Az a legjobb ha megbeszéled valakivel a rendszeres futást. Én nyáron képes voltam fél hatkor kelni, hogy kimenjek a szigetre mert tudtam, hogy várnak rám. (Ez lehet, hogy másnak nem jelentene nagy áldozatot de nekem mindenesetre az :)) Ha egyedül lettem volna átfordulok a másik oldalamra, hogy tovább aludjak :).
...akkor ezek szerint nem olyan autod van, amelyiknek a tukrebe bele van irva "A tukorben a targyak kisebbeknek latszanak, mint a valosagban" szoveg... :o))
Ti mivel motiváljátok magatokat futásra, ha nincs kedvetek kimenni?
Ez szombaton jutott eszembe amikor kivackoltam magam a meleg autóból a ködbe. A második óra végére már jól éreztem magam, de nekiindulni...
Szóval érdekelne, kit mi vesz rá, amikor nincs kedve. (bevallom nekem segitett Hiver egyik korábbi hozzászólása, akkor éppen az jutott eszembe)
Más: a bal sarkam belsejét - egyelőre - kicsit töri a cipő, azt hiszem kissé befelé döntött sarokkal futok. kérdés: hogy lehet ezt kiküszöbölni?
(Jó, hogy mondod, már majdnem elkezdtem írni a tudományos publikációt. :) Benézek majd, mert komolyan elkezdett érdekelni a dolog.) Kíváncsi vagyok, a mai futás alkalmával milyen téma talál meg.
Ganki, tudsz ma jönni? Úgy gondoltam, hattól futok veled 2 kört, de még előtte bemelegítésnek lenyomok egyet. (Mer attól tartok, ha hatkor kezdenék bele a három körbe, akkor már nem lenne időm rendesen lezuhanyozni utána.)
Hú, tegnap milyen jót futottam! :) A külső körön kezdtem ragyogó napsütésben. Még melegem is volt a narancssárga teszkógazdaságos széldzsekimben.
A második körre találtam egy jó kis témát, amin gondolkodni lehetett (azt, hogy "nyílt, félig internetes közösségek csoportdinamikája és a csoportok jövőbeli lehetséges továbbhaladási útjai az előzmények figyelembe vételével, különös tekintettel a több szinten zajló dominanciaharcokra"). Nagyon érdekes volt, teljesen belemerültem. Ez aztán annyira lefoglalta mentális erőforrásaimat, hogy nem volt alkalmam arra gondolni, hogy fáradnom kellene meg hogy milyen hosszú ez a kör. Így hát mindezek nem is jutottak eszembe, és még a harmadik körre is könnyedén elindultam. Közben beugrott, hogy időhiányban szenvedek, ezért végülis az utolsó kört már nem susogtam végig. Ha jól emlékszem, október 25. óta nem éreztem magam ilyen jól futás közben egyedül. Hát, úgy látszik, ilyen az, amikor az optimális szellemi és a fizikai igénybevételt egyszerre tapasztalja meg az ember.
Az enyém kezd visszajönni, sőt túlságosan is. Nov. közepe óta 3 nap nem futottam.
Olvasok egy könyvet, amiben találtam egy mondatot : "A futás jelenti az életet, a többi csak várakozás."
A hideg pedig nem hideg , csak nincs olyan meleg, mint nyáron.:-)))
Vagy pl. : ma jobban megy a futás, mint tegnap, viszont kevésbé, mint holnap fog.
Jelentem hülye vagyok.:-)))
Aki a Várkúti hegyifutó eredményeire kíváncsi az indulók közül, elküldhetem, mielőtt a honlapra felkerül.
Hetvenhét teljesítő volt. Sajnos a jó idő ellenére az abszolult csúcsok nem dőltek meg. maZSola 1 és 2 körös,ill. Gösswein Csaba (tájfutó ifi Európa Bajnok) 4 körös eredménye az abszolút ranglistán a 4. helyre volt jó.
Az, hogy nehezen indulok neki a futásnak, még mindig nem változott. Ezért aztán kevésszer futok, viszont azt hiszem, ahhoz képest hosszúakat. A heti 45-50 km felét egyben csinálom meg vasárnaponként. A másik felét meg max. kettőben, hét közben. Az az érzésem, nem helyes ez így. Ki fogot találni valamit a "lelki gát" csökkentésére.
Repinek hála, eljutottunk maZSolával egy nagyon jó és egyben húzós kis versenyre :). Maga a környék gyönyörű kb. 50 induló, és jó hangulat. A verseny turista úton zajlott, számomra túl sok szinttel :).
Már az érkezésünk is pörgösre sikerült ui. 200 km távolságból 10 perccel a rajt előtt érkeztünk! Szerencsére Repi benevezett minket, így indulhattunk a 2 körös kb. 8,2 km-es távon.
A rajt után egyből emelkedővel kezdtünk, aztán meredeken lefelé, utána kb. 2km-es szintút majd megint emelkedett végül lejtő a kör végéig. Hát nem unatkoztam, csak vártam a dombok végét amelyek nagyon lassan jöttek, ez nem az én területem. Lefelé mintha tojásokon lépkednék, felfelé mint az Ikarus busz a hegyi útakon. Viszont maZSolának jobban ment, nyert a hölgyek versenyében, sőt engem is megvert 1,5 perccel.
Az időm 41:34 lett, így van miből javítanom január 11-én, mert természetesen visszamegyek :). Az eredmény hirdetésnél addig variáltak :))), amíg nekem is jutott egy oklevél III. lettem §:-).
Köszönet a helybeli bolondoknak a Repi családnak és Imaronak.
