Sziasztok új vagyok a fórumon, bár egy ideje olvasom az írásaitokat. Érdekes ez a kettősség érzése én ilyen helyen dolgozom, másrészt a férjem psoris. Remélem befogadtok!
Szerintem ők leragadnak annál, hogy írnak vmi kencét, aztán ha nem használ majd írnak egy újat... Ennek persze nem így kéne lennie, de ha belegondolsz, hogy egy bőrgyógyász óránként lát mondjuk 5 beteget, rendel napi 6 órát... Sem ideje sem idege nincs arra, hogy annyit foglalkozzon egy-egy beteggel, mint amit te magaddal foglalkozol.
Tisztában vagyok ezekkel a veszélyekkel. Valóban ajánlotta ezt a gyógyszert az orvos, csak a nevére nem emlékeztem, de így beugrott. Most koleszterincsökkentőt kell szednem, hogy a gyógyszert el tudjam kezdeni. Tudom, hogy nagyon veszélyes készítmények, de én már így sem akarok élni. Soha nem volt még ilyen csúnya.
Bizony elég veszélyes szer, felér egy lórugással pl nem lehet utána terhes vagy 2 évig a páciens.
De más baj is van vele: én vagy 2 hétig szedtem, de úgy éreztem magam, mintha szellemi fogyatékos+alzheimer kóros lennék. És emellett szellemi munkát kellett volna végeznem - gyorsan abba is hagytam, amint ráébredtem erre.
Szerintem: Nincs olyan módszer vagy kúra amiről nagyon kár, hogy bár ki is nem tud. Amit RTH14 írt, arról valszeg tud a bőrgyógyászod, csak egy elég durva szer és ezért nem javasolja: http://www.psoriasis.hu/neotigason.html
Szia 32 éves 2 gyermekes anyuka vagyok. Tehát lány. Ezen a topicon annyi újat hallok, pedig elég régen küszködök ezzel a dologgal. A bőrgyógyász miért nem tud ezekröl a kezelésekről, gyógyszerekről stb., pedig még ismerős is. Utána kérdezek ennek a kúrának is. Veszteni valóm semmi. Köszönöm.
Most szerencsére teljesen tünetmentes vagyok. Nem tudom, hogy mitől, semmi extrát nem csináltam. Az opto után Dermovate-tal kenegettem egy hétig és tünetmentes lettem. Nem hiszem, hogy így maradnék, a könyökömön egy picit mára visszajött, de alig látszik, inkább csak érzem, hogy ott nem egyenletes a bőröm. Máshol nincs. Érdekes, hogy pont télen szokott a legrondább lenni, most meg semmi. A Dermosalusnál azt mondták, hogy valószínűleg az ő krémük után jobban hat a szteroid. Nekem tök mindegy, az a lényeg, hogy most "jó bőr" lettem.
Sokan ajánlják Podhajskát - én nem ismerem, nekem az erdélyi sós vizek (Szováta, Parajd) jót szoktak tenni.
Öcsém évekig nem mutatkozott még rövid ujjú ingben sem, aztán nagy nehezen rávették egy horvátországi nyaralásra, azóta évente visszajárnak. sokat javult.
Elnézést, de nem akartam bonyodalmakat a fómuntagok között. Lapozzunk a problémámról, innentől csak rajtam múlik. Viszont egy kis időre most elköszönök. Nyakamon a zárás, a leltár és az adóbevallások. Néha azért be-benézek. További kellemes beszélgetést és segítsük továbbra is egymást.
Szia! Nem írtad, hogy fiú vagy lány vagy:-). Nyaralás: próbáltad már a Neotigason kúrát? Én már 2 felhőtlen (együtt fürdés a gyerekekkel a strandon, aqua park) nyaraláson vagyok túl a gyógyszernek köszönhetően. Már 2x4 hónapos kúrát csináltam előző két tavasszal kezdve és a nyaralásra gyak. tünetmentes voltam. Nem tudom összefügg-e vele, de azóta egyre kevesebb van rajtam és nem gyulladtak, mint régebben...
sziasztok! Kaptam Izraelből holt--tengeri iszapot két dobozzal. Használta már valaki közületek? Használ? és tudja valaki hogy kell használni? milyen gyakran kell kenni? ecc... Köszi a válaszokat. Attila
Sziasztok! Még nem írtam nektek, mert mire ide találtam eljött karácsony. Szó szerint, akkor pedig nem nagyon volt itt senki. Nekem születésem óta van pszorim. Mindig is ezzel éltem, csak most már valahogy egyre nehezebben viselem. Szerencsére a párom is mellettem áll, de lelkileg nagyon megvisel. Sok mindent kipróbáltam, de még így is van ismeretlen kenőcs, gyógyszer stb. Sajnos az enyém a rosszabb fajtából való. Hatalmas, gyulladt és már semmire nem reagál úgy ahogy kellene.
Szeretnék elmenni nyaralni végre valahová. Tudtok ajánlani valami olyan helyet ahová a családdal együtt el tudunk menni. Én gyógyfürdőznék a család pedig rendesen nyaralna. Vagy ez vágyálom? Volt már valaki így nyaralni? Természetesen rendes pszorisoknak való gyógyfürdőre gondoltam.
Írtad, hogy nem javulsz a dermo.. készítménytől, nem próbáltad még a fényterápiát, hátha az beválna és a propoliszt a fejre vagy csak azt mindenhová fény nélkül nekem nagyon jó volt mind a kettő, ahogy régebbi írásaimban írtam nektek?
