Mit értünk a lexikonban madár alatt?
Természetesen madárnak véljük a legendás postagalambot, Fleuront,a mesebeli hárpiát és a valódi hárpiát, a Ghigi-fácánt és a xenopsot, "moluccen" kakadut és a csurit, az onagadorit és a debreceni pergőt, minden diszkrimináció nélkül - még, ha ezen néhányan majd meglepődnek, annak ellenére – akár a grillcsirkét is.
Kit hiszünk madárbarátnak?
Mindenkit, aki a legcsekélyebb érdeklődést tanúsítja a madarak, vagy a madarakkal összefüggő BÁRMELY ismeret iránt:
adhat e akáclevelet, kagylóhéjat a madarának?
mi az az alula, a moa és a kappanháj?
van-e a madaraknak veséje, körme, heréje?
hogyan költi ki a tojását a császárpingvin?
milyen színű a kakasláb, vagy a gulyamadár tojása?
hányat ver egy kolibri szíve, meddig él az ara?
ki volt Mendel, Siroki, Chernel és ki Ország Mihály, Diószeghy Sándor, Haraszthy László?
egészséges dolog-e nyers tojást fogyasztani, s mi az eszkimók csemegéje?
hány fokot igényel a napos pipe, hogyan kell lisztkukacot termelni?
mi okozza az ornitózist, és mire jó a perubalzsam?
hogyan kell a madarat pedikürözni, a dúcot fertőtleníteni?
milyen szín(változat) a jeges, az angolfehér és a harlekin?
mit kell érteni recesszív, poligénes vagy fácánozó alatt?
mit jelent COM? MME? MNK? GALOR? TETRA SL? Victoria-keltető?
A világ összes madarát fellelni benne, s a ma létező mintegy 10 000 faj közül 3000 leírását is megtalálja ebben az enciklopédiában.
Aligha van házigalambfajta, haszon- és díszbaromfi, amely kimaradt belőle.
Ezt a topikot a készülő Madárbarát-lexikon iránt érdeklődőknek nyitottam, mert talán kevesen tudnak erről a készülő műről. Kérdések, vélemények helyszíne legyen ez a topik.
http://madarbarat-lexikon.mlap.hu
kerti rozsdafarkú (Phoenicurus /Ruticilla/ phoenicurus - Gartenrotschwanz - Common Redstar), népiesen füstfarkú, fattyúfülemüle, vörösfarkú madár: a rigófélék családjába tartozó 13-14 cm nagyságú, viszonylag gyakori vonuló madarunk. Fotó: Annette Cutts - http://www.psiloswildlifephotography.co.uk/ucczixbk/index.htm
Április 6-a tájt érkezik meg az afrikai telelőhelyekről, s hamarosan elkezdődik a költési idénye.
A fészket tekintve nem túl igényes. Leggyakrabban fák odvaiba hord vékony gyökereket, s a hevenyészett fészket finom tollakkal béleli. Előfordul, hogy földi lyukakba rak fészket.
Még érdekesebb, hogy esetenként több tojó egy fészekbe rakja a tojását. Mauersberger megemlíti, hogy találtak már egyetlen fészekben 25 tojást is.
4-6 zöldeskék tojásából a 12-13. napon kelnek ki a fiókák. Júliusban szokott hozni egy másik fészekaljat, de a megfigyelések szerint soha nem az első fészekbe, noha általában annak a közelében.
Az első fészekhez csak a következő évben tér vissza.
Főként a hegyvidéki erdőségekben gyakori, egészen a Sarkkörig. Az éneke szebb és változatosabb, mint a házi rozsdafarkúé, de a viselkedésük nagyjából megegyezik, azzal a különbséggel, hogy ez szívesebben tartózkodik fákon.
A homlok, a torok és az arci rész fekete. A test felül szürke.
A mell, a hasi tájék és a farok a nevének megfelelően rozsdaszínű. A fejtető és a test alul fehér.
A tojó felül sötét, alul világosszürke. Előfordulnak példányok, melyeken a torok feketés, s a hímekre emlékeztető.
Kis-Ázsiában és a Kaukázusban otthonos a fehérszárnyú alfaja
(P. p. mesoleuca),
mely csupán a fehér szárnyfoltjában különbözik a törzsalaktól. Néhányszor már megfigyelték hazánkban is.
Rovarokkal és bogyókkal táplálkozik. Ennek ellenére régen kedvelt kalitmadár volt, ami nem egészen a viszonylag egyhangú füttyének volt köszönhető, hanem, hogy fáradthatatlanul fújta a dalát, és kecses mozgásával, kellemes színeivel is örömöt szerzett a tartójának.
Mesterséges fészekodúval könnyen a kertbe lehet szoktatni.
Az alfaja:
p. mesoleuca
: →fehérszárnyú kerti rozsdafarkú.
Ma már védett, az eszmei értéke: 50 000 Ft.
kerti sármány (Emberiza hortulana - Ortolan): a pintyfélék (másutt sármányfélék) családjának egyik, 16 cm nagyságú faja. A szárazabb területeket kedveli. Fotó: Tommy Pedersen - http://www.tommypedersen.com - és Askar Isabekov - http://www.birds.kz/index.html
Fellelhető az Alpokban 2000 m magasságig, és pl. a Sierra Nevadában is.
A beó nagyobb kalitban jól elvan, főleg, ha időnként kiengeded.
Ilyenkor viszont számolni kell a "fröccsentésekkel".
A természetes élőhelye (Lásd előbbi leírás!) magyarázza, hogy a mi telünket aligha bírná szabadban, de beót nem is azért vesz az ember, az társa az embernek!
beó v. mejnó (2)(Gracula /régen Eulabes/ r. religiosa - Greater Indian Hill - Hill Myna - Beo): a seregélyfélék (Sturnidae) sokat vitatott faja a vitatott Gracula családnemben. Régebben 5 Gracula fajt és a G. religiosán belül is 4-9 alfajt írtak le. A ma használatos rendszerekben a törzsalakkal együtt 7 alfaj szerepel:
Gracula religiosa religiosa v. nagybeó (gyakorlatilag a törzsalak - Greater Indian Hill),
Gracula religiosa indica, mint kisbeó, mely a mértékadó Avibase szerint ma már önálló faj (Lesser Hill - Southern Hill Myna - Kleine Beo),
Gracula religiosa peninsularis (Greater India Hill Mynah vagy Greater Indian Hill Mynah, Indian Grackle),
Gracula religiosa venerata - érvényes alfaj,
Gracula religiosa robusta: (Nias Hill Mynah vagy Nias Island Mynah) alfaj vitatott.
Miközben ezen túl a németeknél még további két alfajról olvashatunk:
G. r. enganensis - az Avibase szerint önálló faj, a
G. r. venerata, érvényes alfajnak elfogadva, mint az fentebb már kiderült.
A formaváltozatosságot az egymástól elkülönülő élőhelyek magyarázzák.
De maradjunk a hármas felosztásnál, mely valószínűleg a faj egymástól legjobban elkülönülő 3 alfaját jelöli.
A Gracula religiosát már 1815-ben bemutatták az amszterdami állatkertben, ahol rendkívüli hangutánzó képességével elnyerte a nagyközönség rokonszenvét.
Ez egy nagybeó (Gracula religiosa religiosa) volt, a faj egymástól határozottan elkülönülő két /al/faja mellett a nevéből adódóan is legtermetesebb törzsalakja: 30 centiméteres fekete madár, élénk sárga jellegzetes csőrrel, és a felső csőrkávától induló, a fej tetején végigfutó, bibircsókos tarajjal, amely két oldalra szétnyíló tarkólebenyben folytatódik.
