Lehet, hogy már írtam, nem emlékszem: amikor megvettem ezt a házat, ahol lakom, nem mondta az eladó, hogy van hozzá két macska is. Én kimondottan nem szerettem volna állatot, mert akkor nem tudok úgy jönni-menni, haza utazni anyámékhoz, stb., szóval szeretem őket, de így egy problémaforrás.
Szóval beköltöztem, nappal ment a herce-hurca, sürgés-forgás, idegenek, így nem is tudtam a cicákról. Reggel nyitottam ki az ablakot, ajtót, ismerkedtem az új környezettel, hát látom, hogy két macsek éhesen nyávog a teraszon. Gondoltam, elhesegetem őket, de csak úgy ímmel-ámmal csináltam, mert én is szeretem a kisdögöket. Persze ezek edzettek volna ilyen nyím-nyám zavargásokra, úgy hogy kitartóan várták a reggelit. Persze, hogy maradtak reggeli utánra is...
Aztán kiderült, hogy a fiatalabbiknak cicái lesznek. Így három hónapig ment a barátkozás, amíg úgy össze nem melegedtünk, hogy a műtétre sor kerülhessen. Illetve a műtétnél derült ki, hogy cicái lettek volna, hat cica.
Hát nem tudom,mikor lesz macskám,már lassan két éve "szabad vagyok" és még nem dobálta a sors:) De remélem,így lesz. Meg kell azért mondanom,hogy bizonyos szempontból (pl.utazások) sokkal könnyebb macskátlanul-kutyátlanul,de igazából hiányzik legalább egy cica. A te Picurkádnak remélhetőleg még sok éve van hátra, 14 év az nem kor manapság:). Az én Lustikám is egészen jól volt, életének utolsó két hete volt csak nehéz neki is,nekem is.
Tényleg,ha sikerül külföldre menned, kire bízod a cicót,vagy viszed magaddal? Ismerős párnál a lánynak két ragdoll macskája van,amikor rövidebb időre ment külföldre,itthon hagyta őket és a szülők jártak etetni,most,hogy hosszabb ideje van az USA-ban, elvitte őket.
Jaa... értem! :) Nem, így nem is gondoltam rá, habár arra igen, hogy akkor már kifele megyek vajon a középkorúságból, öregszem?
Valahogy most annyira nem zavar, nekem a 40 volt nagy trauma, pedig akkor még együtt voltam a párommal.
Igen, jól emlékszel, már rég készülök ki, de voltak itthon elintézendő ügyeim, szerződéses munka, cégfelszámolás, ami miatt el kellett halasztanom, de szerencsére ezektől megszabadultam, úgyhogy remélem, hamarosan sikerül. :)
1995. október óta dolgozom ezen a munkahelyen,ebből is látszik,hogy nem vagyok egy nagy munkahelyváltogató. Ez valahogy a családomra is igaz volt, dédnagymamám pl. több, mint 40 évig dolgozott a Kőbányai Porcelánnál.
Kutyusom továbbra sincs,mert ha kimondom a szót - kutya - vagy gondolok csak rá, rögtön Fánikám jelenik meg a szemem előtt és addig szerintem nincs értelme új kutyust szerezni, amíg a másikra gondolok mindig. Fáninak azt köszönhetem,hogy a mai napig járok sétálni a régi sétaútvonalunkon és olyankor úgy tehetek,mintha Fáni is ott lenne, csak pl. előrefutott,azért nem látom:) Na meg a kutyanevelés fáradságos dolog,nem érzem magam jelenleg alkalmasnak rá.
Egy fél macskám viszont van!:-) Ezt úgy értsd,hogy miután 2012-ben 18 éves Lustikám itthagyott, elkezdtem utcán,szomszédban,mindenhol barátkozni cicákkal, és a második szomszédban lévő Kajszi (vörös cirmos) ezt nagyon jól fogadta, néha félnapokat is hajlandó nálunk tölteni,pedig nem nagyon szoktuk etetni. Jelenleg így csak a macskázás kellemes oldalával szembesülök. A saját macskáról még nem tettem le, várom az alkalmat,hogy az élet, a sors elémhozza.
