Nekem véleményem van úgy általában a dolgokról, amit el szoktam mondani, sőt szeretem megvitatni is, talán ezért is van ez a fórum. Ha valaki olyat mond ami elgondolkoztat és jobb mint az én gondolatom akkor azt el szoktam fogadni, sőt átformálom a saját véleményem is.
Az igazi jó vitának helye van bárhol szerintem, mert az visz előre, formálja a gondolkodást, új szempontokat világíthat meg.
De ez a gyerekes hiszti amit leművelsz nem való semmire. Vitatkozni csak stabil emberekkel jó.
P.S.
Olyan csodálatos nagy öngólt amit a pedagógusok "állatfajjá" való minősítésével rúgtál talán még nem is láttam a fórumon. :-PP
Te is "demagógus vagy" Hobó? Bocs ha megsértettelek, de csak mert gyereked van, nem jelenti azt hogy te volnál a mintaszülő és az volna az etalon amit te művelsz :) Tulajdonképpen a Te észosztásod ellen tiltakoznék csak..mert osztod, osztod, csak hamar elfogy..Igen is idegesít - és nem csak engem, hanem a normális embert is- ha a gyerek végigüvölt egy barlangtúrát amiért én is fizettem és nem kértem mellé hangzavart, hanem kikapcsolódni mentem oda. Továbbra is fenntartom a véleményem és megígérem, hogy csak akkor viszem a leendő gyerekem barlangba ha már lesz elég idős. A konkrét esetben az apuka magasról tojt rá hogy a gyerek már a bejáratnál azt üvöltötte, hogy nem akar menni. Ebben mégis mi a gyerekes vélemény?
De tudod mit, nem érdekelsz, se a véleményed, meguntam, hogy itt kb. az számít valód véleménynek amit vagy Te vagy néhány öribarid hangoztat, a többiek maradnak a "lesajnált hozzá nem értő hülye" kategóriában. Ezentúl nem fogok reagálni semmire amit te írsz és kérlek te is tegyél így. Néha meg nézz magadba és ne kompenzálj tudálékossággal.
Hogy legyen egy konkrét kéktúrás kérdés, kaptunk egy megkeresést, hogy a Rozáliánál az Arany-patak partján állandó gondok vannak a kaszálással, mi volna ha a helyiek által amúgy is járt, a vasút másik oldalán futó ösvényen menne a kék sáv jelzés, valahogy így:
Persze meg kell vizsgálni még a tulajdonviszonyokat, de én így elsőre nem látom akadályát.
A kettő között még létezik másféle variációban is, az enyémen pl. világoskék a virág, az olvashatóbb fajta a szöveg, és gyár van rajta, nem a pálinkalepárló.
A gyerekekhez szemlátomást te sem értesz, de azért megmondtad a frankót hogy sok embernek nem való, meg a nagycsalád...
Pont az ellen tiltakozol amit leginkább csinálsz: az észosztás.
A véleményed tipikusan a gyermektelen emberek véleményét tükrözi, akiket még csak szimplán idegesít a gyerek, teljesen mindegy mit csinál.
"...itt is ez volt..vagyunk mi a nagy család, a gyerek - vagy apa- érezze jól magát a többi 30-40 ember meg kit érdekel..."
Tipikus hülyeséget írtál.
Egyáltalán nem érezték jól magukat, ezt garantálom, mert a szülő akkor érzi jól magát ha a gyerek is. Ez a helyzet mikor a gyerek üvölt durván frusztrálja a szülőt, de a belépőt már befizette a barlangba, gondolom, ami nem kevés, muszáj volt menniük.
No, de ülsz te még a másik lovon is majdan... oszt rágyüssz.
A Kohász Kéktúrát ha egy szóval jellemeznem kéne akkor azt mondanám rá hogy retro.
Ha maga a túra retro akkor az ügyintézés még inkább, ugyanis a jelvény elbírálására jogosult idős személynek nincsen internetje.
(A'60-as években az első útvonal felfestésénél már ott volt, Wenzel Péternek hívják...)
