Keresés

Részletes keresés

szomorúfűz Creative Commons License 2012.09.14 0 0 27568

A szerelem nem kér bebocsáttatást,

csak megjelenik, és nyomban otthonosan érzi magát.

 

 Milan, Betty

 


 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.09.14 0 0 27567

Torma Zsuzsanna

Én kis kertet kerítek…

Szeretem a kertet. Nem csak azért, mert kislány koromban a konyhakert művelésére neveltek, és egyben tudatosították is bennem, hogy ez hasznos elfoglaltság, hanem azért is, mert az évek során egyre inkább azt tapasztaltam, hogy a kert növényei, virágai mindennél és mindenkinél jobban meghálálják a gondoskodást. Igaz, hogy az utóbbi években az időjárás befolyásolta a kelést, a szárba szökkenést, majd a virágzást és a termés beérését is. Nem kaptak esőt, amikor kellett volna, de én este-reggel siettem a kertbe, hogy megitassam a szomjazó palántákat, hogy a meleg, esőt nélkülöző tavaszi és nyáreleji időszakban életben tartsam őket addig, amíg nem jön az „égi áldás”.
Talán a hirtelen jött meleg hatására az idén a sárga paradicsom magok keltek ki nagyobb arányban, a pirosak hátrányára. Sejtettem már akkor, hogy nem lesz elég piros a befőzéshez. De, amikor elérkezett az érés ideje, mégsem bosszankodtam azon, hogy néhány tő kivételével az összes sárga lett. Minden ismerősömnek és kertszomszédomnak jutott belőle.
A bő termésnek örültem, és amíg szedegettem a napsárgára érett terméseket, dicsérgettem az én szép paradicsomjaimat, hogy milyen szépek, csakúgy mosolyognak rám. Hangosan beszéltem hozzájuk.
De nem csak hozzájuk beszélek, hanem minden egyes növénykémhez és virágomhoz. Azt vallom, hogy annak kell örülnünk, amink van.
Szerencsére sok termést hoztak a körte- barack- és szilvafák is, így még cserekereskedelem is szóba jöhetett. Az egyik szomszédomnak szilva kellett, így hát cseréltünk. Adtam neki szilvát és kaptam cserébe piros paradicsomot.
Folyamatosan gyűjtöm a magvakat, hogy a jövő tavasszal ismét tudjak vetegetni, remélve, hogy megérem. De most figyelek arra, hogy sokkal több piros paradicsom magot szedjek, mint sárgát!

 


 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.09.14 0 0 27566

“Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre.”

 

Márai Sándor

 


szomorúfűz Creative Commons License 2012.09.14 0 0 27565

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,

kirándulni jó:

hegyre fel

és hegyről le gyalogolni,

igaz, elég fárasztó sokszor,

de ha az út nem monoton,

ha az ember halad nem csak

az arra kijelölt úton,

ha messzire bóklászik,

lehet igazi,

felejthetetlen élmény is …

persze,

aki a biztonságot választja

az haladhat középen,

de eltávolodva várja

sok-sok kalandnak

különleges lehetősége…

az élet is olyan kirándulás,

ahol az ember választhat,

szabad akarata szerint

mehet ott,

ahol a legbiztonságosabb,

(természetszerűleg a legegyhangúbb)

de el is térhet attól az úttól,

s ha valaki minél inkább

a szélire merészkedik,

részéül lesz annál több élmény,

lenyűgöző látványosság…

csak megfelejtkezni a szakadékról

nem szabad egy pillanatra se,

mert egy rossz,

figyelmetlen lépés,

és az maga a pokol…

kinek a kezét a szeretet

fogja szorosan,

az bátrabban mozoghat,

elveszni nem engedi,

de nélküle könnyen esik

az úton lévő

mélységes szakadékba, ahol,

(mert a lelkét neki adta el)

az ördög az úr…

csak egy rossz lépés sokszor,

de az ott maga a pokol,

onnan visszaút nincsen,

el van veszve az ember,

(nincs menekvés,

az ördög kapaszkodik belé)

marad ott mindörökké,

ha ki nem segíti egy arra járó,

a szakadék széléig merészkedő,

kockázatot is vállaló szeretet.

 

2012. szept. 13.

