Mit értünk a lexikonban madár alatt?
Természetesen madárnak véljük a legendás postagalambot, Fleuront,a mesebeli hárpiát és a valódi hárpiát, a Ghigi-fácánt és a xenopsot, "moluccen" kakadut és a csurit, az onagadorit és a debreceni pergőt, minden diszkrimináció nélkül - még, ha ezen néhányan majd meglepődnek, annak ellenére – akár a grillcsirkét is.
Kit hiszünk madárbarátnak?
Mindenkit, aki a legcsekélyebb érdeklődést tanúsítja a madarak, vagy a madarakkal összefüggő BÁRMELY ismeret iránt:
adhat e akáclevelet, kagylóhéjat a madarának?
mi az az alula, a moa és a kappanháj?
van-e a madaraknak veséje, körme, heréje?
hogyan költi ki a tojását a császárpingvin?
milyen színű a kakasláb, vagy a gulyamadár tojása?
hányat ver egy kolibri szíve, meddig él az ara?
ki volt Mendel, Siroki, Chernel és ki Ország Mihály, Diószeghy Sándor, Haraszthy László?
egészséges dolog-e nyers tojást fogyasztani, s mi az eszkimók csemegéje?
hány fokot igényel a napos pipe, hogyan kell lisztkukacot termelni?
mi okozza az ornitózist, és mire jó a perubalzsam?
hogyan kell a madarat pedikürözni, a dúcot fertőtleníteni?
milyen szín(változat) a jeges, az angolfehér és a harlekin?
mit kell érteni recesszív, poligénes vagy fácánozó alatt?
mit jelent COM? MME? MNK? GALOR? TETRA SL? Victoria-keltető?
A világ összes madarát fellelni benne, s a ma létező mintegy 10 000 faj közül 3000 leírását is megtalálja ebben az enciklopédiában.
Aligha van házigalambfajta, haszon- és díszbaromfi, amely kimaradt belőle.
Ezt a topikot a készülő Madárbarát-lexikon iránt érdeklődőknek nyitottam, mert talán kevesen tudnak erről a készülő műről. Kérdések, vélemények helyszíne legyen ez a topik.
http://madarbarat-lexikon.mlap.hu
lárva többszöri vedléssel szobahőmérsékleten ... 12-18 hónao alatt bebábozódik;
bábból 6-9 nap múlva kikel a kifejlett bogár.
Hangsúlyozom: a hőmérséklet és a páratartalom függvényében rövidül (hosszabbodik) az idő, de normális körülmények között kb 1 év múlva az új nemzedék petézik.
Csak a kettéhajtott szövetdarabba nem akarnak felköltözni a kukucok, illetve akárhogy düllesztem a szemem, akkor sem látom a sorok közt, hogy mennyi időre lesz a petéből csúszó-mászó.
(a képeket elnézve, mintha folyamatosan fejlődne a lexikonod:)
A daráról annyit, hogy egyenek azok a férgek rendes kosztot, nem sajnálom;)
Anikó arról számolt be, hogy a poszátája 3 hét után minden különösebb előjel nélkül sajnos csütörtökön elpusztult.
Kérdi, hogy vajon mi lehet az oka, de abból a kevéske információból aligha merné bárki is megtippelni. Azt azért tudomásul kell vennünk, hogy a fiókát a szülei se mindig képesek felnevelni.
Kedves Anikó!
Sajnos ez is benne van a kalapban, de még mennyire. A madarak több mint negyede meg sem éri az 1 esztendős kort.
Én is sajnálom, de tudomásul kell venni, hogy van ilyen.
Ha sikerült volna megmentened, akkor jöttek volna az újabb bonyodalmak: visszavadítás, kalciumegyensúly stb.
Megtartani? azt a törvény tiltja...
Azért ha legközelebb ilyesmi adódik, akkor is próbálj meg mindent megtenni. És vigasztaljon, hogy ha csak 3 hétre is, de sikerült meghosszabítanod az életét, s abban a három hétben is általad volt sok-sok kellemes perce.
lisztbogár: →lisztkukac, →amerikai kis lisztbogár.
lisztkukac: az →amerikai kis lisztbogár lárvája. Az egyik legkönnyebben, nagy mennyiségben termelhető élőeleség, amelyet mind a lágyevők, mind a magevők szívesen felszednek.
A lisztkukac a lisztbogár lárvája. Két fajt illetnek ezzel a névvel az egyik az →amerikai kis lisztbogár (Tribolium confusum) v. más néven tésztabogár, amely szintén készletkártevő, de a madarászok szemszögéből fontosabb, nagy lisztbogárnál lényegesen kisebb, csupán 3,5 mm és vörösesbarna, zsírfényű.
A lisztbogár (nagy lisztbogár - Tenebrio molitor) 12-18 mm hosszú, kifejlett állapotában fényes gesztenyebarna v. fekete, zsírfényű rovar. A szárnyfedők finoman barázdáltak.
A fej és az előtor szórt pontocskás. A szabadban madárfészkekben, odvas fákban, farágcsálékban, lisztben, korpában, kenyérben gyakori kártevő.
A kelése után szinte azonnal párosodik, s 6-18 napos korában már lerakja az első tojásait, általában naponként mintegy 30-40 darabot (egy-egy nőstény összesen átlag mintegy 260 darabot).
A tojások 1,8 mm hosszúak és 0,6 mm szélesek. A bennük rejlő pete fejlődése a környezet hőmérsékletének és páratartalmának a függvénye. 30 fokon és 60 % relatív páratartalom mellett a lárvák 5-6 nap alatt kelhetnek.
A testük hengeres, ízekre tagolt. A színűk sárgásbarna.
A lárvák vedléssel növekednek, a frissen vedlett lárvák fehérek és ilyenkor a legpuhábbak, ebben az állapotukban fogyasztják a madarak a legszívesebben.
Sajnos a kitinpáncéljuk rövid idő alatt megszilárdul, amikor is a kisebb asztrildok számára már nehezen fogyasztható. De az ügyesebbek így is boldogulnak vele. Megrágják a feji részt és kiszívogatják a belső részt. Egy-egy beó egyetlen nap képes felfalni 1 dl lisztkukacot. A napmadár is elfogyaszt 5-15 darabot. A kisebb zöld pettyes asztrild 5-10 darabbal beéri.
A csőrből etető madarak számára a lisztkukac élő rovartáplálék értékű, tehát hajlandóak vele etetni. Sajnos gyakran előfordul, hogy négy-öt nap múltán "ráunnak", s attól kezdve mintha valami más táplálékot keresnének, és lisztkukaccal nem hajlandóak tovább etetni.