Élőhelye megegyezik a ceyloni beóéval. Ma már ritkán jut el az európai kisállatpiacokra, A walsrodei madárparkban is csak egyetlen példányt láttam, pedig a management bizonyára mindent megmozgatott, hogy szert tegyen a párjára.
Ezzel szemben korántsem ritka az ún. középbeó (Gracula religiosa intermedia), amely 26-28 centiméteres és viszonylag elterjedt a németországbeli madárkedvelők körében, és akárcsak mi, ők is rövidülve használják a nevét: a köznyelvben ő a beó.
Ez szintén kékes fényű fekete, nagy sárga csőrrel és élénksárga lábbal. Csak tarkólebenye van, de ez ráhúzódik a fülre is. Martina Meister und Matthias Goebel (http://www.der-beo.de/mainsite/main.htm) megfigyelései szerint a tarkólebeny kis befűződése egyedi jellegzetesség, vagyis minden madárnál másként mutatkozik, mint embernél az ujjlenyomat.
Sőt, az öregedés is rányomja bélyegét, a befűződés a madár korosodásával egyre nagyobb lesz. Ezt magam is megfigyeltem.
A szárnyat itt, a középbeónál kis fehér tükör díszíti.
Ivari kétalakúság itt sem figyelhető meg, s minthogy a középbeó is rendkívül jó hangutánzó, a nemeket a hangjuk alapján sem tudjuk megkülönböztetni. Némi támpontot adhat a írisz színtónusa (tojóknál barnás, a hímeknél kékesfekete) vagy az, hogy a tarkó- és a füllebbeny összeér-e (http://www.der-beo.de/mainsite/main.htm), de ez soha sem 100 százalékos.
A 24-26 centiméteres kisbeó is a tarkólebenye alapján különül el a rokonaitól, egyesek szerint fajtestvéreitől. Ugyanis a Gracula indicát egyes rendszerezők a G. r. alfajának, mások önálló fajnak tartják.
Ha eltekintünk a testmérettől és attól, hogy itt a tarkólebeny felhatol a fejtetőre, akkor nem is csodálkozhatunk a vitákon.
A Gracula /religiosa/ indica hazája Ceylon és Délnyugat-India.
A beók költési időn kívül, akárcsak a mi seregélyeink, de kisebb (6-8 fős) csapatokban vándorolnak, olykor a Himalája 2000 méteres magasságáig is felhatolnak.
A párok költési idényben leválnak a csapattól, s a tojó általában 2 kékeszöld tojást rak a vastag fűszálakkal, nádlevéllel bélelt odúba.
A kicsik a 14. napon kelnek ki, s a kezdeti időben rendkívül kényesek a meghűlésre. Emiatt nálam is következett be elhullás. A problémát úgy hidaltam át, hogy a fészektől (odúméret: 20x20x30 cm 9 cm-es kerek nyílással) 30 cm-re egy 40 wattos normál izzót működtettem, mely meleget szolgáltatott.
A fiókák a bőséges rovar- és gyümölcstáplálék hatására gyorsan növekednek, de csak a 20-28. napon hagyják el az odút. A szülők még 2-3 hétig gondoskodnak róluk.
Ne ijedjünk meg, ha a beónk leereszkedett testtel, behúzott nyakkal, felborzolt tollazattal, becsukott szemmel gubbaszt, ez az alvási pozíciója.
A beók számára nyugaton árusítanak granulált tápot. Magyarországon ezt kutya- vagy macskatáppal helyettesíthetjük, ill. speciális lágyeleséget kell készítenünk. Ennek alapja a túró és a főtt rizs, amelyet hús- v. belsőségdarálékkal, apróra vágott salátával kell dúsítanunk.
A beók étrendjéből nem hagyhatjuk ki a lisztkukacot és a lédús gyümölcsöket (szőlő, narancs, szilva, apróra vágott alma) sem. A ribizlit különösen kedvelik.
A fiókaneveléshez okvetlenül biztosítanunk kell élő rovareleséget, tenyésztett tücsköt v. hálóval fogott szöcskék, sáskák tömegét, sőt napi 2-3 csupasz egeret is. Fiókanevelés időszakában az én költőpárom percek alatt elfogyasztott 5 szopós egeret, s a rovarhálóval befogott mintegy fél liter sáska, szöcske, stb. meg sem kottyant nekik. Érdekes, hogy csak élő rovarokat voltak hajlandóak fogyasztani, s ez okozott némi problémát, de az Ádám I. barátomtól (aki sámarigókkal bajlódott) ellesett tecnhológia bevált:
a lepkehálóból 50 literes sprőd nylonzsákba gyűjtöttem a rovarzsákmányt, s keretre felerősített ugyanilyen zsákban kínáltam fel a madaraknak. A zsák mintegy 70 cm magassága gátat szabott a rovarok hirtelen elszabadulásának. Előbb a fürgébbek jutottak a keret felső végéhez, végül a gyengébbek ki sem bírtak szabadulni. Ezekért néhány óra múlva bátran beugrottak a beók a zsák aljába.
A beszédre taníthatóság terén nagy eltérések tapasztalhatók. Könnyebb sikert elérni, ha a fészekből a már kitollasodott fiókát ki-kilopjuk, próbáljuk kézből etetéssel szelídíteni, s mielőbb elválasztjuk a szüleitől. Ha kezdetben vad, riadtan menekül és töri magát, akkor vágjuk vissza a szárnyevezőit v. fáslizzuk le a szárnyát!
Az így, sok-sok törődéssel, foglakozással emberhez szoktatott madár az embert társának fogja tekinteni, s cseresznyézhetnek egy tálból - jóformán elvan az ember étkén, kínálhatjuk a túrós csuszától a leveszöldségig, a rántott haltól a kompótig, a főtt kolbászig mindennel, el fogja fogadni, s jól érzi magát ezen a koszton. (Fotó: →Martina Meister & Matthias Goebel és Lengyel Tibor)
Valószínű kerti rozsdafarkúról van szó. Ez már elvileg a második költése. A kicsik kb 3 hét mulva kirepülnek de ott a környéken etetik őket a szülők még egy ideig. Ha nem bántod őket vissza járnak a fészekre az öregek költeni éveken keresztül. Érdekes látvány mikor az öregek etetnek ha szerencséd van és nem látnak akkor az udvar egy szegletében meg lesheted az etetést.
Érdeklődnék, hogy be tudja valamelyikőtök azonosítani az alábbi madarat?
Szürke, veréb méretű (talán még egy picit annál is kisebb) vörös faroktollú madár, ami "kattogó" hangot hallat. Házam külső tetőszerkezetén fészkelt. A hétvégén festettem a tető farészeit, de ezt a rész a fióka miatt kihagytam. A fióka még nagyon pici, de már szürke pihe fedte.
Szerintetk vajon mikorra cseperedik fel a fióka, és állnak tovább? Engem nem zavarnak, csak a munka időzítése miatt kérdezem.
Köszönöm a választ,ez is uj info! Nem akarom elkapkodni a döntést,hogy legyen vagy sem madár,most infot gyüjtök róla.
Amit hallottam róla az tetszet meg,képes utánozni hangokat, ez mókás lehet.
Sajnos keveset tudok róla,és hibás döntést nem szeretnék hozni,csak akkor veszek ha tudom biztositani neki a megfelelö körülményeket (pl: mekkora a hely igénye?,nyáron kint,télen bent? mikor mit eszik?)
A beo tartás nem egyszerű dolog főleg ha még sosem volt madarad. Mivel lágyevő elég hígat és "illatosat" ürít ezt nem árt tudni. A hang utánzásban élen járó madárral igen sokat kell foglalkozni hogy szelíd és dumálós legyen. De azthiszem Lengyel Tibi erről sokkal többet tud, mivel Ő már tenyésztett beót méghozzá tudomásom szerint eddig egyedül az országban. Tehát Ő a szakértő biztosan segít.
