Szerintem, ilyenkor még több fiasítás kéne hogy legyen. Mert kell a telelő népesség is, a most még vannak nyári méhek is amelyek rövidesen elpusztulnak. Bár minden év más, volt olyan esztendő amikor szeptember 10.-én már nem volt semilyen fiasítás, vagy éppen az ellenkezője. Főleg a kölyök családoknál ahol még szeptember közepén is nyárira jellemző kiterjedt fiasítást ápoltak. Nállam most a gyengébbeknél is volt minimum 3 keretnyi táblás fiasítás. De "kellett" is hogy szaporodjanak mert főleg az egyik sort érintve volt egy enyhébb mérgezés is a hónap elején. Szerencsére már akkor is bőséges fiasítás volt tartalékban, amelyek zöme már kikelt a hidegfront előtt, és alatt.
A napraforgó hordása most elhúzódó volt, így elég sokáig korlátozva volt az anya a behordott méz álltal. Már ez egy jelentős népesség csökkenést eredményezhet önmagában is.
Baj esetén ehhez szokott társulni az atka feldúsulása, az öregedő kevés népű egységek, könnyen össze is omolhatnak ebben az időszakban. Az atkával karöltve vírusok, és a Nosema is támadhat, mind kettőnek a tünete lehet a mászkálás, röpképtelen méhek a kaptár előtt. Az atka miatt "sodrott" szárnyúság, míg az újkori Nosema miatt külső látható eltérések nincsennek. De mind a kettő jelenlehet egyszerre is. Akár mérgezés álltal elpusztult, kiölltött szipókájú méhek is találhatók az elpusztultak között.
Az akác utáni atkagyérítés, és a napraforgó utáni is lényeges. De minden egyéb ok nélkül is a méhanyák julius közepétől már fokozatosan csökkentik petézésük mennyiségét. Természetesen az adott hordási körülmények is erőssen befolyásolják teljesítményük.
Ezért, amikor már túljutottunk a felfelé ívelő fejlődési szakaszon minden be, vagy be nem avatkozásnak fokozott jelentősége van. Akár könnyen katasztrofális kimenetele is lehet. Ellenben az aktív fejlődési szakasszal, ott szinte bármi méhész hibát tudnak, a méhek spontán korrigálni. Tehát a betelelés kényes szakaszának a kellős közepén vagyunk. Bár furán hangzik ez ebben a hősegben.
A rakodó kaptár, az egy külön világ. Igaz némi "kirándulást" a Hunor kaptárak révén tettem ebben a műfajban, de igazából a fekvőkaptáras méhészkedésben van tapasztalatom ( 97.-ben kezdtem) De igen, valós lehet hogy pergetés után felhordtak mézet, ezt több haladó, és nemrég, kezdő rakodós méhésztől is hallottam. A mi vidékünkön sajna nincs sem szolidágó, sem selyemfű. Bár az utóbbi a méheszek jóvoltából már "honosodik" de szerintem méhészetileg jelentős mértékre nem tud szert tenni, zavartalan élőhely hiánya miatt.
A "napraforgó" mézem szép sötétbarna vöröses lett, és igazán ízletes. Frissen pergetés után némi citromos savanykás utóíz is érezhető volt. Mint végre kiderülni látszik, tölgyesekről hordtak édes harmatot a napraforgó hordása mellett. Mivel közvetlen piacra termelünk, az extra minőség az mindíg jól jön.
Az az érdekes, hogy pont annál a családnál nincs most szinte semmi, amelyik egész évben a legjobban hordott (csak ennél volt fönt a 3 méztéri fiók napraforgón, és a 27 keretből legalább 15-20 elég szépet mutatott). A népesség körülbelül elfogadható, bár amikor kaptárt bontottam, elsőre azt hittem, hogy ezek már telelni készülnek, föntről nézve szinte csak kör alakban láttam bogarakat a léputcákban. Mindenesetre, ha mézük nincs is, de 1.5 NB keretnyi fiast nevelgetnek ezek is.