Ha ilyenkor áttérünk például élő sáskák, a megfigyelések tanúsága szerint leginkább zöld színű élő szöcskék etetésére, akkor a probléma elhárul. És a madarak a sáskák mellett hajlandóak elfogadni újra a lisztkukacot.
A lárvák szobahőmérsékleten 12-18, viszont 26-28 fok C-on már 6-8 hónap alatt teljesen kifejlődnek. A bábállapot 60 százalék relatív páratartalom mellett 15 fokon 30, 25 fokon 9 és 35 fokon 6 napig tart.
lisztkukac-atka: a lisztkukactenyészet veszedelmes kártevője, a pókszabásúak rendjéből.
Nagy a páratartalmat igénye, s a fülledő korpában viharos gyorsasággal képes elszaporodni.
Ilyenkor tönkre teheti az egész lisztkukac-tenyészetet, ugyanis károsítja a lisztbogár lárváit.
lisztkukactenyészet: a nagy lisztbogár (Tenebrio molitor) és kisebb rokonfaja, az →amerikai kis lisztbogár (Triboliumconfusum) a legkönnyebben tenyészthető két készletkártevő, melyek lárvái kitűnő és gyakran egyedüli állati fehérjepótló élőrovar-eleségféle a madaraink számára.
A tenyésztés jól szellőző, de teljesen zárt ládát igényel, amelyből nem tudnak szétrajzani a bogarak és megszökni a lárvák. 50x30 cm2 alapú, 30 cm magas faládát ajánlunk készíteni kiugró bádogperemmel, a tetején jól záródó fedéllel, amelyen a szellőzés véget szúnyoghálóval fedett nyílás van.
A ládát lehetőleg meleg helyiségbe, állványra kell helyezni. A ládába tegyünk alulra tiszta szalmát vagy szénát (hullámpapír darabok is megteszik) ebbe fognak a kifejtett nőstény bogarak petézni.
A 2-3 cm magas szénarétegre 5-8 cm vastagságban búzakorpa réteget kell szórnunk, annak a tetejére pedig kétrét hajtott gyapjúkendőt v. vászondarabot helyezzünk. E vászon két rétege, a ráncok közé húzódnak a fénytől ódzkodó lárvák emészteni, s onnan a tenyészet bolygatása nélkül kikapkodhatjuk a feletetni kívánt mennyiséget.
A vászon tetejére kell tennünk azt a tálcát, amelyen a bogarak, lárvák részére felkínáljuk a lédús ennivalót: almaszeletek, hullott gyümölcs, vízzel átitatott száraz kenyér, sárgarépa szelet, még nem romlott, de a madaraktól már elvett lágyeleség stb.
Lényegét tekintve arra kell ügyelnünk, hogy mindig legyen előttük lédús takarmány is, de a nedvesség be ne füllessze a korpát, és ne rothadjon meg semmi a tálcán.
A kész ládába tehetünk más tenyészetből származó kukacokat v. kifejlett bogarakat. Egy ilyen, az előbb részletezett ládába tehetünk 100-150 bogarat. Ha azt akarjuk, hogy folyamatosan legyen lisztkukacunk, akkor egymás fölött 2-4 ládát is üzemeltethetünk.
A legalsóban petéznek a bogarak, a fölötte levőben kelnek a peték, a következőben fejlődnek a lárvák, s a legfelsőből etetjük a bebábozódás előtt álló, 2-2,8 cm nagyságú lisztkukacokat.
A tenyészetnek legnagyobb ellensége a gondatlanság.
Ne hagyjuk befülledni a korpát!
Adjunk elég nedves anyagot a lárváknak és a bogaraknak, különben a szomjúságtól szenvednek, és nem fejlődnek kellőképpen.
A →lisztkukac-atka, rendszerint akkor támad, ha éppen ellenkezőleg, túl magas a tenyésztőládában a páratartalom. A fertőzést nagyon nehéz kipusztítani.
A ládába tett korpa egy idő múltán elfogy, illetve szürke porrá válik, ezért a ládában a korpa egy részét hozzávetőleg 3 hónaponként pótolni kell, s a második év végére az egészet fel kell újítani. Természetesen csak akkor, ha átrostálással kimentettük belőle a bogarakat és a lárvákat.
lisztmoly (Ephestia kuehniella): a fényiloncafélék (Pyralididae) családjába tartozó apró lepkefaj.
A múlt század 70-es éveiben hurcolták be Észak-Amerikából.
A lepke májusban és augusztusban kel útra.
50-100 petét rak, hernyója lisztben, korpában és darában él, és szívós szövedékfátyolt képez a tárolt gabonaipari ...
Vagyis a hőfok és a páratartalom csökkentésével lehet szabályozni a peték kelését, a lárvák kifejlődését. Hűtőben (már, ha engedi betenni az asszony) le lehet fékezni a "kukacok" fejlődést.
Kérdés: Ha már minden lisztkukacom lárva, vagy bogár formájú, mikor lesznek akkora kukackáim, hogy újra etethessek? (meleg van, búzadarában élnek/széna,forgács, dara rétegek/, gyümölcsöt kapnak)
Az egyik képen tényleg úgy néz ki, mint egy (nagy;) ) kis poszáta, míg amelyiken a lepedőn csücsül, ott olyan snassz mezei formája van;) Valszeg az egyiken jobban érvényesült a vaku, mint a másikon. A pocakon pihenő madárka széles torokfoltja kisposzátára utal, de mivel a képen aránytalanul nagynak is látszik, így tartom a tippet újabb kép érkeztéig ;)
Telespyza: a pintyfélék (másutt a hímesmezű madárfélék) családjának egyik nemzetsége 2 fajjal, a földi papagájcsőrűek.
cantans
: →földi papagájcsőrű v. laysani pinty (Laysan Finch),
ultima: →nihoa-pinty (Nihoa Finch).
televényféreg (Enchytraeus albidus): rendszertanilag a kevéssertéjűekhez tartozó féreg, amely kistestű madarak számára könnyen tenyészthető, az akvaristák gyakorlatában széles körben előállított eleség.