Találtunk egy verébfiókát a nagymamám kertjében a földön. Valószínűleg kiesett a fészkéből. Mindenesetre hazahoztam, mert ha otthagyom akkor szerintem biztos meghalt volna.
Még elég fejletlen, a szeme általában csukva van, de már ki tudja nyitni egy kicsit. A tollai is már részben kinőttek. Tehát azt szeretném kérdezni, hogy mivel etessem, és h szüksége van-e vízre. Most átmenetileg, amíg nem tudok jobbat, párizsit kap, mert a nagymamám szerint ő ismert valakit, aki fecskefiókát így nevelt fel.. Gondolom nem a legmegfelelőbb, de nem tudom mit adjak neki.
Köszönettel,
S. Viktória
-------Original Message-------
Vagyis kaptam egylevelet, s lehet, hogy az itteni válasszal valaki másnak is gyors segítséget sikerül adni.
Kedves Viktória!
Víz igen!, főtt tojás, lisztkukac igen...
És kérlek, lapozz vissza 1227-es hozzászóláshoz - innen a 3. lap. Onnan nyomon követheted 4 fecske felnevelésének körülményeit, a problémákat, a tanácsokat, a segítőkész drukkolásunkat, s fogalmad lehet a dolog kimeneteléről.
Ha azon túl is van kérdésed természetesen szívesen segítek, de a fórumon sokkal sokszínűbb a szurkolótábor, és több fej többet tud alapon nem lerázni akarom a dolgot, éppen ellenkezőleg, azt szeretném, hogy a probléma közös megoldása egy újabb madármentőnek még alaposabb tudást adhasson
Valami azt súgja, hogy Pál Csabát ( www.csabapal.hu ) a pávagalamb szócikk érdekli.
És valami azt súgja, hogy nem lesz teljesen elégedett
pávagalamb: a XVI. sz. közepén került Indiából az a valószínűleg mutáció folytán keletkezett galamb Európába, melyből az egyik legszélesebb körben ismert és tenyésztett, sima fejű, sima lábú, ún. tollalakzatos díszgalamb lett.
Kiállítási pozícióban a lábujjain pipiskedik, a mellét egészen magasra emeli, a hosszú nyakát vissza, a fejét egészen a farktőre hajtja.
A nyak izgalmi állapotban rezeg és a fajta sajátossága, hogy a nyakát bizonyos mértékben ki tudja nyújtani, ill. be tudja húzni. A farok meredeken felfelé áll, a vízszintesre merőleges, benne a széles és hosszú tollak (általában 30 db) úgy helyezkednek el, mint a kinyitott legyező lapocskái. A végük foszlott, csipkézett.
Bírálatnál a zászlók szélessége, csipkézettsége, s a pávafarok zártsága esik súllyal latba. Az ún. →ernyős farok hibának számít.
A szivárványhártya gyöngyszínű, de elfogadható sárgán v. narancsosan is, a fehéreknél természetesen sötét.
A színváltozatai:
fehér,
sárga,
vörös,
fekete,
fekete szalagos kék,
sötét szalagos kékfakó és
kovácsolt kék.
Ezen túl vannak pajzsosok, melyek alapszíne fehér, itt csupán a szárnypajzsok és a másodrendű evezők lehetnek színesek (feketék, vörösek, sárgák, kékek, kékfakók v. olajszínűek).
Az ún. színes farkúaknál csak a farok lehet színes (fekete, vörös, sárga v. kék), hozzáértve a támasztó- és a farkfedő-tollakat. Megemlítendő, hogy itt beszélnek fehér farkúakról is, ami alatt egyszínű, fehér galambot kell érteni.
Kisebb számban előfordulnak babosok, fakók és tükrösfarkúak, sőt gólyás rajzúak.
A tükrösök a színes kormánytollaikon fehér tükörrel díszítettek.
Jaj, mit is válaszoljak? Hiszen annyi minden van benne...
Kedves Csaba!
Természtesen madarakról, amit csak el tud képzelni: a Kacsatánctól a hárpiáig, a lágyeleségtől a mérgező növényekig, a beltenyésztéstől a genetikáig, a tolltól a keltetésig, Pócsi Bélától a COM-ig, a pipétől a latin nevekig, a komáromi bukótől a mezei verébig...
Tessék ellátogatni a fórumra! Vagy kérdezzen konkrét dologra - remélem, nem fog csalódni!
Engem egyszer már itt kioktattak, hogy nem latin, hanem tudományos név - és tényleg. Mindamellett nagyon szépen köszönjük. (És ha jól értem, akkor svédeknél csavarogsz? Hát érezd magadat nagyon jól és hozzál vaami madaras dolgot: fotó, sztory, mitomén!!! Tudod! A mottó: a veréb, a galamb, de még a grillcsirke is madár!)
(Ui.: persze a Buteo mindemellett valóban latin kifejezés. Finály Henrik szótárában sólyomféle illetve személynév, akárcsak a köztársasági elnökünk vezetékneve)
Tegnap a faluszéli erdőben találták. Sajnos nincs elég időnk foglalkozni vele, így reggel beutazott a vadasparkba. Úgy 12-13 éve hoztak hozzám egy kifejlett, de fiatal példányt, áramütötten. Mire a következő év tavaszán elengedtük teljesen kézre szokott. Így (nem) kicsit sajnáltam, hogy nem nálunk nő fel ez a madárka, hiszen nagyon kedvesek tudnak lenni.
A fajfelismerés lehetőségét meghagyom tippelésre;)
Az igazság, hogy az ilyen fejletlen tojást a jércék szoktak tojni, de ahol több házityúk-generáció élt együtt a baromfiudvarban, ott erről a gazda aligha győződhetett meg.
karuly v. karulymadár: a →karvaly (Accipiter nisus) népi nevei.
karvaly (Accipiter nisus - Sperber), más néven verebésző héja: 27-36 cm nagyságú, tehát a héjától kisebb →VÁGÓMADÁRFÉLÉK egyike nálunk. Mint a családban általában itt is a hímek kisebbek.
Fotó: Askar Isabakov - http://www.birds.kz/index.html
Ha a súlyukat nézzük, akkor a különbség meghökkentő: a tojó kétszer súlyosabb, mint a hím.
Madeirától Japánig, Észak-Európától a Fokföldig szinte mindenütt előfordul, és 6 alfaja alakult ki.
Rövid, kerek szárny és hosszú farok, sárga szem és láb jellemzi.
A kifejlett példányok melle és hasa vörösesbarnával hullámos keresztsávos.
A hím háta és fejteteje palaszürke. Az arc rozsdás. A tarkó világos folttal díszített.
A tojók háta feketésbarna. A szemöldöksáv fehéres. A mell világossal, a has sötétebbel keresztsávozott.
A fiatalok a barnásabb tojóhoz hasonlítanak, de a testüket alul széles keresztsávok és szabálytalan mintázat tarkítja.
A mérete teszi, hogy bár nagyon ügyes vadász, a hím csak pintyekkel, pacsirtákkal és sármány nagyságú madarakkal boldogul. A tojó le tudja ütni a galambokat is.
A röpte nagyon jellegzetes: néhány erőteljes szárnycsapás után hosszabban siklik.
Nálunk április-május folyamán kotlik meg. S rendszerint fiatal erdők néhány méteres fái valamelyikének koronájába rejtett fészkébe 4-6 kékeszöld v. barnafoltos tojást rak.
Megkell jegyezni, hogy nem díszíti friss ágakkal a fészkét, mint a héja.
A kelés a 30-31. napra esik.
Népesebb fészekaljával egyenlíti ki azt a hátrányt, ami a többi vágómadárhoz képest, a kisebb méretéből adódik, ti. maga is gyakran esik ragadozó madarak zsákmányául.
