FIGYELEM!!
Minden erőfeszítésünk ellenére sajnos nem minden esetben tudjuk megakadályozni, hogy a Fórum felületét morálisan és szakmailag kifogásolható személyek is használják. Ezért kérünk titeket, egészségügyi kérdésekben is mérlegeljétek kinek hisztek és kiben bíztok. A nickek mögött álló természetes és jogi személyek személyazonosságát, illetve szavahihetőségét nem áll módunkban ellenőrizni. A felhasználók által megnevezett, ajánlott nickek (ajánlott cég, személy) és az ajánlást tevő nickek mögött nem kizárt hogy ugyanazok a személyek találhatók. Hasonlóképpen legyetek kellően gyanakvók a javasolt kezelésekkel szemben is, a hangzatos címek és a nagy összegekbe kerülő kezelések nem garantálják a gyógyulást.
Igen, hívtam a doktornőt. Két hét múlva megyek hozzá. Kíváncsi vagyok mit mond majd, bár gondolom ő is kér néhány vizsgálatot és csak azután mond bármit is. Mindenesetre remélem maradhatok nála és akkor ő kézben tartja az egészet.
Ez a kérdezgetés nekem is az agyamra megy lassan. Főleg mikor megjegyzik, hogy milyen jó nekem semmi bajom mégis otthon vagyok, nem kell dolgoznom, mindenre van időm. Aztán amikor mondom, hogy hát betegen nem olyan jó otthon és igenis szeretnék már emberek között lenni, dolgozni akkor elhallgatnak. Gondolom azért mert fogalmuk sincs róla, hogy mit jelent az a szó, hogy autoimmun.
Sajnos, a válasz erre is lehet a Trexan... anno a Metho szedésének megkezdésekor még neurológushoz is elküldött a háziorvosom, mert én is szédültem, ill. pl. jöttem ki a boltból és lazán elindultam jobbra (az egyenes helyett), olyan volt, mintha "hajítana a fejem" vagy mi.
Az antireuma gyógyszereknek a központi idegrendszerre is van hatása... orr-fül-gégész is vizsgált középfül-egyensúlyzavar vonalon, volt nyaki ultrahang, koponya CT stb., de végül megállapodtak abban, hogy ezt a gyógyszer váltotta ki. Egyébként megszűnt magától, de ezt most kb. százszor le is kopogom ... fán és alulról ...
Ma új tünettel bővült a repertoár: rettenetesen szédülök, olyan, mintha az egyensúly érzékemmel lenne probléma. Remélem, nem a ciszta nőtt és az okozza.
Tőlem is állandóan kérdezik, hogy mi okozza ezt és hogyan kezdődött és már én sem szeretek magyarázkodni.
:-)) gondoltál már ennek a pozitív oldalára is? Tudom, már az agyatokra megyek a sok pozitivitással, de pl. így azt, akivel soha többé nem akarsz kontaktba kerülni, simán le tudod "koptatni" ... elég, ha csak ezt mondod: hááát, azt hiszem, talán, igen... és többé tuti nem "zaklat" :-)))
Anita,hívtad a dokimat? Mit mondott, mi van,mikor mehetsz? Mehetsz?
Valery, hát ez tényleg vacakul hangzik....még nekem is kiderülhet hogy van valami az agyalapi mirigyemmel, elég kuszák a hormonjaim, bár most én is javultam sokat ( el ne kiáltsam itten ). Neked mielőbbi jobbulást!!! Mindenféle frontok jönnek-mennek itten, azért én is megéreztem ám, csak nem annyira.
És hurráááá, 53 kiló vagyok!:)
Sajnos nekem ma kisebbikemet kellett pulmonológiára vinni, lehet, hogy asztmás....eddig allergiás volt....jövő héten csinálnak neki teszteket, aztán meglátjuk, de csúnyán köhög:(
Én maradok táppénzen a héten, aztán meglátjuk.
Ma már akár dolgozhattam is volna, de hát ez hullámvasút.....egyik nap ilyen, másik nap amolyan.