Jól szellőző edénybe (pl. cserép) finomszemcsés, homokkal lazított, tőzeggel dúsított kerti földet teszünk. Még jobb a steril kávézacc. A csaknem csurig töltött cserép re vágjunk egy azt teljesen lefedő üveglapot, s a talaj (zacc) közepére csináljunk egy ujjbegynyi lyukat. Ebbe kell tennünk az etetőanyagot, ami lehet főtt dara, zabpehely v. főtt növényi részek, levelek, burgonya, ill. tejben áztatott zsemlye vagy kiskanálnyi tejföl.
Díszhal szaküzletben v. akvarista ismerőstől szerezzünk oltóanyagot, néhány 1,5-2 cm hosszú, cérnavékony férget, s tegyük az edénybe. Ha figyelmesen etetünk (hetente 1-2 alkalommal), kellő nedvességet és meleget biztosítunk, akkor 3-4 hét múlva tömegével hemzsegnek az üveglapon és a nekik betett táplálékon a televényférgek, amelyeket finom csipesszel kibányászhatunk, s a madaraknak felkínálhatjuk.
Aki több cserepet állít be, és a tenyészetet helyesen gondozza (pl. fény nem éri), akkor egy-egy telepítése 2-3 évig "üzemelhet", és folyamatosan tud biztosítani belőle a madarainak a rendkívül tápláló férgekből.
Az etetésüknél figyelemmel kell lennünk arra, hogy a fonalszerű fehér férgek rendkívül táplálóak, így fennállhat az elhízás veszélye.
téli álom: egyes állatfajoknak jobbára a mérsékelt égöv alatt a téli hónapokban észlelhető, külső és belső feltételek hatására bekövetkező nyugalmi állapota.
Rovarok, kétéltűek, hüllők körében és főként az emlősöknél jellemző. Az alváshoz hasonlatos, de attól lényegesen eltér, többé-kevésbé letargiában nyilvánul meg.
A lexikon állati fehérje szócikkében van még néhány ötlet:
A nyár végén, ősz elején az ehető gombákat károsító férgeket (GOMBAKUKAC) is felkínálhatjuk madarainknak a beteg gombákkal együtt, ők majd kiszedegetik mindazt a gombákból, amire szükségük van.
Szóba jöhet még az állati fehérjeigény kielégítése céljából a →giliszta, a házilag előállítható →televényféreg, a →legyek nyűi, nyűvei, bábjai, a →muslicák és néhány más rovar - a →prémbogár, a →szalonnabogár, a →négyszarvú bogár és a gabonabogár – lárvája vagy pl. az e célra szárított garnéla, melyhez sajnos csak nyugati kereskedésekben lehet hozzájutni.
A madarak a rovarok kifejlett alakjai közül a következőket fogadják el fogságban:
a →sáskák ,
a →tücsök (afrikai kétfoltos – fotó: Lengyel) és
a →szöcskék, továbbá számos , a természetben rovarfogó hálóval v. fénycsapdával, ill. az iszap átmosásával v. a víz hálózásával gyűjthető rovar, féreg és rákocska etethető.
A rákokat és más rovarokat lehet adni szárazon, por alakban, a lágyeleséghez keverve.
Az élő →vízibolha Petri-csészében kínálandó fel!
Végezetül állati fehérjét etethetünk a madaraknak →hús formájában, nyersen vagy főve.
A BAROMFITENYÉSZTÉSBEN is rendkívüli fontosságú a tartott állatok állati fehérjeigényének a kielégítése. ..
Gondolom, egy hirtelen elárvult madárhoz nehéz létrehozni steril gilisztatenyészetet vagy muslicatenyészetet. De akit érdekel a téma, annak nagyon szívesen előbányászom a lexikonból, hiszen, mint látjátok ezek a témák mind önálló címszóként kattintással kikereshetőek a lexikonból. Hogy kedvet csináljak, a televényférget mindjárt elő is hívom.
A mezei és a kis poszáta között mindössze 1 cm a differencia, de ettől még lehetne a hölgy madara kis poszáta, amelyről a lexikonból ezt lehet megtudni:
kis posta: →szolnoki keringő
kis poszáta (Sylvia curruca - Klappergrasmücke - Lesser Whitethroat) v. nyomorék, csóvinka, poszáta: ártéri erdeink gyakori, mindössze 13 cm-es →poszátaféléje. Szívesen bujkál száraz rőzserakásokban, a fészkét is rendszerint ilyenekbe építi. Fotó: Askar Isabekov - http://www.birds.kz/
Leginkább a mezei poszátára hasonlít, de itt a tollazat sötétebb barna.
Különösen a fültájék sötétje válik el a világosabb nyaki és melli tollazattól.
A hát szürkés, a szárny rozsdás árnyalatoktól mentes.
A nyílt terepet általában kerüli. A hangja halk, kelepelésszerű csicsergés.
Alfaja a
Sylvia curruca althae: kasmíri kisposzáta;
blythi
aucasica,
halimodendri - lásd a fotón!;,
jaxartica és a
telengitica
Védett, az eszmei értéke: 2 000 Ft.
kis sándorpapagáj v. örvös papagáj (Psittacula krameri - Halsbandsittich, Kleiner Alexander v. Alexandersittich - Rose-ringed Parakeet): 37-40 cm nagyságú alapvetően zöld színű madár a sándorpapagájok nemzetségéből. Fotó: Rácz Sándor - www.diszmadartenyesztok.fw.hu
Legyen így vagy úgy, a tanácsaiddal aligha lehet vitatkozni. Nagyon is helytállóak.
Csupán anyit fűznék hozzá, hogy érdemes az 1300-as hozzászóláshoz visszalapozni, illetve az abban említett 1227-es hozzászólástól is elolvasni a témával összefüggő dolgokat, hiszen ahhoz képest csak ismetlésekbe tudnék bocsátkozni.
Vagy még lehetne említeni a szárnyatlan muslica tenyészetet vagy bármely az akvarisztikában is alkalmazott élőeleséget.
*** ma már Calandrella brachydactyla: →sziki pacsirta (s megjegyzendő, hogy ennek alfaja a →magyar pacsirta).
mezei poszáta (Sylvia communis v. sylvia - Dorngrasmücke - Whitethroat) v. csóvinka, csaláncsipegető, nyomorék, csaláncsapó: a →POSZÁTAFÉLÉK CSALÁDJÁNAK HAZÁNKBAN IS KÖZISMERT, 14 cm nagyságú faja.
