Háát... nem mozgatta meg a fantáziámat. Az ,,elég sok forgalomban lévő" táblás stratégiából még egyet sem láttam, szinte mind az amerikai, hasonszőrű táblás xaroknak a helyi verziója.:/
Meg ezek az akciókártyák.:)))) ,,Guderian"... Mért nem ,,Manstein"? ,,Hóvihar"... na ja... legyen egyből olyan kártya, mint ,,Szibériai hadosztályok" meg ,,Részeg gyalogosok". Szaporítsuk az urban legendákat, annyira kevés van belőlük.:))...
Asztali (táblás) II. vh-s játékból elég sok van forgalomban. Magyar nyelvű, II. vh-s kártyajátékból viszont nincs. Stratégiai kártyajáték, a táblástól döntően eltér abban, hogy a dobókocka (szerencse elem az ütközetek során) és a műanyag katonák hiányoznak a játékból. Ehelyett vannak harcoló egységek (tankok, tüzérség, stb.) erőforrások (pénz, olaj és lőszer) hatás és akciókártyák (pl. Guderian, Hóvihar, Partizánok stb.) Mindez kártyalapok formájában. Játéktábla sincs ugyan, (pl. térkép) de vannak helyette elfoglalandó városok. Egyelőre mindez a Keleti Fronton, 41-42-ben.
Milyen Panzer IV-ek? A m. kir. 2. pc. ho. páncélosai? Az 1944-ben kapottak főleg H-k, az 1945 elején átvettek közül több a J, mint a H. A darabszámokon belüli pontos arány egyelőre rejtély.:)
Régebben olvastam a teljes német-olasz tengeri szállítási statisztikát, havi bontásban. Erre alapozva írtam, hogy a 3/4-e célba ért, az említett időszakban pedig még ennél is több. Csak az utolsó szakaszban volt nagy aratás, mikor visszaszorultak Tuniszba.
Volna kedvetek részt venni egy fejlesztés alatt álló II. vh-s stratégiai/gyűjtögetős kártyajáték tesztelésében? A játék magyar nyelvű. Ha valakit érdekel a dolog, ide írjon egy e-mailt:
A Nat.Geo az Nat.Geo. Nincs mit szépíteni rajta, de ezért némi igazság van benne. Az üzemanyag szállításokat kapták el rendszeresen, a tengely készletek É-Afrikában folyamatosan csökkentek a csata előtt.
Tengók. Azért arattak rendesen a szövetséges tengeralattjárók arrafelé, természetesen nagyon mások a nagyságrendek, mint az Atlantin.
Nah, már megint éppen egy szemfényvesztés megy a Nat.Geon, északafrikai harcok, éppen Rommel El-Alamein elleni támadása előtti helyzetével kapcsolatos elemzés verte ki a biztosítékot: az utánpótlásszállítmányok esetében 10-ből 1 vagy 2 ért célba... bruhaha, szegény laikus nézők megtévesztése. Az egész hadjárat alatt kb. a 3 negyede célba ért. Az említett időszakban pedig, ha jól emlékszem még jobbak voltak a mutatók.
Közben pedig angol tengó periszkópképét játszották be, amint szállítóhajót támad. Tiszta propaganda :) Ha még repcsiket mutattak volna támadásban...
"egy legalább egymillió fős hadsereggel támadta volna meg Hitlert"
"aszerint 120 gyalogsági (egyenként 19 ezer fővel) és 16 lovassági hadosztály, 5000 nehéztüzérségi egység, 9500 tank és több ezer repülőgép és bombázó sorakozhatott volna fel bevetésre "
Akkor most mennyi is támadott volna, mivel a második mondat már úgy 3 millió katonát feltételez.
Mit gondolsz a lengyelek, akik még a németeknél is jobban utálták a szovjeteket, átengedték volna a szovjet hadsereget az országukon?
Ha Sztálin akart volna támadni, akkor Molotov-Ribbentrop paktum ide vagy oda, ezt mindenképp akkor teszi meg, amikor a németek már megkezdték a franciák elleni támadást.
Az egyáltalán nem volt Sztálinnak érdeke, hogy Lengyelországot megvédje.
Sztálin támadott volna először a második világháborúban
2008. október 20. 09:48 Daily Telegraph
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=22039
Sztálin a második világháború kitörése előtt két héttel egy legalább egymillió fős hadsereggel támadta volna meg Hitlert, ha sikerül megegyezni a Moszkvában tárgyaló angol és francia delegációkkal - derül ki a titkosítás alól feloldott, és 70 éven át szigorúan titkosan kezelt brit kormányzati dokumentumokból.