 


szomorúfűz Creative Commons License 2012.09.14 0 0 27564

“Többet megtanulsz egy útról, ha végigjárod,

mint a világ összes térképéből.”

 

 

 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.09.14 0 0 27563

“A nagy kérdés nem az, mit hoz a holnap?
Az igazi kérdés, mit hoz a tegnap?”


Márai Sándor

 


 

 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.09.14 0 0 27562

 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.09.14 0 0 27561

Aranyosi Ervin

A szeretetről

A szeretet annyi: - elfogadni,
nyitott szívedből többet adni!
Másokban meglátni a szépet,
s örökre hinni, hogy szép az élet.

Megértőn nézni a világra,
ápolni, kinek a lelke árva.
Tudni a rossz is csak emberi,
másképpen lát, ki felismeri.

Keresd a jót, kívánd a szépet!
Lásd meg másban az emberséget!
Bocsásd meg azt, amiben gyarló!
Szeress ha fáj is, legyél kitartó!

Azért születtél erre a földre,
hogy szeretni tanulj mindörökre.
Szívedben szóljon a szeretet ének:
"Szeretném, hogyha szeretnének".

 

 

 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.09.14 0 0 27560

Aranyosi Ervin

Szeretet

 

Ölts csak új ruhát magadra,
amiben jól érzed magad!
Figyelj a dicsérő szavakra,
s ha ez az érzés elragad,
te is dicsőíts és magasztalj,
hagyd ragyogni a szívedet,
mert kell, hogy lélekben tapasztalj,
- mit is jelent a szeretet?
A varázsszó, az ott él bennünk.
Kimondod, mégis megmarad.
Általa gazdagabbá lettünk.
Hidd, ez a legtisztább szavad.
Ne légy fösvény, nem tarthatod meg!
Sőt, gyakrabban add tovább.
Gyakrabban mondd ki, hogy - szeretlek!
Ne keresd miértjét, okát.
A fázó lélek felmelegszik,
s ha szárnyra kap a képzelet,
Nincs érzés, mely ezzel vetekszik.
A legszebb szó, a szeretet.

 


szomorúfűz Creative Commons License 2012.09.14 0 0 27559

Aranyosi Ervin

Ő már elindult feléd

 

Megérintett lelkednek rezdülése,
- s a fájdalmad lelkemig hatol.
De nem akarok együtt búslakodni mégse,
mert tudom akit vársz, már ott van valahol,
Hívó szavad eljut a messzeségbe,
" a távolságot, mint üveggolyót"
megkapod, csak bízva nézz az égre.
Kívánok hozzá mindenféle jót!

Csak türelem, érted ketyeg az óra.
Ő útnak indul, hallgat a hívószóra.
Eggyé váltok, akármit akarsz is,
gyönyörélmény, igazi katarzis.
Egybe olvad eggyé lesz a lélek,
nincs múlt, jövő, csak felszikrázó élet.
Fényrobbanás, mely felrepít az égbe,
s a mennyországot kapod majd cserébe.

 

 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.09.14 0 0 27558

Aranyosi Ervin

Hegyi patak

 

Csilingelő, csobogó cseppek,
összefutnak, elerednek
aztán a lejtőn nekivágnak,
s nekifutnak a nagyvilágnak.

Surranó, csengő dal kíséri,
lehagyja aztán utoléri.
Vize alatt a patakágyon,
kövek alszanak egy rakáson.

Kanyarog jobbra, kanyarog balra,
fehér kupolát alkot a habja.
Utat is váj a kemény kőbe,
nyomokat hagyva mindörökre.

 


szomorúfűz Creative Commons License 2012.09.14 0 0 27557

Aranyosi Ervin

Szerelmünk

 

Éreztem vonz a végtelen,
s találkoztunk az égben fenn.
Megannyi érzés, álmaink.
A szerelem bennünk lakik.
Könnyű madárként szárnyalunk,
örömöt adunk és kapunk,
s megosztunk persze gondokat.
Közös varázs a gondolat.
Kimondva elszáll, mint a szó,
de mely szívünkben hallható,
az megmarad és bennünk él,
s napról-napra újat remél.
Egymás tükrébe néz szemünk,
egymás nélkül már elveszünk.
De nincs erő mi kényszerít,
nem élünk más törvény szerint,
és azért maradok veled,
mert jó nekem, mert jó neked.

