Ha már autó:) szerény véleményem,hogy most,2014-ben itt Európában kvázi már mindegy hogy a 2.5-től 8 millióig terjedő kategóriában japó vagy eu.netán koreai a vas. Ne legyen dízel ha lehet,szerintem a Mazda skyactive-ját se nagyon venném egy darabig,csakúgy mint a kis turbókat.A többi egál.Afölött nekem a csillagos kéne még ma is...)
Azért vicces, hogy idáig jutott ez a társalgás, én a saját, nagyjából (sőt ténylegesen) 7 darab autóra kiterjedő tapasztalatomból. Ami minden, csak nem referencia. Nekem bejöttek, bejönnek a japán termékek és pont. Nem az áruk vagy valami más vonzódás, nem hitbéli okok, hanem egyszerű tapasztalat alapján. Bakker hifim meg Bang & Olufsen van, sőt lego-val játszottam gyerekkoromban, kafa dolgokat csinálnak a dánok, ebből milyen vita lesz...
Balfogások mindenütt előfordulnak, amúgy a BMW-nél a hivatkozott problémát egy olyan alkatrész okozza, amelynek cseréjét a gyár 150 ezrenként előírja - de erre nem szokott sor kerülni, mert 2-250 ezerig nincs ezzel semmi baj, ez után meg az autók már rendre ruppótlan x-edik tulajdonosoknál vannak (akiknek nemritkán nincs is valós képük a kocsijuk tényleges előéletéről és futásteljesítményéről), és nem hajlandók (legtöbbször nem is tudnak) több százezres karbantartásokat finanszírozni egy újonnan bőven tízmilliós árú autónál...
Amúgy tulajdonképpen így sincs köztünk vita - csak ezzel együtt úgy érzem, hogy itt nem szinoním fogalmak keverednek nagyon össze. A tartósság, a javíthatóság és a megbízhatóság átfedést ugyan mutató, de mégsem egybevágó fogalomkörök, és mondjuk pont a régi-mai autók összevetésénél nagyon tévútra visz, ha összekeverjük őket.. De még az órák világában is..Nagyon sok olyan megoldást alkalmaztak régen például a kocsiknál, amelyek nem voltak különösebben megbízhatók (magyarán elég könnyen elromlottak, de legalábbis elállítódtak - pl: megszakítós gyújtások, karburátorok), esetleg tartósak sem voltak (régi fék, lengéscsillapító megoldások, dinamók, elektromechanikus feszültségszabályozók és hasonlók), viszont alkalmasint igen könnyen, akár "terepi körülmények között" is javíthatók voltak. Az ilyen gépeket sokáig életben lehet tartani, veteránként is, sok ugyan velük a gond, de ezek orvosolhatók.
Ezzel szemben nagyon sok olyan korszerű megoldás van, aminek jelentős, a korábbiak többszörösére rúgó a várható élettartama, közben alkalmasint alig, vagy egyáltalán nem igényel karbantartást, a megbízhatósága is példás - de amikor végül szükségszerűen kimúlik, akkor alkalmasint egyáltalán nem javítható... Aki már kivénhedt, leharcolt állapotban találkozik ezekkel, az könnyen oda lyukadhat ki, hogy "régenmindenjobbvolt...", holott erről szó nincs... Nekem például legalább egy tucat éve nem romlott el egyik autóm sem, egyáltalán nem, gyakorlatilag semmi... No jó, volt defekt, meg a xenonok megjelenése előtt pár kiégett izzó - de azóta az sem. Innen nézve az mondható, hogy a korszerű új kocsik többsége 150-200 ezerig teljesen megbízható, az után persze már változhat a kép, de ez engem nem érint, mert ezek után már nem használom őket...