Két hétig e-mailezgettem az éterben, mire felemeltem a telefont, és rákérdeztem a dolgokra.
Levélben küldtem el az igazolófüzetet és a papír igazolófotókat, pár egyéb fotóval fűszerezve, és most levélben kaptam meg a jelvényt is. Ez is retro, olyan is. Gyönyörű.
Volt már nekem egy régebbi, vaterás, de így újonnan még sokkal szebb, megérte várni!!
És mi az amin még magam is meglepődtem?
Nekem ez az egész útvonal-ügyintézés-jelvény trió így ahogyan volt nagyon-nagyon tetszett! Emberközelibb, barátságosabb, közvetlenebb volt így.
Nagyzsákkal mentek? Készüljetek fel lelkileg a Burokban egy életre szóló élményre. :) Van benne most némi vegetáció, meg némi páratartalom, kellemes lesz.
Ritkán lehet egy képen "bemutatni" egy túrát, ez a mai ilyen volt.
A 18. oldal közepén, az "AZ Balatonalmádi (KÖRTÚRA)" így néz ki "felülről".
A valóság sokkal érdekesebb, változatosabb, mindenkinek ajánlom, aki arra nyaral, vagy csak arra jár, tegyen egy körtúrát.
A jelzések tűrhetőek, néha nagyon kell figyelni. Az északi, végső soron rövidke kis szakasz kifejezetten hegyi túra, erdei ösvényen vezet, hatalmas sziklák között. A Vödör-völgy a nyugati "rész" (012-013 között), a völgyben, az egykori vasút töltésén aszfaltozott kerékpárút, ez jól "el van találva".
A déli részen (Remete-völgy) elbambultam, itt az erdő szélén kellett volna menni. Sebaj, majd máskor.
A keleti rész a városi szakasz, itt van a román kori templom, az útvonal azonos a BKT útvonalával. Én busszal mentem, alaposan meg kell gondolnom minden kilométert:-(
Igen, a Becsali után ahogy továbbmentek, még a Gáton is túl, ahol a Piros és a Kék szétválik, egy üdülőn túl van fain sátorozós tisztás, a Kék háta mögött. Mi már többször aludtunk ott, még sosem zargatott senki.
A hétvégén a KDP Várpalota-Mecsértelep szakaszt fogjuk bejárni. Egy erdőben alvós kétnaposra tervezett túra lesz. A féltáv kb a Becsali büfé környékén lenne (egy két km ide-vagy oda nem probléma). Tudtok valami jó sátrazóhelyet a környéken. Erdei is lehet (sőt).
Mindenesetre hasznosabb, mint egy Országos Kék tábla a Lusta-völgyben (Kék ugyan, de a bükki, az országos "kicsit odébb" van, mondjuk a Tar-kőn a legközelebb, légvonalban).
Nehogy lelépj,mert az egyik kedvenc kommentelőm vagy.Amikor olvasom a visszaemlékezős soraidat kicsit olyan,mintha Benedek István Csavargás az Alpokban című remek könyvét olvasnám.Jó "kis" túrákat nyomtatok,de igazából az erős családi kötődés az,ami megfog.És ennek a megosztását nem hagyhatod abba pár negatív értékelés miatt.Különben én kompenzálva adtam egy nagy pluszt,pedig nem szoktam értékelni...
Járják az erdőt, élvezzék a napot, a tájat, az illatokat, a színeket. Aztán ha mellé apránként megkapják azt is, ami a természetben fontos a túléléshez, az egy plusz.
Tanár vagyok elméletileg (meg gyakorlatban is) és bizony a szakma hátulütője, hogy az ember hozzászokik ahhoz, hogy az információ az, amit ő mond el másnak.
Bár az az igazság, hogy ez a fundamentum erősen omladozik manapság.... :)
Igen. Őszinte leszek, soraidat olvasva éreztem, hogy ilyen körülmények között túrázhattál.
Nézd, nemcsak egy megoldás van. Egyrészt, másrészt pedig vegyük külön a túrázást és a kirándulást.
