Emlékeztek még a topicnyitó egyik versére?
Nos Szijártó Péter elkészítette honlapját, ahol többek közt az a vers is olvasható. Elérhetőség:
http://www.extra.hu/szpeet
Ezt a dalszöveget Steve Harley a lockerbie-i repülőgép-katasztrófában meghalt barátjának (és némileg szerelmének) ajánlotta.
SEBASTIAN
Radiate simply, the candle is burning, so low for me
Generate me limply, can't seem to place your name, cherie
To rearrange all these thoughts in a moment is suicide
Come to a strange place, we'll talk over old times we never smile
Somebody called me Sebastian
Somebody called me Sebastian
Work out a rhyme, toss me the time, lay me, you're mine
And we all know, oh yeah!
Your Persian eyes sparkle; your lips, ruby blue, never speak a sound
And you, oh so gay, with Parisian demands, you can run-around
And your view of society screws up my mind like you'll never know
Lead me away, come inside, see my mind in Kaleidoscope
Somebody called me Sebastian
Somebody called me Sebastian
Mangle my mind, love me sublime, do it in style,
So we all know, oh yeah!
You're not gonna run, babe, we only just begun, babe, to compromise
Slagged in a Bowery saloon, love's a story we'll serialize
Pale angel face; green eye-shadow, the glitter is outasight
No courtesan could begin to decipher your beam of light
Somebody called me Sebastian
Somebody called me Sebastian
Dance on my heart, laugh, swoop and dart
Now we all know you, yeah!
Ki küldött, honnan jöttél
Ki küldött és miért vagy itt
A világ nélküled, már semmit nem jelent
A világ nélküled - meghalt a szó és a csend
A mosoly az arcodon mindent elárul
Ne szólj, tudom, a szemed mindent elmesél
Hiába mondod: véget ér
Nem hiszem
Rólad szól minden reggel
Hozzád vezet minden út
A világ Nélküled már semmit nem jelent
Jöjj közel, ne félj, ne várj
Jöjj közel, vagy gondolj csak rám...
**
Bármi jön, hadd legyen
Az életem tiéd lesz
Végtelen
Egyszerre itt, egyszerre ott
Az utca mindkét oldalán ott vagyok
A házak ablakából nézlek mindig, hol jársz most
Nélkülem
A házak ablakából nézlek mindig
El ne tévedj!
Bárcsak bátyám lennél,
ki anyám mellét szopta!
Ha az utcán találkoznánk,
megcsókolhatnálak, s nem szólhatnának meg.
Elvezetnélek, anyám házába vinnélek,
Te tanítgatnál engem,
én meg fűszeres borral itatnálak,
gránátalmamusttal.
Bal karja a fejem alatt,
jobbjával átölel engem.
Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai,
nek keltsétek, ne ébresszétek fel
a szerelmet, amíg nem akarja!
Ki ez a lány, aki a pusztából jön
szerelmesére támaszkodva?
Az almafa alatt költöttelek fel,
ahol anyád vajúdott veled,
ahol vajúdott és megszült téged.
Tégy engem, mint pecsétet a szívedre,
mint pecsétet a karodra!
Bizony, erős a szeretet, mint a halál,
legyőzhetetlen a szenvedély, mint a lobogó tűz,
mint az ÚRnak lángja.
Sok víz sem tudja eloltani a szeretetet,
folyók sem tudják elsodorni.
De ha valaki háza minden kincsét
kínálná is a szeretetért,
azzal se érne el semmit.
...
Siess hozzám, szerelmesem,
hasonlóan egy gazellához
vagy egy fiatal szarvashoz,
a balzsamillatú hegyeken!
(Biblia, Énekek éneke, 8,1-7, 14)
(Azért ez se semmi, feleim...)
Ha csak a testedet szerettem,
csak a te testedet szerettem.
ha kurvultan beléd romoltam,
a testem volt, én ott se voltam.