Az iratok szerint a Szovjetunió felajánlotta a briteknek, hogy egy hatalmas hadsereggel támadja meg Németországot, ha ez az egyetlen módja, hogy az angolokat és franciákat rávegye: szálljanak szembe Hitlerrel. Egy hasonló esemény az egész történelem menetét megváltoztatta volna, hiszen ezáltal nem kerülhetett volna sor a Molotov-Ribbentrop paktum megkötésére sem. A 700 oldalnyi szigorúan titkos dokumentumot kutató Lev Szockov vezérőrnagy, egy visszavonult orosz hírszerző nyilatkozata szerint Sztálin soha nem egyezett volna ki Hitlerrel, ha a nyugati hatalmak elfogadják az ajánlatát. A most 75 éves Szockov a vele készített interjúban elmondta, hogy „ez lett volna az utolsó esély, hogy megállítsák a farkast, és megelőzzék a világháborút”.
Az már korábban is közismert volt, hogy a nyugati nagyhatalmak képviselői 1939 augusztusában Moszkvában tárgyaltak egy lehetséges szövetségről, ám ennek részleteiről egész mostanáig semmit sem tudtunk. A szovjet ajánlattal Vorosilov, és a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke, Borisz Saposnyikov 1939. augusztus 15-én rukkolt elő: aszerint 120 gyalogsági (egyenként 19 ezer fővel) és 16 lovassági hadosztály, 5000 nehéztüzérségi egység, 9500 tank és több ezer repülőgép és bombázó sorakozhatott volna fel bevetésre várva a német határ mellett.
Az angol delegációt vezető Sir Reginald Drax azonban nagyon hamar tudomásukra hozta, hogy ők csak tárgyalhatnak, de semmilyen egyezséget nem köthetnek meg. A dokumentumok szerint ez talán hiba volt, hiszen a britek, a franciák és a lengyelek ezen szovjet segítséggel Hitler haderejének dupláját állíthatták volna ki. Amikor a tárgyalások során a szovjetek megkérdezték, hogy az angolok mekkora erővel tudnák segíteni a leendő kétfrontos háborút, Drax válasza kiábrándító volt: nekik csupán 16 harcra kész hadosztályuk volt, és ez nem hagyott kétséget afelől, hogy egyáltalán nem készültek fel egy esetleges összecsapásra.
A tárgyalások menetéről egyértelműen kirajzolódik, hogy a nyugati nagyhatalmak szkeptikusak voltak az ajánlattal kapcsolatban, ugyanis a résztvevők tudtak a Vörös Hadseregen belüli tisztogatásokról, így nem nagyon hittek abban, hogy egy demoralizált sereg hatásos lehet Hitler ellen. A franciák azonban meggondolták magukat, és augusztus 31-én mégis elfogadták volna Sztálin korábbi ajánlatát - derül ki az iratokból. Ekkor azonban már késő volt, hiszen egy hete aláírták a szovjet-német titkos egyezményt.
Simon Sebag Montefiore történész, a korszak szakértője szerint a most bemutatott dokumentumokból világosan látszik, hogy a britek és a franciák kolosszális lehetőséget szalasztottak el 1939-ben, hogy megállítsák a németeket. Szerinte az ajánlatból egyértelmű, hogy Sztálin nagyon komolyan gondolta a németek elleni fellépést. Mások azonban igencsak szkeptikusak: Donald Cameron Watt professzor szerint bár a részletek újdonságnak számítanak, egyáltalán nem biztos, hogy az oroszok bármi hasonlót komolyan gondoltak volna. Egy hasonló felvetés ugyanis a jelenlévő felek később publikált naplóiban is szerepelt volna.
A dokumentumok egyébként az 1938 eleje és 1939 szeptembere közti időszakot fogják át, és azokból például azt is megtudhatjuk, hogy a Kreml tudott arról a Csehszlovákiára gyakorolt francia és angol nyomásról, hogy az beleegyezzen a müncheni egyezmény feltételeibe. Ez a nyomásgyakorlás igazából fenyegetés volt: nyíltan közölték Benessel, hogy semmiképp se merje életbe léptetni a Szovjetunióval korábban aláírt, az ország határainak védelméről szóló katonai egyezményt.
A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum az új esztendőben is folytatja "Hadtörténelmi Délutánok" című sorozatát. A következő rendezvény 2009. január 31-én 13 óra 30 perckor kezdődik a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (1014, Budapest, Kapisztrán tér 2-4.) II. emeleti "Tóth Ágoston" termében. Ezúttal jómagam tartok előadást "Visszakézből, avagy német páncélos-ellencsapás Varsónál, 1944. augusztus 1-8." címmel. Az előadást vitafórum követi.
remelem nem nagyon off de mindenkepp gratulalni szeretnek a pancelosok a felvideken konyvedhez nem vagyok szakember par torin eltoltott ev es a nagy erdeklodesen kivul mast nemtudok felmutatni de szamomra fantasztikus olvasni kulonosen a terkepekkel kiegeszitve orakat eltudok bogaraszni vele mig megtalalok mindent ki merre mivel mennyit haladt
Nincs valakinek ötlete arra nézve, hogyan lehetne hozzájutni ingyen Hugh Ragsdale: The Soviets, the Munich Crisis, and the Coming of World War II c. művéhez?