Csak arra tudok gondolni, hogy ezek valószínűleg fölhordták a fészekből a méz egy részét, amikor visszatettem 1 fiókot pörgetés után (kipucolásra), mert 1 héttel a napra-pörgetés után, amikor levettem az elvileg kipucolt kereteket, megint volt benne szépen, bár a 10 kaptárra összesen majdnem 4 kilós átlagot mutatott a hordás. Ez viszont már inkább szolidágó lehetett, mellékelek is egy képet.
A bal oldali a legutolsó idei mézem, a középső a selyemfű-lucerna keverék, a jobb oldali pedig a napraforgó.
Sajnos nagyon nehéz azt a "pontot" pontosan meghatározni, hogy mikor kell abbahagyni. Most elég már egy szabadon hagyott, propoliszos rostakeret, takarófólia hogy meglepjék. A nyitott kaptárból terjengő illatok is csalogatják az idegent.
Némi hordás nállam is mutatkozik, főleg a reggeli és koradélelőtti órákban. Kb A napifogyasztás fedezi, (jelenleg egy digitális mérleggel mérek, nincs hőmérséklet korrekciója így elégé pontatlan.)
A jelentősen kevesebb mézű családokra jellemző, hogy valami probléma volt velük az intenzívebb hordási lehtőség idején. Rosszabb esetben, akár jelenleg is lehet velül valami gond. Többnyire a kevés kijáró méh az oka, ez öreg, gyenge anya, meszes család, vagy kései anyacsere, váltás pótlásból ered. Illetve gyengébb mérgezés eltájolás pusztulás az oka. Ha jeleleg van nálluk bőségesen fiasítás és takaró méh akkor csak élelmet kell pótolni, a kisebb családok egyébként aránytalanul többet fogyasztanak. Az anyátlan családok is. Most még ha nem akkut az anyátlanság lehet még pótolni ha van tartalékban. Holnap ezt fogom tenni, de sajna brutál vad család, már tavaly megjelöltem cserére ezen ok miatt, csak elmaradt.
Megejtettem a teljes állapotfelmérést, és majdnem sikerült összehozni azt is, amitől óva intettél. A fele állományt gond nélkül végigvettem, erre a 6. családnál elkezdték a bohóckodást, pörögtek a porban meg a szállódeszkán, és összeálltak egy szép vastag szőnyegbe a kaptár homlokfalán. Tovább szűkítettem, és inkább a sor másik feléről folytattam a vizsgálódást, hátha lenyugszanak addig, mire odaérek. Nem nyugodtak le (hiába csapkodtam közéjük a söprűről egy vödörnyi vizet, és a füst se hatotta meg igazán), sőt a mellette lévő kaptárnál is kezdett tömörödni a szállódeszka, meg a többi kaptárban is előjöttek a "biztonságiak", úgyhogy végül gyors megoldásként minden kijárónyílás kapott egy tenyérnyi kőzetgyapotot, hogy alig lehessen kijönni-bemenni (a téli, külsődleges szélfogásra szánt anyagból maradt a környéken), mást nem tudtam csinálni, kellett mennem családi ebédre. 3-4 órával később visszamentem, addigra eléggé egységesen eloszlottak a bogarak mindenfelé, de elég soknak tűntek. Végül is már csak közlekedési dugót okozott a helyzet, mert amikor elvettem a kőzetgyapotokat, apránként mindenütt lecsökkent a kinti népesség (maradt ugyan 2-3 kijárónál "tőgy", de pofozkodást nemigen láttam). Mindenütt kinn maradt 10-20-30 bogár, ellenőrizték a belépési engedélyeket, de alapvetően nem kötöttek bele a berepülőkbe. Ránézésre hordás is van valahonnan, mert rendesen röpködtek.
Remélem, megúsztam a dolgot.