Ha csak a testedet szerettem,
a te testedet úgy szerettem,
bőrödön folyóvá bomoltam,
úszhass bennem, mint csönd a holtban.
Ha csak a testedet szerettem,
tested a testedért szerettem,
tájaidban, csillagban, Holdban
remeteként is már te voltam.
-----------------------------
És még egy:
-----------------------------
Vidd innen a szerelmet
„Te rongy,...”
(József Attila)
(sorok szerzője költő
írt nem írt volna verset
s mert volna férfiember
hiányt tud nem keservet
s mert szolga volt csak szolga
akárhová szegődve
szívét agyát az Isten
játéka mind benőtte
Isten játéka volt csak
mint minden ami ember
de kiállt Isten ellen
egy pőre szerelemmel
szeretett élt s ha halna
nem hagyna itt hiányt
mert nem dacolt halállal
és sosem szólt: vivát
s ha egyszer megtér végleg
mert szolga ő csak szolga
egy nőért egy igéért
szervácságát kioltja)
vidd innen a szerelmet
kialszom mint az Isten
szeme a ránk felejtett
míg nézve hogy hagyott el
engem előbb a tested
aztán a magamé is
belehülyült egészen
már Ő maradt magára
a Teremtés a szégyen
vidd innen a szerelmet
nyomaid lepedőmről
barna ízeid vidd el
fényévnyiről se nézz rám
ég-barna szemeiddel
barna hajad ne szórd rám
bimbaid ha míg égnek
öled barna magányát
magaddal oszd meg végleg
vidd innen a szerelmet
szerelmünk pocsolyáit
zuhatagait vidd el
sejtjeim amíg őrzik
pározzak emlékeddel
lepedőnkről nevünk vidd
minket ne lásson Isten
begyakorlott kudarcunk
füstjét salakját vidd el
vidd innen a szerelmet
te rongy, ki sosem voltál
velem mert én voltam csak
kocsmásan koronásan
vértben – te magad csaltad
ha velem is megcsaltál
vidd innen a szerelmet
lehettél volna minden
de szebb voltál és szajhább
hogy magadat se tudtad
szeretni hát ne sajnáld
ha életem fölé nőtt
életed annyit ér csak
mint gyár nélkül a kémény
arcodba hulla szél csap
arcodba kövek ülnek
kövekké romlik házad
házad belakhatatlan
lakhatatlan a bánat
vidd innen a szerelmet
magányom ne kövesd meg
bennem kezes sakálok
ülnek szerelmed álnok
teteméhez – tebenned
rohadjon szét szerelmem
dögöm magzatként hordd ki
forrjon rá szajha méhed
újra hogy ne szülhessen
vidd innen a szerelmet
tőlem tolófájások
kínján se szabadulhass
ellenél árvaságra
lelenc-sorba te juthatsz
velem ha test vér voltál
most voltommal faragjon
öled dögkút-magánya
belőled végleg asszonyt
vidd innen a szerelmet
menj el de aki voltam
viseld örökké fattyad
hozzám ha árván jöttél
most kétszeresen az vagy
adnád a büszke némbert
vagy szöknél vissza szűzzé –
vigyázz e kurva égbolt
most már csak egyikünké
vidd innen a szerelmet
vidd innen a szerelmet
(sorok szerzője férfi
volna kit meg se csaltál
szöktél bár énbelőlem
önmagad foglya voltál
szerelmem ami volt csak
rád mindent elszerettem
akartam lenni házad
de csak szolgád lehettem
szabaddá úgy tehettél
múltam már benned múlik
hibátlan homlokomra
hiányod hava hullik)
(mire emlékszem te mire
évszakaink hűlt helyire
párzásunk díszleteire
örök döntetlenjeire)
tíz év a szájtépésnek
ideje lejárt nem történt
velünk semmi szerettünk én
jó vagyok mert szeretem magam
még jobb mert hagytam hogy
