Még talán annyit hogy a megelőzésre teszem a növényvédelemben a fő hangsúlyt föleg a gyümölcsfáknál vált be a néha töbszöri lemosó permetezést alkalmazok. A második a virágzástol a gyümölcs növekedés kezdeti szakaszáig és onét már nagyon ritkán vagy egyáltalán semit.
Akkor már inkább a saját zöldség amit meg tudunk termelni. Annál legalább tudom hogy biztossan lejárt a várakozási idő. Én egyébként mindig több időt várok mint az előírás.
Itt a megvásárlásnál elsősorban nem arra gondoltam, hogy az egészségesebb lenne, mint amit otthon permetezek. A piaci ki tudja, milyen, ezzel teljesen egyetértek. Csak sok permetezéssel az egész kertészkedés már nem jelentene örömet.
Nálam nemcsak a saját egészségünk a szempont. Nagyon szeretem figyelni a kert élővilágát, látni az összefüggéseket, kicsit belelátni, hogyan működnek a természetben a dolgok. Számomra ez a legjobb az egész kertészkedésben, ezen belül kell, hogy megteremjen a zöldség. Az persze előny, hogy ami terem, tiszta.
Megállapításaiddal nagyon sok mindenben egyetértek.
Legfőképpen a hittel kapcsolatos véleményeddel.
Ha a megállapításaidra, sokak véleménye mellett, szemben, bővebben kifejteném a válaszomat, mondom, a SAJÁT válaszaimat, az messzire vezetne, és nem is jelen topik témája.
Legutolsó mondatodra,- mivel ez abszolút e topik témája, és alább, valaki, -bocs, nem emlékszem ki, azt írta, hogy akkor inkább megveszi-, válaszolnék.
"Vajon mennyi vegyszert eszünk meg, amit nem mi vittünk be, és hanyag emberek az előírások be nem tartásával piacra visznek?"
MAXIMÁLISAN EGYETÉRTEK AZ UTOLSÓ MONDATODDAL.
Innentől számomra a vélemények ütköztetésének, elmondásának nincs értelme, hitről, ugye, nem vitázunk.
A vegyszer, nem vegyszer vitához, tanult szakmámra a vegyészetre hivatkozva az alábbiakat tenném hozzá:
A vegyszerek használata, hit, és gazdaságosság kérdése.
A gazdaságosság valamennyire számolható. X költséggel megmentek Y értékű árut. Ha X kisebb, mint Y, akkor megéri. Persze valójában ez komplikáltabb, mert nem számol pl., a "nem permetezek, és a terület felszabadul" értékével, vagy a többszöri permetezés, mondjuk tönkreteszi a talajéletet. Ezzel együtt a gazdaságosságot ki-ki jól el tudja dönteni. Ami nekem gazdaságos, Neked nem. Vagy, ami júliusban megéri, szeptember végén már nem.
A hit a nehezebb. Abban mindenki egyetért, hogy a legjobb az, ha nincs szükség vegyszerre.
Válasszuk el a tápanyagokat a kórokozók elleni védelemtől. A vegyszer használat azzal a kockázattal jár, hogy a használt anyag, vagy bomlásterméke bejut az emberi szervezetbe, és kárt okozhat.
Tápanyagok esetén ez a kockázat nem jelentős, sőt lehet, hogy még egyes anyagok használhatnak is. Persze nem szeretnék olyan ásott kút vizéből inni, ahol esztelen mértékben műtrágyáztak az elmúlt 10-20 évben.
A kórokozók elleni védelem anyagai, és bomlástermékei szinte biztos, hogy mind ártanak az emberi szervezetbe jutva. Viszont mielőtt bevezetnek egy anyagot igen szigorú ellenőrzést folytatnak, annak a megállapítására, hogy a termékben milyen körülmények, mekkora várakozási idő elteltével csökken a káros anyag szintje a megengedhető maximális szint alá.
Ez nem azt jelenti, hogy eltűnik a káros anyag, hanem csak azt, hogy egy meghatározott szint alá csökken. Igaz ekkor már lényeges kockázat nélkül fogyasztható. Mondjuk Z anyag olyan alacsony szintre csökken, hogy 7 napon keresztül napi 100 kg.-ot kellene fogyasztani belőle egy enyhe fejfájás érdekében.