És így megközelítve a dolgot hihetetlen megbízhatók pl: a jó kvarcórák is. Nagyon sokszor 20-25 éves órák is gond nélkül működnek, és elemcserén túl nem igényeltek még beavatkozást. Jó eséllyel többségük százévesen is működni fog, ha a környezeti hatásoktól sikerül megóvni, akkor a mozgó alkatrész nélküli LCD kivitelek közül sok talán még évezredek múlva is.. Mégpedig javítások, restaurálás, felújítás nélkül, folyamatosan működtetve is. Viszont, ha mégis bedöglik - akkor nem lesz javítható. Valószínűleg egyáltalán nem - ha nincs eredeti, gyári pótalkatrész (ami leginkább a pár fődarab valamelyikét jelenti). Ezen a ponton viszont a mechanikus megoldás már előnyösebb, mert azt viszont lehet majd javítani. Nem biztos, hogy egyszerű, hogy a végeredmény a gyári állapotot akár csak meg tudja majd közelíteni - de működőképessé, használhatóvá lehet tenni. Ezért szeretem és favorizálom én is a mechanikus megoldásokat, főleg, mivel nagyon szeretem ezeket javítani, restaurálni is. De azt állítani, hogy ezek megbízhatóbbak, "tartósabbak" lennének? Azt nem merném....
USA-ban is van már ecoboost-os "p@csköszörűs" Ford manapság (sajnos), relatíve nagy lökettérfogatú dízel BMW-kbe is be-behullik az égéstérbe a levegőterelő lap a szívósorból, de az egész benzines közvetlenbefecskendezési módszert (japánból, a Mitsubishi Carisma által terjedt el) és élettartamát is annyira veszélyezteti a lerakódástömeg a szelepeknél, hogy az már az O+A koax. kiforratlanságához fogható. Szóval szerintem az autóipar a csúcstechnológiákban és az elektronikákban bízva olymértékben bonyolítja el a közlekedési eszközt, hogy az már alkalmanként a használhatóság rovására (egy ma megálló autót nem lehet az út szélén közlekedésképessé tenni) , de leginkább a hosszútávú gadaságos üzemeltetés korlátozására is szolgál.
Biznisz-iz-biznisz.
Ezért vélem csak a kvarcórákkal párhuzamba hozhatónak a témát.
Ha már autózunk: a jelenlegi downsizing trend, ahol kis p@csköszörű turbós motorokkal próbálják kiváltani a normális hengerszámot-lökettérfogatot - nos, ez nekem sem tetszik, de egyfelől a piacon nem kizárólag ezek kaphatók (magyarán: nem kell ezeket megvenni, ha nem bízol bennük), másrészt ez nem a világ autópiarát, hanem kizárólag a hibás, egyértelműen rossz, hibás, életszerűtlen metódus alapján mért emissziós és fogyasztási normákat igen erőszakosan kikényszeríteni akaró EU-s előírások okán az ittenit jellemzik. Ezek a két-három hengeres turbós izébigyók mondjuk Észak-Amerikában vagy Ázsiában ismeretlenek, ott nem is forgalmazzák őket (és a világ autópiacának azért az EU egy hiába jelentős, mégiscsak kis hányada csupán).
Amúgy meg pici, alulméretezett és kevéssé tartós motorok bőséggel készültek anno is, és emlékszünk még a szocialista autópiarra is, ahol a Skodák-Ladák-Moszkvicsok többsége 100 ezer környékén már motorgenerálra szorult a kétüteműek meg legtöbbször ennyit sem mentek el. De ez az ilyen kategóriájú motoroknál még a "nyugati" autóiparra is jellemző volt. Nyilván a másik végletet az USA autóiparának fénykorából származó, rettenetesen túlméretezett 5-7 literes, kis literteljesítményű vasblokkos V8-asok, és a hasonlók jelentik - ezek tényleg elpusztíthatatlanul tartós motorok voltak, de nem azért, mert annyira jó konstrukciók, hanem azért, mert ilyen brutálisan túlméretezettek lettek. De persze ennek is van azért árnyoldala - szörnyen gazdaságtalanok, és azért a karbantartási igény sem kicsi.
És az autóiparban ebben a japánok jártak az élen, a németek csak tőlük tanulták az egészet (a VW például csak a Golf IV-gyel kezdte).
Nyilván annak köszönhető az, hogy nem tapasztaltad meg ennek az árnyoldalát, hogy az autóid hamarabb kerültek el tőled, mint ahogy elkezdődtek a betervezett avulási problémák. De utána azért messze nem olyan rózsás a japán autók világa! (Van néhány egészen extrém példa, ami az autóikon szó szerint javíthatatlan.)