A hangja: ki-ki-ki v. kü-kü-kü-kü.
Nálunk állandó. Télen behúzódik a lakott területekre. Költését leginkább a fenyvesekben v. a fenyővel kevert lombos erdőkben lehet megfigyelni. Kártékony, de védett.
Az eszmei értéke: 50 000 Ft.
(→csíkos karvaly)
karvalybagoly (Surnia ulula - Sperbereule - Hawk-Owl): középtermetű (35-40 cm), a bagolyfélék családjába tartozó, megnyúlt farkú, ezzel szemben rövid, hegyes szárnyú madár
Nálunk is van. Tavaly óriási koppanásra figyeltünk fel. Nézem, hát egy fekete rigó nekirepült az ablaknak. Egy pillanatra nagyon rejtélyes volt, aztán megláttam az iszokló karvalyt... Vagyis szerencsétlen fekete rigó eszement menekülésében halálra zúzta magát, a karvaly meg más zsákmány után indult.
És ahogy elnézem, neked tényleg érdemes volna beszerezni valami komolyabb, gumioptikás gépet.
Szívesen:) A szárnycsíkja jellegzetes már gyerekkorban (illetve ez különbözteti meg a tojót is már messziről a "verébszerűektől"), a többit kizárásos alapon végig lehet "zongorázni".
Amúgy némi helyzeti előnyöm is van, mert ahogy nőnnek parkunkfái, úgy jelentkeznek az újabb madárkák a fitiszfűzikétől a sárgarigóig, ökörszemtől a karvalyig.
Hát már azt hittem, hogy nekem kell megmondanom a frankót - miközben nagyon bizonytalan voltam.
Most, hogy egy valóban hozzáértő kimondta, amit én csak sejtettem, hát nagyon örülök:
ERDEI PINTY
Következésképpen köszönjük, kedves Sándor!
erdei pinty (Fringilla coelebs - Buchfink v. Edelfink - Chaffinch) v. pintyőke, árvapinty, síró pinty, borpinty stb.: a valódi pintyek három faja közül az egyik.
Március 10-e tájt érkezik hazánkba, s mindenütt fellelhető, ahol legalább néhány fa koronája védelmet nyújthat számára.
Díszes, nagyon szépen éneklő madarunk. Érdekes, hogy jókedvében pink-pink-nek hangzó hangokat hallat. Röptében pjü-pjü kiáltásokat ad. A hím revírt jelző, ún. esőhívó hangja viszont egyénileg nagyon eltérő. Változatos futamokból áll, ám a zenei szakember hamar felismeri, hogy szigorú szabályok érvényesülnek a dallamok felépítésében.
A hím mintha kékesszürke sapkát viselne. A háta sötétbarna, a farcsíkja zöldesszürke.
A test alsó része - a begyet, az arci részt, ill. a fültájékot és a torkot is hozzáértve - borpiros.
A középső szárnyfedőtollak fehérek. A két szélső kormánytoll csaknem fehér, a többi szürke.
15-16 cm nagyságú, 20-26 g súlyú. A farok 63-68 mm. A csüd 17-19 mm hosszú. A csőr 13-14 mm-es.
Évente 2-3 alkalommal költ. A tojás kékesszürke, de a rajzolata barnásvörös.
A kotlási idő 12-13 nap. A fészkét előszeretettel álcázza zuzmóval v. pókhálóval.
Az első fészekalj áprilisban, az utolsó június végén hagyja el a fészket. Egy-egy költés 4-6 fiókából áll.
Tápláléka: rügyek, magvak, gyümölcsök, rovarok.
Meg kell említeni, hogy a fiókái számára leginkább a földön gyűjt rovarokat.
Télen ráfanyalodik a magvakra is.
Viszonylag könnyen tartható. Régen, a múlt század végén és a XX. szd. elején még komoly hagyományai voltak a pinty énekversenyeknek.
A hozzáértő szakemberek osztályozták a madarakat a strófáik, a "verésük" szerint.
Az erdei pinty verése februárban kezdődik, amit januárban a beszéd, a "dichtolás" előz meg.
Az erdei pinty verése júliusig tart.
A jó verésű hímeket felhasználták a fiatalok tanítására, és nagy értékként becsültek meg.
Ennek azért volt nagy jelentősége, mert az erdei pinty öröklött hangutánzó képessége bizonyítottan nagy, viszont tudni kell, hogy csak a sajátos faji énekéhez illeszkedő dallamokat tanulja el.
Az alfajai (zárójelben az elterjedési centrum):
Fringilla
c. africana
: marokkói erdei pinty (Marokkó),
c. alexandrovi: iráni erdei pinty (Észak-Irán),
c. canariensis
: Kanári-szigeteki erdei pinty (Kanári-szigetek),
c. coelebs
: magányos erdei pinty (Európától Libanonig),
c. gengleri: brit erdei pinty (Brit-szigetek),
c. maderensis
: madeirai erdei pinty (Madeira),
c. moreleti
: Morelet erdei pintye (Azovi-szigetek),
c. ombriosa
: hiero-szigeti erdei pinty (Hiero-sziget),
c. palmae
: palmai erdei pinty (Las Palmas),
c. sarda
: szardíniai erdei pinty (Szardínia),
c. solomkoi
: krími erdei pinty (Krím-félsziget),
c. spodiogeny
s: tuniszi erdei pinty (Tunézia),
c. transcaspica: kaszpi erdei pinty (a Kaszpi-tenger vidéke).
Védett, az eszmei értéke: 10 000 Ft.
Fotó: Jeff Blincow - http://www.northamptonshirewildlife.co.uk/ngallery.htm és Annette Cutts http://www.psiloswildlifephotography.co.uk/ucczixbk/index.htm
erdei pipis: az →erdei pityer (Anthus trivialis) népi neve.
erdei pityer (Anthus v. Spipola trivialis - Baumpieper - Tree Pipit) v. erdei pipis: a →BILLEGETŐFÉLÉK családjába tartozó 34 pityerfaj egyike, a hat közép-európai pipis közül a leggyakoribb. Közép-Ázsiában és
Kedves Jeff Lebowski!
Engedelmeddel fel fogom használni a szócikk szinesítéséhez a képedet.
Nagyon szépen köszönöm a kimerítő választ!:-) Valóban a Jákóval nem hasonlítható össze, de mióta ő nincs, meglehetősen átalakítottuk az egész házat, és az a jelenlegi állapotban egy Jákónak nem lenne megfelelő! Na nem, mintha egy újabb kalitnak nem találnék helyet, de azóta a törpekutyák és a macska is beköltözködött a házba, ami miatt nem érezném biztonságban a lakásban szabadon kóricáló kedvenc életét. Ezeknek a csöpp madaraknak viszont úgy hiszem, hogy elegendő életteret jelenthet az egykor a Jákó levegőztetésére szolgáló kalitka is! Természetesen szívem szerint boldogan vennék gondjaimba ismét egy ilyen szószátyár madarat, de jelenleg ez nem lehetséges! Amúgy viszont szerencsémre az elmúlt időben elég sok alkalom kínálkozott, hogy Jákókkal érintkezzek! Egyrészt nemrég jártunk Törökországban egy röpke nyaralás keretében, és ott legnagyobb meglepetésemre szinte minden utcasarkon üldögélt egy tüneményes Szürkepapagáj! Egyiket-másikat még simogatni is lehetett!:-) Nagyon élveztem.