Leggyakrabban erdőszéli bokrok, gátak oldalában fellelhető cserjések adnak számukra otthont, ahol a hímek egyszerű és rövid, de kellemes éneke nálunk általában áprilisban hangzik fel. A költési területe egészen Mongóliáig terjed. A fej világos szürke. A torok fehér. A hát és az evezők szegélye vöröses. A test alul rózsaszínes árnyalatú. A tojó tollazata kevésbé élénk színű. Érdekes szokásuk, hogy a bokrok fölé emelkedve nászrepülnek. Alfajai: Sylvia communis rubicola(lásd fotó: Askar - http://www.birds.kz/index.html),
traudeli,
volgensis.
Ennek valószínűleg abban jelentkezik a szerepe, hogy a hímek így adják egymás tudtára: az adott revír foglalt. Védett, az eszmei értéke: 10 000 Ft.
mezei színes galamb (Feldfarbentauben): a thüringiai színgalambok egyik, talán legrégebbi fajtája.
Nagyon érkedes, és őszintén szólva azt gondolom, ha együtt próbálunk meg segíteni a levélírónak.
Íme a levél:
Van egy kis madaram, nem tudom, milyen fajta, kb három hete találtam a kipufogómba, megfogtam, mert ki kellett operálnom valahogy, és rögtön letettem a fűbe, viszont az anyja már nem-fogadta be. Tudnod kell hogy, voltak fekete rigóim, őket felneveltem el is engedtem, ez a kicsi sokkal ragaszkodóbb, mint a rigók. A rigókat otthon hagytam pár napig, és elidegenedtek tőlem ez normális szerintem. Őt minél többször Egyedül hagyom, annál ragaszkodóbb, csak úgy tud elaludni, ha este lefekvés előtt elaltatom a kezemben, és úgy rakom be a helyére. Amúgy, ha nem csinálom, egész éjjel vergődik. Enni: csirke húst eszik, gilisztát, salátát, viszont a húst zabálja, és habzsolja,szerintem el is hízott tőle. Többször elrepült de ha éhes, vissza jön a lakásba. Több helyen elpróbáltam engedni, de megtalál, ha nem engem, akkor számára idegen emberek fejére száll. Ha ki van engedve mindenhová utánam jön. Elég kicsi neki a kalicka, mert két rekeszből raktam össze hirtelenjében. Ha itthon is hagytam ablak nyitva volt, ha volt itthon valaki és nem ment el. Egész napra nem zárom be a kis helyre. Ugrál,énekelni nagyon halkan De csak, ha jól lakott. Nagyon okos, mert cumisüvegből ivott és többször úgy jelezte, ha szomjas volt, hogy rászált a cumisüveg tetejére, és csipkedte. Cuppog, mint amikor nagy cuppanós puszit küldesz valakinek, mí,mí,mí ezt is csinálja. Küldök pár képet róla, esetleg tudnál-e tanáccsal látni vele kapcsolatban, vagy egyáltalán mi a véleményed, mit csináltam rosszúl, vagy mit csináljak vele. Szeretnék elmenni Balatonra, de még se vihetem magammal.
kerti rozsdafarkú (Phoenicurus /Ruticilla/ phoenicurus - Gartenrotschwanz - Common Redstar), népiesen füstfarkú, fattyúfülemüle, vörösfarkú madár: a rigófélék családjába tartozó 13-14 cm nagyságú, viszonylag gyakori vonuló madarunk. Fotó: Annette Cutts - http://www.psiloswildlifephotography.co.uk/ucczixbk/index.htm
Április 6-a tájt érkezik meg az afrikai telelőhelyekről, s hamarosan elkezdődik a költési idénye.
A fészket tekintve nem túl igényes. Leggyakrabban fák odvaiba hord vékony gyökereket, s a hevenyészett fészket finom tollakkal béleli. Előfordul, hogy földi lyukakba rak fészket.
Még érdekesebb, hogy esetenként több tojó egy fészekbe rakja a tojását. Mauersberger megemlíti, hogy találtak már egyetlen fészekben 25 tojást is.
4-6 zöldeskék tojásából a 12-13. napon kelnek ki a fiókák. Júliusban szokott hozni egy másik fészekaljat, de a megfigyelések szerint soha nem az első fészekbe, noha általában annak a közelében.
Az első fészekhez csak a következő évben tér vissza.
Főként a hegyvidéki erdőségekben gyakori, egészen a Sarkkörig. Az éneke szebb és változatosabb, mint a házi rozsdafarkúé, de a viselkedésük nagyjából megegyezik, azzal a különbséggel, hogy ez szívesebben tartózkodik fákon.
A homlok, a torok és az arci rész fekete. A test felül szürke.
A mell, a hasi tájék és a farok a nevének megfelelően rozsdaszínű. A fejtető és a test alul fehér.
A tojó felül sötét, alul világosszürke. Előfordulnak példányok, melyeken a torok feketés, s a hímekre emlékeztető.
Kis-Ázsiában és a Kaukázusban otthonos a fehérszárnyú alfaja
(P. p. mesoleuca),
mely csupán a fehér szárnyfoltjában különbözik a törzsalaktól. Néhányszor már megfigyelték hazánkban is.
Rovarokkal és bogyókkal táplálkozik. Ennek ellenére régen kedvelt kalitmadár volt, ami nem egészen a viszonylag egyhangú füttyének volt köszönhető, hanem, hogy fáradthatatlanul fújta a dalát, és kecses mozgásával, kellemes színeivel is örömöt szerzett a tartójának.
Mesterséges fészekodúval könnyen a kertbe lehet szoktatni.
Az alfaja:
p. mesoleuca
: →fehérszárnyú kerti rozsdafarkú.
Ma már védett, az eszmei értéke: 50 000 Ft.
kerti sármány (Emberiza hortulana - Ortolan): a pintyfélék (másutt sármányfélék) családjának egyik, 16 cm nagyságú faja. A szárazabb területeket kedveli. Fotó: Tommy Pedersen - http://www.tommypedersen.com - és Askar Isabekov - http://www.birds.kz/index.html
Fellelhető az Alpokban 2000 m magasságig, és pl. a Sierra Nevadában is.
A beó nagyobb kalitban jól elvan, főleg, ha időnként kiengeded.
Ilyenkor viszont számolni kell a "fröccsentésekkel".