Így aztán útálatosnak tartom azt, amikor pld. a Toyota Corolla tulajok, illetve pár túlmisztifikált japán modellek gazdái elkezdenek ódákat zengedezni arról, hogy az autóikon semmit nem kell cserélni. Ha a forgó-kopó alkatrészek még a magyar utakat sem sínylették meg szerintük, akkor két eset lehetséges: vagy hazudnak, vagy kifejezetten karbantartatlan az autójuk (tehát egy időzített bomba a majdani új tulajdonosának is, de a többi közlekedőre nézve is egy mozgó veszélyforrás).
Különben is, a mai autók legfeljebb a kvarcórákról alkotott véleményeink alátámasztására kerülhetnek itt szóba, a mechanikusok egészen más tartósságúak!
Azt ne mondd, hogy a mai autók tartósabbak lesznek! Tán csak a karosszériájuk és a kárpitok maradnak meg egyben...
(900-as háromhengeres uszkve 1,2-es négyhengeres agyonfújt turbós-kompresszoros, anyagvékonyított motorok hurcolnak jó másfél tonnát, ezernyi motor- és közlekedési elektronikával, ami egy idő után még javíthatatlanabb lesz, mint egy régi kvarcóra elektronikája.)
Messzire vezet ez, de szerintem a kérdés ennél sokkal komplexebb, és ennyivel nem elintézhető. Egyébként így, szó szerint nem is igaz, és a 30-40-50 évvel ezelőtti autók többsége normál használatban már tízéves korára roncstelepérettre amortizálódott, megette a rozsda, kifakult a fényezés, elrepedtek a műanyagok. És a legtöbbször a gépészet sem volt tartósabb, sőt...
Az Omegát nem tartom jó példának most, mert a CoAxiallal egy tulajdonképpen kísérleti konstrukciót vesz-vett a vásárló, aminek a problémáit, gyerekbetegségeit most rajtunk tesztelik... A hagyományos konstrukciójú, tisztességesen elkészített órák többségével nincs semmi baj, ha nem verik őket agyon, és az előírt-elvárt szervizelést legalább nagyjából megkapják, akkor megbízhatóan teljesítenek.
Ami a GS-t illeti, személy szerint nagyon respektálom ezeket az órákat (van is kettő), de elájulni akkor sem kell tőlük, a mostani áruk pedig egyértelműen a marketingalapú árképzésnek köszönhető. A mechanikus óráknál meg a tartósságon nem érdemes lovagolni - jól, tisztességesen elkészített esetben a középkategóriás órák is jóformán értelmezhetetlenül tartósak, és ha már a Seikonál tartunk, hát a 60-as évekbeli közönséges 5-ösök között is találni máig kifogástalanul működő, jó műszaki állapotban lévő darabokat - a GS-ek sem tartósabbak, megbízhatóbbak ezeknél - ellenben egyértelműen pontosabbak.
Kinek a pap, kinek a papné - nekem meg szintén elég nagy flottás tapasztalat alapján kissé más a benyomásom - a japán autók általában valóban nagyon jók és megbízhatók, de például a Toyota nem tud tartós és problémamentes dízelt gyártani, és azért csodák nincsenek, előbb-utóbb a japánokhoz is hozzá kell nyúlni - és akkor kiderül az, hogy az alkatrészek árai két-háromszorosak, és máris buktuk a réven, amit nyertünk a vámon... Amúgy a mai autóipar zömében elég jó dolgokat gyárt, és még teljesen konzum Fiatoknál is tök hétköznapi, hogy mondjuk 200 ezerig nincs baj semmivel. A szokásos kopó-fogyó dolgokon túl egyszerűen semmivel, maximum egy-egy kiégett izzó, de semmi érdemleges. És a rémlegendák ellenére még a francia kocsikban is nyugodtan meg lehet bízni.
Nem hiszem, hogy másként vezetnék egy céges kocsit. Nem ülök benne egész nap... A 100 ezer még bőven az avulási időn belül van. Az, hogy 250-nél mi van már tényleg szerencse dolga. Igen a régi kocsikat hosszú időre csinálták. Ahogysn egy vintage Rolex 50 évesen is pontos. Sôt!