Nem vagyok én túlságosan büszke arra,hogy így lemaradtam a mostani számtech kütyükről,de nekem minden ilyen dologhoz idő kéne és egy olyan tanítómester,akitől mernék hülyeségeket is kérdezni:)
Fordulós évre gondoltam, hogy 45-sök leszünk. :) Az ötössel végződők azok olyan komolyabbak, vagy nem?
Már nem is emlékszem az iwiwre. :) Legalább ötször töröltem magam róla, a barátnőm meg mindig küldött meghívót, hát nem utasíthattam vissza. :) Az utóbbi meghívónál írta is, hogy elküldi, de semmi gond, nyugodtam töröljem magam.
A fészen megtaláltam elveszett unokahugomat, aki az iwiw és fész közötti regisztrációm között szült két gyereket! :)
Ismét felvettük a kapcsolatot, és karácsonykor egy órás telefont bonyolítottunk.
Nem úgy volt, hogy külföldre mész? Vagy már vissza is jöttél?
Jól bejött neked ez a munkahely! Már nem tudok visszaemlékezni, hogy mikor mentél oda, de jó pár évvel ezelőtt írtad, arra emlékszem!
Tudod, a könyvelési szakma nem engedi meg, hogy ne kövessük a számtech fejlődést! A NAV gondoskodik róla, hogy mindig valami új programmal, valami új nyomtatványfélével karbantarthassuk a tudásunkat! :)
Muszály képben lenni, hová, hogyan települnek a progik, nyomtatványok, aztán, amikor szükség van rájuk, hogyan tudjuk előbányászni onnan.
Éppen ma olvastam, hogy már idén jelentős visszaesés lesz érezhető a népszerűségében,
Ilyen távolabbi ismerősökkel való kapcsolattartásra tényleg jó, de a wiw-et használhatóbnak éreztem, nagyon népszerű is volt, aztán néhány év alatt szinte teljesen le is halt.
Köszönöm kérdésed,mostmár egyre rosszabbul vagyok,ugyanis két hét lébecolás után hétfőn jön a dolgozás (ugyanott) :) De komolyra fordítva a szót,nem panaszkodom,mert legalább van hol dolgoznom.
Én sajna kezdem reménytelenül lemaradottnak érezni magam,ugyanis az olyan hívságok, mint okostelefon, pendrive (pedig kaptam ajándékba,de azóta nem vettem kézbe), tablet, laptop, DVD még nem érintettek meg; iwiw,facebook elvből nem - egyszóval bizonyos szempontból öregszem (és ezt a bal térdem is így gondolja, lefelé lépcsőzvén...)
Fészen azért vagyok, mert a 20 évvel fiatalabb rokonaimmal csak így tudom fenntartani a kapcsolatot! :) Csak ez a járható kommunikációs csatorna perpillanat. Bár úgy hallottam, fészen lenni ciki, mert mindenki rajta van már; másabbak a menők. :)
Hahó! Régi, kedves ismerősök, de jó, hogy megvagytok! :)
Mondjuk, én is hanyagolom a fórumot (már csak így, is betűvel...) - nem mintha a Face-t különösebben kedvelném. Bár én rajta vagyok.
Más funkció, szerintem, más szegmense a virtualitásnak.
Itt éppen a tematika volt jó - amilyen téma éppen érdekelt, találhattam beszálgető társakat, nem csak semmihaszna csetelés folyt.
A Face inkább erre jó, csak úgy odakösszönni az ismerősnek, hétköznapi témákat felhozni.... én ebből a szempontbóljobban szerettem a IWIW-et, érdekes, hogy az hogy lehalt.
Majd jön valami új virtuális divat, ami a Face-t indítja meg a süllyesztő felé.