Ja! Szazhunor, igen, ezek a legédesebb kérdések, és ezeket nekem is fel fogják tenni, ha visszatérek....ha a fertőzőt nem is talán, de a "mitől alakult ki?" vagy az " és milyen tüneteid voltak?" csámcsogós változat már kilátásban van, telefonon is elkezdték!
Wuuuuaaaa......én meg ilyenkor legszívesebben megverném őket, pedig hát nem ők tehetnek róla, nah:)
Szóval gyakorolnom kell a tükör előtt a dzsimkerris pléhpofával bejelentett " jól vagyok"ot:)
Lassan egy hónapja nem dolgoztam.....ez szerintem példa nélküli az osztály életében.
Most jut eszembe, az a legjobb amikor azt kérdezik, hogy ez most mitől van, hogyan lettem beteg? Következö kérdésük meg az, hogy ,,ez fertöző, el lehet kapni?''
sziasztok!Nekem tegnap revansot csinált a szervezetem. addig hangoztattam, hogy most már jobban vagyok és tudom csinálni a dolgomat, hogy tegnap aztán azt mondta a testem, hogy állj. Feküdtem, mint a lőtt nyúl és szedtem a fájdalomcsillapítókat, mert minden porcikám fájt. Úgyhogy most óvatosabban teszem a dolgom, de még most is olyan,mintha izomlázam lenne mindenhol, az összes sejtem fáj. A lépcsőn alig tudtam le-fel menni. Eléggé hervasztó.
Én is már mondtam a körzeti dokinak, hogy ez rosszabb, mint a rák és teljesen felháborodott, hogy mondhatok ilyet. mondtam, hogy azt legalább ha kiderül, akkor van terápia és gyógyítják és szerencsés esetben meg is gyógyul. Az idegsebész, aki a cisztámat nézte meg, hogy kell-e műteni viszont egyenesen a szemembe mondta, hogy jobban jártam volna, ha agydaganatom lenne, mert akkor azt megoperálná és meggyógyulnék. De így a tüneteim alapján neki fogalma nem volt, hogy mi bajom van, csak abban volt biztos, hogy súlyos. Ez akkor elég mellbevágó volt.
Gaboca, én nem szedek még semmit, úgyhogy érdemben nem tudok reagálni, de akkor ha jól értettem,majd 20 évig "elvoltál" a betegséggel, szinte tünetmentesen?
Én most mit nem adnék akár csak egyetlen tünetmentes évért?
Persze ettől te nem leszel kisegítve....úgyhogy én csak javulást tudok neked kívánni.
Az meg sajnos tény, hogy az betegségre adott gyógyszereknek súlyos mellékhatásai lehetnek. De akár a kezeletlen betegség szövődményébe is bele lehet halni.
Néha az ugrik be nekem is, hogy tán rosszabb ez, mint a rák, mert azok közül egyre több gyógyítható.
Az autoimmunok meg a mai tudás szerint nem, csak remisszióba hozható a beteg.
Persze ettől még mind reménykedhetünk, ahogy én is, hogy majd mi megmutatjuk, hogy gyógyítható.
Nekem most pont ez a gondom, hogy a tudatlan kollégák tutira meg fogják kérdezni, hogy: nah, meggyógyultál?
Hát erre mi a fütyit lehet mondani, ha én sem szeretnék biolgóia órát tartani az autoimmunokról. Mert érdekes módon újabban nem szeretnék:) Valaki vagy tudja, mi az, és akkor nem kérdez ilyen baromságokat, vagy nem tudja, és akkor felesleges neki bármit is elkezdeni.
Nyilván még engem is dühít kicsit, hogy ezek gyógyíthatatlanok....tünetmetességet, remissziót lehet elérni, akár egészen életünk végéig is talán....de gyógyítani? Hát, ezt annak nem nevezném.