Másrészt viszont egy közeli ismerősöm pár hónapja vett egy fiókát, amelyet már többször látogattunk, és valószínűleg a gazdák nyaralása alatt mi fogjuk gondozni őt, sok más egyéb madárral, és mindenféle rágcsálókkal, miegymással együtt!:-) A legújabb szerzeményük egy 2 hónapos Nagysándor! Az is valami lenyűgöző! Bevallom, hogy kicsit meginogtam abbéli elhatározásom terén, hogy most a nem megfelelő körülmények miatt ne vegyek egy újabb papagájt, de igyekszek az eszemre hallgatni!
Gratulálok. Szóval újra madár! Bár egy beszélő jákó után valószínűleg sokak szerint nem valami nagy durranás. Én ezzel ellentétben nagyon szeretem. Jelenleg is háromról gondoskodunk, nagyon kedvesek.
Ezek bizony díszpintyek, a zebrapinttyel együtt a legismertebb fajta. Igen fajta, mert az ember tenyésztette ki és ma már egyértelműen háziállat - már ha a fotók alapján sikerült jól beazonosítani. A lexikonban:
japáni sirályka(2) v. sirálykapinty (Lonchura striata var. domestica - Spitzschwanz-Bronzemännchen – Bengalese Finch): a csíkoshátú bronzpintynek a Kínában 4-5 száz éve domesztikált kultúralakja, amely Japánon át, mintegy 300 éve került Európába.
Ma már számos színváltozata sztenderdizált. Érdemes megtekinteni a http://myweb.tiscali.co.uk/bengalese/page15.html honlapon, hogy mit produkált a japán TAKAHIRO YOKOUCHI.
A hím és a nőstény egymástól csak a füttye alapján különböztethető meg. Jámbor madár, s hogy több párt együtt költessünk, az ellen csak az szól, hogy igen-igen társaságkedvelő, szeretnek összejárni, aminek tojástörés a következménye.
A tojókban rendkívül fejlett a kotlási ösztön, s a hímek is szívesen vesznek részt a költésben. Sőt! Ha két hímet teszünk egy kalitba, mindkettő a párjának fogja tekinteni a másikat, a fészkükbe csempészett tojást pedig a "párjának" fogja tulajdonítani, így kiválóan beválnak dajkamadárnak. Minden komplikáció nélkül felnevelik a Gould-amandina és más díszpintyek fiókáit.
A japáni sirályka saját fészekalja 4-7 tojásból szokott állni, s a 14-16. napon számíthatunk kelésre. A fiatalok 3 hetes korukban repülnek ki, de még sokáig élvezik szüleik segítségét.
Évente akár öt fészekaljra is számíthatunk, és a sirálykák viszonylag korán, 5-7 hónapos korukban ivarérettek. Ám, ha a jó tulajdonságaival visszaélünk, annak kárát fogjuk látni. Nem tanácsos 1 évnél fiatalabb madarat tenyésztésbe fogni, s meghálálja, ha a harmadik költés után pihentetjük.
Tartásra, takarmányozásra igénytelen. Normál díszpintykeveréken elél, de a lelkiismeretes madarász ellátja lágyeleséggel, ad madarának lisztkukacot, zöldeleséget és okvetlenül csíráztatott magvakat is.
Néha előfordul a sirálykáknál a tolltépés, amikor is az egymás mellett ülő madarak kicibálják egymás tollait. Ez rendszerint kis helyre bezsúfolt madaraknál esik meg. Rakjuk őket szét, és helyezzünk be nekik fürtös kölest, erős szálú fűkalászkákat, akkor azzal lesznek elfoglalva.
A háziasítás itt nem vezetett olyan meghökkentően széles alak- és színváltozatossághoz, mint a házigalambnál v. a kanárinál, de a j. sirályka is ismertes számos változatban (lásd: sztenderd szerint!).
A japáni sirályka a sztenderd szerint (a német kiállítói gyakorlatban az A7 és az A8 osztályban szerepelnek):
a hossza (a csőr hegyétől a farok végéig mérve!) 125-135 mm között;
jó kondícióban;
a fajtára jellemző testtartással;
kifogástalan tollazattal;
tiszta csőrrel és lábbal;
élénk, de nem riadt mozgással kívánatos.
Keltsen tömör benyomást! A hát enyhe íve finom görbülettel fut a farok egyenes vonalába. A mell legyen széles és izmos. Oldalnézetből a vonala törés nélkül megy át a has vonalába. A hibátlan sirályka a bírálat során nem ül le a rúdra. A csőre nem lehet töredezett és foltosan színezett.
A színváltozatai:
1. SÖTÉTBARNA rajzolatos v. pikkelyezett, amikor a szem fekete, a láb sötétszürke (pettyezettség nélkül), a csőr lakkfekete (az alsó káva világosabb árnyalatú), a fej, a nyak és a mell barnás fekete, bronzszínű átmenettel a fej oldalakra és a némi kivilágosodással a nyak tövében.
A test alul lehet
gyöngyözött v.
pikkelyezett,
a rajzolatai minta a melltől el lehet választva
éles vonallal v.
lehet finom átmenetes.
A nyak és a szárny feketésbarna.
A faroktő világosszürke alapon sötétbarna rajzolatos v. pikkelyezett. A felül fekete farok lándzsa alakú, alul barna színű;
2. sötét tollazattal, VILÁGOSBARNA HASSAL, amikor a tollazat megegyezik az előbbivel, de a test alján és a faroktőn nincs sem rajzolat sem pikkelyezettség. A mell éles vonallal válik el a világosbarna hastól;
3. KÖZÉPBARNA árnyalatosan, amikor a tollazat alapvetően megegyezik a sötétbarnánál leírtakkal, de az alapszín kávébarna, és vele párhuzamosan a többi is halványabb. A mell és a has színe között lehet átmenet, de lehet éles határvonal is;
4. NUGÁT, amikor a szem sötét v. fekete, a láb sötétszürke (antracit színű), a csőr barna árnyalatos fekete. A fej, a nyak és a mell lehet ugyan középbarna, de előnybe kell részesíteni a nugát (őröltmogyorós csoki) színű példányokat. A test alul - beleértve a kloákatájékot is - lehet rajzolatos, amikor a világos alapszínen a rajzolat vörösesbarna v. barna. A hát és a szárny pirosasbarna alapon világossal csíkozott. A farok lehet sötétbarna v. feketésbarna között bármely árnyalatú.
E változatnál előfordulnak teljesen fekete fejű példányok, amelyek nem élveznek előnyt, sőt, kevéssé kívánatosak, viszont a fekete álarcosokat a hozzáértő szakemberek megbecsülik;
5. KRÉMNUGÁT, amelynek az alapszíne világosabb a nugátnál, egészen világos, szürkésbarna. A csőr itt szürkésbarna. Egyebekben megegyeznek az előbbivel;
6. RÓKAVÖRÖS, amelynél a szem sötét, a láb hússzínű, a csőr világos szaruszínű. A fej, a nyak és a mell sárgásvörös. A nyak tövében világos örvnek kell mutatkoznia. A szárny és a hát hasonló, sűrűn csíkozott. A test alul sárgás. Előfordul rajzolatosan v. anélkül. A farok vörösesbarna;
7. ZSEMLESZÍNŰ, amely mindenben megegyezik a rókavörössel, de az alapszín határozottan világosabb (okkessárga). A hason alig mutatkozik rajzolat;
9. KRÉMSZÍNŰ, amelynél a szem sötét, a láb hússzínű, a csőr szaruszínű v. kékes árnyalatú.
Az alapszín két változatban elfogadott:
A./ egészen világos, már-már fehér és
B./ sárgás, vagyis sötétebb krémszínű.
Az A./ változatnál a fej, a nyak és a mell nem mutat pheomelanin-koncentrációt, egészen világos, de még nem fehér. A hát és a szárny, továbbá a test alul fehér. A kloákatájék krémszínű. A farok lehet fehér v. krémszínű.