Viszont azt is megtudtam, hová kell még etetni és mennyit. Van pár kaptár, ahol már most 5 talpig mézes keret van bent (ide valószínűleg már nem kell, vagy csak a vége felé 1-2 turnust, esetleg 2-3 decit, hogy a napi szükségletet ebből fedezzék), van egy olyan is, ahol szinte semmi, a többi meg olyan köztes állapot: van ugyan már méz, de még férne.
A fiasítás többnyire fedett állapotú, 1/2NB keretméretre számítva sehol nincs 2 telikeretnél kevesebb (másképp számolva: NB méreten 1 keret kétoldalt, faltól falig), az átlag inkább a bő 3 telikeret, egyiknél 4 is volt (tehát 1.5 - 2 NB) a harmad állománynál akad nyílt is módjával, a népesség viszonylag egyenletes mindenütt.
Értem, amikor kezdtem volt értetlenkedés a mi családunkban is. Anyagiak és a ráfordított idő tekintetében is, majd némi időelteltével ez szerencsére pozitív irányban változott. Mivel a méhészkedés mibenléte nem annyira közismert, így előfordul értetlenkedés, illetve időmiliomosnak vélnek. Ha meg állításom szerint sok a munka miért nem csinálom már pirkadatkor, vagy késő estig? Szóval vannak ilyen laikus "beszólások". Például most akác előtti nagy készülődésben az egyik rokon felhívott hogy nem-e mennék segíteni, de azonnal. Mert jönne a kőműves a segédmunkása megbetegedett. Hogyne rögtön, amikor pont a feladatokkal sakkoztam, hogy nagyjából minden rendben és előkíszítve legyen a vándorlásig.
Az is mókás volt, persze csak így utólag. Az elején történt, még méheim sem voltak de mivel minden eszközöm magam készítettem így sok műhelymunkám akadt. Néhány nap szabadságot kértem, mert ott meg éppen kevés volt a munka, gondoltam akkor haladok otthon a dolgaimmal. A nejem miután elsoroltam neki a betervezett munkákat. csak annyit fögött fel az egészből hogy otthon leszek, és szerinte így ráérek vihetem is reggel az ovodába a gyereket, aztán meg még egy sor tennivalót is rám akasztott volna. De elmagyaráztam neki, hogy vegye úgy hogy otthon sem volnék. :)
Ha előtte nem volt időm átnézni, hogy hová mennyit etessek, talán a 2.5 kiló (kb. 1 talpig mézes keretnyi) adag behordatása után még mindig tudok dönteni, hogy hol folytassam és mennyivel. Ahova nem kell több, oda ez még elfér, ahova kell még, ott meg úgyis folyatni fogom. Gondolkodtam a pipás etetőn is, de egyelőre maradtam a tavalyról "örökölt" tepsis megoldásnál.
Akkor lehetnék toppon az állományom ismeretével, ha tényleg napi szinten vizsgálgatnám őket, meg nem kutyafuttában kellene végigsietnem a hétvégéim 1-1 fél napján ("otthon" még mindig csak a mézből származó bevétel létezik, viszont a kiadási oldal és az időkeret más számára nem értelmezhető, már ha érted, mire gondolok).
Egy nagyobbacska, (de végül is nagyságtól független) állomány esetén a hajnali ellenőrzés csak az első adag beadása után célszerű, főleg ha előtte még nem vizsgálta át az ember az állományt. De persze nem kötelező.
---------
Én jártam úgy, mivel etetőtepsit használok a keretet takaró fólia sarkát kicsit visszakell hajtani, hogy a méhek hozzáférjenek feljárhassak az etetöbe, ez kimaradt egy családnál, vagy rutinból telibe takartam vissza aztán csodálkoztam hogy nem fogyott el a szirup. De volt olyan is hogy lassabban hordták, mivel dugig voltak, stb. Kisebb állománynál napiszinten toppon lehet az ember a családjai állapotával. Picit nagyobb állománynál már egy vizsgálat, beavatkozás is napokig elhúzódhat, főleg ha nincs vagy minimális a hordás. Amint írtam hamar kutatás generálódhat, akkor nincs más mint levonulni a terepről. Vagy a másik végén, vagy soron próbálkozni de többnyire rögtön ott is megjelennek a szaglászó méhek szinte azonnal. Van akkit ez nem zavar, aztán csodálkozik hogy lerabolták a méheit.