A Földközi tengeren gyakorlatilag nincs ár apály, így gyorsan használható dokk mentes nem rongálható Dél Francia kikötökhöz jutottak a szövik pld. Így is bent ragadt a bekerítésben (1944 szeptember 17) vagy 100 német katona Franciahonban.
1, csatározások a német határon Ardenneki ellentámadás és elhárítása (kiegészítő támadások pl. Strassbourg irányába).
2, Szerintem nézőpont kérdése - ezek az erők a Mediterránumban voltak, tehát nem vonták el máshonnan ( az más kérdés, hogy Churchill szerette volna a Balkánon partra tenni), a németek visszavonultak a Rhone völgyében Burgundiáig (el ne vágják őket) illetve az olasz-francia határra vonultak, ahol már a háború előtt is voltak kiépített olasz állások. Mivel ez mellékes irány volt az angolszászoknak ezért gyakorlatilag fél éves állóháború következett be a határon a franciák és a saloi olaszok közt + némi német erősítés. ( annyi hatása volt a fő nyugati frontra, hogy Burgundiát gyakorlatilag nem tudták érdemben védeni a németek, pedig stratégiai érdekük lett volna, illetve Elzász-Lotaringián keresztül a franciák és amerikaiak könnyedén felzárkóztak a Rajnára (kivéve colmari zsák)
3, Tengeri és/vagy légi deszant hazárdírozás lett volna, s ez 44 őszén valóban erőket vont volna el
szeretnék egy-két engem nagyon érdeklő kérdést feltenni, talán tud vki válasszal szolgálni. Tehát:
1. A Nyugati Fronton 1944 decemberére a szövetségesek elérték a német határt. Utána gyakorlatilag 1945 márciusáig nem történt jelentősebb harccselekmény?
2. Én mindig azt olvastam, hogy a 44 augusztusi dél-franciaországi partraszállás elhibázott volt, mivel nem kötött le jelentős német erőt, viszont jelentős szövetséges erőt elvont más frontról. De mi történt az olasz-francia határon? Ha a németek gyorsan kivonták erőiket innen, akkor ezek szerint a francia-olasz határon álltak a szövetséges csapatok 45 májusáig? Itt nem volt semmilyen harccselekmény?
3. Ezzel kapcsolatban tenném fel, hogy lett volna-e értelme katonai-stratégiai szempontból annak, hogy
-vagy Genovánál partra szállnak, így az olasz fronton harcoló német alakulatok hátába kerülnek-nyilván előfeltétel, hogy Korzika és Szardínia szövetséges kézen van; -vagy pl. partra szállás helyett, mondjuk ejtőernyős akcióval Torino környékén landolnak?
Vagy pedig inkább az lett volna katonailag helyes, hogy semmiféle dél-franciaországi partra szállás, hanem vagy a fő fronton, vagy az olasz fronton vetik be az itteni erőket?
A lengyel elég alapos volt, bár a fordítók több bakit belevittek a műbe - viszont az általad említettek közül sok adat nem passzol, de maradjunk Szentgyörgyinél. Tobak Tibor: Pumák földön -égen 33 légigyőzelmet ír ( a németet nem vette bele nyilván) ( mondjuk a wiki nem forrásérték, de az is 34 et ír, megemlítve a német He-111-est).
Tobaknál maradva: Tóth Lajos 27 légi győzelem Debrődy (26) Molnár László (25)
Kösz, hogy említetted, de tudomásom volt róla, hogy 5 légigyőzelemtől számított ásznak. S a felsorololásom teljesség igénye nélkül készült.
Németország: Az abszolut rekord a II.VH-ban Erik Hartman - 352 lelőtt gép. 2. Gerhard Barkhorn - 301. 3. Günther Rall - 275.
Finnország: 1. Eino Ilmari Juutilainen - 94 gép (Téli háborúval együtt). 2. Hans Henrik Wind - 75 (Téli háborúval együtt). 3. Eino Antero Luukkanen - 56 (Téli háborúval együtt).
Szovjetunió: 1. Ivan Kozsedub - 62 (+2 igazoltan lelőtt amerikai gép, ami nem került be a statisztikába). 2. Alekszandr Pokriskin - 59. 3. Grigorij Recskalov - 58.