A túrázás az, amikor fogod magad és hátizsákkal, térképpel, iránytűvel nekivágsz.
A kirándulás meg az, amikor hátizsákkal elmész pár órára.
Na most szerintem nem gond, ha egy gyerek kirándulgatva nő fel és folyamatában kapja meg a túrázást.
Te "csókosként indultál túrázni, tehát téged bocs, de mintha tudatosan tréningbe vettek volna. Ez is egy megoldás.
A másik meg az, ahogy Zozóék csinálják - két-három éves gyerekekkel elmennek kirándulni, esetleg rövidebb túrára. Ha élvezi a gyerek, akkor szerintem nem árt. Sőt.
És itt szó sincs arról, hogy kinek hány éve és kilométere van a túrakönyvben.
Végezetül - ez egy ilyen fórum. Bejössz és készülj fel, hogy leszedik rólad a keresztvizet. Szerintem kevés itt az olyan ember, aki ne vonult volna már innen le sértődötten hosszabb időre, mert összetűzésbe került vagy mindenkivel, vagy egy-két emberrel.
Sok itt a "pedagógus" ezt el kell fogadnod ha ide írsz :) A pedagógus- tapasztalataim szerint- egy olyan állatfaj, amely nem érti amit mondasz neki, de megmagyarázza, sőt ki is kéri magának :D Nem kell velük foglalkozni :)
Köszönöm! Úgy látszik ennyit ért az életem, amit én éltem meg. Negativok? Köszönöm nagyapám, és apu nevében is. Úgy látszik nekem itt nincs helyem. Jó túrázást mindenkinek!
Kedves RINN! Nagyon köszönöm, hogy ilyen jól leírtad. Amikor elkezdtem a kölökkel mászkálni, az én célom csak a kimozdítás volt, utána pedig figyeltem, hogy hogyan reagál. Nem azért (kék)túráztunk, hogy meglegyen a plecsni, hanem pusztán a túrázás végett. Vittem ovisokat - alsósokat a Matyiba (Mátyás-hegyi barlang) szülőkkel overálos túrára, egy sem volt aki ne akart volna újra menni - ellentétben a szülőkkel. Mert a szülőkben már fixálódtak a félelmek, egy gyermeknek viszont nincsenek fenntartásai, olyan, mint egy tiszta füzet - én csak próbálok helyesen írni bele. Másrészt pedig nagyon fontos az élmény ami köthető valamihez, mert ez a tapasztalat szerzés az igazi tanulás.
itt is ez volt..vagyunk mi a nagy család, a gyerek - vagy apa- érezze jól magát a többi 30-40 ember meg kit érdekel :) Sok embernek nem való a gyerek..de ez a magánvéleményem :)
Magamról: A túrázást a nagypapámmal, és apámmal kezdtem, de csak általános iskolás koromban. Nagyapa, és apa is aktiv túravezetők voltak, és mint tanárok volt egy szakkörük az iskolában, aminek felsősök voltak a tagjai. (Én a mai szóval "csókos" voltam, és igy mehettem velük.)Nagyapa cserkész is volt még anno, igy azokat a hagyományokat is bevitte a túrázásba.Aztán elindultunk 10 évesen apuval expedicióra. ( A Kohász Kéket jártuk be.) De előtte feladataim voltak! El kellett olvasni hogy hova megyünk, mit nézünk meg!És elmondani apunak,mert ő nem ért rá ezeknek utánajárni. (Persze! Könnyű a gyereket átverni!) Egy hetes, 10 napos sátras túrák. Aztán elindultunk vele (anyu sajnos nem tudott velünk jönni) a Kék Túrára. Szintén sátor. 10-14 napos etapok. És még amikor egyetemre jártam is elmentünk csak ketten. Nem volt égő, tehát nálunk játszik az apu! Tudom hogy az unokájával ugyanúgy bánik, ugyanúgy gondoskodik róla, mint rólam anno. Mind a mai napig szép emlékeim a kalandok! Talán ért hozzá, és ezt a férjem is belátja!Mert őt én és a zapu "mérgeztük" meg a túrázással, sátorozással.