Van csendesrablás is, ez nem feltétlen annyira szembeötlö főleg tapasztalatlanabb méhésznek, itt nics harc nincs védekezés, csak szépen elhordják a család élelmét az idegen besurranók. Akár több napon keresztül is, amíg van mit elvinni.
Ebben az időszakban már apró hibákból is nagy baj kerekedhet. Félszeme az embernek mindíg figyelje a kaptársor hátulját, a szaglászókat hogy még időben visszavonulót lehessen fújni.
Megkapták az első adagot, családonként fél kiló + fél liter összeállításban. Mivel holnap reggel nincs időm kimenni megnézni őket, ezért egyelőre úgy lesz, hogy holnap és péntek este is beöntök mindegyiknek 1-1 adagot (összesen 2 x 1 kiló cukor 2 x 1 liter víz). A szombatot úgyis kihagynám, akkor átnézem a családokat, hogy melyik mit igényel (amelyik dugig van, annak sokkal több már amúgy sem kell majd), és aszerint kapják a továbbiakat. A szűkítők fenn vannak, a kaptárak jól zárnak, sokkal többet egyelőre nem tehetek. Hétvégi méhész vagyok, esti etetés még belefér, de a többit nem tudnám addig megoldani, így marad ez a változat.
Nem sötétedés előtt, hanem után! Továbbá ne "pocsékold" a szirupot ahol dugig vannak mézzel. Nem fog semmi baj történni. Azoknak csak gyógyszer bejuttatás erejéig, ha szükséges. A trükk csak annyi, hogy az első etetés után végig kell nézni reggel az etetőjüket hogy mindet elhordták-e. Ha nem, annak oka van. Vagy gyenge a család, és túl nagy volt az adag, (vagy dugig vannak). Lényeg, hogy csak akkora adagot kapjanak amit éjszaka elhordanak. Ne maradjon nappalra az etetőben szirup. Így nem lesz kutatás, rablás legalább is ebből az okból kifolyólag.
3kg telelő léputcánként tökéletes. Egyébként meg nem kell addig nyomni őket sziruppal, amíg ott nem hagyják.
A következő alapelv szerint szoktam etetni, nagyjából Zsidei ajánlása szerint. Augusztus elejétől kellene serkenteni híg 1:1 sziruppal kb 2-3 dl. naponta. Ezt kihagyom mert ekkor többnyire hordanak még. Viszont augusztus 20.-a tényleges etetés kezdése 1:1-es 0,5 liter családonként naponta, Szeptember 1-től 1,5kg cukor, 1l víz arányban, 2 naponta. 10,-ig. Majd ahová még szükséges 20.-áig bezárólag.
Valamikor ez elég volt, de a szegényes és túlzsúfolt méhlegelők miatt főleg aszályos években, ez már nem elég. Így csak az első etetés híg, a többit már a sűrűbb sziruppal végzem, és minden nap. Már amennyire lehetséges, az útviszonyok miatt.( természetesen még az 1 liter sem sok naponta)
Egyébként manapság az etetést érdemesebb előrébb hozni, hogy ne a telelő méheinket koptassuk a cukor invertálásával. (Ez viszont csak ott lehetséges ahol nem kései illetve nincs későbbi napraforgó. Termelésben ugye nem etet az ember.)
A másik a szept. 10. dátumának fontossága. Mert ettől kezdve álltalában hűvösebbek az éjszakák, így bár elhordják de nem feltétlen fogják érdemben besűríteni a szirupot. Így mivel fedetlen marad, még további vizet is fog benyelni a tél folyamán a párából. Max 20.-áig fejezzük be az etetést.