Nem szórakozom veled, csak asszem nem értjük egymást: "Most fogom leírni nyolcvanadszor: nem a betegsége a megalázó, hanem ahogy a férje bánik vele." Én sem a betegségére mondtam, hogy nem megalázó, hanem a bánásmódra, és továbbra is így gondolom: abból amit ide le lett írva, abból számomra ez nem derült ki. Annyi volt a mondás, hogy a betegség miatt a férje nem vágyik rá és én erre írtam, hogy ez nem megalázó és ezt továbbra is tartom (és Marcsi: ne is tartsd annak!).
De ezt már elmondtam. Ha van kedved olvasd vissza amiket írtam, ha nincs kedved(megértem), akkor fogadd el, hogy nem értjük egymást, kár, de nem dől össze a világ. Ez a probléma jelentéktelen az eredetihez képest.
(Azért még annyit meg kell jegyeznem, hogy ha valaki beír ide egy kétségbeesett beírást, akkor szerintem az nem segítő reakció, hogy "Ez de megalázó!" de nyilván nem rosszat akartál. És ebben lehet, hogy nincs is igazam.)
Te szórakozol velem? Vagy ennyire képtelen lennék érthetően fogalmazni? Most fogom leírni nyolcvanadszor: nem a betegsége a megalázó, hanem ahogy a férje bánik vele.
Számomra nem léteznek tabuk, én szivesen beszélek/beszélgetek bármiről (amihez értek /vagy azt gondolom, hogy értek/ és amiről van véleményem).
Nem hiszem, hogy nagyon offolunk, mivel itt is kőkeményen a sömiről van szó, annak a lelki vonatkozásairól. Nem egy emberke lett már közvetlenül, vagy közvetetten a sömi miatt öngyi... Erre is oda kell figyelni, méghozzá nagyon.
Én alapjában véve egy életvidámnak mondható, jókedélyű fickó vagyok, igazi "macis alkat", de bizony nagyon sűrűn el tud kapni engem is a letargia a sömi miatt. Különösen így van ez, amióta pöttyökben megjelent az arcomon is...no azóta rendesen parázok, mert már látom nagyjából, hogy mire számíthatok... Már így sem kapok melót sehol sem...
Egyébként meg "Great Respect", amiért olyat mondasz ki, ami gyakorlatilag tabu! (Persze az nem baj, egyébként hogy tabu és nem is kell gyakran megtörni csak néha és okkal.) De már kezdünk offolni...
A fejemhez kaptam, hogy már bottal sem nyúlna hozzám.
Az én párom egy gyönyörű fiatal nő. Az utóbbi időben észrevette, hogy valamiért kicsit jobban hull a haja mint eddig és elmondta. Én azt mondtam neki, hogy kopaszon is ugyanúgy szeretném és ami a legfontosabb: pontosan így is gondoltam! Ő az életem párja. Ha neadja az ég bármi történik is vele, akkoris ő marad az életem értelme. Sokszor csak elnézem, miközben mos, vagy vasal, vagy főz... Az valami csoda! Soha nem a külsejét látom, hanem ahogy mozog, ahogy beszél, ahogy mosolyog, ahogy áll, ahogy ül, ahogy lélegzik, ahogy létezik... Eszembe sem jutna az, hogy ha a külseje megváltozna, ne így tekintsek rá...sőt, talán még közelebb érezném magamhoz.
Minket a gyerek tesz tönkre, ő áll közénk (igen, ki merem mondani, akkoris ha megégetnek, vagy megköveznek érte), nem lehet, hogy a ti kapcsolatotokat is a gyerek puszta léte tette tönkre. Nem az szedte szét a kapcsolatot, hogy nem tudtatok egymásra annyi figyelmet, energiát, időt fordítani, mint azelőtt? Nem lehet, hogy az italhoz fordulás oka is a gyerek volt?...
Abban biztos vagyok, hogy a sömi huszadrangú kérdés egy 18 éves kapcsolatban.
Csak ismételni tudom: ha megváltozunk (vagy nem is változunk) és már nem vagyunk többé vonzók szexuálisan az nem megalázó. Szomorú persze, elkeserítő az lehet, de nem megalázó.
Ha megalázó egy helyzet, akkor van egy megalázó és van egy megalázott, de legalább is egy megalázott. Ki itt a megalázott? A férfi aki elvesztette vágyait? Vagy a nő, aki megváltozott: csúnyább lett a bőre? Szerintem egyik se. Nem értem ki aláz kit? Miért megalázó, ha meg változik a külsőnk hártányunkra? Az égiek aláznak meg minket vagy ki?
Rosszul bánik egy férj a feleségével? Ez megalázó? Ez nem megalázó, hanem szomorú és felháborító, és ne tessék eltűrni egy percig se!
Jaj, nem ez a megalázó! Az a megalázó helyzet, hogy azért nem kell a férjének, mert sömörös. Nem a betegség a megalázó, hanem ahogy a férje bánik vele.
OK, de nekem ez úgy hangzik (kedvesen is), hogy "Más nem viselne el. Én elvisellek. Ezért viselj el te is engem. Más nem viselne el." Ha nem így mondta, akkor nem így mondta, mindenesetre én elégé kiakadnék, ha a párom azt mondaná, hogy más visszataszítónak találna, de ő persze szeret és ezért ő nem.
