Most éppen azon töröm a fejem, hogy hogyan tovább ((persze csak miután legépeltem egy fél szakdolgozatot)), azt hiszem megpróbálok utánanézegetni ezeknek a stílusoknak. Saját példából megerősítés, hogy évközben a legtöbb gondom a viszonylag lassú futásokkal volt, nem kizárt, hogy a nagyon sarokra érkezés miatt, de mindenesetre stílusprobléma a legvalószínűbb. Most már egy hete nem futottam (és a következő hétre is ez a tervem), aztán szép lassan megpróbálom a "nulláról" kezdve újra felépíteni magam.
Majd beszámolgatok. (Jut eszembe, az 50-esről is, ha lesz este egy kis időm...)
"Szakó nyeregnél (az útvonal Dobogó-kőhöz egyik legközelebbi, könnyen megközelíthető szakasza) ugyan nincs pont, de két főből álló szurkoló különítmény helyezkedett el, aranyosan biztattak és bemondták a helyezést, miszerint 11. "
Ők itt ülnek most mellettem (barátnőm és édesanyám). Fagyoskodás helyett a szurkolást választották és kimentek a Szakó nyereghez. Az első 20 embert várták meg, aztán visszasiettek Dobogókőre.
SK,
Abban az anyagban még nincs benne, mert még nincs kész, sok cikk van még, amikből szeretnék fordítgatni bele.
A statikus nyújtásról: Pirie saját elméletei vannak itt leírva, sok tekintetben ellentmondanak a jelenleg elfogadott álláspontnak. Én sem látok semmi rosszat a statikus nyújtásban, szoktam csinálni.
A lépésfrekvencia: 3-5 másodpercenként tényleg nagyon magas, de a lényeg az, minél magasabb, annál jobb. Én elérem a 3-at, de csak ha tudatosan figyelek rá. Egy percig kell számolni egy lábra, 90 felel meg 3 lépésnek másodpercenként.
Az egészből az a legfontosabb szerintem, hogy nem szabad nyújtott lábbal sarokra érkezni, és nem szabad előre nyújtani a lépéseket. A kettő összefügg.
Én 1-2 hónapja próbálok így futni (lábujjhegy-sarok-lábujjhegy), volt pár hétig jó kis vádliizomlázam és a kilométert is erősen lecsökkentettem. Most, ha megpróbálok visszatérni a régi sarok-gördítés-lábujjhegy módszerhez, rettentő bénának érzem.
Most van az átmeneti és az alapozó időszak, most lehet kísérletezni.
Még egy dolog a futócipőkről: tényleg lehet benne valami, hogy a cipőgyártók agymosásának áldozatai vagyunk, gondoljunk arra, miket futott pl. Schirilla a párnázott cipők feltalálása előtt. Vagy gondoljunk Pirie 260000 lefutott mérföldjére. És egyikük se sántult le.
Csatlakozom a véleményedhez!
Amikor pár éve rábukkantam, ezért jártam vissza rá heteken keresztül. Aztán kerestem hónapokig... (többször költözött ez az anyag pár év alatt, mint én egész életemben.) Most már persze "okosabb vagyok", tudom, hogy kinek az adatainál kell keresni az aktuális címet :-)
(Egy ünneprontó megjegyzés még: nagyon bántja a szemem, amikor a muszájt az uszállyal keverik...)
A szezon utolsó komoly erőpróbája volt a tegnapi. Szeretem ezt a versenyt, hiszen nagyon hasonlít a teljesítménytúrához, csak itt inkább futók és tájfutók a résztvevők és ehhez mérten szabják meg a szintidőt is. Idén voltam harmadik alkalommal, tavalyelőtt Zsugával mentünk és 3:57 alatt értünk be, tavaly 066-tal indultunk el, de ő nagyon jó formában volt és elhúzott, én meg nagyon durván és elég égő módon baromira eltévedtem, rátettem még vagy 10 kilit a távra, és szintidőn kívül értem csak be.
Idén úgy tűnt, hogy egyedül megyek, de ezt nem bántam, fejben megvan az útvonal végig, az egyetlen kritikus résznél pedig bíztam a meghirdetett szalagozásban, ami segített is. 3:30-as időt terveztem, kb. javulhattam annyit két év alatt, hogy reálisan teljesíthető legyen. A távot én 35 kilinek számolom, ami lehet, hogy kicsit túlzás, de mindkét eltévedés nélküli versenyen az akkori erőállapotom és teljesítési időm alapján úgy éreztem, hogy több ez, mint 31 kili (arany középútként talán 33?). Illetve elképzelhető, hogy a legideálisabb útvonalon tényleg 31 lenne, de szerintem azon még sosem entem.