Etetés előtti fészekrendezéskor, vizsgálatkor, területalapú élelem felmérést, becslést ajánlatos végezni. NB keret esetén ha tele van 4, ha félig 2kg , és így tovább. Nem pontos de megfelel. Fedetlen mézet ne vagy csak felébe számold. A virágport szintén nem kell hozzászámolni. Kaptáranként a tetejére (pl egy árazócimkére) fel kell írni. de nem árt belülre is. Ha ez megvan, kb 3 csoport lehetséges: 1. nem kell etetni mert sok van nekik, 2. némi kiegésszítésre szorul. 3. alacsony készlettel rendelkezik.
Értelemszerűen az 1-es csoporttal nincs gondunk, már ha van ilyen. A 2-es csoport etetését szept 10 vagy hamarabb is befejezhessük egy újbóli felmérés után. A 3.dik a necces mert ide ha van mézeskereteket adunk, nagyobb adagokat etetünk illetve tovább etetünk. Tapasztalatom szerint szeptember 20 környékén ha van benn már minimum 12kg azzal már gond nélkül telelnek. Tavaszon viszont már nagyobb odafigyelést igényelnek mert hamar kifogyhat az élelmük. De ekkor már könnyedén pótolhatunk.
Még egy tanács, most kaptárbontáskor már nagyon ügyelni kell hogy ne keltsünk kutatást, rablást. A kiszedett lépeket rögtön tegyük zárható vagy takarható hordozóládába. Ne hagyjuk ott még néhány pillanatra sem a nyitott kaptárt. A kutatás legkisebb jelére rögtön fejezzük be a vizsgálódást. Rablás gyanújakor biztos ami biztos alapon, rakjunk fel egy külsővirágporszedőt az adott kaptárra, ez tutira elveszi a kedvét a betolakodóknak. A furatokon mire átpréselnék magukat a rablók, van ideje a védelemnek intézkedni :-) Több dolgot kipróbáltam amit a régiek ajánlottak, igazából csak ez a saját ötletem vált be.
Úgy tudom, hogy ott is kell valamennyit etetni, ahol sok méz van (pontosabban, ha egy állományt etetek, minden kaptárba kerülnie kell valamennyi szirupnak), különben rablásveszély lép fel. Tehát úgy gondolom, hogy ahol kevés az élelem, oda mehet az 1 liter víz + 1 kiló cukor szirup (2-3 napig sötétedés előtt beöntve, aztán 1 nap szünet, és így tovább, amíg ott nem hagyják, tehát amíg ki nem teszik a "megtelt" táblát), ahol meg kevés, oda pedig mondjuk legföljebb fél liter ugyanilyen arányú lötty, ami kb. fedezi a napi szükségletet.
Hogy mennyi fiasítás van jelenleg, azt csak hozzávetőlegesen saccoltam (az idény végét kissé elhanyagolva, magam feje után kell megoldanom, tapasztalat nélkül, meg persze nem is egyforma az állomány), de az Egységes kereten jellemzően van mézkoszorú (a keretméret lépfelülete - ahogy már írtam - megegyezik a 2 darab 1/2NB lépfelülettel), ezek többnyire nem talpig mézesek (akad olyan is). Alul azért van üres vagy fias sejt vegyesen, de aznap, mikor nézelődtem, nem sok mindenre volt időm, későn kezdtem hozzá. Takaróbogár volt szerintem elég, de némelyik kaptár elég üres volt élelemügyileg.
Fészekrendezés alatt mit értsek, a mézes kereteket rakjam egymás mellé, a fiasokat meg szélre? Pergetni nem szeretnék már, akkor inkább a keretcserére szavazok, és 1-2 tömött családtól átrakok némi "fölösleget".
Jelenleg az a jellemző, hogy a fészek két szélén vannak a mézesek, középen meg a (még) fias-mézkoszorús. Friss szűzlépem már nincs, csak olyat hagytam a kaptárakban, amelyik rendesen ki van építve, illetve fiasítás is kelt már ki belőlük (vagyis a barnákat, ha jól tudom, ezek a "már nem szűzek").