Szóval ha azt mondom, igen, meggyógyultam, majd x. hét múlva megint elmegyek kicsit orvoshoz vagy megint kidőlök kicsit, akkor ugye egyre gyanúsabb leszek, ha meg azt mondom, nem gyógyultam meg, az teljesen idétlenül jön ki....azt hiszem, maradok a "jobban vagyok" formulánál, oszt jónapot, elégedjen meg mindenki ezzel.
Én csak a delagilról tudok neked véleményt mondani. Nálam is ezt a gyógyszert akarták beállítani, de a szemészeten nem kaptam meg rá az engedélyt, mert állítólag sokaknál okoz részleges vakságot. A szemész azt mondta, hogy többen jöttek már hozzá delagil szedés mellett úgy, hogy középre megvakultak, ami elég ijesztő és mindez visszafordíthatatan sajnos. A bőrgyógyászom szerint ennél a méregnél ma már vannak korszerűbbek is és nem értette, hogy nekem miért ezt akarták Pesten felírni, de alternatívát konkrétan nem tudott mondani.
Most fedeztem fel ezt a fórumot, gondoltam, megírom az én történetemet. Nálam 1987-ben, 17 éves koromban kezdődött a betegség, az első 8 év azzal telt, hogy orvostól-orvosig jártunk, senki nem tudta megmondani a bajom okát. Aztán 1995-ben egy véletlen folytán kerültem az akkori Orfiba prof.dr. Nékám Krisfófhoz, aki kéthetes bennfekvés és vizsgálatok után diagnosztizálta az autoimmun betegséget, az MTCD fajtáját nálam. Delagilt és jópár keringés javító gyógyszert írt fel, negyedévente jártam hozzá ellenőrzésre, egy évben egyszer befeküdtem infúziós kúrára, kezelésekre, de ettől eltekintve nagyon jól voltam. A Delagil miatt félévente a szemészetre is járnom kellett ellenőrzésre, de ott sem találtak semmi eltérést sokáig. Mivel ennyire tünetmentes voltam, ezért 2008-ban le akarták állítani a Delagilt, hát egyből beteg is lettem, sorba jöttek a bajok. Ezért ismét szedni kezdtem a Delagilt. Aztán 2009-ben (akkor 39 éves voltam) nekem is elmúlt a vérzésem. Jártam a nőgyógyászomnál, csináltatott egy csomó vizsgálatot, de semmi okát nem látta, ráfogta az alapbetegségemre, sőt azzal nyugtatott, hogy "örüljek neki, egy gonddal kevesebb". Sajnos gyereket nem szültem, így ezután már esélytelen is lett. De a legborzasztóbb, hogy 2010-ben a szememmel lett gondom. Addig nagyon jó éles volt a látásom, aztán azt vettem észre, hogy este, sötétben nem látok rendesen, és ez főleg vezetésnél volt ijesztő. Aztán már világosban is kezdtem olyat észlelni, hogy állandó vibrálás van a szemem előtt. Amikor először megemlítettem a szemésznek, akihez járok, felháborodottan azt mondta, hogy "hölgyem, mit vár, már elmúlt 40 éves". Mondhatni ez engem egyáltalán nem nyugtatott meg. Addig noszogtattam, és mondtam a bajomat neki, mire végre rájött, hogy nem a látásélesség romlása a fő probléma. Akkor derült ki, hogy a Delagil okozza az elváltozást. Rögtön leállították, de persze nem szüntek meg a tüneteim, csak nem romlott tovább az állapotom. Azóta a mellékhatás miatt kezelnek, persze semmi más nem volt, mint a szteroid. Szerencsére kis dózisban szedem, 16 mg-al kezdtem, aztán 12-8-6-4-2 mg, ez még két hét, aztán szünet. Talán mintha jobb lenne így a szemem (le is kopogom), de "visszacsinálni" már soha nem fogják tudni.
Hát ennyi az én történetem, ez döbbentett rá a valóságra, hogy ennél a betegségnél talán nem is a betegségbe fogok belehalni, hanem a miatta szedett gyógyszerek mellékhatásaiba. Vagy ezt csak én érzem így? Kíváncsi vagyok, mi a véleményetek? És tudtok-e valamilyen alternatív megoldást, hogy ne kelljen szedni a sok mérget? Tudom és hiszem én is, hogy mindez a betegség is lelki eredetű, de ki az, aki tud ebben segíteni ténylegesen, és nem csak a pénztárcám ellen tud tenni?