 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.09.14 0 0 27556

szomorúfűz Creative Commons License 2012.09.14 0 0 27555

Maczkó Edit

Álmomban ...

 

Álmomban az éjszakákat
céltalanul járom,
bukdácsolok, átsétálom,
rögtönzött halálom.
Lélegzetem lassú
szívem épp csak dobog,
szégyentelen álmomban
a tiéd vagyok.
Szemem a Holdat kutatja,
kezed keresi kezem,
óvatosan lépdelek
kihunyt szerelmeken.
Bizonytalan mozdulattal
kutakodom feléd.
Ölelj át!
Már ébredezem,
kapaszkodjak beléd.
Ha utolér a holnap,
újra az éjszakát várom.
Gyere elém, segíts nekem,
váljon valóra az álmom!

 


szomorúfűz Creative Commons License 2012.09.14 0 0 27554

Maczkó Edit

Képzelgés

 

rímre, rímet-verset írok
születnek lángoló dalok
már csak mese, már csak álom
merengek volt ifjúságon

gondolok néha még szerelmet
a rím újra rímet kerget
szerelmet, igen...Istenem!
évek óta már nem ismerem

úgy múlt el az ifjúságom
mint éjszaki lázas álmom
maradnak a versek a dalok
hosszan elnyúló sóhajok

verset írok, rímre rímet
sorok közt képzelt szerelmet
elbújt a napfény nincsenek rózsák
elhervadt a boldog valóság.

 

 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.09.14 0 0 27553

Maczkó Edit

Egyszerű sanzon

 

egy szót sem szóltál
úgy néztél énrám
a föld is beleremegett
a szemed azt súgta
még kezdhetek újra
én vakon hittem neked.

nem kellett volna
elcsépelt nóta
a szívem majd meghasadt
el hitetted velem
a daróc is selyem
már több nem is kellet nekem

most itt állok némán
egy összetört téglán'
ismételem' nevedet
le írtam százszor
vagy ki tudja hányszor
hogy gyűlöllek de nem lehet
ha a szív szeret...

 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.09.14 0 0 27552

Szép estét kívánok!

 

hanneton Creative Commons License 2012.09.14 0 0 27551

hanneton Creative Commons License 2012.09.14 0 0 27550

 

"A tánc a lélek érzéseit a test mozdulataival fejezi ki és méltó arra,

hogy a zenéhez és a költészethez hasonló szerepet töltsön be."

 


Előzmény: hanneton (27549)
hanneton Creative Commons License 2012.09.14 0 0 27549

"Az emberi természeten kívül egyetlen más élőlény sincs birtokában a testet hangokra mozgató érzés parancsának. Ezt a a ringató parancsot ritmusnak nevezzük, s azt a parancsot, mely a magas és mély hangok összefonódását kormányozza: harmóniának. Ezek együtt pedig a táncot teremtik meg."

 

 


Előzmény: mousot (27544)
mousot Creative Commons License 2012.09.14 0 0 27548

Előzmény: mousot (27547)
mousot Creative Commons License 2012.09.14 0 0 27547

Előzmény: mousot (27546)
mousot Creative Commons License 2012.09.14 0 0 27546

Előzmény: mousot (27545)
mousot Creative Commons License 2012.09.14 0 0 27545

Előzmény: mousot (27544)
mousot Creative Commons License 2012.09.14 0 0 27544

Megbocsátotok talán érte - most magam felé húz a szívem.

Nagy kedvencem volt Patrick Wayne Swayze

 

(Houston, 1952. augusztus 18.Los Angeles, 2009. szeptember 14.) amerikai színész, táncos, énekes és dalszövegíró. Olyan népszerű filmek sztárja, mint az 1987-ben bemutatott Dirty Dancing és az 1990-es Ghost, amelyekért Golden Globe-díjra jelölték, valamint az Észak és Dél című filmsorozat. A People magazin 1991-ben „a legszexibb élő férfinak” választotta.