A természetes élőhelye (Lásd előbbi leírás!) magyarázza, hogy a mi telünket aligha bírná szabadban, de beót nem is azért vesz az ember, az társa az embernek!
beó v. mejnó (2)(Gracula /régen Eulabes/ r. religiosa - Greater Indian Hill - Hill Myna - Beo): a seregélyfélék (Sturnidae) sokat vitatott faja a vitatott Gracula családnemben. Régebben 5 Gracula fajt és a G. religiosán belül is 4-9 alfajt írtak le. A ma használatos rendszerekben a törzsalakkal együtt 7 alfaj szerepel:
Gracula religiosa religiosa v. nagybeó (gyakorlatilag a törzsalak - Greater Indian Hill),
Gracula religiosa indica, mint kisbeó, mely a mértékadó Avibase szerint ma már önálló faj (Lesser Hill - Southern Hill Myna - Kleine Beo),
Gracula religiosa peninsularis (Greater India Hill Mynah vagy Greater Indian Hill Mynah, Indian Grackle),
Gracula religiosa venerata - érvényes alfaj,
Gracula religiosa robusta: (Nias Hill Mynah vagy Nias Island Mynah) alfaj vitatott.
Miközben ezen túl a németeknél még további két alfajról olvashatunk:
G. r. enganensis - az Avibase szerint önálló faj, a
G. r. venerata, érvényes alfajnak elfogadva, mint az fentebb már kiderült.
A formaváltozatosságot az egymástól elkülönülő élőhelyek magyarázzák.
De maradjunk a hármas felosztásnál, mely valószínűleg a faj egymástól legjobban elkülönülő 3 alfaját jelöli.
A Gracula religiosát már 1815-ben bemutatták az amszterdami állatkertben, ahol rendkívüli hangutánzó képességével elnyerte a nagyközönség rokonszenvét.
Ez egy nagybeó (Gracula religiosa religiosa) volt, a faj egymástól határozottan elkülönülő két /al/faja mellett a nevéből adódóan is legtermetesebb törzsalakja: 30 centiméteres fekete madár, élénk sárga jellegzetes csőrrel, és a felső csőrkávától induló, a fej tetején végigfutó, bibircsókos tarajjal, amely két oldalra szétnyíló tarkólebenyben folytatódik.
Élőhelye megegyezik a ceyloni beóéval. Ma már ritkán jut el az európai kisállatpiacokra, A walsrodei madárparkban is csak egyetlen példányt láttam, pedig a management bizonyára mindent megmozgatott, hogy szert tegyen a párjára.
Ezzel szemben korántsem ritka az ún. középbeó (Gracula religiosa intermedia), amely 26-28 centiméteres és viszonylag elterjedt a németországbeli madárkedvelők körében, és akárcsak mi, ők is rövidülve használják a nevét: a köznyelvben ő a beó.
Ez szintén kékes fényű fekete, nagy sárga csőrrel és élénksárga lábbal. Csak tarkólebenye van, de ez ráhúzódik a fülre is. Martina Meister und Matthias Goebel (http://www.der-beo.de/mainsite/main.htm) megfigyelései szerint a tarkólebeny kis befűződése egyedi jellegzetesség, vagyis minden madárnál másként mutatkozik, mint embernél az ujjlenyomat.
Sőt, az öregedés is rányomja bélyegét, a befűződés a madár korosodásával egyre nagyobb lesz. Ezt magam is megfigyeltem.
A szárnyat itt, a középbeónál kis fehér tükör díszíti.
Ivari kétalakúság itt sem figyelhető meg, s minthogy a középbeó is rendkívül jó hangutánzó, a nemeket a hangjuk alapján sem tudjuk megkülönböztetni. Némi támpontot adhat a írisz színtónusa (tojóknál barnás, a hímeknél kékesfekete) vagy az, hogy a tarkó- és a füllebbeny összeér-e (http://www.der-beo.de/mainsite/main.htm), de ez soha sem 100 százalékos.
A 24-26 centiméteres kisbeó is a tarkólebenye alapján különül el a rokonaitól, egyesek szerint fajtestvéreitől. Ugyanis a Gracula indicát egyes rendszerezők a G. r. alfajának, mások önálló fajnak tartják.
Ha eltekintünk a testmérettől és attól, hogy itt a tarkólebeny felhatol a fejtetőre, akkor nem is csodálkozhatunk a vitákon.
A Gracula /religiosa/ indica hazája Ceylon és Délnyugat-India.
A beók költési időn kívül, akárcsak a mi seregélyeink, de kisebb (6-8 fős) csapatokban vándorolnak, olykor a Himalája 2000 méteres magasságáig is felhatolnak.
A párok költési idényben leválnak a csapattól, s a tojó általában 2 kékeszöld tojást rak a vastag fűszálakkal, nádlevéllel bélelt odúba.
A kicsik a 14. napon kelnek ki, s a kezdeti időben rendkívül kényesek a meghűlésre. Emiatt nálam is következett be elhullás. A problémát úgy hidaltam át, hogy a fészektől (odúméret: 20x20x30 cm 9 cm-es kerek nyílással) 30 cm-re egy 40 wattos normál izzót működtettem, mely meleget szolgáltatott.
A fiókák a bőséges rovar- és gyümölcstáplálék hatására gyorsan növekednek, de csak a 20-28. napon hagyják el az odút. A szülők még 2-3 hétig gondoskodnak róluk.
Ne ijedjünk meg, ha a beónk leereszkedett testtel, behúzott nyakkal, felborzolt tollazattal, becsukott szemmel gubbaszt, ez az alvási pozíciója.
A beók számára nyugaton árusítanak granulált tápot. Magyarországon ezt kutya- vagy macskatáppal helyettesíthetjük, ill. speciális lágyeleséget kell készítenünk. Ennek alapja a túró és a főtt rizs, amelyet hús- v. belsőségdarálékkal, apróra vágott salátával kell dúsítanunk.
A beók étrendjéből nem hagyhatjuk ki a lisztkukacot és a lédús gyümölcsöket (szőlő, narancs, szilva, apróra vágott alma) sem. A ribizlit különösen kedvelik.
A fiókaneveléshez okvetlenül biztosítanunk kell élő rovareleséget, tenyésztett tücsköt v. hálóval fogott szöcskék, sáskák tömegét, sőt napi 2-3 csupasz egeret is. Fiókanevelés időszakában az én költőpárom percek alatt elfogyasztott 5 szopós egeret, s a rovarhálóval befogott mintegy fél liter sáska, szöcske, stb. meg sem kottyant nekik. Érdekes, hogy csak élő rovarokat voltak hajlandóak fogyasztani, s ez okozott némi problémát, de az Ádám I. barátomtól (aki sámarigókkal bajlódott) ellesett tecnhológia bevált:
a lepkehálóból 50 literes sprőd nylonzsákba gyűjtöttem a rovarzsákmányt, s keretre felerősített ugyanilyen zsákban kínáltam fel a madaraknak. A zsák mintegy 70 cm magassága gátat szabott a rovarok hirtelen elszabadulásának. Előbb a fürgébbek jutottak a keret felső végéhez, végül a gyengébbek ki sem bírtak szabadulni. Ezekért néhány óra múlva bátran beugrottak a beók a zsák aljába.
