A kávé, kávéfőzők és -darálók tudománya és művészete.
Szeretettel várunk kérdéseiddel és véleményeddel, de előbb nézz szét a www.kavekorzo.hu weboldalon, ahol már sok elméleti és gyakorlati tudnivalót összefoglaltunk.
Már most is 60 cl-t főztem... (Van egy átlátszó csészém, amit pont a fül felső széléig kell tölteni ehhez. Nem tudom, szándékos-e vagy véletlen.)
Objektív-szubjektív: el tudom képzelni, hogy aki régebben nagyon hozzászokott a moka pothoz, annak pont jól eltalálták a Famiglia szerintem durva ízét. (Valszeg frissen áttért eszpresszó-tulajokat céloztak meg vele, erre utalhat, h. az oldalán részletesen leírják, hogyan kell eszpresszót főzni.)
Még valami: próbálj a Famiglia-ból egy kicsit hosszabbat főzni, úgy fél deci körül, szerintem több lesz a crema. (A temp-surfing meg nem egyszerű dolog sajna, nekem nem mögy...)
Ez a de gustibus azért nehéz kérdés. Klasszikus megközelítésben a kritika nem szubjektív műfaj, különösen nem a művészetben. Ez persze nem jelenti azt, hogy ami nálunk kritika címén megjelenik az nem hanyat-homlok ellentétes egymással x, ill. y tollából. Az élelmiszerminősítésnél is elvileg általános megítélési standardok vannak, a kávébabot a profik gondolom kellő összhangban tudják minőségi osztályba sorolni. Mi persze a mezei kv-buzi szintjén kóstolgatunk házi felszerelésünkkel, és tapasztalatainkat is internetesen osztjuk meg egymás között, és így nem is lehet erre a szintre törnünk. Még szerencse, hogy abban meg tudunk egyezni, nem a Tesco gazdaságos 300 huf/kg kávé az igazi. A borok esetben is néha nagy meglepetés ér, amikor tetszik egy bor, jónak találom, utána meg jön egy igazi nagyágyú (szerencsés esetben nem mondják meg előre miféle, és hogy viszonyul az előzőhöz), és leesek a székről, és nem értem, miként találhattam az előbb igem jónak a másikat.
Egyébként a Sega Emozioni is nagyon kellemes eredményt ad a dugattyús főzőben. (Kissé túl finom e célra és zaccos marad az alja, de az nem zavar, iszom én törököt is.) Tkp. ezek a funkcionális (csak ártson :) irodai Emozionik voltak a legjobb kávéim az utóbbi hetekben, igazán jó eszpresszóhoz már elég rég nem jutottam se otthon, sem a külvilágban :( (Az arab Najjar pedig annyira erősen kardamomos és annyira megköveteli a cukrot, hogy nem is egészen tekintem kávénak, bár ebből jól esett bekapni néhányat.)
Közben egy tízdekás, elvileg frissen pörkölt Qawa Fortissimo (www.qawa.net/blend2.htm) is hiába várja a polcon, hogy megkóstoljam -- nem tudom megőrölni, a Bisetti kézi darálóm most már annyira sem műxik, mint új korában. Hiába tudná tényleg kiválóan megőrölni, egyenletesre és púdertől kuszkuszig bármilyen szemcseméretűre azt a kávébabot, amit elkapott a mechanizmus, mégsem vált be, mert egyszerűen nem harap rájuk -- elkap 1-2 szemet, utána sok üres forgás, megint egyet, megint semmi... Így lehetetlenség kivárni egy adagot, a lenyomásukra pedig nincs semmi lehetőség. Szóval bekaphattyák, mindjárt írok is nekik egy goromba levelet :((
"Adtam egy új esélyt a Lavazza brandnek a savanya Espresso 100% Arabica után egy Espresso Famiglia ... személyében"
Nekem is megvolt... elsőre pocsék, epekeserű némi szenes mellékízzel. Azért még egy kísérletet teszek majd vele úgy, h. megpróbálom már alacsonyabb hőmérsékleten elsütni a gépet, hátha úgy kevésbé lesz keserű -- de a crema is nagyon gyorsan eloszlott, az utóíz rövid ideig túl erős, azután hamar eltűnt, csak a nyelvem tövében maradt vmi gusztustalan savanyúság és összeségében teljesen olyan benyomásom volt, mintha moka potban (de abból is vmi gyatrában, nem eredeti Kotyogóban) vadított KV-t nyeltem volna.