.... ja, és még annyi, hogy eszem ágában sincs MAGYARÁZNI a betegségem annak, akit csak felületesen ismerek, vagy ilyesmi, már letettem arról, hogy elmagyarázzam, hogy miért járok infúzióra (talán - remélem jó hosszú és boldog - életem végéig), hogy ebből nem elég egy infúzió, némi kis fizió, néhány doboz gyógyszi stb. Akik tudják, hogy min mentünk keresztül, tisztában vannak a betegséggel is, sokat olvastunk róla a neten, hallottunk róla egymástól, néha a dokiktól is, másoknak meg mégis mi a fenének részletezgessem??? Azzal, hogy az infók hallatán csak bámulnak értetlenkedve és hitetlenkedve ... végül is csak SAJÁT magam stresszelném, hát lüke vagyok én, hogy magamnak okozzak feleslegesen kellemetlen perceket? :-))) Egyébként, mióta nincsenek is fájdalmaim, tüneteim stb. - gondolom - csak még nehezebben értenék meg, hogy mi is ez az egész. S ez így van jól! Hiszen néhány éve még én sem tudtam, hogy mi az az rf meg crp meg TNF-alfa blokkoló, meg anti-ccp és társai... nem várom el mástól, hogy megértse, a sajnálatuk meg nem kell, a szeretteim, akik fontosak a számomra, pontosan tudják mi a szitu ... nekem ennyi bőőőven elég:-)
Hm... ezért szoktam én - következetesen!!! - mindig azt mondani "külsősöknek", hogy van egy autoimmunbetegségem (és nem azt, hogy reuma, vagy ízületi gyulladás).... ettől olyan paff lesz mindenki, a többségnek ráadásul halvány lila gőze sincs, hogy ez mit jelent, hogy zavarodottságukat és tájékozatlanságukat leplezve, szinte azonnal át is térünk más témára. Ugyanis fogalmuk sincs mi az az autoimmun, így azt sem tudják, hogy mit is kérdezhetnének még erről, hiszen ez nem egy vesekő, vagy cukorbetegség, vagy ilyesmi. Próbáljátok ki, szerintem ez beválik:-))
Ha valaki ilyen gluténmentes vagy cukormentesbe fogna.....nagyon gondolja végig, hogy akkor mit és hogyan fog enni, meglesz-e a szükséges fehérje, szénhidrát , ásványi anyag, vitamintartalom!
Mert én bizony úgy jártam,amiért a házidoki teljesen jogosan le is szidott, hogy ugye elkezdtem kiiktatni a gluténos, cukros dolgokat, de én vékonyságom okán elég sokat nasiztam napközben......és fel sem tűnt, hogy így alig ettem valami tartalmasat egész nap!
Fogytam is szépen a semmiből napi 1 kilókat! De élénken tiltakoztam a dokinál, hogy de hát én most mennyivel egészségesebben étkezek, mert kiváltottam ezt meg azt gyümivel, zöldséglével....stb
Aztán a doki javaslatára elkezdtem írni, hogy mégis mit is és mennyit is eszek-iszok egy nap.....a végeredmény lesúlytó volt energetikailag.....hiszen az egy mandarin nem pótolta a bőséges tízórait, ahogy a délutáni kis 3 decinyi zöldséglevem sem a délután jó kis sütizéseimet, csokikazabálásaimat, nasizásaimat....
Úgyhogy érdemes egy kalóriatáblázattal nekiülni, és napi étrendeket gyártani, amiben legyen elég energia, vitamin és minden, amire szükségünk van.
Bocs, nem okoskodni akarok, csak hát én így jártam nagy butus módon.
