rá, amilyet szeretne.
Egyelőre csak ilyen képeim vannak:
Ami probléma lehet (nem tudom, mennyire?), az az, hogy az eladó elmondása szerint - és én is így látom - a gerinc valamikor régen levált, és úgy oldották meg a javítást, hogy egyszerűen hozzáragasztották a könyvtesthez, közvetlenül az ívekre. Vagyis nincs a gerincen belül az a lyuk, ami ugye egy könyv szétnyitásakor látszódik. Így, ha ezt a könyvet újraköttetném, akkor először valahogy el kellene távolítani (valamilyen kémiai úton, vagy mechanikusan: lefejteni, vagy, ha végképp nem megy, akkor lekaparni) ezt a vászoncsíkot, ami a gerincet jelenti. Nem tudom, ez mennyire károsítaná az íveket... Gondolom, ez attól függ, hogy milyen erős ragasztóanyagot használt a könyv "javítója".
A bordák maguk szerintem épek (de nem vagyok ugye szakértő), bár lehet, hogy a vászoncsík levételekor sérülnének. Egyébként az egész könyv nagyon egyben van, semmilyen törés nincs benne - még a fedőlapok belső oldalánál sem -, pedig a fedőlapok koszosságából ítélve sokat forgathatták, és a súlya is tetemes.
Igazság szerint, amikor tegnap először kezembe vettem, és átlapoztam, elbizonytalanodtam, hogy tényleg érdemes lenne-e újraköttetni... Így, ahogy van is gyönyörűség kézbe venni, és lapozgatni. Szóval ennek az egésznek még érnie kell bennem.
Hát ezt a konyvet mindenképpen komolyan kell venni!!!
De ez igazából egy komoly műértékű könyv, ezt vagy restauráltatni kéne, vagy ha mégis újra lesz kötve, akkor az eredetivel megegyezően, hiszen ha más borítót kap, akkor az értéke gyakorlatilag semmivé foszlik.
Az íveket csak akkor kell újrafűzni, ha nagyon szét vannak esve, vagy ha ebben az esetben valamelyik bordát alkotó fonál el van szakadva, azt ugyanis utólag nem lehet belefűzni.
Ha a bordák magja ép, akkor nem kell újrafűzni.
De ennél a könyvnél a fűzés a legkisebb feladatok egyike.
A borító újragyártása az igazi kihívás!
Ha az enyém lenne, én biztosan az eredeti mintát akarnám újra, még ha sokba kerül is.
Köszi szépen a választ. Igazából tudtam én, hogy így, ennyire direkten egy nyílt forumon árat kérni talán nem kellene..., mert valószínűleg nem kapok rá konkrét választ. Más kérdés, hogy azért mégis megpróbáltam, mert tényleg érdekelne. (Bár azt sejtem, hogy nem kétfillér lenne...)
Konkrét tervem a kötésre nincs. A könyv maga egy afféle felnőtteknek szóló mesetörténet, így a dizájnak egy valamilyen preraffaelita stílusú témát gondoltam, ami olyan mozaikos-berakásos megoldású, mint a linkelt példák. És igen, szerintem aranyozás is lenne benne. Egyébként nagyjából 500 oldalas, és erős, rongyalapú papírra nyomtatták, így egy hagyományos 500 oldalas könyvnél vastagabb. És bordázott kötésű.
Igen, kecskebőrre gondoltam - szerintem ez egy nagyon szép bőrtípus, tetszik a mintázata. (A kecskelábakra vonatkozó infót külön köszönöm!)
Én nem sietek ezzel a könyvvel. Egyelőre csak tapogatózom, hogy mit hogyan lehetne vele csinálni. Az eredeti papírfedele megadta magát, így pedig csúnya - sokkal szebb külsőt érdemelne.
Egyébként a William Morris-féle Kelmscott-nyomda egyik "terméke"; kézzel nyomtatták, koromalapú festékkel, stb. Ha szereted a szép könyveket, akkor itt egy kép ugyanennek a könyvnek egy másik példányáról:
Nem fogok árat mondani, mivel nem tisztem, nem szoktam ilyet csinálni, de azért, hogy jobban lássunk, kéne még infó.
A linkelt képeken nagyméretű, és pláne szines "aranyozás" látható. Te is ilyet szeretnél?
Ez azért sarkalatos kérdés, mert egyrészt ekkora felületű aranyozást nem sokan tudnak csinálni, másrészt azt is leginkább csak valami sormintából, és nem figurálisból. A nagy méretű figurális mintához előbb el kell készíteni az aranyozó formát, és már az maga tízezrekbe kerülne. Egy nagy sorozatú könyvnél megérheti, mert sok könyvön oszlik el az ára, de itt....