Naszóval 3/4 8-kor találkoztunk a Népstadionnál, ahol megismerhettem Elm-et. Azzal fogadott, hogy az időjárásjelentés szerint Dobogókőn 10 centi hó esett. Hm, jól indul. Megjött Anita, út közben összeszedtünk Elm barátját (&co), majd araszoltunk felfelé. Pszkereszttől felfelé tényleg egyre nőtt a hóvastagság és ezzel egyenes arányban a köd is, fent a parkoló szinte nem is látszott. 9 körül ott voltunk, nem voltak még sokan, de azért szép lassan érkeztek az autók hó ide vagy oda. A turistaházban aztán gyűltek a futóbolondok, Tomator, Ganki, Tapírka &né, _macsa, Repi, Butch és persze Elm, Hauanita, a tt topicból Vadmalac, legalábbis akiket én ismertem. Alapos és megfontolt öltözködést mutattunk be Tapírkával, ezt úgy is lehet mondani, hogy tököltünk egy csomót, hogy mit is kellene felvenni. Érdekes színösszeállítások születtek, de hát a kényelem és a praktikusság volt az elsődleges. Úgy döntöttem, hogy mégsem itt avatom fel az új cipőmet, inkább a régi leharcolt, de megbízhatót választottam, sokszor bizonyított már és tudtam, hogy legalább nem ér vele kellemetlen meglepetés.
10-kor rajt, lejtővel kezdünk, gyorsan rendeződött a mezőny az erőviszonyok szerint. Egy kb tízfős boly gyorsan eltűnt a szemem elől, mögöttem Tomator futott, a mezőny többi részéről nem tudtam, hogy mennyivel lehet utánunk. A tavalyi kamikaze lejtőfutásomat nem ismételtem meg, a havas, avaros, köves, saras út elég durván csúszott (lehet, hogy az új cipő talpa sokkal jobban kapaszkodna?) úgyhogy átértékeltem az előzetes terveket, a 3:30 valószínűleg nem lesz meg, cél a sérülés nélküli biztonságos célbaérkezés.
A szalagozás itt is és az úton végig kiváló volt, tényleg sehol nem kellett gondolkodni azon, hogy merre tovább (bár utólag végiggondolva tényleg voltak néhol felesleges kunkorok).
A falu elején gyors tempóban megelőzött egy futó, az első ellenőrzőponton pedig még ketten hagytak el. Ez volt az utolsó előzés, innentől kezdve a célig szinte embert sem láttam, legalábbis a hosszú távosok közül. Az első pont után a két srác egyenesen ment tovább (valószínűleg erre volt szalagozva), én a híd után befordultam az első jobbra nyíló utcába (K jelzés), mindkét évben erre mentünk tovább. Erős kaptató után kiértem a műútra, ahol az egyenletes kaptatón futás és gyaloglás váltogatással haladtam a Két-bükkfa nyeregig. A nyereg előtt nem sokkal balról becsatlakozott a szalagozás, most hogy nézem a térképen, kb. ugyanaz a táv mindkét esetben. A betonon még volt egy futósrác nem sokkal mögöttem (Tomator, te voltál?) de ahogy beértem az erdőbe, nem láttam őt többet. A műútról lekanyarodva Gajdos Tamás szurkolt (valószínűleg előtte videózott), kicsivel fentebb pedig kollégája vette kamerával utánozhatatlan dombfutó-stílusom. Pilis-nyereg hamar következett, itt már jólesett a futás, talán nem csak azért mert lejtő volt, hanem mert be is melegedtem addigra. A pont után tovább lefelé, majd kereszteztük a műutat és egy meredek letörésen kellett lemenni a hegyoldalba. Kicsit meglepődtem mikor lenéztem, az előző operatőr most ott guggolt a lejtő aljában és gondolom várt egy Oscar díjas esésre. Nem adtam meg neki ezt az örömet, sőt, talán azért mert közönségem is volt, még saját magamat is meglepő módon ügyesen és gyorsan termettem az árok alján.
Innen eseménytelenül teltek a kilométerek, illetve egyszer kicsit paráztam, mert a szalagozás pont egy fakitermelés előtt kanyarodott élesen jobbra, ahol néhány favágó emberke pihent. Attól féltem, hogy esetleg mókából átkötötték a szalagokat és bevezetnek bennünket valami nagy susnyába. Szerencsére nem.
Szakó nyeregnél (az útvonal Dobogó-kőhöz egyik legközelebbi, könnyen megközelíthető szakasza) ugyan nincs pont, de két főből álló szurkoló különítmény helyezkedett el, aranyosan biztattak és bemondták a helyezést, miszerint 11.