Tudom, hogy BÁRMIT el lehet kapni vagy bármi előjöhet már akár gyerekkorban is, sajnos az én gyerkőceim sem egészségesek ( inzulinrezisztencia, laktózérzékenység, csúnya ekcéma a kisebbikem tenyerén ).....csak ilyenkor mindig arra gondolok, hogy én így, 40 évesen is a sors szörnyű igazságtalanságának tartom hogy „ilyen fiatalon”, erőm teljében, ráadásul éppen olyan élethelyzetben, mikor hajtanom kéne ezerrel...ilyenkor kapom ezt a dögöt, és hát mit érezhet akkor az, aki jóval fiatalabban kapja.
Csak erre gondoltam:(
Szoktam is magam vigasztalni, hogy végül is én leéltem 38-39 évet úgy, hogy azt hittem, egészséges vagyok, minden rendben volt ( pedig így utólag már tudom, hogy voltak jelek, amik utaltak erre a nyavalyára,de ugye a tudatlanság néha majdnem egyenlő a boldogsággal:) ).
Azt, hogy a környezet nem hiszi el, hogy bajom lehet, én is naponta átélem, orvosoktól, családtól, ismerősöktől....nehogy azt higgyétek, hogy a szemégés, szemfájdalom, vagy a szemszárazság az mindig olyan látványos! Tegnap is majd kiugrott a szemem a helyéből, megnéztem a tükörben és semmi....teljesen nyugisnak tűnt minden.
A fájdalom sem olyasmi, ami látszik, nyilván és a szájszárazság sem.
Épp tegnap kaptam meg drága anyukámtól, hogy csakis akkor költözhetek hozzájuk, ha nem fogok panaszkodni és nyűglődni.
Anita, mintha magamat olvasnám....én még most is ott tartok, hogy végre mondják már meg, mi a bajom, és kapjak már egy kis gyógyszert, ami csökkenti a tüneteket, és mehessek a dolgomra. De ezek szerint ez nem így lesz, vagy nem lesz ilyen egyszerű. Mondjuk ízelítőt mát kaptam belőle....hiszen 2 éve járom a dokis köröket és még semmit sem kaptam, csak C-vitamint:) Illetve most már a reumadokitól D-t is és Calciumot.
Huh, nem tudom, ki írta, hogy neki is vannak gerincproblémái, hát, nekem is, és ez nem új keletű dolog, valószínűleg az már 30-as éveimben elkezdődött, ha nem hamarabb.
És nagyon igaz, hogy az egészséges emberek, akár még 60 évesen is, képtelenek elhinni, hogy valakinek lehet már 30-40 évesen is komolyabb problémája.
Nekem pl. a kollégáim ilyen masszív emberek, mind 50 feletti, de alig betegek és most szine csámcsognak azon, hogy vajon én most mért nem dolgozok, ráadásul csak a fogyás és a depi látszott rajtam kicsit, szóval elég értetlenül állnak az előtt, hogy én most miért is nem dolgozom már vagy 3 hete és miért nem megyek jövő héten, hiszen elméletileg jól vagyok.
Én meg nem tartok nekik kiselőadást a száj-és szemszárazságról, ami miatt fél óránként berekedek és elmegy a hangom és folyton tömök valamit a számba, hogy termelődjön a nyál végre vagy épp nem látok rendesen és elég jól fel tudom idegesíteni magam, amikor a szemem kínlódni kezd, meg olyankor inkább megpróbálok kicsit relaxálni és vizualizálni....most bocs, de ezt egy munkahelyen hogyan oldanám meg?Vagy azt, hogy amikor kb. 4 óra tevékenység után elfáradok és hőemelkedésem kezd lenni, akkor lepihenjek kicsit és valami olyan tevékenységbe kezdjek, mint a netezés, ami elvonja kicsit a figyelmem?Vagy egy-egy kisebb szédüléses roham, amikor fél órára le kell félig ülő helyzetbe dőlnöm?Ez hogy fér bele a melóba?Az ízületi fájdalmakról már nem is szólva, bár nekem az csak kicsit van meg. Aludni se nagyon tudtam és tudok, úgyhogy....így nehéz topon lenni egész nap.