Szó sem volt árról. A minőséget említettem. Illetve igen. Gáz 2014-ben hogy neves német gyártók forgalomba hoznak, nem is alapfelszereltségű modelleket kurblis ablakemelővel. Az írás lényege? Hogy egy japán nem romlik el olyan gyakran, mint az emlízett márkák. Ez sem általános tény, csak az én tapasztalatom. Hogy olcsóbb-e egy Lexus, mint egy Mercedes (egy kategóriában) nem tudom. Viszont előbbi az árát talán jobban tartja. Talán... A Rolex eddig minőségben a legjobb órám (Grand Seikom még nem volt). Drága a szervíze, de azon kívül nem igényel mást. Akár egy jó kocsi. Nekem ilyen eddig csak japán volt. Apropó óra. Az Omega-m sajnos nem csk kötelezőn volt szervízben...
Ma már semmit sem gyártanak un. örök életre mert akkor csődbe megy a gyártó és az mindegy hogy német vagy japán! A neten fellelhető egy 50perces rövidfilm ami a tervezett elévülésről szól,érdemes megnézni a címét sajnos nem tudom! A céges meg a magán kocsikról meg annyit hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni hogy a saját kocsira önkéntelenül is jobban vigyázunk! Tudom mert egy évtizede hajtok céges kocsikat,és aki havi több ezer kilométert hajt egy kocsit az nem mond olyan marhaságot hogy se a futóművet se a silenteket nem kell rajta javíttatni mert ezeken az utakon az lehetetlen!
Érdekes,hogy a Japán autóra teszed le a voksod,mert úgymond olcsóbb a fentartása,mint a Németé,pedig órában meg pont a Rolex a kedvenced(gondolom a nicked-ből,hogy Explorer 2 a kedvenc),miközben egy seiko-t sokkal olcsóbb leszervizelni.
Ezek szerint egy olcsó,eldobható órát kellene hordanod,amire nem kell költeni,de óránban
mégis a perstizst keresed.
Amúgy aláírom,hogy a Japán autók kevésbé szerviz igényesek,mint Német társaik,de ha azt a Németet cseréled le 100e.-nél,akkor elvileg addig azzal sem lesz nagy gondod.
Sajnos vagy 20 éve itt van nálunk is a fogyasztói társadalom,és szorgos Német mérnökök dolgoznak is rajta,hogy hamarabb cserlgesd az autód,mint pár évtizede.
Hidd el,régebben egy BMW-t vagy Mercit is úgy adtak át,hogy az egy életre szóljon.
Volt olyan régi Jockey Mercim,aminek 20 év után is ugyan az a futóműve volt,mint amikor kiadták.Abszolut nem rosszabb a Német,sőt...csak nem akarják már,hogy örökké egy autóban ülj,ha megteheted.És aki új autót tud venni,az megteheti,hogy cserélgesse is...
Cégesben szinte csak európai kocsim volt eddig, magánban kizárólag japán (3 db ebből kettőt nullásan hoztam el és mindegyiktől 150 Felett váltam meg, igaz a Mitsubishim modt 163-nál jár, mondanom sem kell, hibátlan). A következő fogalmakkal nem a magán-, hanem a szintén nullával indított és általában 100-nál leadott, flottás, full szervizelt céges kocsiknál ismerkedtem meg. Ezek a VW-csoport, a Ford és a Daimler-Benz kínálatából kerültek ki:
- gyújtásprobléma, alapjárat ingadozás
- lambdaszonda-csere
- kettős tömegű lendkerék csere
- vicces, de a kurblis ablakemelő (minden céges autóm drágább volt listaáron, mint az enyémek)
- szilent-csere
- átkötő-csere a kormányzott keréknél
-motorvezérlés teljes cseréje (a lánc megnyúlott, a motor letiltott 60 ezer kilométernél)
- különböző hibajelzések, amiket kiütnek javítás nélkül a szervízben, mondván, hogy csak begajdult...
na ennyit a különbségekről. Ez nem autós oldal, de ha már szóba hoztátok. Ha nem lenne saját tapasztalatom én is hitvitának tartanám az egészet. Egy Subaru vagy egy Lexus azonban tuti, hogy kategóriájában, minőségben - és most nem a villantós dolgokra gondolok - versenytársa az európai modelleknek. Sőt! Asszem a G. Seiko is hasonló a saját táborában... Csak itt még többet számít a villantási faktor.