(olyan nehéz így égbe lógva
siralmas ez a szomorú-
játéknak álcázott vurstli
kosztümös magánháború)
nincsen szükségem semmire
virágot nem veszek neked
én jó vagyok mert szeretem magam
nyugodtan véget érhetek
(miket beszélsz te meg)
félek nagyon mert szeretem magam
már csak aludni szeretek
és már csak azt álmodni alszom
s álmomban megtizedelek
magamban minden hülye mámort
álmomban néha te leszek
(miféle bohóc vagyok én
öled izgága kis pihéin
megjuhászodó kan öleb)
olyankor komolyan hiszem
még alánk ágyazza magát
a föld és mint a többi jók
szerethetjük magunkat
(csak néhány kontinens
csámpázott át mirajtunk)
csapásaimon pici szajhák
szimatolnak én jó vagyok
kiváló vérvonalam árát
megkértem mindig
(s kipusztulunk
mint a nászéjszakák)
jó vagyok
hagytam magam szeretni
feszítettem elszabott szerelmekben
s ha meg-megtértem hogy magamat szeressem
kibiceim szeme se rebbent
(jó volna mindig visszatérni
mindig sehonnan mindig innen
a kerge vér számára kérni
menedékjogot köreidben)
igaz a tétet odahagytam
többnyire mégse vesztesen
nem tudtam én kiköltekezni
bennem rekedt a szerelem
én jó voltam én mindig mindenütt
szerettem nagyon magamat
nézz végig színtereimen
mennyi parádés rom maradt
(most itt vagyok
csapódik
hús a húsnak
egymásnak mint magunknak)
megsarcolt téged is dühöm
vitézül ha szerettelek
végül is kudarcaim árát
kan méltóságom kín vehette meg
(tudod a testem mint saját
tested emigráns sejtjeit
ne félj fejtsed meg tagjaim
rejtjelzett üzeneteit)
most itt vagyok csapódik hús a húsnak
csapódom hozzád csak öled
vérrel ágáló kis rügyét
egy csókkal szelídítni meg
csak úgy szakadni beléd mintha fájna
a rám zúduló levegő
csak félelmeim gyarmatán
benned lohadjon le erőm
tested sötét mélytengerében
robbanjanak garázda nedveim
nem tudni meghasadt a tér
és benned van és idekinn
(ne mondd hogy jó beszélni most
olyan volna mint elszaladni
gondolni sem csak lenni hogy szeretlek)
Élek, megint érzem,
mert szenvedek.
Hosszú éjszakákon át
nem láttam mást,
csak a testedet,
a létezésedet.
AZtán találkoztunk.
Valahol pár órát laktunk,
de ott sem középen,
csak egy olyan helyen,
mint a szív: egy ágyban.
Mindössze Szerelem volt.
Azóta a semmivel naponta nézek szembe,
lemeztelenített szívem
nem védi semmi sem.
Bocs! Nem olvastam vegig a topicot, letet, hogy mar volt.
Pilinszky: Azt hiszem
Azt hiszem, hogy szeretlek
Lehunyt szemmel sirok azon, hogy elsz.
De lathatod az Istenek a por meg az ido
Megis oly sulyos buckakat emel kozed kozem,
hogy olykor elfog a szeretet teriszonya
es kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor agyba bujva felek,
Mint a termeszet ejfel idejen.
Azutan ujra hiszem hogy osszetartozunk,
Hogy kezemet kezedbe tettem.
Bocsika ha nem pontos az idezes, de csak igy fejbol ment.
Arcodon pír
Szívemben tűz;
Szép szemed sír
Szerelmünk szűz.
K.A.
Mosolyod
(Egy kékszemű lánykához)
Elemészti a tűz lobogó szivemet,
Ha reám emeled csupa kék szemedet.
Csupa kék, oly szép, belesárgul az ég;
Belenézek e fénybe: a testem elég.
Ha reám mosolyogsz, kicsi kékszemü lány
Eleped hő szívem a csókod után.