Schumachernek én is felépülést kívánok és emberi,élhető életet!
(Az olvasott topikjaim között pl. van olyan,ahonnan inkább átmentek a facebookra, ezzel azt akarom mondani,hogy talán oda tevődik át a klasszikus fórumozás. Én biztos nem fogok facebookra regisztrálni..... Egyébként még mindig a kedvencekben tartom a topikot és nosztalgiából néha beleolvasok.... Szép volt,jó volt.)
többek között a feleségéről, aki 43 éves. Kíváncsi voltam, ki is lehetett, hát kiderült, ő is 69-es, de valami ijesztő látvány szegény, a töb évvel ezelőtti képei is.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy engem hogy látna más.
Megtaláltam a facebookon egy osztálytársamat - sportoló volt, a körülményekhez képest nyugodt élete van, jó egzisztenciája - a képekről egy ijesztően püffedt, idösödő alak nézett vissza... hát, remélem, azért az öregség nekünk még nagyon messze van!
Mondjuk, van ellenpélda is: Kylie Minogue pl. milyen remekül néz ki, (ö 68-as), vagy Péterfy Bori - róla se gondolná senki, hogy 69-es. :)
Szia! A jövedelmet kell nézni és azután kell adózni. Az eladási érték nagyobb volt-e, mint a beszerzési (öröklési)? Ha ingóság eladásából származik jövedelmed és amiatt keletkezik adófizetési kötelezettséged, akkor sajnos a munkahelyed már nem csinálhatja meg a bevallásodat, önadózónak kell lenned. Az autóértékesítő meg hülyéket mondott. Más az illeték, és egyéb adófizetési kötelezettség, és más a személyi jövedelemadó, sajnos.
Eladtam egy örökölt gépkocsit, kell-e utána szja-t fizetnem? (Adózásomat a munkahelyem intézi,mert semmilyen más jövedelmem nincs. A kocsikereskedő azt mondta,hogy nem kell adóznom az eladás után,mert már akkor befizettem az okmányirodában,amikor a nevemre írták.)
Tényleg, piros lap volt! Milyen egyszerű és elfelejtettem! Ma már nem csinálják. Pedig milyen figyelmesség. És régén komolyan vették - kivéve az olyan esetben, amiről írtál.
Kb. 3-4 oszt. koromban volt nagy bárányhimlő járvány, olyan izgi volt, amikor csak ketten voltunk az osztályban, mert mindenki beteg volt. Aztán én is beteg lettem. Nem lehetett kimaradni. :)
Vannak 20 évvel fiatalabb barátaim, mindig érdeklődéssel hallgatják amikor mesélem, hogy nekünk milyen óráink voltak, kézimunka, meg főzés. Rettenetesen csodálkoznak. És irígykednek.
Van olyan velem egyidős fiú barátom is, aki válás után újra keresget társat. Ki van borulva, hogy a mai fiatal lányok egyáltalán nem tudnak főzni. Mondtam neki, talán nem kellenne olyan fiatal korosztályból válogatni! Vagy vállalja az ide vonatkozó veszélyeket! :)
Én erre csak mint valami olvasókönyvben szereplő dologra emlékszem,ott valami piros lap volt az ajtón.
Erről a fertőző betegségről viszont eszembe jut,amikor az egyik barátnőnknek alsó tagozatos korunkban kanyarója volt, dmmddm egy másik barátnőjével szépen elment meglátogatni, kérdeztük az anyukát, bemehetünk-e, ő lazán azt mondta," menjetek csak ". Egyébként nem is lett semmi bajunk,de amikor a szüleim rákérdeztek az anyukára,hogy vajon miért is engedett be minket a fertőző beteg lányához, elkezdett mentegetőzni, hogy mi annyira erőszakosak voltunk... ami nyomokban sem volt igaz, és egyébként is, ő akkor felnőtt volt, ha azt mondja,nem mehetünk be, nem megyünk. Az első leckék egyike a felnőtt világból....