A B./ típusnál a fej, a nyak és a mell sárgás, de a világosabb tollvégek miatt "penészes". A hát és a szárny sárgásfehér. A test alul és a farok olyan, mint az A./ változatnál;
10. MOKKA, amikor a szem sötét, a felső káva lakkfényű feketésbarna, az alsó káva szürkés szaruszínű. A láb sötétbarna. A fej és a farok sötétbarna, de a test felé fokozatosan kivilágosodik. A háton és a mellen vöröses árnyalatú barnás. A test alul és a testoldalak drappos árnyalatú krémszínűek;
11. FEHÉR, amikor a szem sötét. A láb világos hússzínű. A csőr egészen világos szaruszínű. A tollazat minden árnyalattól mentes, hófehér. A fültájéki krémszínű folt különösen súlyos hibának számít.
12. az előbbi színekben TARKÁZOTT lehet rajzolatos v. pikkelyes, bármely kombinációban. A sztenderd-elvárás, hogy a sötét és a világos tollrészek legyenek kontrasztosak, s lehetőleg mutassanak 50-50 %-os megoszlást. Sőt, mutatkozhat harmadik szín is, amely minél inkább elüt a két fő színtől, annál értékesebb.
Az sem hiba, ha a csőr tarka;
13. az előbbi színekben PASZTELL árnyalatosan, amikor a színek és, ha van rajzolat, akkor az is elmosódottá válik.
További változatai:
14. SZÜRKE, amely 1992-ben lett sztenderdizálva, s nevében hordja a lényegét;
15. a SÁRGÁSSZÜRKE A SZÜRKE KIVILÁGOSODOTT VÁLTOZATA NÉMI SÁRGÁS ÁRNYALATTAL;
16. az előbbi színek bármelyikében BÚBOSAN, amikor a tollazat színét a színváltozatnak megfelelően bírálják el. A bóbitával kapcsolatban a tenyésztői ideál, hogy a középpontja helyezkedjen el
- a fejtető közepén, s a bóbita tollai körös-körben
- egyformán, hézagmentesen boruljanak a fejre. A búb ne legyen borzas v. lyukas.
Egyszínűeknél a bóbita színe akkor felel meg, ha megegyezik az alapszínnel. Megengedett a dupla bóbita is;
17. az előbbi színek bármelyikében FÜRTÖS v. mellfodros (locken - http://w1.avis.ne.jp/~hirocafe/columns/jushi9-011.html) tollazattal is ismeretes,
amikor a fedőtollak ROZETTÁSAK. A nagy tollak viszont nem lehetnek fodrosak! Legdivatosabbak a tarka fodrosok, s kétségtelen, hogy azok mutatnak a leginkább.
18. új változat a Japánban keletkezett INO: http://w1.avis.ne.jp/~hirocafe/columns/jushi4.html és http://w1.avis.ne.jp/~hirocafe/columns/jushi9-007-1.html
A fodrosság tekintetében elvárás, hogy a tollak deformációja egyenletesen mutatkozzon. Viszont különösen a röpképesség rovására jelentkező evező-fodrosságot sérelmezik: egyenesen KIZÁRÓ OK.
Súlyos hibának számít
a fűzött v. a magasan ívelt nyak,
a horpadt v. a púpos hát,
a hegyes és szögletes, továbbá a lapos, ill. a kidomborodó mell,
a túlméretezett, a durva és a kékes árnyalatú csőr,
egyszínűeknél a tarkaság,
sötéteknél a has és a testoldal v. a láb kivilágosodása,
búbosoknál a túl kicsi, borzas bóbita,
a merev és pikkelyes láb,
a lógó, kusza, ill. laza tollazat,
a tompa farokvég,
a világos, továbbá a laza farkfedők,
a mélyen tűzött, ill. a hosszú, továbbá a lógó szárny.
Gyűrűméret (belső átmérő) 2,5 mm.
A JAPÁNI SIRÁLYKÁNÁL
A 100 PONTOS BÍRÁLATI RENDSZERBEN
Adható max.
Típus, testtartás
(50-60 fok) és nagyság (13 cm) 40 pont
Szín és rajzolat 20 (v. 35) pont
Bóbita 15 (v. nulla) pont
Szárny és farok 10 pont
Csőr, láb és ujjak 15 pont
A nem búbosoknál a bóbitára adható 15 pont a színre és a rajzolatra adható 20 pontot gyarapítja 35-re. http://w1.avis.ne.jp/~hirocafe/columns/jushi9-010.html
Tekintve, hogy a japáni sirálykánál nincs ivari kétalakúság, a COM-kiállítói gyakorlatban megkövetelik, hogy a hímeket fekete jelzőgyűrűvel lássa el a kiállító.
A hibridje számos díszpinttyel ismeretes. Az egyik ilyen – már csak a méretbeli különbségek miatt is – meghökkentő frigy rizspinttyel jött létre Debrecenben. Az utódok leginkább sirálykára hajaztak, de annál lényegesen nagyobbak voltak, s a csőrük kelthetett gyanút.
japáni zöldike: a →zöldike alfaja (Chloris chloris kawarahiba).
japán mahagóni fürj: a japán házi fürj egyik mutáció folytán keletkezett sötét tollazatú változata.
A tollazat vörösesbarna alapszínt kapott, a test alsó részén is, kivéve egy
Fentiek ellenére nem vagyok abban egészen biztos, hogy rizspinty eltűri maga mellett - némely példányok nagyon komiszak tudnak lenni.
Nem járok messze a valóságtól, ha úgy hiszem, a "pintyeim" Japáni sirálykák?
Ha így van, akkor azt kérdezném, hogy őket lehet-e együtt tartani Rizspintyekkel, vagy Gold amandinákkal? Ha igen, akkor tudtok nekem ajánlani tenyésztőt esetleg Érd vonzáskörzetében, esetleg Bp-en?
Szép Estét Mindenkinek. Tegnap a kertünben futkározott ez a kis madár. Repülni még nem tudott, valószinü, hogy kiesett a fészekből. A szülei ott röpködtek körülötte. Behuzotott a bokrok alá. Fél óra mulva megint kerestem, de már nem találtam és a szülök sem csiviteltek. Reménykedem, hogy szárnyra kapott. Ki ő?
A fészket tekintve nem túl igényes. Leggyakrabban fák odvaiba hord vékony gyökereket, s a hevenyészett fészket finom tollakkal béleli. Előfordul, hogy földi lyukakba rak fészket.
Még érdekesebb, hogy esetenként több tojó egy fészekbe rakja a tojását. Mauersberger megemlíti, hogy találtak már egyetlen fészekben 25 tojást is.
4-6 zöldeskék tojásából a 12-13. napon kelnek ki a fiókák. Júliusban szokott hozni egy másik fészekaljat, de a megfigyelések szerint soha nem az első fészekbe, noha általában annak a közelében. 
Az első fészekhez csak a következő évben tér vissza.
Főként a hegyvidéki erdőségekben gyakori, egészen a Sarkkörig. Az éneke szebb és változatosabb, mint a házi rozsdafarkúé, de a viselkedésük nagyjából megegyezik, azzal a különbséggel, hogy ez szívesebben tartózkodik fákon.
A homlok, a torok és az arci rész fekete. A test felül szürke.
A mell, a hasi tájék és a farok a nevének megfelelően rozsdaszínű. A fejtető és a test alul fehér.
A tojó felül sötét, alul világosszürke. Előfordulnak példányok, melyeken a torok feketés, s a hímekre emlékeztető.
Kis-Ázsiában és a Kaukázusban otthonos a fehérszárnyú alfaja
(P. p. mesoleuca),
mely csupán a fehér szárnyfoltjában különbözik a törzsalaktól. Néhányszor már megfigyelték hazánkban is.