 

mousot Creative Commons License 2012.09.14 0 0 27543

Dante Alighieri

 

(eredetileg: Durante Alighieri) (Firenze, 1265. május második fele – Ravenna, 1321. szeptember 14.) itáliai költő, filozófus, az olasz és a világirodalom nagy klasszikusa. Főművét, az Isteni színjátékot Babits Mihály a „világirodalom legnagyobb költeményének”, Jorge Luis Borges a „valaha írt legnagyobb irodalmi műnek” nevezte. Műveiből életbölcsességek, axiómák bonthatók ki.

 

 

Dante:

Oly furcsák vagyunk...

 

Olyan furcsák vagyunk mi emberek,

A szemünk sír, az ajkunk nevet.

Azt hisszük másról, hogy boldog talán

S irigykedünk egy-egy szaván.

Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,

Gondolatai tiszták és szabadok,

S nem vesszük, dehogy vesszük észre,

Hogy könnyek égnek csillogó szemében.

Oly furcsák vagyunk mi emberek,

A szemünk sír, az ajkunk nevet.

Hazugság az egész életünk,

Mert akkor is sírunk, amikor nevetünk.

 

**

 

Dante


Csüggedtem volna lankadt képzelettel,
de folyton-gyors kerékként forgatott vágyat és célt bennem a Szeretet,
mely mozgat napot és minden csillagot.

**

 

Dante

Volt egyszer egy szerelem


Elmentél tőlem kedvesem,
S én hagytam, menj csak el.
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar hagyni kell.

Mosolygott hozzá két szemem,
De mögé más senki nem néz.
Játszani a közömbös embert,
Most látom milyen nehéz.

Ha most valaki megkérdezné
tőlem, mit jelentesz nekem,
Büszkeségemben azt felelném
Semmit, csak egy elmúlt szerelem

Elmegyünk egymás mellett,
A két szemed rám
Kacagva köszönök én is,
De hangom egy kicsit megremeg.

Mosolygok az utcán sokáig,
De aztán ahogy befordulok,
Fáradtan szememhez nyúlok
És egy könnycseppet szétmorzsolok.

 

/Ford: Baranyi Ferenc/

 


 

mousot Creative Commons License 2012.09.14 0 0 27542

Simonyi Imre

 

(Szmola Imre) (Simonyifalva (ma Románia, Arad megye), 1920. szeptember 14.Gyula, 1994. február 10.), költő.

 

**

 

Simonyi Imre
Levél barátomhoz

Tudod
egy napon majd
mindent megbocsát az ember.
(Csak épp
semmit el nem felejt.)
És ezen a napon
az ember megöregszik.

S egy napon majd
megtudja az ember
hogy mindenki közelebb áll a másikhoz

mint hozzá bárki is.
És ezen a napon
megérti hogy magányos.
És azt hiszi hogy meghasad a szíve.

Aztán eljön az a nap is
amikor az ember már képes
a dolgoknak pontosan akkora
fontosságot tulajdonítani
amekkorát valójában megérnek.
S akkor a dolgokat
mellékes mozdulattal
anélkül hogy meghasadna a szíve
leírja a kiadás rovatba.

Ám ezen a napon valamiképp
körülbelül vége is a világnak.

**

 

Simonyi Imre
Ha jössz, szívem

Ha jössz, szívem, a réten át gyere,
aztán fordulj a nyárfasor fele,
aztán (felém-lejtésű hajlamon)
ereszkedj le a szelíd hajlaton.

Nézd, nem a domb, a kétely meredek
Ám azon túl már földközel lebeg
az ég egünk s a küzdelmes világ:
vásznába törli izzadt homlokát.

Hát arról jöjj hol ábránd és való
játékekével egybeszántható,
s telekkönyvezettek a mániák..
Ha jössz, szívem, a rozsvetésen át

gyere. Tudod, ahol a gyalogút
talpunk alól az árokba gurult,
és egyirányu ösztönöd alatt
megnyílt a szerteágazó tudat

benned. S alázuhantál. Ámde én
fennakadtam egy szilvaág hegyén,
s azóta nyársán immár nélküled
forgat az özvegyült önkívület

madárijesztőként. Lásd, az vagyok.
Gyűjtsd kosaradba a kendermagot
(a hiányodban elpergett időt),
és szórd elém egy éhes délelőtt:

hadd szemelgessem jó ízed hívem.
Ha még egyszer jössz, így gyere szívem.
Meg úgy, hogy mard belém magad erős
foggal rögeszmébe az eszelős

meg úgy, hogy fojtogass olyan puhán,
mint egy nyárvégi lusta délután
s egy véraláfutásos alkonyon
úgy jöjj, mint az utolsó alkalom

meg úgy, mint a suhogó sejtelem,
de ön- és közveszélyes éjjelen.
Ha jössz szívem, a réten át gyere,
aztán fordulj a nyárfasor fele,

