Úgy szoktam, hogy ha 10 l permetlevet akarok készíteni, akkor 10 dkg rézgálicot feloldok 5 liter vízben, plusz egy másik 5 literes mennyiségű vízben 15-18 dkg oltott meszet (nyugodtan felmehet 18-ra, nem lesz semmi baja a szőlőnek, tapasztalatom szerint inkább még jobban fog tapadni a nagyobb mésztartalom miatt - a lé szűrésére különös gonddal ügyelj, ne maradjanak benne apró mészdarabkák, persze ha motorossal permetezel, akkor ez annyira nem számít, de a hagyományos háti permetezőnél elég sok bosszúságot tud okozni...).
Ezután "itatom meg a rezesbandával az oltott meszet".
Mint annak idején írtam, kipróbáltam úgy is, hogy a bandát fürdettem a mészben, mivel akkor még jómagam is csak könyvből vett infó alapján készítettem, de amennyire emlékszem, folyton azzal kínlódtam, hogy semennyire se akart a levélre tapadni, mindig lefolyt róla. Ekkor beszéltük meg apámmal a dolgot.
Azóta a rezesbanda issza a meszet... :-)
Persze mindenki úgy készíti, ahogy neki a jobb.
(A "fürdetős" módszer gyakorlóinak javaslom, hogy egyszer próbáljanak ki egy kissebb mennyiséget az "itatós" módszerrel, hátha nekik is jobban bejön a dolog. Azt mondjuk nem értem, hogy ha annak idején nekem megfolyt, akkor hogy lehet, hogy mindenhol a "kék a fehérbe" módszert javasolják. Akik így csinálják, azoknak nem folyik le a levélről? Rendben van a tapadás? Vagy csak én vagyok ilyen "tapadás-párti" és nem ez a lényeg? Igaz, hogy az egész téma az eső kapcsán jött elő, ott meg már nem mindegy, hogy miképpen viselkedik a kipermetezett anyag. Mint írtam, a legvadabb nyári zivatart is gond nélkül viselte...!!!)
Rambo: egyébként én is vettem már por alakjában bordóit, használtam is.
Ezt a flakonos, folyékony kiszerelést már természetesen láttam a gazdaboltok polcain, de azt hiszem, nem fogok rá költeni. Ez nem azt jelenti, hogy nem tartom jó megoldásnak. Lehet, hogy ha nem készíteném magam a bordóit (és por alakjában se lehetne kapni), akkor vennék is.
na szóval: az egész úgy kezdődött, hogy egy jól sikerült kaposfüredi pinceszer után apám vidáman jött haza.
Vettem egy hegyet. Jól van, gondoltam, holnapra elmúlik, de aztán, tényleg megvette!!!
Mindez, vagy tizenhat éve történt. Abból tizennégyet apám dolgozott a szőlőben, de tavaly már teljesen átvettem a hatalmat, ami azt jelenti, hogy dolgozhatok kedvemre, kifulladásig, de szívesen csinálom.
A birtok a kaposfüredi szőlőhegyen van, a telekkönyv szerint1628 négyzetméter, ebből kb. a fele szőlő. Nagyjából 1/3-1/3 arányban van zalagyöngye, olaszrizling, és vörös. A rizling friss telepítés, ha jól emlékszem 12 éves, a zala, és a vörös a telekkel együtt jött. Az előbbi elég jó állapotban van szépen terem, a vörösben viszont elég vegyes a fajtaválaszték. Nagyrészt, ha nem tévedek kékfrankos, de bőven van benne direkt termő is (otelló, ill fekete noha). Ezt már mi állítottuk át kordon művelésűre, mert csak a fehér volt ilyen, a vörös gyalog művelésű volt. Tervezem, hogy a még szabadon álló, most veteményeskertnek használt helyre telepítek kékfrankost, aztán ha az termőre fordul, akkor a jelenlegi vörös vágó helyére, talán merlot-t. Még nem tudom, de a frankos az tutti. Már csak egy jó rose miatt is. A metszésmód rövidcsapos, kétrügyes. Tavaly az időjárás jóvoltából nem volt szükség, hozam korlátozásra, de ebben az évben, ha minden így marad, óvatosan megpróbálkozom vele.
A telken áll egy kis épület is, szoba, konyha, présház, és abból nyílik a pince, amit már mi építettünk rögtön az első évben. Úgy ahogy kell, 3 méter átmérőjű téglaboltozat, a pince tetején még közel egy méter vastag földréteg. Szüretkor bogyózok, és rögtön préselek is, habár több helyen olvastam, hogy egy napig áztatják még a fehér szőlőt is, idén lehet, hogy megpróbálom. (Figyelmeztetek mindenkit, hogy minden hülyeségre kapható vagyok). A zajos erjedés után rögtön derítettem. Habár most olvastam egy csopaki borásszal készült inetrjúban, hogy ö nem használ semmilyen szert, sem derítőt sem fajélesztőt, de az erjedés után még egy hónapig naponta felkeveri a bort, és csak ezután fejt először, van amikor csak januárban. Lehet, hogy ezt is kipróbálom.