A beszédre taníthatóság terén nagy eltérések tapasztalhatók. Könnyebb sikert elérni, ha a fészekből a már kitollasodott fiókát ki-kilopjuk, próbáljuk kézből etetéssel szelídíteni, s mielőbb elválasztjuk a szüleitől. Ha kezdetben vad, riadtan menekül és töri magát, akkor vágjuk vissza a szárnyevezőit v. fáslizzuk le a szárnyát!
Az így, sok-sok törődéssel, foglakozással emberhez szoktatott madár az embert társának fogja tekinteni, s cseresznyézhetnek egy tálból - jóformán elvan az ember étkén, kínálhatjuk a túrós csuszától a leveszöldségig, a rántott haltól a kompótig, a főtt kolbászig mindennel, el fogja fogadni, s jól érzi magát ezen a koszton. (Fotó: →Martina Meister & Matthias Goebel és Lengyel Tibor)
Valószínű kerti rozsdafarkúról van szó. Ez már elvileg a második költése. A kicsik kb 3 hét mulva kirepülnek de ott a környéken etetik őket a szülők még egy ideig. Ha nem bántod őket vissza járnak a fészekre az öregek költeni éveken keresztül. Érdekes látvány mikor az öregek etetnek ha szerencséd van és nem látnak akkor az udvar egy szegletében meg lesheted az etetést.
Érdeklődnék, hogy be tudja valamelyikőtök azonosítani az alábbi madarat?
Szürke, veréb méretű (talán még egy picit annál is kisebb) vörös faroktollú madár, ami "kattogó" hangot hallat. Házam külső tetőszerkezetén fészkelt. A hétvégén festettem a tető farészeit, de ezt a rész a fióka miatt kihagytam. A fióka még nagyon pici, de már szürke pihe fedte.
Szerintetk vajon mikorra cseperedik fel a fióka, és állnak tovább? Engem nem zavarnak, csak a munka időzítése miatt kérdezem.
Köszönöm a választ,ez is uj info! Nem akarom elkapkodni a döntést,hogy legyen vagy sem madár,most infot gyüjtök róla.
Amit hallottam róla az tetszet meg,képes utánozni hangokat, ez mókás lehet.
Sajnos keveset tudok róla,és hibás döntést nem szeretnék hozni,csak akkor veszek ha tudom biztositani neki a megfelelö körülményeket (pl: mekkora a hely igénye?,nyáron kint,télen bent? mikor mit eszik?)
A beo tartás nem egyszerű dolog főleg ha még sosem volt madarad. Mivel lágyevő elég hígat és "illatosat" ürít ezt nem árt tudni. A hang utánzásban élen járó madárral igen sokat kell foglalkozni hogy szelíd és dumálós legyen. De azthiszem Lengyel Tibi erről sokkal többet tud, mivel Ő már tenyésztett beót méghozzá tudomásom szerint eddig egyedül az országban. Tehát Ő a szakértő biztosan segít.
Találtunk egy verébfiókát a nagymamám kertjében a földön. Valószínűleg kiesett a fészkéből. Mindenesetre hazahoztam, mert ha otthagyom akkor szerintem biztos meghalt volna.
Még elég fejletlen, a szeme általában csukva van, de már ki tudja nyitni egy kicsit. A tollai is már részben kinőttek. Tehát azt szeretném kérdezni, hogy mivel etessem, és h szüksége van-e vízre. Most átmenetileg, amíg nem tudok jobbat, párizsit kap, mert a nagymamám szerint ő ismert valakit, aki fecskefiókát így nevelt fel.. Gondolom nem a legmegfelelőbb, de nem tudom mit adjak neki.
Köszönettel,
S. Viktória
-------Original Message-------
Vagyis kaptam egylevelet, s lehet, hogy az itteni válasszal valaki másnak is gyors segítséget sikerül adni.
Kedves Viktória!
Víz igen!, főtt tojás, lisztkukac igen...
És kérlek, lapozz vissza 1227-es hozzászóláshoz - innen a 3. lap. Onnan nyomon követheted 4 fecske felnevelésének körülményeit, a problémákat, a tanácsokat, a segítőkész drukkolásunkat, s fogalmad lehet a dolog kimeneteléről.
Ha azon túl is van kérdésed természetesen szívesen segítek, de a fórumon sokkal sokszínűbb a szurkolótábor, és több fej többet tud alapon nem lerázni akarom a dolgot, éppen ellenkezőleg, azt szeretném, hogy a probléma közös megoldása egy újabb madármentőnek még alaposabb tudást adhasson
Valami azt súgja, hogy Pál Csabát ( www.csabapal.hu ) a pávagalamb szócikk érdekli.
És valami azt súgja, hogy nem lesz teljesen elégedett
pávagalamb: a XVI. sz. közepén került Indiából az a valószínűleg mutáció folytán keletkezett galamb Európába, melyből az egyik legszélesebb körben ismert és tenyésztett, sima fejű, sima lábú, ún. tollalakzatos díszgalamb lett.
Kiállítási pozícióban a lábujjain pipiskedik, a mellét egészen magasra emeli, a hosszú nyakát vissza, a fejét egészen a farktőre hajtja.
A nyak izgalmi állapotban rezeg és a fajta sajátossága, hogy a nyakát bizonyos mértékben ki tudja nyújtani, ill. be tudja húzni. A farok meredeken felfelé áll, a vízszintesre merőleges, benne a széles és hosszú tollak (általában 30 db) úgy helyezkednek el, mint a kinyitott legyező lapocskái. A végük foszlott, csipkézett.
Bírálatnál a zászlók szélessége, csipkézettsége, s a pávafarok zártsága esik súllyal latba. Az ún. →ernyős farok hibának számít.
A szivárványhártya gyöngyszínű, de elfogadható sárgán v. narancsosan is, a fehéreknél természetesen sötét.
A színváltozatai:
fehér,
sárga,
vörös,
fekete,
fekete szalagos kék,
sötét szalagos kékfakó és
kovácsolt kék.