Ha talpig mézes lenne egy Egységes keret, az kb. 3 kilót jelent, ha ennek csak a felső fele van tele, az 1.5 kiló, ami, ha jól számolom, megegyezik a léputcánkénti mennyiséggel. Vagyis lehet, hogy kevés (bár 9 keretnél ez 13.5 kiló, ennél jobban nem tudom, kellene-e oldalról szűkíteni). Mindenesetre, vettem egy mázsa cukrot, 12 családhoz annyinak elégnek kell lennie :)
Öreg anyám nincs, az állomány legalább fele idei anya, a többi pedig tavalyi.
Összefoglalva: "csak óvatosan az etetéssel", és "semmi hirtelen mozdulat", ha jól értem? :)
Ahol már most megvan a betelelő méz, ott nem kell, és nem is szabad etetni. Mert nem célunk a fiasítás kiszorítása, sem feleslegesen koptatni a méheket. A 3 keretnyi fiasításnál most még többnek kellene lennie, oka több is lehet, öreg kimerülő anya. De lehet éppen az ellenkezője is, még napraforgón a frissen beadott új anya még megtorpanhat a szűzlépektől is. Majd ezeket a lépeket a méhek feltöltik mézzel. Pergetés után augusztus elején a méhek nállam rengeteg virágporral korlátozták be az anyákat. Kellő fészekrendezés után a jó anyák még lendületesen petéznek ilenkor. Ha van némi hordás és rásegítés egy kis etetéssel. De ha dugig van a kaptár mézzel akkor a pergetés lehet a "serkentés" eszköze. Illetve keretcserével biztosítani helyet az anyának, gyengébb mézkészletű családoktól. Így azok élelemhez, emezek meg helyhez jutnak. Közben kevesebb cukorra lesz szükség. Megjegyzem hogy a talpig mézes lépeken nem jól telelnek, mert nincs üres sejt ahová bebújhatnának. Telelő léputcánként minimum 2 kg méz kell. De a 2,5 kg már tökéletes. Gyakorlatilag nem télen nagy a fogyasztás, hanem a fiasítás beindulásától.
Fekvő kaptárral méhészkedőktől szeretnék kérni segítséget / információt.
-Van valaki, hallott-e olyat valaki aki akác után egy 18-20 keretesben nem engedte teljesen szabadon a 6 keretes részből az anyát hanem csak 9-12 keretre, hogy megmaradjon az anyarácsos választó deszkával lezárt méztér?
-Ha igen, oda (is) rakják-e a mézet a méhek (mint pl egy Hunor rakodóban) ha kellően erős család vagy inkább rajzik, de legalább is mézzel korlátozza az anyát mert a fészekbe hord majd mindent?
(akác utánról beszélünk!)
-Számít-e a kijáró helyzete a cél szempontjából, hogy a fészekre vagy a méztérbe nyílik ilyenkor?
(=hogy ne keveredjen "annyira" a fészek és a méztér)
-Olvastam a meleg építményes konténeres 18 keretesről ahol elvileg ez a probléma (szinte) megoldódik csak nem tudom h működne-e akkor is ha a (hidegépítményes-)kaptár hosszú oldalán, (alul!) a lehető legszélén van/lenne a kijáró?
Nálam akác után rengeteg a hárs majd augusztusban a mézharmat (ritkán napra) de nem szívesen pergetek nyitott fiast max. zártat még akácon sem...
Ahol lehetett, kivettem 1-1 keretet, most 9 keret az átlagosan bent lévő mennyiség, illetve föltettem a szűkítőket is, mert a héten kezdek etetni (bár van olyan család is, ahol már most 6 keretnyi méz fogja közre a 3 keret fiasításos lépet).