Most egyenlőre ennyit. Köszi a figyelmet. Megyek aludni, mert holnap, ha nem esik, permetezés.
Tízszeres hígítás az, ha a 10 litert 100-ra egészíted ki - vagy ha egy litert 10-re: akkor lesz 1%-os.
Ennél fogva igazad van, ahogyan én leírtam, az csak 0.1 %-os.
1 decilitert 10 liter vízhez adva akkor lenne 1%-os, ha az 1 kg. kékkövet úgy tudnám folyékonnyá tenni, hogy az csupán 1 liter legyen - ez a részlet tévesztett meg engem a számolásnál.
De mert az ugye lehetetlen, hogy 1 kg. szilárd anyagból úgy csináljunk 1 liter folyékonyat, hogy abban már a mész is benne legyen a PH miatt, tehát ez felvet pár érdekes kérdést a készen kapható bordóval kapcsolatban. Merthogy ugye az állítólag akkor 1%-os, ha 0.9 decilitert teszek 10 liter vízhez.
Nekem ez igencsak sántít, tudván azt, hogy nem lehet egyetlen literben folyékonyan létrehozni egy kiló rézgálicot és a közömbösítő meszet. A gálicot sem talán.
Na, ezért csinálom én inkább magamnak a bordóit.
Abban biztosan bvenne van, aminek benne kell lennie.
Köszönöm, akkor ez azt jelenti, hogy 100 liter lére számítva 290 gramm kén. Óvatosságból 140-160 grammot fogok először használni 100 liter vízhez. Én elpepecselek vele. Akkor biztosan tudom, mivel permetezek. A parasztvakításnak nem vagyok híve egyrészt, másrészt pedig féláron kijövök, az sem mindegy. 1246forintért kapok rész-szulfátot.
Tehát azt mondod, kén már nem kell bele. Megfontolom - vagy teszek bele blindre egy keveset :)
A rezesbanda a meszesgödörbe az általános, mindenhol azt olvasni. De éppen itt, ezen a fórumon olvastam az ellenkezőjét! Állítólag úgy tapad jobban. Hát ezért lennék kíváncsi rá, kipróbálta-e már valaki? Én ki fogom egy kis kísérleti dózissal. Legfeljebb kidobok egy kis adagot. A kíváncsiság és a tudásvágy nagy úr ám! :)
Az arányok stimmelnek, én rézgálicból csinálom /nem vagyok vegyész.../ minden jó.... Alapszabály MINDIG A REZESBANDA MEGY A MESZESGÖDÖRBE...!! tehát mindig a rezet kell a mészbe önteni, ellenkező esetben kicsapódik / vagy valami ilyesmi..../ tehát nem lesz jó...
Szerintem ezt ne kutyuld tovább....az öregek sem csinálták...és ők tudtak valamit amit mi már sajna nem igen...???
Köszi, átolvastam. Én is ennek a híve vagyok, habár magam még sosem kevertem, bordóit. Most majd fogok. Nem találtam viszint az arányokat. Máshonnan, anetről össze szedve úgy gondolom, hogy 1 kg réz-szulfáthoz 1.5 kg oltott mész rendben van. Mindkettőt feloldom 5 liter vízben, s csak használat előtt keverem össze 1:1 arányban, így akkor ez 10%-os. Ezt hígítom igény szerint. Alapesetben 1%-os lére gondoltam, tehát ebből a keverékből 1 decilter kell 10 liter vízhez. Ha rosszul számoltam, javítsatok ki.
Mindenhol azt olvasom, hogy rezest a meszesbe a keverésnél. Itt korábbról viszont találtam olyat, hogy fordítva, mert akkor lesz az anyagnak jó a tapadása. Erről mi a véleménye annak, aki ismeri a kérdést?
Más: kénport milyen arányban kell hozzá keverni?
Kell-e még valami mást hozzá adni?
Elég az 1%-os oldat úgy általában, például ilyentályt?
Teljes mértékben homoktalaja van. Olyan, mint ami a homokórában van.
A Concord szőlőmön minden évben rengeteg termés van, filoxéra ide vagy oda. Azon az egyetlen tőkén megvan legalább egy mázsa, de inkább több. Nagyon szeretem, finom, aromás, mézédes, olvadó héjú.
Az elterjedtebb legenda szerint Kocsis Pál egy kisfiúval való véletlen találkozás során agyalta ki a szőlőfajta nevét (még a Wikipedia is ezt a változatot hozza, azzal a kiegészítéssel, hogy "Pali bácsi így mesélte"), de a borfelvásárlós változat is tetszik. :-)
Nem tudom, mennyi a valóságalapja, ma reggel hallottam a rádióban.
Anno Kocsis Pál a szőlőnemesítés során nem jelölte meg a más fajtával beporzott fürtöket, hanem csak fejben tartotta, hogy melyik tőkén melyik fürtöt melyik fajta porával porozta.
