A "fiatal" szó már többször is volt téma (ahogy a hivatal, ravatal stb is) a "fiatlan" is előkerült már, ezek szerint, mint rossz megoldás, azért hoztam elő újra, mert a régi hozzászólások közt a "fa fia" magyarázat nem volt. (Legalábbis elkerülte a figyelmemet, mikor tegnap újra beleolvasgattam a topik elejébe)
Nem valószínű, hogy téved, mert azt írja, hogy "talán" :) .
Ha már egyéni nyelvérzék, én is úgy gondoltam naivan, hogy a hivatal, ravatal, jövetel szó -tal névszóképzője van a fiatalban is, de persze ezt nem tudom semmire sem alapozni. Ha az a gond, hogy főnévhez járul, azt valahogy úgy képzelem feloldani, hogy fial+tal, vagyis kb. fialvány.
Tudom, többször is volt már a "fiatal" eredete. (565., 566., 2740. hozzászólások)
Mindig azt hittem, hogy a fiatal az fia-tal(an), fiatlan, tehát nincs fia.
Tótfalusi szótár szerint:
‘ifjú’, ‘korai’: fiatal az idő. Származékai: fiatalos, fiatalka, fiatalság, fiatalít, fiatalodik.
A fiú rövidebb fi alakjának képzett alakja, a talán kicsinyítő denominális -tal képzőre vagy képzőegyüttesre nyelvünkben nincs más példa. A ~ legkorábbi, főnévi jelentése ‘fa tövén, fa gyökeréből nőtt hajtás’ tehát „a fa fia” lehetett, ebből keletkezett melléknévi jelentése.
Tótfalusi itt tévedne? Vagy én és mások is áldozatul estünk valami délibábnak? (délibábos nyelvészet, népetimológia)
"щенок", мн. кутя́та (Мельников 2, 76; также пенз., вост.-русск., сиб.), диал. кутя́, сиб.; межд. куть-куть "так подзывают цыплят", ку́тька "цыпленок", кутёнок "индюшонок", орл., курск. (Преобр.), кутика́ "повелительный окрик к собакам в санной упряжке", колымск. (Богораз), укр. котю́га "собака", слвц. kоt᾽uhа – то же.
Это слово звукоподражательного характера, возникшее из междометия, имитирующего крики животных и птиц и служащего для их подзывания, как и широко распространенное kuč- в болг. ку́че ср. р. "собака", ку́чка "сука", сербохорв. ку̀че, словен. kúčǝk, kûcǝk, польск. kucziuk. Ср. польск. kuciu kuciu!, алб. kutsh "собака", лтш. kuce "сука", kucis "собака", осет. kuj – то же, курд. kūčik; см. М.–Э. 2, 298; Г. Майер, Alb. Wb. 218 и сл.; Ngr. Stud. 2, 101 и сл.; Зеленин, Табу 1, 127; Коржинек, LF 58, 431; Шухардт, Revue dеs ét. basques 7, 311; Хюбшман, Osset. Еt. 127. Ср. ст.-ит. сuссiо, сицил. guttsu, фриульск. kutsu и т. д. (М.-Любке 389). Явно ошибочна точка зрения о заимствовании русск. слова из удм. kut᾽а (Бернекер 1, 636 и сл.; против см. Преобр. I, 421). Коми kut᾽u "собачка", согласно Вихм.–Уотиле (131), заимств. из русск.; ср. также Штакельберг 289. Если слав. *kučьka связано с лит. kaũkti "выть", др.-инд. kṓсаti "издает громкий звук", kṓkas "волк", (см. Фик 1, 21; Горяев, ЭС 178), то тогда его следует отделить от кутёнок и близких.
"Azért az mégiscsak különös, majdhogynem csodával határos, hogy az ugor rokonnépektől való elválás után sok száz évvel, talán ezerrel is, a sokfelé vándorlás és különféle török és iráni eredetű népekkel való találkozás - együttélés - keveredés során a magyarok meg tudták őrizni a nyelvüket. És persze etnikailag kevert néppé váltak, és ez a keveredés a Kárpát medencébe költözés után is folytatódott a környező népekkel, hisz most etnikailag jóval közelebb vagyunk a szlovákokhoz, svábokhoz mint a nyelvrokonainkhoz"
Erre én azt mondom, hogy ebben semmi különös vagy csodával határos nincs, hiszen tucatnyi más nép tartotta meg vagy tartja meg a nyelvét dacára más nyelvi vagy etnikai behatásnak. Ott vannak a baszkok akik ki tudja mióta beszélik különös nyelvüket, vagy a khoiszan népek, lappok, kaukázusi, szibériai népcsoportok, karenek és még biztos lehetne sorolni. A nyelvi asszimiláció bizonyos népeknél lezajlott (bolgárok, mandzsuk, ajnuk) míg másoknál nem.
Nagy György: Magyarország apróbetűs története a pénz szóról című könyve azt írja, hogy bizánci-latin eredetű, a "pensa auri" (megmért aranyak) kifejezésből származik.
Helyesen:
Nagy György: Magyarország apróbetűs története című könyve, a pénz szóról azt írja, hogy bizánci-latin eredetű, a "pensa auri" (megmért aranyak) kifejezésből származik.
valamint nem lehet elvetni teljesen az angol penny/pence szavat.
Egy dolog viszont közös, mégpedig az, hogy a nevek nagy eséllyel arra utalnak, hogy az érmék pénzveréskor egy tányérra vagy serpenyőre hasonlítottak.
Ugyanezeket említi a wikipedia cikk is, de hozzátéve, hogy vitatott eredetű.
Nagy György: Magyarország apróbetűs története a pénz szóról című könyve azt írja, hogy bizánci-latin eredetű, a "pensa auri" (megmért aranyak) kifejezésből származik.
Szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovén penez, szlovák peniaz (‘pénzérme’), ezek töve a német Pfennig és angol penny germán előzményével, végső soron a latin pannus (‘szövetdarabka’) szóval kapcsolatosak, mivel hajdan ruhaneműk is szolgáltak csereérték gyanánt.
Megemlíti a latin pensum szót is, ez eredetileg egy napra kiadott gyapjúadag volt.
Engem annyira nem érdekelnek ezek a politikai exhibicionista megmozdulások, hogy észre se vettem a szóösszevonást, azt hittem, ez a Tusványos egy létező település.
Meglepett idén, hogy mindenki magától értetődő természetességgel használta a "Tusványos" elnevezést az évenként megrendezett eseményre. Eddig valahogy az volt a benyomásom, hogy ezt a szót gúnyból találta ki valaki, összeolvasztva két meglévő helynevet, Bálványost és Tusnádfürdőt, és ezzel alkotva egy nagyon találó hangulatfeső szót, ti. erős az áthallás a posvánnyal. Pár éve még az volt a benyomásom, hogy a jobboldali média ragaszkodott a "Bálványos" megnevezéshez, a baloldali meg a "Tusványos"-hoz, de idén egységesültnek hallom a nevet, és már ilyen domaint is találtam. Tud erről valaki valami bővebbet? Tényleg gúnynév volt, vagy csak a Bálványosról Tusnádfürdőre költözés közben pattant ki valamelyik szervező fejéből? Esetleg létező helynév?
Teljesen véletlenül beugrott a fejembe a maccsos szó. Szerintem 30 éve nem hallottam, de derengett, hogy ragacsos, puha jelentésű.
Érdekes a passzív nyelvtudás, de a lényeg, hogy honnan eredhet ez a szó?
(Egyébként ahogy nézem, leginkább főzős oldalakon fordul elő, de semmilyen szótárban nem találtam, és a nemzeti szövegtárban is mindössze 1 találat van egy Moldova-regényből.)
A germánok hősénekében fennmaradt Attilának Etzel/Ecil neve. Ez vajon milyen hangzású nevet takar. Konkrétan az érdekelne, hogy pl. összeköthető lenne ez a magyar Ecser névvel? Azaz fonológiailag elképzelhető valamilyen olyan előzmény, amely a germán nyelvben Etzel formára alakult, míg a magyarban Ecserré formálódott?
Azt pontatlanul írtam, hogy az illik ’elszökik’ ige mély hangrendű ir töve „finnugor” lenne, valójában annak csak egy ágából, az ugorból, azaz a magyaron kívül a vogul és az osztják rokonnyelvekből mutatható ki névszói használatban, amely a magyarban az irány szóban is megtalálható. Vogul o̰r ’oldal, tájék, irány, ok; mód’, ur ’valaminek a széle, szegélye; mód’, osztják ur ’szegély, szél’, wur ’mód, ok’.
Nem tudom, hogy mit értesz pontosan „onogur” alatt, mert a nyelvészetben ezt a terminust nem használják, hanem helyette a „bolgár-török”, „nyugati török”, „r-török”, „ogur” stb. megjelöléssel élnek, vagy a „csuvasos török”-kel, mert a csuvas az egyetlen máig fennmaradt tagja ennek a török nyelvcsoportnak. — A magas hangrendű illik ’megfelelő’ igét etimologizálják a törökből való átvételként. De ezt sem bolgár-törökből, hanem köztörökből („z-török”-ből), mert ez utóbbi török nyelvágból mutatható ki a megfelelője: karahánida török (Kasgári) il- ’csatlakozik valamihez’, kun (Codex Cumanicus) il- ’függ’, oszmán-török il- ’köt valamihez; hozzáér, hozzátapad valamihez’.
Ebből is látható, hogy eltérő származású szavak hasonló hangalakúvá válhatnak, így az, hogy a [nem frissen átvett, ill. nem hangfestő-hangutánzó] szavak milyen hangulatot árasztanak, nem feltétlenül utal az etimológiájukra.
Úgy értettem, hogy finn vagy onogur. Mert, kevesebb mint laikusként, úgy gondolom, hogyha finnugor ahogy mondod, akkor a finn ágban is megtalálható ugyanez hasonlóképp levezetve.
Az „illa berek …” szólás illa szavát az etimológiai irodalom először 1558-ból adatolja az „illára veszi a dolgot” kifejezésben. Ugyanez a kifejezés egy évvel később „illóra vesz” formában is előfordul: ez utóbbiból is látszik, hogy valójában az illik ’elszökik’ ige folyamatos igenevéről van szó, vö. a szólás mai változatát egy rokon értelmű igenévvel: „menekülőre fogja a dolgot”.
Vagyis az „illa berek …” annyit tesz, mint ’ a berek (nádas, bozótos) [felé] szökő, menekülő’
Ez az illik ige – amely nem azonos az illik ’megfelelő’ igével – ilyen fromában mára kiavult, csak a származékaiban él, mint illóolaj, (el)illan. Az alapigéről úgy vélik, hogy az iramodik, iramlik igében megőrzött ir ’fut, menekül’ ige -l gyakorító képzős származéka, vagyis az eredeti formája *irlik, amelyből rl > ll hasonulással jött létre az illik.
Honnan jön az illa berek, nádak, erek kifejezés? A három hátsó szó még csak-csak... de az első? Olyan onogur hangulatot áraszt...
Tegnap útellenőrzés miatt döcögött a forgalom Quebecben, mikor túljutottam, akkor döbbentem rá, hogy mennyire hasonlít a lovascsendőrök francia neve (gendarmerie) a magyar zsandár szóhoz. Lehet, hogy onnan jött ez is, mint a rúzs?