ám onnét oldódj az időbe át:
terjedj, mint a százados babonák
s én elhiszlek. S zúdulj, mint vadvizek
e mosdatlan világra. - Szelidebb

sodrással pedig áradj énfelém,
áradj, mint a jóillatú remény,
mint a nyárfaerdő lehellete:
ha jössz, szívem. De meztelen gyere.

 

**

 

SIMONYI IMRE
BELŐLED, BELŐLEM

Belőled valamim mégis megmaradt:
én maradtál meg belőled szivem.
Belőlem valamid neked is maradt:
te maradtam meg belőlem – tenéked

 

**

Simonyi Imre

Eszembe jutott

 

Most az jutott eszembe, hogy a télen

még mondani akartam valamit.

Talán csak azt, hogy ne félj

egy napon, meglásd

mégis csak kitavaszodik.

S még az jutott eszembe most

szívem, hogy egymásnak

mi tán sosem hazudtunk

csupán egyikünk sem tudott soha

bár egyetlenegy olyan igazságot

ami az lett volna a másiknak is.

 

Most pedig az jutott eszembe, drágám,

hogy egy verset készültem írni néked

— mióta már! — de valamiképp mindig elmaradt.

Igen, verset készültem írni arról,

hogy — bármi történt is — tudod a végén

tudod a dolgok végén egy napon

(majd ott a fontoskodó gyászmenetben)

mégis csupán ketten leszünk

akik pontosan fogjuk tudni, hogy ki is,

hogy tulajdonképp ki is volt a másik?

 

S még az: ha van úgy,

hogy nem te vagy az eszembe

olyankor én már semmire sem gondolok.

 


 

mousot Creative Commons License 2012.09.14 0 0 27541

Szelestey László

(Uraiújfalu, Vas megye, 1821. szeptember 14.Budapest, 1875. szeptember 7.) lírikus és népies költő, ügyvéd.

 

 

Szeptemberi fák

 

Bükkök smaragd színét erezve fent
az első pár vörös folt megjelent.

Állunk. Kezedben késő kék virág.
Azt mondod: Ősz. Az első őszi fák.

Én azt mondom: Vér. Vérfoltos vadon.
Elhullt a Nyár a nagy vadászaton.

Amerre vitte buggyanó sebét,
bíboros vére freccsent szerteszét.

Ahol a nyom-vesztő bozóthoz ért,
hogy tékozolta, nézd, a drága vért.

S míg vérnyomán vad szél-kopó csahol,
hörögve összeroskad valahol.

 

**

Októberi séta

 

Fától fához remegve száll a sóhaj,
közöttük láthatatlan kéz kaszál.
Az ágakról fölrebbent rigóraj
tengődni még a holt irtásba száll.

Lombját a gally, nézd, míly kímélve ejti,
holnap szél indul, döntő támadás,
holnaputánra mindenki elfelejti,
milyen volt itt a végső lázadás.

Mint gyertya-csonkok roppant ravatalnál,
tönkök merednek dúltan szerteszét,
s a nyár, ez a kilobbant forradalmár
vérpadra hajtja szőke, szép fejét.

 

**

Őszi monológ

 

Hallod? – Megint az ősi jaj:
a páncélfényű őszi varjak:
a nyár tüzéből perje-raj,
amit az őszi szél kavargat.

Látod: ha most elomlanál
borzongató magányú réten,
kisérgetőd, a gyors halál,
befogná kék szemed sötéten,

itt pásztor nem találna rád,
míg hó után a sás kisarjad,
csak a fekete szerenád,
a páncélfényű őszi varjak.

 

mousot Creative Commons License 2012.09.14 0 0 27540

Sok szeretettel köszöntelek Benneteket!

Szép délutánt, kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek!

 

 

sorriso. Creative Commons License 2012.09.12 0 0 27539

 :)

Előzmény: szomorúfűz (27531)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!