És hát őszinte leszek, de nekem már az idegi állapotom is elég romos, amin az elmúlt fél évben keresztülmentem, meg amin most is megyek minden téren, nem csak fizikailag, egészségügyileg...
De ezt szerintem mindenki ismeri, aki ilyen nyűgön keresztül megy.
Az emberekben az a sztereotípia él, hogy aki "reumás" az öreg. Én nem vagyok olyan régóta beteg de már jópárszor megkaptam, hogy "ilyen fiatalon...". Már én is akartam kérdezni, hogy nem próbáltatok-e a táplálkozással javítani néhány tünetet, de nem mertem, mert ez mindenkinél érzékeny pont. Én hiszek ebben, hiszen a testünk csak abból építkezhet amit megeszünk. A glutént pl. egyértelműen összefüggésbe hozzák az autoimmun betegség kialakulásával, ahogy a cukrot is. Aki fogékony rá olvasson utána, esetleg tegyen pár hetes próbát hátha javulnak a tünetek.
Nálam 26 évesen kezdődött az egész, állítólag azért "csak" akkor mert előtte terhes voltam, szoptattam és azidő alatt nem jönnek ki a tünetek.
Nekem is sokszor mondják, hogy nem is látszol annyira betegnek, de azt senki nem látja, hogy belül milyen fájdalmaim vannak :(
Az is biztos, hogy itt a fórumon és a betegtársaktól többet tudtam meg, mint az orvosoktól. Régebben én sem hallottam erről a betegségről, azt sem tudtam mi ez, még örültem is, hogy végre kimondták mi bajom lehet. Naivan azt hittem, hogy akkor végre kapok kezelést és elmúlik az egész nyavalyám. Ehhez képest csak jönnek az újabb tünetek és persze most már azt is tudom, hogy nem gyógyítható, de azért még bízom benne, hogy legalább a tünetek megszűnnek egyszer....
,,Fiatalság,...... bolondság !" Hát igen,.. ki milyen fiatal, kihez képest, mihez képest elég relatív.
Pont azért nem szeretem amikor az ,,idősebbek" (pl 36-40 éves emberke) nem fogják fel milyen ez a betegség és milyen betegségek léteznek még a világban, csak annyit látnak, hogy ,,úúú te ilyen fiatalon, hogy fájhat a lábad, hátad..... ennyi idősen új lába nő az embernek".
Itt akik írunk a fórumon is pár év alatt, bölcsebbek lettünk minden téren, mint akár egy 50 éves ember aki pl. 5x volt a beteg az életében (,,Jó neki")
Huuu, hunor, te akkor nagyon fiatal vagy! Hozzám képest persze...meg ehhez a csúnya betegséghez is....remélem, hamarosan jobban leszel!!!
Ráadásul akkor jól le is vagy terhelve, stressz is lehet elég.....így tényleg nehéz a törékeny kis egyensúlyt fenntartani odabent.
Én most olvasom az "Az elme gyógyító ereje" című könyvet, sokféle betegségre ( köztük autoimmunra is ) javasol vizualizációs technikát, én is csinálom esténként, meg néha napközben is, ha vacakulok.
Most a szemem is rázendített, úgyhogy rám is fér. Az tény, hogy amíg a gyakolratot csinálom, legalább addig jól vagyok!:) Nekem már ez is valami....és elég jól meg is nyugtat.
Szóval egy próbát talán ez is megér.
Egy másik fórumon valaki a gluténmentes étrendre esküszik.
Te, hunor, azt már próbáltad? Megszűrtek már esetleg gluénra? Ahogy olvastam, az is tud ilyen randa szájtüneteket okozni!
Lehet, kicsit én is jobban rágyúrok majd erre is, mert egyszer próbálgattam, de azért nem volt az 100%-osan gluténmentes, mert annyi mindenről nem tudtam volna hirtelen lemondani, illtve helyettesíteni, híznom meg már akkor is kellett volna.