Ezen túl vannak pajzsosok, melyek alapszíne fehér, itt csupán a szárnypajzsok és a másodrendű evezők lehetnek színesek (feketék, vörösek, sárgák, kékek, kékfakók v. olajszínűek).
Az ún. színes farkúaknál csak a farok lehet színes (fekete, vörös, sárga v. kék), hozzáértve a támasztó- és a farkfedő-tollakat. Megemlítendő, hogy itt beszélnek fehér farkúakról is, ami alatt egyszínű, fehér galambot kell érteni.
Kisebb számban előfordulnak babosok, fakók és tükrösfarkúak, sőt gólyás rajzúak.
A tükrösök a színes kormánytollaikon fehér tükörrel díszítettek.
FOTÓ: Stefán György
vigasztalásként fogadd el az angliai Peter Sheikli ragyogó felvételét (Chlorestes notatus )
A fej és az előtor szórt pontocskás. A szabadban madárfészkekben, odvas fákban, farágcsálékban, lisztben, korpában, kenyérben gyakori kártevő.
A kelése után szinte azonnal párosodik, s 6-18 napos korában már lerakja az első tojásait, általában naponként mintegy 30-40 darabot (egy-egy nőstény összesen átlag mintegy 260 darabot).
A tojások 1,8 mm hosszúak és 0,6 mm szélesek. A bennük rejlő pete fejlődése a környezet hőmérsékletének és páratartalmának a függvénye. 30 fokon és 60 % relatív páratartalom mellett a lárvák 5-6 nap alatt kelhetnek.
A testük hengeres, ízekre tagolt. A színűk sárgásbarna.
A lárvák vedléssel növekednek, a frissen vedlett lárvák fehérek és ilyenkor a legpuhábbak, ebben az állapotukban fogyasztják a madarak a legszívesebben.
Sajnos a kitinpáncéljuk rövid idő alatt megszilárdul, amikor is a kisebb asztrildok számára már nehezen fogyasztható. De az ügyesebbek így is boldogulnak vele. Megrágják a feji részt és kiszívogatják a belső részt. Egy-egy beó egyetlen nap képes felfalni 1 dl lisztkukacot. A napmadár is elfogyaszt 5-15 darabot. A kisebb zöld pettyes asztrild 5-10 darabbal beéri.
A csőrből etető madarak számára a lisztkukac élő rovartáplálék értékű, tehát hajlandóak vele etetni. Sajnos gyakran előfordul, hogy négy-öt nap múltán "ráunnak", s attól kezdve mintha valami más táplálékot keresnének, és lisztkukaccal nem hajlandóak tovább etetni.
Ha ilyenkor áttérünk például élő sáskák, a megfigyelések tanúsága szerint leginkább zöld színű élő szöcskék etetésére, akkor a probléma elhárul. És a madarak a sáskák mellett hajlandóak elfogadni újra a lisztkukacot.
A lárvák szobahőmérsékleten 12-18, viszont 26-28 fok C-on már 6-8 hónap alatt teljesen kifejlődnek. A bábállapot 60 százalék relatív páratartalom mellett 15 fokon 30, 25 fokon 9 és 35 fokon 6 napig tart.
lisztkukac-atka: a lisztkukactenyészet veszedelmes kártevője, a pókszabásúak rendjéből.
Nagy a páratartalmat igénye, s a fülledő korpában viharos gyorsasággal képes elszaporodni.
Ilyenkor tönkre teheti az egész lisztkukac-tenyészetet, ugyanis károsítja a lisztbogár lárváit.
lisztkukactenyészet: a nagy lisztbogár (Tenebrio molitor) és kisebb rokonfaja, az →amerikai kis lisztbogár (Tribolium confusum) a legkönnyebben tenyészthető két készletkártevő, melyek lárvái kitűnő és gyakran egyedüli állati fehérjepótló élőrovar-eleségféle a madaraink számára.
A tenyésztés jól szellőző, de teljesen zárt ládát igényel, amelyből nem tudnak szétrajzani a bogarak és megszökni a lárvák. 50x30 cm2 alapú, 30 cm magas faládát ajánlunk készíteni kiugró bádogperemmel, a tetején jól záródó fedéllel, amelyen a szellőzés véget szúnyoghálóval fedett nyílás van.
A ládát lehetőleg meleg helyiségbe, állványra kell helyezni. A ládába tegyünk alulra tiszta szalmát vagy szénát (hullámpapír darabok is megteszik) ebbe fognak a kifejtett nőstény bogarak petézni.
A 2-3 cm magas szénarétegre 5-8 cm vastagságban búzakorpa réteget kell szórnunk, annak a tetejére pedig kétrét hajtott gyapjúkendőt v. vászondarabot helyezzünk. E vászon két rétege, a ráncok közé húzódnak a fénytől ódzkodó lárvák emészteni, s onnan a tenyészet bolygatása nélkül kikapkodhatjuk a feletetni kívánt mennyiséget.
A vászon tetejére kell tennünk azt a tálcát, amelyen a bogarak, lárvák részére felkínáljuk a lédús ennivalót: almaszeletek, hullott gyümölcs, vízzel átitatott száraz kenyér, sárgarépa szelet, még nem romlott, de a madaraktól már elvett lágyeleség stb.
Lényegét tekintve arra kell ügyelnünk, hogy mindig legyen előttük lédús takarmány is, de a nedvesség be ne füllessze a korpát, és ne rothadjon meg semmi a tálcán.
A kész ládába tehetünk más tenyészetből származó kukacokat v. kifejlett bogarakat. Egy ilyen, az előbb részletezett ládába tehetünk 100-150 bogarat. Ha azt akarjuk, hogy folyamatosan legyen lisztkukacunk, akkor egymás fölött 2-4 ládát is üzemeltethetünk.
A legalsóban petéznek a bogarak, a fölötte levőben kelnek a peték, a következőben fejlődnek a lárvák, s a legfelsőből etetjük a bebábozódás előtt álló, 2-2,8 cm nagyságú lisztkukacokat. 
A tenyészetnek legnagyobb ellensége a gondatlanság.
Ne hagyjuk befülledni a korpát!
Adjunk elég nedves anyagot a lárváknak és a bogaraknak, különben a szomjúságtól szenvednek, és nem fejlődnek kellőképpen.
A →lisztkukac-atka, rendszerint akkor támad, ha éppen ellenkezőleg, túl magas a tenyésztőládában a páratartalom. A fertőzést nagyon nehéz kipusztítani.