Én meg maradok az európai gazdaság támogatásánál, ha autót veszek. Pedig Seikom is van. De túl van misztifikálva a japán mentalitás, hajlamosak vagyunk megfeledkezni a rossz tulajdonságaikról.
a GS arban, minosegeben, muszaki tartalomban Rolex szintu ora. Eladott peldanyszamban saccra ket nagysagrenddel kisebb, niche market. GS-t az vesz aki epp egy submarinert hord, vagy epp orabuzi es nagyon unatkozik. A Credor ehhez kepest is merhetlen kategoria. Jo esellyel ismerunk GS tulajt, vagy valakit aki ismer GS tulajd, viszont szinte 100% hogy nem ismerunk Credo tulajdonost, sot olyan embert sem aki ismer Credo tulajdonost.
Vicces, de a G. Seiko a tengeren túlon abszolút a Rolex szintjén jegyzett. Azért tudnak ilyen árat kérni érte. Nálunk nem ismert - nincs is GS forgalmazó - nem vagyunk fizetőképes piacuk. Azért tudnak ilyen árakkal dolgozni, mert az óráik tényleg pontosak. akár a Rolexek. Az más kérdés, hogy szerinte. - ahogyan a gyártott mennyiség miatt a Patek-kel és az A. Lange & Sohne-vel - a minőség alapján a mai Omega-val és Breitling-gel sem vethető össze a Rolex. Érdemes áttekinteni a használt árakat, főleg a vintage modellekét, vagyis az értékcsökkenést. A Rolex talán az IWC nem ETA-s modelljeivel és a Jaeger-ekkel van egy ligában. Talán... Egy 30 éves Explorer, egy 40 éves sub simán drágább az újnál. De a 10 éves is tartja az árát (érdemes várni vele, viselni, mégis egy luxus-karóra és csak értékesebb lesz). Na az Omega, a Breitling azért nem ilyen...
Én is kizárólag a Státuszról és a presztizsről beszélek! A minőség az más kérdés,nem kétlem hogy van olyan mint bármelyik luxus brand! Amíg egy 4000dolláros Seiko és egy 4000dolláros Omega közül az emberek 90%-a az Omegát venné ha tehetné márprdig biztos ez lenne addig az akkor is csak Seiko ha 10000dollárért árulják! Mert akinek van pénze rá az nem feltétlen a műszaki tartalmat hanem a nevet veszi meg és ezen a téren egy Seiko sosem veszi fel a versenyt.
Amig az Omega, Breitling, Tag Heuer Eta klónokat tokoz (semmi bajom az etákkal), akkor mindneképp. Én is így gondolom. De amint saját kalibert dobnak ki ami tegyük fel csak hajszál híján marad el a GS szerkezettől műszakilag és minőségben, már lehet hogy akkor ennek ellenére én is inkább az Omega, Breitling felé hajlanék.
1 szó mint 100. Nekem a Seiko, Orient azért szimpatikus, mert nem restek saját kalibereket fejleszteni megfizethető áron és minőségben.
Off
Autók terén azért vagyok kérlelhetetlenül japán párti, mert volt alkalmam megtapasztalni a japán mentalitást a némettel szemben. Ha egy echte (direkt nem bevándorló) német munkástól elvárod azt, amit egy japán szónélkül alázattal végrehajt, akkor a német vérmérséklettől fűggően vagy sértetten hülyének néz mert azt hiszi hogy szórakozól vele, vagy kiröhög mert azt hiszi hogy csak szórakozol vele. És ez komoly!
Ez már nagyon szubjektiv, ember, és hely függő. A te szemedben nem ér el a szintjükre, én meg hamarabb vennék GS-t mint Breitlinget, de még egy Rolexnél is lehet hogy szívesebben vennék GS-t.
Amíg nem költenek eleget reklámra, és nem nyitnak a megfelelő helyeken luxus GS üzleteket, addig ez nem is fog változni.