Ja! És a kilóknál is igazad van abban, hogy ha jól érzi magát az ember, akkor nem kell vele foglalkozni. Csak hát sokszor az van, hogy a beteg csak azt érzi, hogy hullafáradt, meg nyűgös, meg nem érzi jól magát, betegnek érzi...stb.....nálam is ez volt....aztán ahogy visszajött pár kiló, kezdtem jobban érezni magam, erősebbnek, fittebbnek, nem olyan kis satnyának, a fejem is jobban nézett ki....szóval nem véletlen jelzés értékű azért a dokiknak az indokolatlan fogyás. Persze ha valaki nem eszik, akkor érthető, akkor a nemevés okait kell kutatni, nem a fogyásét.
Sajnos az autoimmunok ilyenek, hiszen vannak jobb és rosszabb időszakok és gyakran a súly is ennek megfelelően változik.
Ilyenkor azt érdemes szem előtt tartani, hogy oké, most sub van, rosszabb, fogytam, de majd amikor meg jobban leszek, elmúlik a " roham" akkor majd jobban leszek és visszahízok.
Én is itt tartok most....vacakul voltam, lefogytam, most jobban vagyok és hízok és ettől még jobban leszek.
Amíg nem voltak ezek a fura tünetek, én is teljesen jól elvoltam 52 kilósan, de már ha 50 alá ment a mérleg, akkor az már zavart...lógott rajtam a ruha, nem is éreztem jól magam, fáradékony voltam....pedig akkor még autoimmunról nem is hallottam. Nekem az az álmom, hogy 55 kilós lehessek:) Azt hiszem, az egy nőies megjelenést adna nekem. 52 kilósan is inkább olyan zsiráfos vagyok, voltam. Ha sokáig szedem még ezt a Peritolt, és itthon leszek, biztos, hogy elérem az 55-öt!:)
ETNA köszi a tippeket. Van pár dolog, amit még nem próbáltam....sajnos nekem a citromfű, orbáncfű már nem jön be, az epém kikészül tőlük, a csalánt már eddig sem bírtam. De aki még nem próbálta, tege meg! Hátha....
Engem sajnos nem csak lelki okok zavarnak, hanem a tüneteim is, azért arra, hogy már totál kiszikkadt a torkom, szám, és rémesen kapar a torkom és köhögnöm kell, erre sajnos felébredek. Ahogy pl. a szemfájásra is, olyankor cseppenteni kell bele párat és utána tudok tovább aludni.
Amikor a szédülés miatt félig ülve aludtam, hát, az sem egy leányálom.
Ez van....minden átaludt 5-6 órának örülni kell:)
A lelki dolgok már csak hab a tortán, magam is kíváncsi vagyok, hogy a költözés után hogy fogok aludni. Most nagyon bizakodó vagyok e téren, már csak a meló dolgot kellene rendezni.
Többen írtátok, hogy alvási gondok is vannak, anno egy ismerősöm szedett HOVA filmtablettát... neki segített (un. menedzserbetegségre: túlhajszoltság stb. is ezt szokták ajánlani), ott vannak még a teljesen természetes gyógynövényes teák (pl. levendula stb.),
Ezekről persze csak a neten olvastam, így nem tudom, hogy VALÓBAN beváltják-e a hozzájuk fűzött reményeket, de egy-egy próbát megér, ha nem vagytok rá allergiásak!
Azért ez a javulás nagyon jó hír! A súlyod pedig ne is izgasson, majd szépen lassan visszajön, ha később megint elmegy .... azon se rágódj, hiszen már tudod, hogy akkor, amikor jobban vagy újra tudsz majd sportolni!!