Itt jön a hit. Elhiszem, hogy igazak a vizsgálatok, és aggodalom nélkül fogyasztom a terméket, vagy nem.
Vegyszer, vagy nem vegyszer tehát többnyire hit kérdése, ezen nem érdemes vitatkozni.
Én használom, ha szükségesnek ítélem. Bár vannak intő példák, hogy néha nem minden körülményt vesznek figyelembe a vizsgálatok.
A hozzám hasonló vének emlékezhetnek a DDT tündöklésére, és bukására. A diklór-difenil-triklóretán széles spektrumú rovar ellenes szer (volt). A második világháborúban biztos sok tízezer amerikai katonát mentett meg az ázsiai fronton maláriától, és egyéb rovarok terjesztette nyavalyától. A békekötés után divatos szer lett, nálunk Matador néven is forgalmazták, amíg tehéntejjel táplált csecsemőknél található betegségek nyomán meg nem találták a DDT-t a tehenekben, és a tejben, sőt abban feldúsult. Később a talajvízben, a folyókban, és a tengerekben is kimutatták. A felezési ideje, emlékezetem szerint valahol 300 év környékén van. Tehát az a sok, sok 10000 tonna, amit az 40-es, és 70.-es évek közt előállítottak 300 év alatt fog a felére csökkenni. Néhány éve olvastam egy tanulmányt, hogy minden ma született gyerek vérében kimutatható a DDT. Persze kis mennyiségben, de akkor sem öröm.
Még egy dolgot említenék meg. A felszívódó, nem felszívódó, az a hatásmechanizmusra utal. A felszívódó felszívódik a növénybe, és ott szinte mindenüvé eljutva hat. Az un. kontakt szerek a terápiás hatásukat a kártevővel közvetlenül érintkezve fejtik ki, és vagy felszívódnak, vagy nem. Tehát többnyire szintén belekerülnek a növénybe, ezért is nem elég a termést megmosni, hanem ki kell várni az előírt időt.
Vajon mennyi vegyszert eszünk meg, amit nem mi vittünk be, és hanyag emberek az előírások be nem tartásával piacra visznek?
Köszönöm, maradt még, tavasszal újra megpróbálom... Tiszta pech, 18 féle maggal nem volt gond, pont ez az egy... Szívesen küldenék majd cserébe különleges magokat, szólj, ha igényled.
Ugyanúgy kelt, mint a többi. Papírra ragadt magok voltak, nem is nagyon voltak kimosva. Jó sok ilyen növényem lett, ajándékoztam is a palántákból. Szép nagy fürtök vannak rajta.
Az egyik fórumtárstól kaptam idén tavasszal mexikói méz magokat, de ez volt az egyetlen fajta sajnos, amiből egy darab sem kelt ki... Nehezebben kel mint a többi, vagy nem láttál ilyen jellemzőt?
Megettem 3 Japanese Black Trifelét. Nekem nem váltotta be a reményeimet. Már kezdett puhulni, de a csutka közelében kemény, nem érik egyszerre az egész gyümölcs. Az íze se valami nagy szám, a régóta ültetett fajtáink jobban ízlenek. Lehet, hogy valami nem tetszik neki nálunk. És nem is túl szép. Azt hiszem, több "feketét" nem ültetek.
Az atanditól kapott Mexikói méz viszont tényleg nagyon finom. Azt a fajtát megtartjuk.
Szerintem erre való ez a fórum, hogy tanuljunk egymástól.
Mondjuk, tavaly óta nekem vesszőparipám az atka, lehet, akkor is azt látom a feltöltött fotókon, ha esetleg nem az.
Ezért szoktam írni, hogy aki valami olyant lát, tapasztal, ami nem magyarázható, az gondoljon atkára IS, és ebből a szempontból IS vizsgálja meg a problémát.
Aztán jól ne legyen igazam!!!!
A vegyszer-nem vegyszer véleményekhez:
Ebben a kertben, egy évtizedig tudtam úgy termelni, pici helyen, magunknak, hogy csak a paradicsom kapott egy szezonban kétszer valami rezes permetszert.
Aztán, amikor a legnagyobb szükség lett volna a kerti terményre, -munkanélküliség egyik oldalon, hosszantartó, súlyos betegség, keresőképtelenség a másik oldalon, egyetemista gyerekkel "súlyosbítva", akkor jött 2010 amikor egy hét alatt elvitte a fitoftóra az egész termést.