A fészekfiókok jelenleg alsó kijárósok, de van egy-egy középső kijáró nyitási lehetőségem is (kb. a keretek közepénél lenne a nyílás, ha kinyitnám), ezzel kapcsolatban kérdezném, szabad-e ilyenkor kijárót cserélni (alul bezárni, szűk 20 centivel fentebb meg kinyitni), vagy ezzel csak megzavarnám a családot (mert nem ide tájoltak be), illetve csak a takarítási lehetőségeiket nehezíteném, előny meg semmi?
Most rendezgetem a fészkeket, a napraforgó lepergetése után. Igaz egy hét közben már eltelet. Szépen hordtak azóta is. A naposabb helyen lévők, viszont alaposan megsínylették a kánikullát. Egyébként rengeteg virágport is begyűjtöttek, nem győzöm kifelé rakni mert beszorították vele az anyákat. Még most van is hordás, a későbbi napraforgók utólja ad még némi nektárt.
A kaptár és a hozzá kapcsolódó technológia, kétséget kizáróan logikus. Nem mond ellent az álltalános elméleteknek, csak kissé eltérő a mai álltalánosan elterjedt gyakorlattól. Mindenféleképpen egy működő szisztéma. Viszont, és mindíg van "de" Péntek nem volt vándorméhész, ezt saját maga írja le. Egyszer költöztette a leírt módszere alapján a méheit. A másik az hogy az anya előltartása, fészekben tartására ajánlott a kijárót naposoldalra tájolni. Ez nehézkes nem mindíg lehetséges, főleg eseti vándortanyákon. Valaki említette, a szöktetés módja felőli kétségeit is. Pont ezért kellen kipróbálni, illetve ebben a rendszerben termelő méhész tapasztala is hasznos volna.
Ez már a Péntek-féle megoldás, ebben az esetben már mindent eleve ennek megfelelően kell legyártani. Én eddig még nem jutottam, termelő méheszet vagyunk ilyenkor erre nincs idő.
A melegépítményes fekvőt én is tesztelem, már második szezonban. Röveden, jó. Előnye az, hogy nincs szükség semmiféle mézeltetési fogásra. Nem kell még léptűzdelést sem, szóval semmi. Szépen feltöltik a hátsó kereteket is. A fiasítás szimetrikus a keretekben.
Nem kell a kereteket forgatni, gyakorlatilag elég a hidegépítményű egyik végén, alul kijárót készíteni.
Próbára jó, a tető persze így valamelyik oldalra fog nyílni. De ha bejött a szisztéma, akkor lehet mejd ezt is korrigálni. illetve eleve normálisat építeni.
Rakodónál mi értelme volna a melegépítményűnek? Mézeltetés szempontjából semmi.
Szia! Már hogyne lehetne.A piacon is kapsz műanyagból készülteket is. Nem szabad ezt a dolgot túl lihegni.
Ahogy már előttem leírták nem lesz semmi baja a méznek,ha horganyzott a pergető.Ami a bajság vele,hogy sokáig tart kitakarítani.előtte ,és utána is. Székesfehérváron van egy cég ők árulnak saválló anyagokat kis tételben is.
A palástot meg egy egyszerű hegesztő össze állítja neked fillérekért.Ha a kosárnak nincs semmi baja.Bár a kosárnak való lapos ,és idom dolgok is a palettájukon szerepel. A kosár összerakása sem okoz nagy gondot egy szakinak.
Minden utcában legalább két hegesztő,lakatos lakik.Vagyis nem kel messzire menned.
Most nincs időm linket keresni,e a barátunk tud neked ebben segíteni. Amennyiben el akadsz az ősszel térjünk rá vissza,akkor talán több időm lesz.
Mikor milyet kaptam, azt a pergetőt közel 20 éve készítettem. Nem élilelmiszeripari festékkel. Egyébként amikor felböffent hogy nem jó már bádog pergető, valamelyik Méheszet újságban volt szó a megfelelő festékről. Nagyon nem propagálhatták "mert széllel szemben nem lehet vizelni". Mivel egész iparág épült a rozsdamentes eszközök készítésére. Valamikor úgy 2000 tájékán jelenhett meg a cikk. Itt a neten én próbáltam valami hasonló festéket keresni, de csak ipari kiszerelésben találtam, de lehet hogy az pergetőhöz egyébként sem volna jó. Simán lefújom fehér sprével aztán jónapot, egyébként is csak tartaléknak tartom már, a krómpergető mellett.