A testsúllyal kapcsolatban: mindenki annyi kilósan "jó", ideális, amikor éppen a LEGJOBBAN ÉRZI MAGÁT!!! Hiába mondja nekem bárki, hogy a 163 cm-hez simán bejön még a 62 kg is... és világéletemben 50 körül éreztem IGAZÁN JÓL magam. A csúcsformám 49 kg és ez alatt. Most hogy meghíztam kicsit a Trexan és a téli "henye" miatt, minden vágyam, hogy újra 49-50 kg legyek. Olyankor érzem magam a legjobban, tele vagyok energiával, még a káposzta sem okoz semmilyen felfúvódást (ahogy sokaknál) stb.stb.stb. Egyébként tinédzserként 45 kg-osan is tök jól néztem ki a barátnőim szerint, kb. ennyi (vagy még ennyi sem) voltam, amikor a férjem megismert, feleségül vett, amikor simán - elsőre, éppen akkor, amikor már akartuk - terhes lettem:-) Ezért is szoktam jókat nevetni azon, hogy jaj, hízni kell, mert így nehezen esel majd teherbe, meg mindenféle betegséget elkapsz bla-bla-bla .... az RA előtt kb. 18 évig lázas sem voltam, az évi 2-3 mandulagyulin kívül soha nem volt semmi bajom... na kb. ennyit a testsúlyról:-)
Abban is egészen biztos vagyok, hogy a kilóknak semmi, de semmi köze nem volt a ciklushoz, mindig pontos volt, sőt azzal a bizonyos teherbeesés előtt 3 hónap hőmérőzés stb. Veres Pál-féle módszerrel "sakkoztuk" ki, hogy - ha lehet - kisfiunk legyen... és annyira pontosan nyomon követhető volt minden, hogy be is jött:-) Szerintem a menopauza is sokszor inkább csak szimpla genetika, az anyukámnak is éppen úgy alakult anno, ahogy nekem... véletlen lenne? Aligha, amúgy sem hiszek a véletlenekben:-))
Nálam nem biztos, hogy meg tudná másik orvos mondani, hogy mit kaptam anno a köhögésre, mert maszekon jártam fül-orr-gégészhez. Persze egy próbát megér, de legjobb lenne ha megkapná az engedélyeket (költözés miatt) és újra tudna rendelni. Mindenesetre amint lesz megyek hozzá.
Arra emlékszem, hogy azt mondta aki allergiás annál sokkal erőteljesebben jön elő egy-egy köhögés, mint annál aki nem allergiás és nem szabad azt megvárni, amikor már nagyon köhög valaki, hanem az első köhögős napokon kell elkezdeni pár napig a gyógyszert, hogy ne lángoljon fel nagyon. Nálam ez bejött, csak a gyógyszerre nem emlékszem. Előtte annyi mindent kaptam már más dokiktól, egyik sem volt jó. Egyébként valószínű valami olyasmi, amit allergiások kapnak köhögésre, csak el kell találni kinek melyik jó.
Azért kipróbálhatnád a Frontin-t, még ha nem is attól van.
Én azt vettem észre, hogy a xanax annyiban segít, hogy akkor nem pörgök rá annyira a tünetekre,szóval mással is tudok foglalkozni, és gyakran egyszer csak azt veszem észre, hogy jééé, nahát, már nem is annyira zavaró ez vagy az a tünet.
És ehhez nem is kell sokat szednem, szinte lepkesóhajnyit szedek, szerintem inkább csak " placebonak":)
Mondjuk az antidepit én sem vettem be, mert azt én is tudom, hogy akkor leszek depisebb, ha túl sok, vagy túl erős a tünet, ha meg nem, akkor teljesen energikus és üde vagyok.
Hát, lassan én is beletörődök, hogy majd csak a korboncnok fogja megmondani - nem nekem, illetve nekem már mondhatja - hogy mi bajom is volt....egy ismerősöm, orvostanhallgató és az apukája meg pont korboncnok.....szóval ő megnyugtatott, hogy az apukája azt mondta, ő még nem látott sjögrenben meghalt embert:)
csak az a gond, hogy így még mindig nem tudja senki, hogy akkor miért is van ez az állapot. A miskolci fül-orr-gégészek egyfolytában frontint írtak rá, amit nem váltottam ki, mivel tudtam, hogy nem ez az ok. A debreceni orvos azt mondta, hogy az izmok elfáradása okozza és egy idő után rámegy majd a szemizmokra is. biztató.