2011-ben is az első kötés mire megérett, akkorra- most így utólag rakom össze a diagnózist- elvitte a takácsatka.
2012-ben már július közepén az udvari TTR feldobta a lábát, a kertiek már akkor lógtak, száradtak, nyavalyások voltak. A paradicsom, az uborka, a padlizsán, a zöldbab, abszolút minden.
Atkás volt még az ég is.
Mondom, három oldalról akkora gaz van a szomszédoknál, hogy én nem látszom ki belőle.
Akkor beugrottam annak, hogy szabadföldön nem veszélyes...
Aha, augusztus elején leszedtem az utolsót, onnan már asztalra alig jutott. Hogy tudtam elégséges mártásnak valót, köszönhetem annak, hogy az anyám kertje 25 kilométerrel arrébb van, és ott lett annyi, hogy nekem is jutott.
2013-ban már tudatosan védekeztem, de még így is viszonylag elkéstem, mint lentebb írtam.
Ezek után, mindenki szabadon eldöntheti, hogy neki mi, mennyi, hány méter.
Csak arra kérlek, titeket, próbáljátok tudomásul venni, hogy nem mindenhol ugyanolyan a mikroklíma, a kártevők.
Nem jókedvünkbe permetezünk. Van az a kártevő, betegség nyomás, amikor nincs más megoldás.
Akinek a kertje mentes, vagy különböző okok miatt nála nem tud robbanásszerűen elszaporodni a betegség- és kártevő kolónia, az legyen már belátással, hogy nem mindenki olyan szerencsés, hogy védekezés nélkül is termelhet, ha nem is eladásra, bár csak saját szükségletre, ha nem is befőzésre, bár nyári fogyasztásra.
Sajnos, én nem engedhetem meg magamnak, hogy a szükségletünket a piacon, mondjuk, ott se azt kapom, amit szeretnék, hanem ami van- vegyem meg.
Eddig évekig felülről, esőztetővel locsoltam a töveket, és szenvedtem a gombákkal a szeptóriával az élen. Idén eddig szárazon tartottam a leveleket, árasztottam. Jöttek az atkák...
Üdw fórumozok! Tavalyról kimaradt sok paradicsom magom. Dél-amerikai óriás,Pandarosa red,Costolutó fiorentinó,Marhabél szív. Ami nekem kellett azt elültettem(200tö). Tavaly paszirozáskor rengeteg magot gyüjtöttem! Ha tisztelt fórumtársaim közül érdekel valakit szívesen küldök! Cserébe természetesen paradicsom,paprika magokat kérek csak. Az elérhetöségem visszább megtalálható. Szívesen vennék visszajelzést azoktól akiknek tavaly küldtem magokat! Elöre is thx!
Szerintem felesleges erről egymást győzködnünk. Mindenki a maga igénye, kedve, lehetősége és körülményei között dönthet arról, hogy mi éri meg neki, és mi nem. Szerintem ez csak egy nagyon kezdő kertész esetében kérdéses, aki olyan tudással rendelkezik mint Crystalheart is, az el tudja dönteni, hogy kell-e, feltétlenül szükséges-e.
Én magam is igyekszem vegyszermentesen csinálni, erre a legjobb motivációm három gyermek. Ezzel együtt én tudom, hogy a fele fog teremni annak ami teremhetne, de nekem így éri meg. Másnak meg máshogy. Az "én a te helyedben" kezdetű mondatok sztem nem visznek előre.
Mindig emlegeted a parkosított kert közelségét, mint veszélyforrást.
Én nem látom olyan nagy gondnak, a mi kertünk is dzsungeles (most nagyon). Nemcsak a kártevők, hanem a fogyasztóik is el tudnak szaporodni, szerintem az inkább előny, ha a veteményen kívül sok egyéb növényfaj is van a kertben. Könnyebben kialakul valamiféle egyensúly, mint egy steril veteményesben. Az atkák, tetvek, stb. persze jönnek, de nem okoznak akkora kárt, mert fogynak is.