Rovarokkal és bogyókkal táplálkozik. Ennek ellenére régen kedvelt kalitmadár volt, ami nem egészen a viszonylag egyhangú füttyének volt köszönhető, hanem, hogy fáradthatatlanul fújta a dalát, és kecses mozgásával, kellemes színeivel is örömöt szerzett a tartójának.
Mesterséges fészekodúval könnyen a kertbe lehet szoktatni.
Az alfaja:
Ő az első magyar beó
Az én első beóm az ország első beója
A nyak izgalmi állapotban rezeg és a fajta sajátossága, hogy a nyakát bizonyos mértékben ki tudja nyújtani, ill. be tudja húzni. A farok meredeken felfelé áll, a vízszintesre merőleges, benne a széles és hosszú tollak (általában 30 db) úgy helyezkednek el, mint a kinyitott legyező lapocskái. A végük foszlott, csipkézett.
Bírálatnál a zászlók szélessége, csipkézettsége, s a pávafarok zártsága esik súllyal latba. Az ún. →ernyős farok hibának számít.
A szivárványhártya gyöngyszínű, de elfogadható sárgán v. narancsosan is, a fehéreknél természetesen sötét.
A színváltozatai: 
fehér,
sárga,
vörös,
fekete,
fekete szalagos kék,
sötét szalagos kékfakó és
kovácsolt kék.
Ezen túl vannak pajzsosok, melyek alapszíne fehér, itt csupán a szárnypajzsok és a másodrendű evezők lehetnek színesek (feketék, vörösek, sárgák, kékek, kékfakók v. olajszínűek).
Az ún. színes farkúaknál csak a farok lehet színes (fekete, vörös, sárga v. kék), hozzáértve a támasztó- és a farkfedő-tollakat. Megemlítendő, hogy itt beszélnek fehér farkúakról is, ami alatt egyszínű, fehér galambot kell érteni.
Kisebb számban előfordulnak babosok, fakók és tükrösfarkúak, sőt gólyás rajzúak.
A tükrösök a színes kormánytollaikon fehér tükörrel díszítettek.
Az énekesektől a pizángevőkig - hanganyaggal, videókkal, webcímekkel...
Fotó: Askar Isabakov - http://www.birds.kz/index.html
Ha a súlyukat nézzük, akkor a különbség meghökkentő: a tojó kétszer súlyosabb, mint a hím.
Madeirától Japánig, Észak-Európától a Fokföldig szinte mindenütt előfordul, és 6 alfaja alakult ki.
Rövid, kerek szárny és hosszú farok, sárga szem és láb jellemzi.
A kifejlett példányok melle és hasa vörösesbarnával hullámos keresztsávos.
A hím háta és fejteteje palaszürke. Az arc rozsdás. A tarkó világos folttal díszített.
A tojók háta feketésbarna. A szemöldöksáv fehéres. A mell világossal, a has sötétebbel keresztsávozott.
A fiatalok a barnásabb tojóhoz hasonlítanak, de a testüket alul széles keresztsávok és szabálytalan mintázat tarkítja.
A mérete teszi, hogy bár nagyon ügyes vadász, a hím csak pintyekkel, pacsirtákkal és sármány nagyságú madarakkal boldogul. A tojó le tudja ütni a galambokat is.
A röpte nagyon jellegzetes: néhány erőteljes szárnycsapás után hosszabban siklik.
Nálunk április-május folyamán kotlik meg. S rendszerint fiatal erdők néhány méteres fái valamelyikének koronájába rejtett fészkébe 4-6 kékeszöld v. barnafoltos tojást rak.
Megkell jegyezni, hogy nem díszíti friss ágakkal a fészkét, mint a héja.
A kelés a 30-31. napra esik.
Népesebb fészekaljával egyenlíti ki azt a hátrányt, ami a többi vágómadárhoz képest, a kisebb méretéből adódik, ti. maga is gyakran esik ragadozó madarak zsákmányául.
A hangja: ki-ki-ki v. kü-kü-kü-kü.
Nálunk állandó. Télen behúzódik a lakott területekre. Költését leginkább a fenyvesekben v. a fenyővel kevert lombos erdőkben lehet megfigyelni. Kártékony, de védett.
Az eszmei értéke: 50 000 Ft.
(→csíkos karvaly)
karvalybagoly (Surnia ulula - Sperbereule - Hawk-Owl): középtermetű (35-40 cm), a bagolyfélék családjába tartozó, megnyúlt farkú, ezzel szemben rövid, hegyes szárnyú madár
Díszes, nagyon szépen éneklő madarunk. Érdekes, hogy jókedvében pink-pink-nek hangzó hangokat hallat. Röptében pjü-pjü kiáltásokat ad. A hím revírt jelző, ún. esőhívó hangja viszont egyénileg nagyon eltérő. Változatos futamokból áll, ám a zenei szakember hamar felismeri, hogy szigorú szabályok érvényesülnek a dallamok felépítésében.
A hím mintha kékesszürke sapkát viselne. A háta sötétbarna, a farcsíkja zöldesszürke.
A test alsó része - a begyet, az arci részt, ill. a fültájékot és a torkot is hozzáértve - borpiros.
A középső szárnyfedőtollak fehérek. A két szélső kormánytoll csaknem fehér, a többi szürke.
15-16 cm nagyságú, 20-26 g súlyú. A farok 63-68 mm. A csüd 17-19 mm hosszú. A csőr 13-14 mm-es.
Évente 2-3 alkalommal költ. A tojás kékesszürke, de a rajzolata barnásvörös.
A kotlási idő 12-13 nap. A fészkét előszeretettel álcázza zuzmóval v. pókhálóval.
Az első fészekalj áprilisban, az utolsó június végén hagyja el a fészket. Egy-egy költés 4-6 fiókából áll. 
Tápláléka: rügyek, magvak, gyümölcsök, rovarok.
Meg kell említeni, hogy a fiókái számára leginkább a földön gyűjt rovarokat.
Télen ráfanyalodik a magvakra is.
Viszonylag könnyen tartható. Régen, a múlt század végén és a XX. szd. elején még komoly hagyományai voltak a pinty énekversenyeknek.
A hozzáértő szakemberek osztályozták a madarakat a strófáik, a "verésük" szerint.
Az erdei pinty verése februárban kezdődik, amit januárban a beszéd, a "dichtolás" előz meg.
Az erdei pinty verése júliusig tart.
A jó verésű hímeket felhasználták a fiatalok tanítására, és nagy értékként becsültek meg.
Ennek azért volt nagy jelentősége, mert az erdei pinty öröklött hangutánzó képessége bizonyítottan nagy, viszont tudni kell, hogy csak a sajátos faji énekéhez illeszkedő dallamokat tanulja el.
Az alfajai (zárójelben az elterjedési centrum): 
Fringilla
A hím és a nőstény egymástól csak a füttye alapján különböztethető meg. Jámbor madár, s hogy több párt együtt költessünk, az ellen csak az szól, hogy igen-igen társaságkedvelő, szeretnek összejárni, aminek tojástörés a következménye.
A tojókban rendkívül fejlett a kotlási ösztön, s a hímek is szívesen vesznek részt a költésben. Sőt! Ha két hímet teszünk egy kalitba, mindkettő a párjának fogja tekinteni a másikat, a fészkükbe csempészett tojást pedig a "párjának" fogja tulajdonítani, így kiválóan beválnak dajkamadárnak. Minden komplikáció nélkül felnevelik a Gould-amandina és más díszpintyek fiókáit.
A japáni sirályka saját fészekalja 4-7 tojásból szokott állni, s a 14-16. napon számíthatunk kelésre. A fiatalok 3 hetes korukban repülnek ki, de még sokáig élvezik szüleik segítségét.