Az őrlemény is túl szemcsés a DeLonghinak, átlagerővel lenyomva 12 mp alatt átfolyt -- ez nem a Lavazza hibája és nagyjából így történik a Segafredo E. Casával is, de az mégis sokkal kellemesebb ízű italt (eszpresszónak nem merném nevezni) ad ilyenkor, nem túl vastag, de jó állagú, csészefalhoz tapadó cremával. Kevesebb, mint féláron!
Ez a szep az eBayen, minden csomag egy meglepetes. Egyszer vettem egy jatekvasutat amirol azt hittem, hogy centiben vannak megadva a meretei, kozben milimeterben voltak...
Bocs', nem akartam kétségbe vonni a nemi identitásodat :)
Olyan rés a zuhanyrózsa (én sem tudom, hogy hívják) és az előírásos adaggal töltött szűrő közt a Gaggiáknál is van (ez is nemrég volt téma), szóval nem baj. Egyes coffeegeekek feltöltik ott is annyi KV-val, amennyi csak belemegy ("Treviso stílusban"), mások hagyják ahogy van.
Ezekben a Semiramis/Sir Morik boltokban nekem is sikerült már rossz KV-t kapnom néhányszor, szerintem már nem a régiek. (Vagy régen sem voltak jók, csak akkor még nem vettem észre.)
Nekem az íz egyértelműen, és erősen savanyú volt. Még egy dolog jutott eszembe. Ez a másik DeLonghi (Ec9) olyan, hogy a 2 és 4 személyes szűrű azonos, a 2-nél értelemszerűen kevesebb kávét kell belerakni. Így viszont a teteje és a hmm... nem tudom pontosan mi a neve... pumpa? között levegő van... Lehet, hogy ez nem tesz jót? Esetleg ott lehűl a gőz/víz?
Viszont a dolog némiképp meg is oldódott, mert a drágább és megfelelő méretűre darált kenyai arabica meg nem lett sananyú. Szóval még a kávé hibája is lehet...
Amúgy semmi bajom a Trevisoval... igazából inkább csak nézelődöm. És gondoltam, esetleg próbálok a még jobb kávé lehetősége felé lépni...:)
"Because the boiler pressure was a bit over the green area I unscrewed the top to adjust the pressurestat but when I uncovered the top of the machine a very penetrating smell of old water hit my nose. I decided that the first thing I should do was to clean the interior of the machine thoroughly. My wife came by and smelled it too. She said: ‘What have you bought? Are you crazy?’
Then the big surprise came. While cleaning I found half under the boiler, hidden, or stuck, I don’t know - A big, fat, DEAD MOUSE!
In short, my wife declared that she would never drink anything out of this machine, but at the same time feeling very sorry for me, as I had been so happy with the opportunity to buy a Giotto at last.
After removing the mouse (which I dropped ‘accidentally’ at Petra’s (my wife) feet a couple of times), I opened Giotto and started cleaning VERY thoroughly! While cleaning I was thinking about a documentary I saw on Discovery Channel about swollen corpses of animals in the forest and how you can determine the time of death by measuring the smell and swelling. This mouse was not swollen that much and the smell was a bit sickly sweet. I think the mouse went through one of the holes in the bottom the day before I picked Giotto up (that was a bit of a relief)."
Egy viszonylag közeli üzlet, igencsak nyálcsordító kínálattal: www.tasteit.at
Nemrég olvastam vhol a neten egy angol fickó beszámolóját, aki használtan vett egy fölsőkategóriás gépet (mintha pont az ECM Giotto lett volna) Amszterdamban. Amikor hosszas pucolás és átmosások után még mindig poshadt ízű víz jött belőle, csavarhúzót ragadott és szétszedte -- és egy döglött egeret talált a bojler alatt :)
Itt árul, a Saturn. De "természetesen" az amerikai árakat sokkal könnyebb megtalálni a neten, mint a magyaro.-it: az Espressozone-nál az új Carezza (és Espresso, azt itt nem kapni) 199, az Evolution pedig 249 USD.
Ezek az újabb, kerekebb formaterveik SZVSZ nem olyan szépek, mint a régi szögletesek, a Coffee, de még a "kis bika" külsejű Espresso is sokkal jobban néz ki. (A Carezza ráadásul rettentő olcsó hatású műanyaggal van burkolva -- ez persze igazából nem akadálya a jó működésnek.)