A szines "aranyozás" - tehát a nyomott minta nem arany színű, de ugyanolyan technikával kerül fel - meg még drágább játék, mert minden színhez meg kell venni egy teljes tekercs szines fóliát. Ezt meg pláne nem igazán vállalják be....
Aztán a te képeiden bordás kötés látható, a bordák a gerincen vannak keresztben. Olyat szeretnél te is?
A könyved biztosan nem bordás, tehát hamisbordás kötést kell majd csinálni, ez plusz macera....bőrrel pláne....
A "szattyánbőr" többféle bőrt takarhat, neked leginkább a kecskebőrre van esélyed. Elég nagy darab kell, ha a szélessége a könyvnek a 30 cm, akkor kb 70x25, ha a másik, akkor meg kb 35x50cm, szóval kell majd ehhez egy egész kecskebőr, mert ekkora darabot, olyat, ami nem tartalmazza a lábakat, csak akkorából lehet majd kivágni. A lábak azért nem jók, mert a hónaljrészeken gyűrődik és ráncosodik a bőr, vékonyodik is, szóval nem lehet szépen fektetni a könyvre.
A bőr kilója minimum 3000 forint, egy ekkora darab a hulladékkal együtt simán van két kiló.
Remélem találsz ehhez vállalkozó könyvkötőt, mert szépek, amiket linkeltél.....
Szeretném megkérdezni, hogy egy könyv újrakötése nagyjából mennyibe kerülhet? A könyv mérete kb. 30x22cm. A kötését szattyánbőrből szeretném, és valami hasonló hangulatú és technikájú megoldással, mint az alábbi példák:
Amennyiben nem égetően szükséges a Rádióamatőr újságok bekötése és tudnak még várni jobb sorsukra egy kicsit, akkor gondoltam egy merészet és megpróbálom megoldani a fórumozó kollégák japánpapír éhségének enyhítését.
Csak kell egy kis idő amíg átgondolom, hogy miként... :)
Augusztusban megyek haza ismét, akkor meglátom, hogy hogyan tovább.
Ha jól értem, az újságok fedlapjai rá vannak ragasztva az első és utolsó oldalakra.
Ha az újság több ív volt, akkor ez a legjobb megoldás, vagy ha leválasztod róla, és kipótolod a gerincnél annyira, hogy áthajtásos előzékként az első (hátlap az utolsó) ívhez rögzüljön.
De ehhez a kipótláshoz szerintem a japánpapír már vékony lenne. Régi -akori - könyveknél szokás volt az osztott-áthajtásos előzék, aminél a pótlás a könyvkötővászonból volt. Esetleg ezt átgondolhatod.
Megpróbálok beszerezni japán papírt, hátha azzal jobb eredményt érek el. Szerencsére nem kell az összes lapot megragasztani, csak azokat, amik annyira szét vannak válva, hogy fűzés után kiesnének a.
Visszatérve, mivel nekem is a régi rádiók az érdeklődési területem, sok érdekes anyag van benne a rádió kifejlődésével kapcsolatban,(pl.: az elektroncsövek fejlődése a telepfűtésűektől a váltakozó árammal táplálhatókig, a készülékek kinézete a pult formától a ládán át a hangszóróval egybeépített készülékekig...) valamint az akkori magyar rádiós viszonyokról. Vannak bennük mellékletek, melyeken 1:1 méretarányú huzalozási rajokat közölnek, hogy az építőkedvűeknek minél könnyebb legyen az adott készüléket összeállítani.
Még egy kérdés. Vannak olyan évfolyamok, amik már be vannak kötve, de esnek szét, később ezeket is újra szeretném fűzni. Viszont ötleteket szeretnék, hogyan rögzítsem az egyes újságok elő és hátlapjait magához az újsághoz. Például a képen az első oldalhoz van hozzáragasztva az alja valamint az utolsó oldalhoz a hátulja, de bennem felmerült, hogy úgy is lehetne rögzíteni, mint az előzéklapot.
(Válaszolni majd csak holnap tudok kérlek ne haragudjatok a hosszú várakoztatásért.)
Valamennyire érintett vagyok, szakmám is, meg nagyapám már a kezdetekkor lelkes amatőr volt, gyűjtötte az akkori kiadványokat is. Sajnos az idő vasfoga sok kárt tett az anyagaimban, de elég sok A5 méretű rádiós újság úgy-ahogy átvészelte az évszázad viharait. Nagyon érdekes olvasmányok vannak bennük.