Nemsokára Körtvélyeshez értem, itt kakaó és ásványvíz várt, épp jókor. Az eddigi években nem volt ilyen, mindenképpen nagyon jó újítás. A következő szakasztól tartottam, mivel itt nincs turistajelzés, ezért tavaly el is kavartam. Tavalyelőtt pont sikerült kifogni itt egy tájfutó csapatot, és ők a helyes irányba navigáltak. Idén bár egyedül votlam, de a szalagok továbbra is jól jelezték az utat. Egy elektromos kerítés mellett vitt az út, az egyik ároknál sikerült esnem egy nagyot, frankón meg is csapott a kerítés, ráadásul a kulacsom a túloldalra gurult, a földön hason csúszva épp sikerült elérnem. Mókásan nézhettem ki.
Meglett a Lukács-árok, annak a tetején már jól futható uton tudtam haladni. Leértem a parkolóba, aztán irány toronyiránt a hegynek. Itt is villanypásztor (valamiért félek tőlük, pedig nem üt nagyot, meg lehet, hogy nem is volt benne áram, de mégis) meg csúszós sár, elég nehézkes volt a felfelé haladás. Végre kiértem a Phsz-re, ez már kevésbé volt meredek. Kezdtünk megint a hóhatár fölé kerülni, a Vadálló köveknél már megint számottevő volt a hóvastagság, annyira mindenképpen, hogy megnehezítse a haladást. A vizes-havas kövek csúsztak kegyetlenül, így végig négykézláb, kissé remegő lábakkal araszoltam fölfelé. Azért csak vége lett egyszer, végre felértem a csúcsra. 2:15 volt az időm, úgy számolgattam, hogy kb. fél óra innen a Szilágyi Bernát forrás, onnan meg 3/4 alatt feljutok a célba, tehát mégis esélyes a 3:30.
Lefelé aztán futottam végig, szerencsére nem csúszott, a Sikárosi őrház nevű ellenőrzőponthoz pont fél óra alatt értem. Hm, bár nincs messze a köv. pont, az időterv egy kicsit mégis borult. Itt kaptam jéghideg vizet, szinte marta a torkom, ahogy ittam, de nagyon kellett már.
A köv. pont csak 500 méter kb., az előző évekkel ellentétben most nem volt itt senki, tehát a "megszokott" meleg tea sem várt.
Nincs mese, van kb. 40 perc felérni, talán meglehet. A sík részeken futottam, de felfelé nem ment, vagy csak alig-alig. Elhagytam néhány csoportot, akik rövid távon indultak, végre volt valaki, akivel találkozom, még ha nem is az én távom. Nyomulok tovább felfelé, és azon a helyen, ahol keresztezünk egy betonutat, megpillantom Larzent, jellegzetes piros kabát, ismerős sapka. Integetek, ő is észrevesz, elkezd ordítani, "Gyerünk, nyomjad, meglesz a 3:30, ezaz, keményen!", majd elővesz a táskájából egy kereplőt és elkezd eszeveszett módon kerepelni. :-)) Tök jó volt, úgy megörültem neki, ráadásul még innivalót is hozott, ami meg extra pirospont. Elvileg jött utánam valahol bicajjal, de ezt nem érzékeltem, gondolom nem volt egyszerű haladni felfelé a havas úton. Mégis innentől kicsit sűrűbben futottam, még ha le is voltak merevedve már a lábaim, egyrészt nem volt már olyan meredek, másrészt nem tudtam, hogy mikor ér utol, és nehogy már gyalogolni lásson. (tiszta hajcsár effektus :) )
Az óra átfordult 3:30-on, hm, nem lett meg. De aztán nemsokára jött a beton, ez meg már tényleg szinte a célegyenes, úgyhogy futottam végig, közben obor jött szembe és biztatott, szóval jó volt már minden. Rákanyarodtam a kiszalagozott befutóra, és a cél felirat alatt megállítottam az órámat, pont 3:34:00-t mutatott. Nem lett meg, de ennyi bőven belefér, a terv normál útviszonyokra szólt, a havas-csúszós útvonal mégsem vetett vissza nagyon, szóval totálisan elégedett vagyok.
A célban Gajdos Tamás tudósította az eredményeket egy Sport1-es mikrofonba, ezek szerint készült valami összefoglaló is?? Sajna nincs Sport1-em. A célban tea, gyors átöltözés, közben beszélgettünk Repivel, aki így miattam sajnos lemaradt az eredményhirdetésről, és csak utólag kapta meg a 6. helyezésért járó díjazást.
Összegzés: az utóbbi két évhez képest nagyon sokat javult a szervezés, illetve gondolom a tavalyi kritikákat megfogadva gondoltak a "kényelmes" futókra is. A szalagozás végig jó volt, és mintha ez a színes térképvázlat is idén jelent meg volna először, szintén kiváló újítás. A frissítők is pont jó helyen voltak, a kakaó jó ötlet volt, gondolom a forró teát sokkal nehezebb lett volna kivitelezni.
Szóval jó volt minden, köszönet Larzennek, obornak a szurkolásért, Elmnek a fuvarért.
