2005. októberében jártunk itt, először, de lehetőleg nem utoljára.
A topik nyitva áll a Toszkána-rajongók előtt, beszámolók, képek, kérdések kilóra, szándék(unk)om szerint.
Nem kell nemzetközi jogosítvány, viszont a zöldkártyát azt kérik. De ez nem az a zöldkártya, ami itthon kell környezetvédelni okból, hanem az talán valami biztosítási dolog, nem értek hozzá, azt tudom, hogy egy nagy világoszöld lap volt és kérte a rendőr egyszer, amikor igazoltatta a férjemet. Persze ha nem lett volna, talán akkor sem küld haza, de kérte.
Velem rosszul járnak a közkönyvtárak. Ezernyi könyvet őrizgetek otthon, amiket el kellene olvasni, ha lenne rá idő. Úgyhogy, már csak a könyvtárak érdekében is jobb, ha sajátot szerzek be a könyvekből, amit aztán őrizgethetek öreg(ebb) napjaimra. :) (Bár állítólag a nyugdíjasok sosem érnek rá semmire. :)
A Firenzést rendeltem meg, úgyhogy azt majd egy következő alkalommal cserélhetjük a Rómással:-). Szóval te már mindent kigondoltál, már csak a leanderek virágzását kellene siettetni! Mikor is mész a mai időszámítás szerint Rómába?
Tudom, nem könnyű összeszedni ilyenkor a gondolatainkat! Türelmes lesz mindenki! Az idő megfelelő volt, ezt tapasztalatból tudom:-) És hogy tetszeni fog minden, az nem nagyon lehetett kétséges:-)
Ezt ismeritek? A "Róma-Nápoly-Apulia titkai" megvan nekem, nagyon élvezetes. Jó a stílusa, rengeteg történelemmel, szakértő szemmel megírt könyv. Mivel festő, saját rajzokkal illusztrálta.
Én megvettem az antikváriumban, de őszintén nem nagyon tűnik átlagembernek elolvashatónak. Nem életrajz, hanem művészettörténeti tanulmány, bizonyára sokat okosodhatnánk belőle, talán majd egyszer újra megpróbálom...
Irwin Stones Michelangelo című könyvét ajánlgatjuk, annál jobb és érdekesebb nem nagyon van, a Kőbe zárt fájdalom is nyögvenyelős ehhez képest, ráadásul ez az egész életét feldolgozza, mégpedig nagyon olvasmányos stílusban. A www.antikvarium.hu n előrendelés után szokott lenni. De kölcsön is adhatom.
Ok, ez érthető is. Én is szoktam átvenni és rendszeresen főzni, a gondom viszont sokszor az alapanyagokkal van. Egyrészt, nem minden kapható, másrészt a minőség sem mindig az igazi. Persze mindent lehet helyettesíteni, de akkor már inkább maradok a magyarosnál, amihez mindent megkapok itthon.
Én nem mertem volna egyedül bevállalni. De ez is olyan kaja, amit itthon is ki fogok próbálni egy kerti sütögetés alkalmával. Remélem, megtalálom hozzá a megfelelő husit. Én nagyon szeretek főzni és egy-egy utazás után a mindent kipróbálok. Egyedül a berlini utunk után nem vágytam ilyesmire, inkább egy körömpörköltre, amivel szerencsére a gyerekek vártak.
Igen, ezt én is tapasztaltam. Pedig az étteremben a megszokott "Italt mit hozhatok?" helyett a "Milyen bort kér?" kérdés az általános. Szinte a nap minden szakában. Hát én sajnos nem fordulok meg gyakran, de azért remélem nem ez volt az utolsó. Csak addig még egy kicsit spórolni kell.
(Poppi és Bibbiena)