Pár hétig nekem is volt olyan érzésem, hogy ha már szemlátomást sokkal jobban rá lehet kattanni erre a házi eszpresszó dologra, mint hittem volna, akkor eléggé alálőttem a célnak a Trevisóval és vehettem volna eleve a G. Coffee-t, de tovább kísérletezve a DeLonghival és alaposabban utánaolvasva most már úgy látom, hogy a rosszabb hírű gyártó ellenére ez elég szerencsés konstrukció, aminek még egyáltalán nem értem a képességei végére. Úgyhogy először a többi tényezőn érdemes javítani (KV frissessége, jó őrlemény, saját ügyességem) és a gépet upgradelni csak ezek után érdemes, akkor viszont már nem ezekre a Gaggiákra, hanem az eggyel komolyabb kategóriára (amiket yeahhh szokott emlegetni: Silvia, Butterfly, v. a nekem még jobban tetsző ECM Botticelli) ahhoz, hogy tényleg érdemi minőségjavulást kapjak a nem kevés pénzért.
"Érdekességként megemlíteném, hogy egyik kedves barátom hozott most Libanonból kardamommal ízesített és "natúr" kávékat (pl.: Najjar). Mindegyik fajta lenyűgöző."
Hát a Najjar ízlett, akkor semmi gond -- azt Pesten is megveheted pl. a Karinthy úti szír csemegés-hentesnél vagy a Corvin mozi melletti arab boltban. 700 HUF/200g. Nekem is egy zöld Najjar van éppen bontva török kávéként... (M. Efendit viszont pont nem láttam Pesten, drágán sem.) Érdekes egyébként, h. a Najjar alapanyaga a zacskó szerint brazil...
Elég hülyeség, h. a néven vitatkoznak ezek a nem túl barátságos népek... A tudósok szerint a középkori Jemenből származika pörkölésnek és főzésnek ez a módja, így tkp. arab kávé lenne a legkorrektebb név.
"a tiszta arabica kávéknak lehet erős savanyú mellékíze?"
Ezen egyszer hosszasan vitáztunk itt Thor kolleginával, nem olvastad? Szerintem van, szerinte nincs, de végül kiegyeztünk abban, h. egyes Arabica kávéknak csakugyan van vmi kellemetlen mellékíze, amire nem igazán jó kifejezés a savanyú (őszerinte "dohányíz").
Azért a Carezza olcsóbb annál, sőt tudtommal az Espresso is; ez utóbbit szokták emlegetni a CG-n, mint a legolcsóbb egyértelműen ajánlható masinát. Nem tudom egyébként, ajsa_ kollégának konkrétan milyen panasza van a BAR 14-re, de nekem az a benyomásom alakult ki, hogy annál az olcsóbbfajta Gaggiák sem jelentősen jobbak. (Pl a Babyt, ami itt újonnan 90 ezer HUF, már nem is nevezném olcsónak.) A CG consumer reviews rovatában a Treviso 7,7 pontnál tart, a szóba jöhető Gaggiák:
Ha haver vagy (értsd: nem először lát az eladó), akkor 500g Kurukahveci Mehmet Efendi 8 euro körül van.
Ennél jóval olcsóbb, ha Törökországból tudod hozatni.
Érdekességként megemlíteném, hogy egyik kedves barátom hozott most Libanonból kardamommal ízesített és "natúr" kávékat (pl.: Najjar). Mindegyik fajta lenyűgöző. És a feleségem kedves munkatársnője pedig egy adag szerbiai Grand Kafa (turska kafa) -val lepett meg. Azt is szeretem. :)
"...Kolléganőmet egyébként egyszer majdnem meglincselték azért, mert a török kávét török kávénak nevezte -- Örményországban..."
Amit eddig több helyen olvastam, a savanykásság a _kávé igényéhez mérten_ alacsony hőmérsékletre utal. Ezt esetedben alátámasztaná az is, hogy a presszóban lett savanyúbb, ahol alacsonyabb a hőfok. Tehát lehet, hogy melegebb víznél jobb lenne (még ha ezt kvázi szabvány rögzíti is), de megtartva a rövid átfolyási időt, mert a kotyogónál meg a hosszabb idő tehet rá egy lapáttal.
Az a fura helyzet állt elő, hogy a Semiramisban vett őrölt arabica lett nagyon savanyú... és ami a legfurcsább... presszógépen talán még inkább, mint kotyogóban...
Egyébként a Lavazzát én sem szerettem, pont emiatt. De eddig meggyőződésem volt, hogy ez inkább a robustára jellemző (fanyar, savanykás utóíz), és inkább a kotyogós elkészítési módra, mert ott (inkább) van idő, hogy ezek az ízanyagok (csersav?) "kifőjenek" a kávéból. De lehet, rosszul tudom...