Évente akár öt fészekaljra is számíthatunk, és a sirálykák viszonylag korán, 5-7 hónapos korukban ivarérettek. Ám, ha a jó tulajdonságaival visszaélünk, annak kárát fogjuk látni. Nem tanácsos 1 évnél fiatalabb madarat tenyésztésbe fogni, s meghálálja, ha a harmadik költés után pihentetjük.
Tartásra, takarmányozásra igénytelen. Normál díszpintykeveréken elél, de a lelkiismeretes madarász ellátja lágyeleséggel, ad madarának lisztkukacot, zöldeleséget és okvetlenül csíráztatott magvakat is.
Néha előfordul a sirálykáknál a tolltépés, amikor is az egymás mellett ülő madarak kicibálják egymás tollait. Ez rendszerint kis helyre bezsúfolt madaraknál esik meg. Rakjuk őket szét, és helyezzünk be nekik fürtös kölest, erős szálú fűkalászkákat, akkor azzal lesznek elfoglalva.
A háziasítás itt nem vezetett olyan meghökkentően széles alak- és színváltozatossághoz, mint a házigalambnál v. a kanárinál, de a j. sirályka is ismertes számos változatban (lásd: sztenderd szerint!).
A japáni sirályka a sztenderd szerint (a német kiállítói gyakorlatban az A7 és az A8 osztályban szerepelnek):
a hossza (a csőr hegyétől a farok végéig mérve!) 125-135 mm között;
jó kondícióban;
a fajtára jellemző testtartással;
kifogástalan tollazattal;
tiszta csőrrel és lábbal;
élénk, de nem riadt mozgással kívánatos.
Keltsen tömör benyomást! A hát enyhe íve finom görbülettel fut a farok egyenes vonalába. A mell legyen széles és izmos. Oldalnézetből a vonala törés nélkül megy át a has vonalába. A hibátlan sirályka a bírálat során nem ül le a rúdra. A csőre nem lehet töredezett és foltosan színezett.
A színváltozatai:
1. SÖTÉTBARNA rajzolatos v. pikkelyezett, amikor a szem fekete, a láb sötétszürke (pettyezettség nélkül), a csőr lakkfekete (az alsó káva világosabb árnyalatú), a fej, a nyak és a mell barnás fekete, bronzszínű átmenettel a fej oldalakra és a némi kivilágosodással a nyak tövében.
A test alul lehet
gyöngyözött v.
pikkelyezett,
a rajzolatai minta a melltől el lehet választva
éles vonallal v.
lehet finom átmenetes.
A nyak és a szárny feketésbarna.
A faroktő világosszürke alapon sötétbarna rajzolatos v. pikkelyezett. A felül fekete farok lándzsa alakú, alul barna színű;
2. sötét tollazattal, VILÁGOSBARNA HASSAL, amikor a tollazat megegyezik az előbbivel, de a test alján és a faroktőn nincs sem rajzolat sem pikkelyezettség. A mell éles vonallal válik el a világosbarna hastól;
3. KÖZÉPBARNA árnyalatosan, amikor a tollazat alapvetően megegyezik a sötétbarnánál leírtakkal, de az alapszín kávébarna, és vele párhuzamosan a többi is halványabb. A mell és a has színe között lehet átmenet, de lehet éles határvonal is;
4. NUGÁT, amikor a szem sötét v. fekete, a láb sötétszürke (antracit színű), a csőr barna árnyalatos fekete. A fej, a nyak és a mell lehet ugyan középbarna, de előnybe kell részesíteni a nugát (őröltmogyorós csoki) színű példányokat. A test alul - beleértve a kloákatájékot is - lehet rajzolatos, amikor a világos alapszínen a rajzolat vörösesbarna v. barna. A hát és a szárny pirosasbarna alapon világossal csíkozott. A farok lehet sötétbarna v. feketésbarna között bármely árnyalatú.
E változatnál előfordulnak teljesen fekete fejű példányok, amelyek nem élveznek előnyt, sőt, kevéssé kívánatosak, viszont a fekete álarcosokat a hozzáértő szakemberek megbecsülik;
5. KRÉMNUGÁT, amelynek az alapszíne világosabb a nugátnál, egészen világos, szürkésbarna. A csőr itt szürkésbarna. Egyebekben megegyeznek az előbbivel;
6. RÓKAVÖRÖS, amelynél a szem sötét, a láb hússzínű, a csőr világos szaruszínű. A fej, a nyak és a mell sárgásvörös. A nyak tövében világos örvnek kell mutatkoznia. A szárny és a hát hasonló, sűrűn csíkozott. A test alul sárgás. Előfordul rajzolatosan v. anélkül. A farok vörösesbarna;
7. ZSEMLESZÍNŰ, amely mindenben megegyezik a rókavörössel, de az alapszín határozottan világosabb (okkessárga). A hason alig mutatkozik rajzolat;
9. KRÉMSZÍNŰ, amelynél a szem sötét, a láb hússzínű, a csőr szaruszínű v. kékes árnyalatú.
Az alapszín két változatban elfogadott: 
A./ egészen világos, már-már fehér és
B./ sárgás, vagyis sötétebb krémszínű.
Az A./ változatnál a fej, a nyak és a mell nem mutat pheomelanin-koncentrációt, egészen világos, de még nem fehér. A hát és a szárny, továbbá a test alul fehér. A kloákatájék krémszínű. A farok lehet fehér v. krémszínű.
A B./ típusnál a fej, a nyak és a mell sárgás, de a világosabb tollvégek miatt "penészes". A hát és a szárny sárgásfehér. A test alul és a farok olyan, mint az A./ változatnál;
10. MOKKA, amikor a szem sötét, a felső káva lakkfényű feketésbarna, az alsó káva szürkés szaruszínű. A láb sötétbarna. A fej és a farok sötétbarna, de a test felé fokozatosan kivilágosodik. A háton és a mellen vöröses árnyalatú barnás. A test alul és a testoldalak drappos árnyalatú krémszínűek;
11. FEHÉR, amikor a szem sötét. A láb világos hússzínű. A csőr egészen világos szaruszínű. A tollazat minden árnyalattól mentes, hófehér. A fültájéki krémszínű folt különösen súlyos hibának számít.
12. az előbbi színekben TARKÁZOTT lehet rajzolatos v. pikkelyes, bármely kombinációban. A sztenderd-elvárás, hogy a sötét és a világos tollrészek legyenek kontrasztosak, s lehetőleg mutassanak 50-50 %-os megoszlást. Sőt, mutatkozhat harmadik szín is, amely minél inkább elüt a két fő színtől, annál értékesebb.
Az sem hiba, ha a csőr tarka;
13. az előbbi színekben PASZTELL árnyalatosan, amikor a színek és, ha van rajzolat, akkor az is elmosódottá válik.
További változatai:
14. SZÜRKE, amely 1992-ben lett sztenderdizálva, s nevében hordja a lényegét;
15. a SÁRGÁSSZÜRKE A SZÜRKE KIVILÁGOSODOTT VÁLTOZATA NÉMI SÁRGÁS ÁRNYALATTAL;
16. az előbbi színek bármelyikében BÚBOSAN, amikor a tollazat színét a színváltozatnak megfelelően bírálják el. A bóbitával kapcsolatban a tenyésztői ideál, hogy a középpontja helyezkedjen el
- a fejtető közepén, s a bóbita tollai körös-körben
- egyformán, hézagmentesen boruljanak a fejre. A búb ne legyen borzas v. lyukas.
Egyszínűeknél a bóbita színe akkor felel meg, ha megegyezik az alapszínnel. Megengedett a dupla bóbita is;
17. az előbbi színek bármelyikében FÜRTÖS v. mellfodros (locken - 