Ha az ajkamon égne remegve a szám,
Vele lelkemet is rácsókolnám.
Ifjú szivemen eleven szerelem
Gyere, légy az enyém, gyere légy ma velem;
Gyere, nézz a szemembe, ne félj picinyem;
Ha elégek e képet a mennybe viszem!
K.A.
(p.s. Nemrég írt valaki az After Cryingról. A kedvenc együttesem. Akit érdekel az efféle zene,
szerezze meg a Townscream együttes CD-jét, Vedres Csaba (aki kivált a Cryingból) nagyot alakít rajta. Létre lehetne hozni egy ilyen topicot is.)
A házakban némaság.
Az éj csodás álma boldog.
Zsongva zúg a föld s a lombok:
a szív sejti csak szavát,
ahogy a lágy, ősi bánat
csendes borzongása árad
villámlón a keblen át.
Atjart a csend, de nem felelt, es mind a ketten
Tudjuk, mit jelent
Hogy barmit mondunk, minden tonkrement
Meg jatszanank, de nem kaptunk hitelt
Szinlelni kar, ismerhetsz mar: a szerepem
Megint tuljatszanam
Es szot fogadnek, barmit mondanal
Hisz annyi mindent elhibaztam mar
A csend is kozol sokmindent, ha neman cseng
Es szent igaz: nem mondhatom, hogy konnyen ment
De jobb lesz igy, ezutan - mosolygok tan
Te jol tudod, hogy alarc ez csupan
Magany, mit egy felenk sziv diktal
Buszkeseg egy ferfi arnyekan.
Viszlat...viszlat...
Es neha elbeszelgetunk
Hogy jo volt, mikor penztelenul csavarogtunk meg
Uj szinben uj vilagot latsz
Es holnap mar a napfeny bokol barhol, merre jarsz
Jon szerelem, ha jonni kell
Es biztosan tudom, hogy egyszer boldog is leszel
Vegtelen szalagon
Vegigkiser
Lagy dalod hallgatom
Ajkamon ver
Tukrok a negy falon
A fust, a konny, a nema kin var
A hajnal igy talal
Almod messze jar
Szuz havon kacsint ram
Erzem, eltalal
Foldet er a csok, a szamban sar
Tancolo delibab
Aludni tersz
Arcomat markolom
Uvegliderc
Celtalan imbolyog
Utcalampa nyujtja arnyat
Csendben atolel
Lassan tancra kel
Szurke holgy vigyaz ram
Nyirkos teste tart
Ramborulva, holtan ebreszt fel
- Harmat, csokold arcat
Lagy fu, nyugtasd karjat
Holdfeny, legy a parja
Csillag, pillantasa
Szel, szaritsd fel konnyet
Jo fold, rejtsd el testet -
Sik betonszalagon
Vegigkiser
Hangodat hallgatom
Ajkamon ver
Tukrok az ablakon
Senki nem kovet, nem uz mar
A hajnal nem talal
Nem hivsz
Elnyelt reg
Az ej
Megéneklem a legszebbet,
Ki nekem a legszentebb,
Kinek szőke a haja,
Ívelt puha az ajka,
Kék szemével engem kutat,
Kinek szám kérést súghat,
Ki lágyan átölel szavával,
S versenyez pegazus lovával....
Igen Őróla van szó, ha mondom,
Mióta van, szépre nincs gondom:-)))))))
*off*másikegylány-asszem nem gyözhetek, vagynincs gyözelem de azért.....*on*
WHO KNOWS.......
Ki tehet róla, ha elmulik a szerelem?
Ki mondja meg, meddig jó nekem_?
Ki tudja azt, ami nem tudható?
Ki hallja meg azt ami nem elmondható?
Ki tehet róla? Ki mondaja meg?
Kedvesem fáj, hogy ezt kell mondanom,
tegnap szerettelek, ma már gyáván elfutok.