A részletes beszámolóm a Teljesítménytúra topicban van. A lényeg, hogy valakit utol akartam érni, hogy együtt menjünk tovább, és ez a valaki nagyon lassú volt. Pedig ha továbbmegyek, megdönthettem volna a teljesítménytúrás sebességrekordomat, de most a társaság volt a cél. :-)
Kedves Obor! Azért ettől nem kell tartani.
Udvarias ember vagyok, magam elé engedem az embereket.:))) Ráadásul tülekedni se szeretek.
Ráadásul kevés versenyen fogok indulni.(Titkos Tanácsadóm javaslata alapján.)Már idén is ezt kellett volna tennem.
Nekem idén más a cél.
Azt gondolom,h a következő szezonban nagyon oda kell figyelni Rád verseny közben! Olyan leszel mint a tornádó!:-))) Ezek szerint ha valaki utól akar érni Téged, nagyon kell készülni!
A statikus nyújtás pont az amit ajánlanak helyes nyújtótechnikának. Ha jól értelmezem.
Skótnál van a nyújtókönyv, Ő most szakszerű hozzászólást tudna tenni, ha olvasna.
Skót! Hol vagy?
Kedves Dobogó Kövek!
Nem tudom arra hideg szelek és ködök jártak-e, mindenestre aki arra járt, annak nagy-nagy gratula. A szurkolóknak is.
Lassú Nyíl Piros Táltosának is. Nos, én éppen arra kalandoztam, futva, néhány bringás és futó is elsuhant mellettem. Lehet h volt köztük topiktag, csak nem tudtunk egymásról.
Utána 2 óra spinning (meg egy kis erősítés) volt a program. Sikerült a pulzusomat futásnál is és sp. nél is a megadott határon belül tartani. Nagyon jóóól érzem így magam.
ui: egy moi v. hasonló nevű topiktagot keresek, élessze újra magát, oszt írjon.
Miki, ez már benne van abban, amit elküldtél nekem?
Elmentem ma túrázni, és gondoltam, hogy futni fogok valamennyit, mert utol akartam érni valakit, de nem képzeltem, hogy sokra leszek képes. Eleinte nem is voltam. De aztán bemelegedtem... Az Andezit után már másodszor éreztem azt az ijesztő dolgot, hogy az enyhébb emelkedők is húznak-hívnak a harcra. Lehetett vagy 16-18 km, na persze nem folyamatos futás, csak olyan túrás stílusban, de igen jólesett, és amikor utolértem, akit akartam, akkor csak nagy nehézséggel bírtam leállni és gyalog továbbmenni. :-)
Huhh. Teljesen mást mond, mint amit eddig gondoltam a helyes futótechnikáról. Nem mintha azt már megvalósítottam volna... Olyan 3 évvel ezelőtt foglalkoztam ezzel a témával behatóbban, akkor a fejembe vettem, hogy elsajátítom a helyes futótechnikát. Kb fél év alatt annyit tudtam megvalósítani, hogy most kevésbé vagyok csámpi mint akkor. Ráadásul minden futás alkalmával stresszeltem, hogy hogyan is kéne ezt csinálni. (Volt egy edző aki figyelt, tanítgatott, szerintem beleőszült) Aztán feladtam, mert olyan kicsi hozadéka volt és annyira megutáltatta velem az edzést, hogy úgy döntöttem, inkább megpróbálom "csak" élvezni a futást.
Gondolom a technika olyan futóknál fontosabb, akinél az eredmény nagyon számít, akár másodpercek döntenek helyezésekről. Amíg én azon küszködök, hogy egyszer az életben 3.30-on belülre kerüljek maratonon... Mondjuk a helytelen stílus és a sérülés közötti összefüggés nem elhanyagolható, de asszem én ebben az életben már így maradok.
Mindenkinek köszi a névnapi jókívánságokat!
Mostanában megint seír-seolvas-üzemmódban vagyok, a lakásproject+munka+futás leköti minden időmet. Azért a héten már sikerül nagyobb mennyiséget futni, a holnapi 30-assal 91 kili lesz a hetem, ez jó lesz az alapozás alapozásának :o) A jövő hét Firenze miatt kicsit kurtább lesz (minden érdeklődőnek: nem futok maratont, csak várost nézek, meg igyexem segíteni a többieknek frissítéssel+szurkolással), aztán jöhetnek a 100+ hetek!!!
Úgy érzem módosítani kell, elsősorban a dátumon. Most, hogy már tudom hány km a Spartathlon, így az időpontot minimum 3-4 évvel későbbre kell terveznem. Az indulás is kétséges lehet. Ez bizony egy kemény próba. Csak gyorsan néztem át az eddigi befutókat, megyek is vissza, hogy megnézzem, volt e már magyar befutó, biztos volt, nagy-nagy gratula !