A lényeg az, hogy túl van lihegve ez az egész "rozsdamentes" HACCP rendszer. Jó magyar szokás szerint. A pergetőben a méz meddig van? Na ugye, szinte semeddig, ezzel nem azt akarom mondani hogy horganyzott pergetőt vegyetek, de ha van elmegy még az egy darabig. A kutyát nem érdekli hogy mivel pergetsz. Egyébként én is horganyzottat használtam igaz festve, szóval nem érintkezett a méz a horgannyal. Ha jót és olcsó krómpergetőt akartok, keressétek bizalommal Furak urat, szállít rendszeresen hazánkba is furak.hu - Nógrádi Méhészbolt A négykeretes tangenciális pergetői nagyon kedvező árban vannak. Motorral, amit hálózatról és aksiról is hajthatsz vagy kézzel, mert alapárban van hozzá a kézihajtás is. Ingyenes szállítással. 150 ezerbe került. Programozható a fordulat alsó-felső és a kigyorsulás. Nagyon szépen dolgozik a gép. A kosarat picit módosítottam a könnyebb keret ki-és berakás miatt de ez már csak egyedi dolog volt. Itthon egy hasonló cucc egy ötvenessel több. És külön vedd meg hozzá a kézihajtást, és álltalában 240 V, vagy 12V de nem egyszerre.
Egyébként soha senki meg nem kérdezte még eddig, hogy milyen pergetővel pergetek.
Sok eszetlen dolgot kitaláltak már a minőségbiztosítás ürügyén a méhészeknek, szerencsére papír ötletelés maradt. Csak néhány hü..e ötlet, például minden család mézét elkülönítve tárold, hogy visszakövethető legyen. Pergetőhelység használata kötelező, de nagylelkűleg utólag módosítottak, a vándorméhész pergethet, bódéban, sátorban.
Az unijós csatlakozás előtt kitalálták hogy csak szakképzett méhész méhészkedhet utánna. Persze egyedül csak nállunk van ilyen szakképzés. Nem kis üzlet volt, a tanfolyamgazdáknak. Ekkoriban már a rozsdamentes hordókat is úgy reklámozták hogy csak ebben fogják a kereskedők felvásárolni a mézet. Akki ennek beugrott, bár kétlem mert aranyárban mérték. Most nézegetheti a vagyontérő fényes hordóit. Ha nem akar csereként helyette, 20-éves műanyaghordót kapni a felvásárlótól.
Szóval volt sok megvezetés.( Állítólag, a Görögöknél még fahordóban is tárolnak mézet.)
A horganyzott pergetővel még sokan pergettek, szerintem még ma is szépszámmal használják. De amint írtam inkább a bádogkannák aggodalmasabbak mert abban tartósan érintkezik a méz a fémmel. Bár az enyhén túlzás, hogy a bádogpergetővel pergetett méz mérgező volna. Viszont a rozsdamentest könnyebb tisztítani.
Beküldés után már eszembe jutott, hogy létezik valami két komponensű saválló festék amit a méz sem tud feloldani. Az interneten valószínű meg is találod de szerintem elég drága lehet a tulajdonsága miatt. Mérlegelned kell, hogy megéri e átfesteni. Ha azt írták akkor ma is létezik még ilyen egészségügyileg engedélyezett festék.
Alapból ez horganyzott, de már az előző tulaja lefestette. Tudom, hogy ő is eladásra termel nagyban és tőle is mindig átvették a mézet. Egy másik fórumon említették, hogy létezik két komponensű egészségügyileg engedélyezett festék. Vagyis pár éve még volt forgalomban.