Ez csak egy levél, szavakba önteni nem tudom,
nem hazudok neked, nincs miért maradnom.
Ki tehet róla? Ki mondja meg?
Elmegyek.Elmegyek.
MORRISON
Fehér az éjszaka a megfagyott könnyektől,
Az álmatlanság ártatlan mosolyától,
Erdőben állsz. Félsz a szellemektől,
A kísértés emésztő szorongásától.
Messze valahol, lelked mély romvárában
Gyertyák égnek és égetnek,
Lehántják rólam a megjátszás fátylát,
Kérlek, de hallgatsz a sötétben.
Ki fogja majd a kezed, ha egyedül vagy?
Ki lesz majd, aki imádni fog?
Ki lesz, aki egyszer még többet adhat,
Ki lesz majd, aki nem hagy ott?
Mit akarsz tőlem? Leoltod a fényeket,
Keresel valamit, de engem eltaposol,
Megölsz, kifacsarod belőlem szeretetem,
Pusztítasz, de nem gondolkozol.
Várod, hogy egy éjen majd én engedek,
Nem én kellek, én csak egy szerep vagyok,
Meglátod az arcod, nincsen mit elvegyek!
Mert ott csak a féktelen űr tátong.
***
Sokáig vártam, hogy meglásd, miért teszem,
Mert nem értetted sok értelmetlen tettem,
Amiért utánad rohantam lélekszakadva,
Hogy elfelejtsem megint, mit akartam.
Megtöltöd szívem örömmel, s csillog szemem,
Mert nem fogok tudni soha betelni veled,
Epedezem és kínlódom, akarom és nem akarom,
Elrejtem magam, és újra neked adom.
Minden te vagy, ami szép és virágzik,
Teérted hullanak a rózsák szirmai,
A nap a te szépségedet aranyozza be,
S dalolnak a madarak gyönyörűségükben.
A tavasz élete, ez vagy te, reggel és este,
Zöldell a rét és bogarak döngicsélnek,
Nem kell arany és ezüst, csak te, önmagad,
Együtt várva az oly messzi holnapra.
***
Hajnalodik már a dermesztő téli hidegben,
Jégvirágok az ablakon, üzeneted a magányból,
Összehúzom a szerelem vékony takaróját magamon,
Másra gondolok. Mikor itt voltál mellettem.
Nyugodt vagyok. Nincs miért sietnem,
Elvesztem, mint letört ág a viharban,
Nem dönthet el az újabb szélroham,
Érdektelenséged fagya megerősített.
Értetlenséged nyomaszt. Más vagy már, süket,
És engem sem zavarnak a kinti világ zajai,
Nem foglalkoztatnak többet más ember bajai.
Megtértem az örök hitetlenséghez.
A kitaszítottak pokla és a szentek mennye
Eltávolodott. Bezártam őket udatom mélyébe,
Ott vergődnek veled, te választasz, melyiket.
Nekem lényegtelen. Én már bevégeztem velük és veled.
Szmötyi,
ezen egy csöppet elgondolkoztam... de igazad van.
Akkor miért van mégis az, hogyha fáj, azt érzem, hogy valamit rosszul csinálok és meg kell javítani?
ecsém,
a választ nem másoktól kell várni. Ők is felvetnek nézőpontokat - olyanokat, amik magadtól tán sosem jutnának eszedbe - mégis, az a fontos, amit TE mindebből meghallasz. Azt tartom, hogy ha valaki már meg tudja fogalmazni a kérdést, tudja rá a választ is. A Te életedre csak Te tudhatod a megoldást.
*off* másikegylány
KI MONDJA meg a szeretetem erejét?
KI MONDJA meg mi a művészet?
KI MONDJA miért, ennyi nem elég?
KI MONDJA miért éppen őt?
KI MONDJA miért hal meg?
KI MONDJA miért e sok fájdalom?