A ládába tett korpa egy idő múltán elfogy, illetve szürke porrá válik, ezért a ládában a korpa egy részét hozzávetőleg 3 hónaponként pótolni kell, s a második év végére az egészet fel kell újítani. Természetesen csak akkor, ha átrostálással kimentettük belőle a bogarakat és a lárvákat.
lisztmoly (Ephestia kuehniella): a fényiloncafélék (Pyralididae) családjába tartozó apró lepkefaj.
A múlt század 70-es éveiben hurcolták be Észak-Amerikából.
A lepke májusban és augusztusban kel útra.
Díszhal szaküzletben v. akvarista ismerőstől szerezzünk oltóanyagot, néhány 1,5-2 cm hosszú, cérnavékony férget, s tegyük az edénybe. Ha figyelmesen etetünk (hetente 1-2 alkalommal), kellő nedvességet és meleget biztosítunk, akkor 3-4 hét múlva tömegével hemzsegnek az üveglapon és a nekik betett táplálékon a televényférgek, amelyeket finom csipesszel kibányászhatunk, s a madaraknak felkínálhatjuk.
Aki több cserepet állít be, és a tenyészetet helyesen gondozza (pl. fény nem éri), akkor egy-egy telepítése 2-3 évig "üzemelhet", és folyamatosan tud biztosítani belőle a madarainak a rendkívül tápláló férgekből.
Az etetésüknél figyelemmel kell lennünk arra, hogy a fonalszerű fehér férgek rendkívül táplálóak, így fennállhat az elhízás veszélye.
téli álom: egyes állatfajoknak jobbára a mérsékelt égöv alatt a téli hónapokban észlelhető, külső és belső feltételek hatására bekövetkező nyugalmi állapota.
Rovarok, kétéltűek, hüllők körében és főként az emlősöknél jellemző. Az alváshoz hasonlatos, de attól lényegesen eltér, többé-kevésbé letargiában nyilvánul meg.
a →tücsök (afrikai kétfoltos – fotó: Lengyel) és
a →szöcskék, továbbá számos , a természetben rovarfogó hálóval v. fénycsapdával, ill. az iszap átmosásával v. a víz hálózásával gyűjthető rovar, féreg és rákocska etethető.
A rákokat és más rovarokat lehet adni szárazon, por alakban, a lágyeleséghez keverve.
Az élő →vízibolha Petri-csészében kínálandó fel!
Végezetül állati fehérjét etethetünk a madaraknak →hús formájában, nyersen vagy főve.
Leginkább a mezei poszátára hasonlít, de itt a tollazat sötétebb barna.
Különösen a fültájék sötétje válik el a világosabb nyaki és melli tollazattól.
A hát szürkés, a szárny rozsdás árnyalatoktól mentes.
A nyílt terepet általában kerüli. A hangja halk, kelepelésszerű csicsergés.
Alfaja a
Sylvia curruca althae: kasmíri kisposzáta;
rubicola(lásd fotó: Askar - http://www.birds.kz/index.html),
A fészket tekintve nem túl igényes. Leggyakrabban fák odvaiba hord vékony gyökereket, s a hevenyészett fészket finom tollakkal béleli. Előfordul, hogy földi lyukakba rak fészket.
Még érdekesebb, hogy esetenként több tojó egy fészekbe rakja a tojását. Mauersberger megemlíti, hogy találtak már egyetlen fészekben 25 tojást is.
4-6 zöldeskék tojásából a 12-13. napon kelnek ki a fiókák. Júliusban szokott hozni egy másik fészekaljat, de a megfigyelések szerint soha nem az első fészekbe, noha általában annak a közelében. 
Az első fészekhez csak a következő évben tér vissza.
Főként a hegyvidéki erdőségekben gyakori, egészen a Sarkkörig. Az éneke szebb és változatosabb, mint a házi rozsdafarkúé, de a viselkedésük nagyjából megegyezik, azzal a különbséggel, hogy ez szívesebben tartózkodik fákon.
A homlok, a torok és az arci rész fekete. A test felül szürke.
A mell, a hasi tájék és a farok a nevének megfelelően rozsdaszínű. A fejtető és a test alul fehér.
A tojó felül sötét, alul világosszürke. Előfordulnak példányok, melyeken a torok feketés, s a hímekre emlékeztető.
Kis-Ázsiában és a Kaukázusban otthonos a fehérszárnyú alfaja
(P. p. mesoleuca),
mely csupán a fehér szárnyfoltjában különbözik a törzsalaktól. Néhányszor már megfigyelték hazánkban is.
Rovarokkal és bogyókkal táplálkozik. Ennek ellenére régen kedvelt kalitmadár volt, ami nem egészen a viszonylag egyhangú füttyének volt köszönhető, hanem, hogy fáradthatatlanul fújta a dalát, és kecses mozgásával, kellemes színeivel is örömöt szerzett a tartójának.
Mesterséges fészekodúval könnyen a kertbe lehet szoktatni.
Az alfaja:
Ő az első magyar beó
Az én első beóm az ország első beója
A nyak izgalmi állapotban rezeg és a fajta sajátossága, hogy a nyakát bizonyos mértékben ki tudja nyújtani, ill. be tudja húzni. A farok meredeken felfelé áll, a vízszintesre merőleges, benne a széles és hosszú tollak (általában 30 db) úgy helyezkednek el, mint a kinyitott legyező lapocskái. A végük foszlott, csipkézett.
Bírálatnál a zászlók szélessége, csipkézettsége, s a pávafarok zártsága esik súllyal latba. Az ún. →ernyős farok hibának számít.
A szivárványhártya gyöngyszínű, de elfogadható sárgán v. narancsosan is, a fehéreknél természetesen sötét.
A színváltozatai: 
fehér,
sárga,
vörös,
fekete,
fekete szalagos kék,
sötét szalagos kékfakó és
kovácsolt kék.
Ezen túl vannak pajzsosok, melyek alapszíne fehér, itt csupán a szárnypajzsok és a másodrendű evezők lehetnek színesek (feketék, vörösek, sárgák, kékek, kékfakók v. olajszínűek).
Az ún. színes farkúaknál csak a farok lehet színes (fekete, vörös, sárga v. kék), hozzáértve a támasztó- és a farkfedő-tollakat. Megemlítendő, hogy itt beszélnek fehér farkúakról is, ami alatt egyszínű, fehér galambot kell érteni.
Kisebb számban előfordulnak babosok, fakók és tükrösfarkúak, sőt gólyás rajzúak.
A tükrösök a színes kormánytollaikon fehér tükörrel díszítettek.