USA: 1. Richard Ira Bong - 40. 2. Thomas Buchanan McGuire - 38. 3. David S. McCampbell - 34.
Románia: 1. Constantin Cantacuzino - 45. 2. Alexandru Serbanescu - 44. 3. Ion Milu - 32.
A nagy német repülőászok történetét már oda-vissza ismerjük, akárcsak az agyonsztárolt angolszászokat, meg a régebbi szovjet hősöket. A magyarokról kevés szó esik, pedig a gépek, pilóták számához viszonyítva igazán professzionális teljesítményt nyújtottak. Ez az összevetésből derül csak ki igazán:
Szentgyörgyi Dezső hadnagy 34 ( igaz van közte egy német He- 111-es is, az első "győzelme" baráti tűz volt +5 nem igazolt) légigyőzelemmel a magyar ászok ásza , még a sok ezer gépet és pilótát harcba vető Olasz Királyságnál ugyan ehhez Visconti őrnagynak elég volt 26 légi győzelem, vagy a RAF legeredményesebb vadászrepülője Johnson ezredes 38-at tudhat magáének, a USAAF színeiben Bong őrnagy 40 légigyőzelemig jutott. A francia Albert századosnak 23 elég volt a csúcshoz. Az Angliát megmentő lengyelek legjobbja, Skalski alezredesnek 21 győzelmet igazoltak... A több tízezer gépet és pilótát hadrendbe állító szovjeteknél Kozsedub 62 győzelemig jutott. ( adatok - kivéve a zárójeles - Janusz Piekalkiewicz, Légicsaták 1939-1945)
Egyébként egymás közt elismerték a szovjetek is a teljesítményét, mikor Szentgyörgyi a Malévnál volt pilóta - egyik volt pilóta ismerőstől hallottam - mikor megtudták ki repüli a gépet megsüvegelték - pedig jórészt az ő soraikat ritkította.
Jah, s a nemzetpropagandánk "eredményességét" mutatja az is, hogy Szentgyőrgyi szócikke a wikin csak magyar és angol nyelven van fenn, pedig legalább német és orosz változatra is szükség lenne
Ehhez kellet olyan anyag, kevlár és társai (+betét :) ) Ami képes megvédeni a viselőjét a kézifegyverek lövedékeitől és az ember képes benne mozogni, hosszabb ideig viselni. Az acél önmagában, bármilyen formában, nem azaz anyag, ami alkalmas volt erre. Védelmet nyújtott, de egy puska lőszer megállításához már túl sok kell belőle.
2008 legkomolyabb hazai haditechnika-történeti munkája?
"A munka, amelyet az olvasó kézbe vesz, mintegy 30 évi kutatás és gyűjtőmunka eredménye. A légvédelmi tüzérség anyagának összehasonlítását vitéz Dr. Barczy Zoltán (1915-1997, Budapest) tartalékos légvédelmi tüzér zászlós végezte el, aki különböző beosztásokban végigharcolta a második világháborút, és a hazai légvédelem számos bázisát megjárta.
Édesapja az Országos Vitézi Szék magas beosztású hivatalnoka volt, emiatt 1945 után viharosan alakult az életútja. (...)
1960 után a nehézségek ellenére elkezdte a könyvtári, majd később a levéltári adatgyűjtést. (...)
1985 után Barczy Zoltán a letisztázott anyagokat - mint a katonaműszaki kérdésekkel foglalkozó legfiatalabb ismerősére - rám bízta azzal, úgy érzi, ő már nem éri meg a könyv születését, a ha én még élek, amikor jobb idők jönnek, jelentessem meg élete munkáját.
Idős kollégám 1997-ben elhunyt. (...)
Mellékletként a kötetben szerepel az Osztrák-Magyar Monarchia Légjáró Csapatainak 1914-1918-as, valamint a Magyar Királyi Honvéd Légierő 1939 és 1945 közötti légi győzelmeinek összesítése is. (...)
Mivel a könyv semmiféle támogatást nem kapott, jelen sorok írója saját forrásaira volt utalva, így csak 2008-ban tudja beváltani halott barátjának tett ígéretét, hogy munkája fennmaradjon az utókor számára."
A könyv már megjelent, beszerzéséhez a decemberi Haditechnikában (kapható az újságárusoknál) találtok útbaigazítást.
Amióta elterjedtek a lőfegyverek és visszaszorultak a vértek azóta nem nagyon volt olyan nagyobb háború amelyikben valamilyen formában nem merült volna fel újra acél vértek használata. Pl.: az USA polgárháborúban és az I. világháborúban is voltak hasonló próbálkozások, de hát nem véletlenül koptak ki a mellvértek korábban.
