Azt hiszem a budo tanulásának rögös útját a csúcsig (nem úgy mint Rocco) ez a filmetűd mindenképpen segíti,egyben lezárja a hm-ks vitát váltogató ki-chi témakört is: http://www.youtube.com/watch?v=hPpwcPqpgp8
"Nem az a kérdés, hogy van-e lehetőséged elfutni, hanem, hogy meddig. Nem futhatsz örökké. Egyszer szembe kell nézni a félelmeiddel. Erre tanít a budo és a harcművészet."
Én azt hittem túlélésre tanít (vagy a halál elfogadására - már ha pl a Hagakurét alapnak tekintjük).
"Az értés szerintem nem feltétlenül jelent egyetértést."
Egy szóval nem írtam egyetértést. Bár mostmár az értést is erősen kétlem.
"Nem pont ebben van az alapvető különbség? A harcban éppen, hogy maradandó sérülést akarnak okozni. Enélkül a gyakorlás hasonlíthat a harcra, de tudod közben, hogy nem az. Ha pedig harcolni akarsz vele, egyszerűen csak lődd le!"
Ugyanezt mondtam én is. Ojjé. A küzdelem felkészít a harcra. Ezért találták ki többek között. Persze tudom, szerinted a harcra semmi nem készít fel csak a harc, de attól tartok a világ nagy része - sőt, szerintem a budokák egy jó része is - hisz a felkészülésben.
"Hidd el, sokkal jobban jársz védőfelszerelés nélkül. Ahhoz, hogy megértsd a harcművészet lényegét, el kell felejtened ezeket a védőeszközöket. Félsz a sérülésektől ezt megértem. De ha félsz, a félelmeid fognak uralkodni rajtad. Szabadulj meg a félelmeidtől! Lehet, hogy kiverik pár fogadat, betörik az orrod, lerúgják a veséd, de mi ez ahhoz képest, hogy MEGÉRTED A HARC ÉRTELMETLENSÉGÉT! Ha kipárnázod magad, karddal támadok. Ha páncélt veszel fel, akkor ágyúval. A harcban nincs sportszerűség. Az győz akinek erősebb fegyvere van. "
Nem félek attól, hogy leütnek vagy rúgnak, ez benne van a pakliban, de vedd figyelembe, hogy nem ez a foglalkozásom, és a munkahelyek többsége nem nézi jó szemmel, ha úgy megy be az ember, mint Edward Norton a Harcosok klubjában.
Amúgy a félelem nagyon érdekes dolog, én jobb szeretnék inkább együtt élni vele, megismerni és megzabolázni, mint teljesen kiirtani.
A harcban nincs sportszerűség. Ezt vitatta bárki is?
"A harcművészet, ahogy írtad: ízlések és pofonok. Kúltúrált emberek ízléses pofozkodása :-)))"
Nem, csak sok az idézet. Szivesen mesélnék de itt OFF. A lényeg: más szigetek védelmével ellentétben, ahol a japók öngyilkos "banzájroham"-okkal rövid időn belül "hősiesen" lemészároltatták magukat (ezt az oldalukat ismertem eddig), itt mindenki megpróbált minél tovább életben maradni és harcolni. Az életkörülmények már a csata előtt is felfoghatatlanul szarok voltak, alatta meg... húb*zmeg. A levelekből teljesen normális, hétköznapi embereket ismerhetünk meg. Európai szemmel felfoghatatlan a kontraszt.
Ruth Benedict, Mori Szadahiko: Krizantém és kard – A japán kultúra újrafelfedezése
Most újra kiadták.
"A Krizantém és kard egy Japánról, pontosabban a japánokról szóló tanulmány, aminek már a megszületése sem nevezhető mindennapinak. Az antropológusnő 1943-ban kezdett dolgozni a Washingtoni Háborús Információs Irodának, akiknek több országról készített összefoglalókat. A Krizantém és kard is hasonlóképpen kezdődött.
A kutatónő megbízást kapott, aminek az volt az oka, hogy Amerika még sosem harcolt számára ennyire idegen kultúra gyermekeivel. Az volt az elképzelésük, hogy ha megismerik az ellenségüket, több eséllyel szállnak szembe vele. Mivel semmit sem tudtak a japán habitusról és mentalitásról a kutatónőt kérték fel, hogy találja meg nekik a japánok motivációját, háborús viselkedésük okait, mik fontosak nekik, mitől félnek, miért élnek.
Ruth Benedict egy kissé másképp értelmezte a kapott megbízást. Úgy látta megkapta az esélyt, hogy tegyen egy lépést a háború – nem csak az adott, talán az összes, még ha ez lehetetlen is, amíg ember görgeti a földet – felszámolására. Nem azért kezdett foglalkozni japánnal, hogy kulcsot adjon az amerikai hadsereg kezébe, hanem azért, hogy megértesse a világgal, a japán emberről ez idáig semmit sem tudott, megette azt, amivel etették. Világbékítő szándék vezérelte."