A később Irsai néven ismertté lett fajta magját tartalmazó fürt korábban ért be, mint a többi, és egy tájékozatlan kapás megette. Kocsis maga köré gyűjtötte az embereket, de senki nem vállalta. Ekkor így szólt: Semmi baj, kartársak, lehet kapni a gyógyszertárban ricinust.
Minden embernek ricinust adott be, így gyorsan előkerültek a magok, nem emésztődtek meg, el lehetett őket ültetni.
A fajta neve meg úgy lett, hogy a kísérleti ültetvényről szedett szőlőből bort csináltak, és Kocsis Pál elhatározta, hogy amelyik borkereskedő megveszi, arról lesz elnevezve a fajta. Egy Irsai Olivér nevű kereskedő vette meg.
Tavasszal kaptam egyetlen darab Fanny vesszőt, hát, az gyönyörűen kihajtott. 2 hajtás is van rajta, szép nagy levelekkel. Kíváncsi vagyok mi lesz belőle.
Ilyesmi nálam is van és volt tavalyelőtt is. A Fanny nagyon érzékeny rá, minden évben a legkorábban és szinte garantáltan kialakul. Egyébként az egyik legszebb, legformásabb fehér szőlő, és nem mellesleg finom is, kellően sokat is terem, brutális a növekedési erélye. Ezt a fajtát javasolnám lugas kialakítására annak, aki olyan fajtát szeretne, amelynél a termés is hasznosítható (nem is akárhogyan). Itt is írtam a fajtáról annak idején.
Rambo akkor zöldrothadást mondott rá: 5760, 5762, .
Mit lehet tenni akkor, amikor szinte nam, mint nap esik? A bordóit seperc alatt lemossa és akkor már védtelen? De ha lefújom és megint esik, akkor másnap megint ugyanaz a helyzet? Mi a teendő ilyenkor?
Nem tudom miért tünt el a Mathiász Jánosné fajta, de nálam is az öreg szőlőben hiányos permetezés miatt kipusztult a szőlőskertek királynője (is). Aztán amióta kezdtem komolyan venni a szőlő növényvédelmét nem pusztulnak aannyira a tőkéim. 2004-ben telepítettem új helyre újabb fajtákat amit kaptam a kertészetben és mind megvan, sokkal erőteljesebbek mint az öreg tőkéim.
Érdekes módon van a szomszédunkban egy 80 éves bácsinak szőlője, évek óta nem metszi, nem permetezi, nem kapálja senki és mégis megvan, terem is 6 méteres vesszőkön valami aprószemű szőlőt.
MÁS: Szerintetek miért tűnt el a Mathiász Jánosné muskotály szőlőfajta majdnem mindenhonnan? Szerintem egy jó fajta csemegeszőlő, egy világhírű szőlész által nemesítve. Neki köszönhetjük többek közt a Csaba gyöngyét és a Szőlőskertek királynője muskotályt is.
A M. J.-né muskotály viszont szinte sehol nem kapható, se piacon, se szupermarketben, a kertészetek többségében sem. Nem is termesztik nagyüzemileg és a házikertekben is nagyon ritka.
Nálunk még a dédapám ültette ezt a fajtát még valamikor a 30-as években, azóta is élnek és virulnak trágyázás, locsolás és permetezés nélkül.
Lehet, hogy azért tűnt el, mert külsőre nem annyira mutatós?
Manapság mindenhol azokat a felfúvódott, íztelen förmedvényeket árulják.
Ez nem peronoszpóra, inkább valami sérülés érte a bogyókat vagy megszúrta valami kártevő. Kiskertben ha nem sok van belőle le lehet csípni egy ollóval mert a sérült bogyó fertőződhet és szebb is ha nem csúfítja el a fürtöt egy-egy ilyen bogyó.
Ez peronoszpóra? Szerencsére még csak pár ilyen lila bogyó van. Nyilván ezeket már nem hozza vissza semmi, de ha a maradék 90% megmenekülne, az jó lenne.
Erre a mondatra gondolsz? "Ilyenkor mindenképpen tanácsos felszívódó szerrel védekezni, amely a növény szöveteiben is elöli a gombafonalakat."
Amelyik bogyó már lila és összeaszott azt már nem fogja meggyógyítani, kiszépíteni és fogyaszthatóvá tenni, csak elöli a gombafonalakat és nem fertőz tovább. Azért ez is valami úgyhogy permetezni kell, hogy a maradék termés egészséges maradjon és a szőlő be tudja érlelni a vesszőket hogy jövőre lehessen termésünk.
A perenoszpórát egy gomba, a Plasmopara viticola okozza, amely az Oomycota törzsbe tartozik. Máig nem jutottak dűlőre egymás között a biológusok abban, hogy vajon fotoszintetizáló képességüket elvesztett moszatok ezek a gombák, vagy sem. Egy azonban biztos: a perenoszpóra magasan[...] Bővebben!Tovább »