KI MONDJA miért, ennyi nem elég?
szépséget, jóságot, szeretetet ne mérjűk kilóra.
legyen vlmi állandó, legyen viszonyitási alap,
legyen egy biztos point.
csak szeretni ennyi elég..!!........*ON*
Jennynek hívták, szőke volt és éhes,
s a szállodában üveget mosott,
hol elhamarkodott szeretkezések
szagát árasztották a bútorok.
S mikor szitkokkal teltek meg az éjek,
s csiklandott ringyók részeg sikolyával:
ő a hajóra gondolt
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.
S ha ágyazni ment, mert már a párok vártak,
vagy hajnaltájt meleg vizet hozott:
megtörtént néha, hogy egy vendég vasárnap
markába titkon egy dénárt nyomott.
Ilyenkor mindig némán megköszönte
alázatosan vézna mosolyával,
és a hajóra gondolt
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.
És éjjel, ha kiment a folyosóra,
egy-egy éhes hím gyakran rálesett,
ki ott mindjárt a bűzhödt kőpadlóra
teperte le: s ő mindent engedett.
S mikor a férfi vállait harapta,
s mellét kereste borgőzös szájával:
ő a hajóra gondolt
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.
S egy délben zaj támadt a tengerparton,
s találgatták mindnyájan az okát,
de ő felkacagott az utcasarkon,
és még otthon is nevetett tovább.
S hogy mosogatni hívták a konyhába,
a tányérokat eltolta karjával -
és a hajóra gondolt
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.
S mikor félreverték a vészharangot,
s a kikötőben üvöltött a nép,
ő lassan elfütyült egy hosszú tangót
és hófehérre mosta a kezét,
s új ruhájában a párkányra hágott,
s a tengert nézte gonosz mosolyával,
hol a város előtt egy hajó állott,
nyolc ágyúval és tizenhét vitorlával.
S a hajó nyolc ágyúval lőni kezdte
rőt bombákkal akkor a várfalat,
és nem maradt, mikor leszállt az este,
kastély a várban s ház a vár alatt,
ledőlt a bazár, a fárosz és a zárda,
s a bronzoszlop a helytartó szobrával,
és nem maradt, csupán egy piszkos szálló
nyolc ággyal és tizenhét utcalánnyal.
De ő még mindig az ablaknál állott,
s az éjszakába egy dalt énekelt,
és reggel a matróznép partraszállott,
és minden embert sorra láncra vert.
És akkor a hajósok vezetője
így szólt hozzá: "Kalózok szeretője,
kit öljünk meg kívánságod szerint?"
S ő azt felelte: "Mind!"
S a tengerparton aznap alkonyatra
minden fán ötven ember lebegett,
és szemüket a héják csőre marta,
mint lógombócot éhes verebek.
S a hajó, míg a hullák rút farával
halotti táncot járt az est szele,
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával
eltűnt vele. F.Villon
Jéghideg ágyban ébredek, tudod,
Fényt mossa az éjszaka ráncait,
Tudom és érzem, hogy merre jársz,
Hiába hiszed, hogy nem vagy itt.
Most sokáig nem látlak, tudod,
Pedig nem vehetem le rólad a szemem,
Lepedőm markolja sóhajod:
Csak te mondod így ki a nevem.
Az illatodban ülve várok egész nap,
Hogy szádban hozd el éltető vizemet,
Itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort,
Ahogy szemedhez ér, én ott vagyok veled.
R. Többet nem tudok,
Csak neked dúdolni halkan,
Néznek a csillagok,
Bennem most is béke van!
Álom-szakadék mélye vár,
Onnan is vissza hív a szó,
Dalt szül a súlyos félhomály,
Érzem, hogy sírni volna most jó.
Reszket a föld, ha hozzám ér,
Egy-egy békés gondolat,
Amit nekem küldesz el,
Amiben magad is benne vagy.
R.
Ez nem vers, dalszöveg, de én nagyon szeretem. Ákos, Dúdolni halkan