Ajánlom olvasásra, hogy ne csak a ponyva terjedjen.
Semmi baj Bélám én megértelek. Nehéz pillanatok ezek a számodra, hogy most egy világ omlott össze benned. Tudod, időnként mindenkinek szembe kell néznie a valósággal és hát valljuk be ez nem könnyű. Törölgesd le szépen a könnyeidet és gondolkodj el a dolgokon. Majd még hálás leszel nekem. De nem, én nem várok köszönetet.
Egyébként most kétszer egymás után elolvastam a Levelek Iwo Jimáról c. könyvet, ezekről a virágsziromlelkű japókról, és hát ez egyszerűen hihetetlen, hogy a nagyrészt hirtelen sorozott, képzetlen emberek, milyen körülmények közt és mit vittek véghez. Nem tudom melyik másik nép volna erre képes.
Hagyjad. Az en lelkemet osszetorte a teny, hogy olvasott es hozzaerto szakertok szerint ebben az eletben nem vilagosodok fel a budo altal, barmit is jelent ez. Pedig mar az iskolaban is volt szekszualis felvolagositas, es en akkor azt hittem, hogy mindenrol felvilagosultam, amirol ebben az univerzumban erdemes.
Latom nehezen megy be az agyadba, amikor nem a vilagmindenseg harmoniajat kell megertened, hanem egy hozzad beszelo 4-5 sorat. Egyebkent Zeboolon, nem te vagy, aki arrol ugacc, hogy a budo=harcmuveszetek egyebkent hatasosak, csak ugy tesznek, mintha nem?? Vagy ez csak az aikido, a tobbi budo fel sem erhet a magassagotokba? egyebkent en egyszer sem mondtam, hogy jodo gyakorlasat barkinek praktikus celra ajanlanam, de ez mar hadd maradjon a sotetseg titka.
> Úgy tudom alkalmazzák a japán rendfentartó erőknél tréningezésre a karate és a judo mellett ám, hogy karddal felfegyverzett jól képzett bűnözők ellen hatásos lenne, atekintetben erős kétségeim vannak.
A jodo eredetileg a Kuroda klan belso iskolaja volt, es kb erre hasznaltak. Ebbol a szempontbol irrelevans, hogy te mit tudsz rola. Leven hogy sosem volt egy tul elterjedt iskola, valoban a AP ritkan hoz le olyan hireket, hogy ismet hany szamurajkardos ciganyt kaptak el a rendorok Borsodban. Rendoriskolakban tanitjak, akarcsak iaidot es hasonlo mai elet szamara praktikus sportokat-harcmuveszeteket, lelkuk rajta.
> Gonnosuke legendás győzelmén Musashi felett (ami elnéző és udvarias mosolyra készteti a szakértő és tájékozott olvasót) másról nem is olvastam, hogy sikeresen alkalmazták volna.
Cserzett lelkem magasrol szarik a szakerto es tajekozott, de szovegertelmezesben jaratlan olvasok velemenyere. Mint mar tobbszor kifejtettem, en nem indulok a melyik budo-kuzdosport-harmuveszet hugyozik tavolabb versenyen.
>en inkabb a regi szep idokre gondoltam, amikor meg divatban volt, hogy valaki elmegy egy iskolaba, esetleg evekig ott tanul, majd kivegzi a teljes iskolat, hogy egyeduli birtokosa legyen a technikai tudasuknak<
Te sem ebben az életedben fogod elérni a budo általi megvilágosodást. Meg kellene szabadulnod ezektől a pszichopata hajlamoktól és beteges gondolatoktól. Nézesd meg magad mielőbb egy orvossal!
>Te erolteted, hogy a jodosnak a harcmezore kene menni, nem en.<
Erre nem emlékszem, elnézést ha félreérthetően fogalmaztam volna.
>jodo nem harcmezei sport, hanem utcai, rendfentarto erok szamara, jolkepzett es karddal felfegyverzett bunozok elve elfogasara.<
Úgy tudom alkalmazzák a japán rendfentartó erőknél tréningezésre a karate és a judo mellett ám, hogy karddal felfegyverzett jól képzett bűnözők ellen hatásos lenne, atekintetben erős kétségeim vannak. Természetesen magam is tanultam jodot is, de azért az én gyomrom sem vesz be akármit. A pszichikai nyomás gyakorlása ilyesmi miatt hasznosnak tartom, de ne képzeljük, hogy a jodo formagyakorlatai képessé tesznek valakit egy karddal hadonászó fékentartására. Legfeljebb, ha beszakézott az illető. És egyébként is tudjuk milyen illedelmesek a japán bűnözők :-)
Gonnosuke legendás győzelmén Musashi felett (ami elnéző és udvarias mosolyra készteti a szakértő és tájékozott olvasót) másról nem is olvastam, hogy sikeresen alkalmazták volna.