Ezek, amik neked vannak, talán még érdekesebbek, biztos sok kapcsolás, korabeli építési leírás van bennük, jó anyag a rádiógyűjtőknek!
Még egy kis infó az újságokkal kapcsolatban. A mai folyóiratoktól eltérően szokatlanul vastag, egy lap átlagosan 70 oldal. Eredetileg is ívekből állt: 4 ív/hónap, kivéve kettős számok, azok 5ív/hónap. Majd az egész összetűzve. Így például a 2. évfolyam egyben 48 ív, kb 800 oldal. Ezt ketté bontom a könnyebb lapozhatóság miatt, így egy kötet fél évet fog tartalmazni.
Ezt a technikát egy öreg könyvkötőnél láttam, még gyerekkoromban. Miután szétszedte a kötést, azután az ívek elfő lapjait megragasztotta, mert az enyv lekaparása után már nem sok papír maradt a gerincnél. Valamint valaki képes volt egybe kötni az első és második évfolyamot, miáltal egy 1200 oldalas szörny készült el, emiatt eleve érzékenyebb a sok olvasásra, valamint hozzám nem a legjobb állapotban került. Valamint én úgy szeretem, ha az előlapok és a hátlapok is bele vannak kötve. Szerencsére ez a két évfolyam megvan újságban, az is be lesz majd kötve. Ezek meg jó lesznek gyakorlásnak. Visszatérve muszáj volt megragasztani, mert már nagyon sok lap szét volt benne szakadva. Sajnos nem tudom, hogy mi a pontos mozzanata ennek. Amúgy ez egy elég régi zsírpapír és meglepően jól ragasztható az újakhoz képest. Ehhez kérnék segítséget, hogy milyen papírt ajánlotok hozzá, mert ha rendes vastagságú papírral ragasztom túl vastag lesz a gerincnél.
Első sorban régi rádiókat szeretek restaurálni, ehhez sikerült összegyűjtenem szakfolyóiratokat 1926-1944-ig.
Egy része már be volt kötve más része újság formában várja a bekötést. Barátom fog majd segíteni a kötésben, ugyanis még nem csináltam ilyet, viszont érdekel a folyamat. Szétszedés után elkezdtem megragasztani az íveket, melyek közül valamelyek sikerültek, valamelyek nem, pedig ugyan úgy csináltam mindent. Vékony zsírpapírt vágtam fel, majd egyszerű keményítős ragasztóval ragasztottam. Tanácsot szeretnék kérni, hogy mit csináljak, hogy ez ne forduljon elő.
azt gondolom ez egy valódi szakmai zsüri, nem" kiscsillagokból" előlépett.
a tiéd teljesen stilizált a témához. nyilván nem tudják kihagyni a személyiségüket amikor szavaznak és pillanatnyi érzelmi állapot is erösen befolyásolja, és nem tudhatjuk milyen volt a többi.
tudom,hogy nem számit de mi itt többen dijaztuk....
amugy pl témától függetlenül én nagyon kedvelem a rozsdás penészes hatásokat-mondjuk esküvöi vendégkönyvnek max ha nomád stilusu akkor készitenék rohados hatásut, érzelmileg viszont és ha nem ismerem a témát mindenképpen elötérbe helyezem a rozsdás hatásokat...
A gyerekek nagyon szurkoltak. Kérdezték, hogy ugye első leszek... :) Mondanom sem kell, hogy mindketten nagyon el voltak keseredve, hogy nem.
De nem könnyű belőni, hogy kinek mi tetszik. Más az angolok ízlése, más a németeké, egy Angliában győztes könyv labdába sem rúg Franciaországban... a Hollandokat meg nem is nagyon ismerjük, hogy mi jön be.
Most, hogy már ismerjük a zsűri összetételét, több is a kvázi konzervatív vonalat képviseli benne, azaz a hagyományos, nagy technikai színvonalú, szép könyv vonalat. Lehet, mást kellett volna csinálni, de nekem nem ment volna. Miután elolvastam a novellát rögtön tudtam, hogy az elmúlás a vezérfonal. Víz, hajóroncs, rozsda, rohadás, félvilági utcára került alakok...
szóval ez jött ki belőlem és nem bánom. Jó kis játék volt!
egy pályázati anyagnál mindig több energiát forditunk szerintem a beadandókra..
gratulálok nekem is nagyon bejön.
sajnálom,hogy nem dijazták,de a kihivás a lényeg!!!!és biztos vagyok benne,hogy remekül szórakoztál a készités közben már akkor is amikor még csak fejben gondolkodtál milyen lesz a megoldás..