Ennek örülök, de nekem már irtottak ki 120 tő paradicsomot, több évben is az elmúlt 11 év alatt. :) Pedig nekem nincs is fóliám. Mondom, hosszában a kertem mellett (tehát minden növényemtől legföljebb 14 m távolságban) parkosított kert fut, ahol majd' minden fán találni takácsatkákat, egyszerűen jönnek és kész, nincs mit tenni ellene, csak irtani lehet őket. Vektafid-dal is permetezhetnék hetente, de irdatlan pénzekbe kerülne.
Reggeli/nappali öntözés, 90×50-es tőtáv, kézfertőtlenítés, talajtakarás, Treifender - nálam több elővigyázatos mechanikus módszert alig alkalmazhat valaki, de az atkákat mindez természetesen nem nagyon zavarja. (Mi több, a reggeli öntözés és a levelek víztől való óvása még kedvez is nekik.) A nagy tőtáv miatt nem irtottak még végig a kerten, de pl. a determinált, ám erős növekedésű Korall paradicsomok lombja emellett is összeér egy sorban, ott jobban tudnak terjedni. A szárnyas levéltetveket sem igazán érdekli, hogy én 50 vagy 500 centire ültetek-e két paradicsomot, a vírusok ellen pedig csak a tetvek, tripszek és atkák irtásával vagy távol tartásával lehet védekezni.
Évek óta atkásodnak a növényeim, de szabad földben a semmiig még sose jutottak el. Cserépben, fal mellett, meg üvegházban igen, de az meg nem olyan nagy veszteség, hogy amiatt megérné permetezni.
Nálam eleddig egy atkaölős permetezés volt, még korán, kicsi korukban, meg két rovarölő (Actara) a levéltetvek felszaporodásakor. Gombaölőt csak két rezet kaptak egyelőre, a hatásosabbakat az őszre tartogatom. Nem csak környezettudatosságból, de a költséghatékonyság miatt is a minimumra szorítja az ember a szükséges permetezések számát... :) És hidd el, hogy próbáltam bio módszerrel is évekig, de egyrészt az erre nálam alkalmas fajták nagyon drágák, másrészt nálam nem is nagyon lehet - az eredmény teljes kert-szétrohadás lett, bármilyen nagy szakértelemmel is kezeltem. (Legtöbbször az atka tett be végleg a paradicsomnak, az uborkának és a padlizsánnak, nyomukban a betegségek.)
Bizonyos helyzetekben nem a kemikáliák és a paradicsom közt kell választani, hanem a kemikáliák és a kb. semmi közt... :) Ilyen helyzet az atkainvázió is. Nem mindenhol vannak atkák, de ahol megjelennek, és valami okból (pl. parkfák közelsége) nem lehet kiirtani őket, ott felszaporodásuk esetén hatalmas hárokat tudnak okozni. A jelenlegi száraz időjárás pedig igencsak kedvez nekik.
De én integrált növénytermesztést folytatok, az imént említett kén (Thiovit) és a Vektafid A mind bio szerek, és a többi is III. forgalmú, alacsony veszélyű permetszer - a Vertimecet leszámítva, de az hozzám még nem jutott egyszer sem. (És ennek esetén is kérdéses, hogy mi az oka a II. forgalmúságnak.)
Ésszel permetezve a mai szerek nem okoznak bajt, sokkal komolyabb vizsgálatoknak vetik alá már ezeket, mint a régieket, és az EU előírásai igen szigorúak. Persze mindenkinek megvan a joga hozzá, hogy abszolút bio módon termesszen növényeket, amit aztán a saját mikroklímája és mikrofaunája vagy lehetővé tesz, vagy nem, elválik pár éven belül.
Az enyémek kétszer kaptak Cuproxátot, mikor hideg, esős idő volt, azóta semmit. Már nem is fognak.
Atkák persze vannak, meg itt-ott sárgulnak, foltosodnak a levelek, de minden évben így van, és mindig van annyi termés, amennyire szükségünk van. Nyilván lehetne több is, de elég ennyi. Ha egy-két tő tönkre is megy, a maradék terem eleget. És az megfizethetetlen, hogy nem kell számolgatni, hogy mikor mit lehet megenni, nem kell előre leszüretelni és tartalékolni, míg letelik a várakozás. Mindent frissen, éretten, akár a növényről szájba. Ha nem így lenne, valószínűleg nem is vacakolnék az egésszel, megvennénk, és kész.
