Amikor elég fotogén lesz az állapot, és ha a fiatalok nem szedik le előlem, küldöm. A képeket a telefonommal készítem, és ha süt a nap, akkor néha borzasztó kontrasztos.
Azonos területen egyesek, nálam, a kalcium hiány tüneteit mutatták, mások nem. Nyílván, ha konzekvensen ilyen külömbség lesz, akkor ezeket a fajtákat kiszelektálom.
Nekem is fontos a mennyiség, az Erdéllyi ökörszíven meg a koktélparin kívül mind mennyiségi is egyben, na de hiába szedek le egy nap sok kilót, lecsónak való nem nagyon marad. :D Azért néhány üveggel megpróbálok eltenni... De egyelőre reménytelennek tűnik. Épp most kezdett el bőven teremni a pari, és most fog hazajönni két kistesóm a nyaralásból. Áh, lehetetlen. :) Naponta 10+ kilót kellene ahhoz szednem, de annyi azért nincs.
Én a savas dolgokat nem szeretem, paradicsomban sem, a férjemnek a gyomra sem bírja. Úgyhogy azokat keresem, amelyek nem savasak, és minél édesebb, annál jobb.
Szerencsére most mindkettőnknek van állásunk, így nem a spórolás a szempont, hanem az íz, és hogy tisztát együnk. Befőzni nincs időm, így túl nagy mennyiség sem kell. Persze ahhoz, hogy az idővel megbetegedő tövekről is tudjunk eleget szedni friss fogyasztásra, kell némi tartalék. Azt megkapják a rokonok és a barátok, miután mi pukkadásig ettük magunkat.
Időnként kipróbálok egy-egy új fajtát, de megvannak már a jól beváltak. Ezekhez hozzá fogom venni az atandi-féle Mexikói mézet, de feketét soha többet. Amiket eddig kóstoltam, ízre semmi extra, tulajdonképpen színre sem, zöldespirosak.
Fajtaneveket a legtöbbről nem tudok, ismerősöktől kapott bogyókból származnak a magok. Egyedül a korai Subarctic Plenty és a fitoftóra rezisztens Ferline F1, aminek tudom a nevét.
Mások a profi, és mások az amatőr szempontjai. Te biztos, ha nincs rá szükséged, kikapálod a vérehulló fecskefüvet. Én gondosan megóvtam, hogy megmutassam az unokáimnak. A hobbi kertész kicsit olyan, mint a bélyeggyűjtő.
Nálam fontosabb az, hogy a családból szereti-e valaki, mint a gazdaságosság. Persze az is szempont, meg az, hogy mennyire kényes.
"...Milyen is a valóságban egy konfliktuskereső ember? A konfliktuskereső embernek a konfliktus a lételeme, az élet sava-borsa. Képes mindenbe belekötni, és mindenkivel olyan hangnemben beszélni, hogy az embernek a bicska kinyílt a zsebében. A legegyszerűbb beszélgetésből vérre menő vitát csinál. Kiforgatja a másik szavait, és plusz jelentést ad nekik. Viselkedése mögött valójában az önbizalomhiány húzódik meg. Azzal, hogy mások erősnek és talpraesettnek látják, úgy érzi, valóban ilyen. Általában a saját határaikat védik, vita közben támadó álláspontot vesznek fel, emiatt nagyon nehéz velük megbeszélni a problémákat. Ez a típus azonban - ha elmarad a visszajelzés mások részéről - elbizonytalanodik..."
Nekem szűkségem van olyan paradicsomokra is,ahol a mennyiség a lényeg és egyáltalán nem fontos a minőség .Kicsi a kert ,a pénztárcám, ha nem tudok lecsót befőzni nagyon keserű telűnk lesz.
Nekem minden paradicsom izlik. Azt a puszt amit a paradicsomjaimon érzek, én adom hozzá. Engem nem érdekelnek a hangzatos nevek, azt a kb 10 féle paradicsomot amit termesztek, egész más szempontok alapján választom ki. Az érdekességek engem már rég hidegen hagynak. Nem turista vagyok a kertben.
Én úgy értelmeztem, hogy ebben a talaj elhasználtság, és a technológia is benne van.
A saját tapasztalatom is ilyen. Azért kezdtem vacakolni a paradicsom termesztésével, hogy megtaláljam gyermekkorom ízeit. A munkáról nem beszélve, többe, lényegesen többe, kerül ez a paradicsom, mintha a közértben megvenném. Víszont finom, és tartalmas.
A Rózsakunyhó is jó, nekem jobban tetszik a Vajákos_Biri. A hozzászólásaidból úgy gondolom, hogy jobban megközzelíti személyiségedet. Legalábbis az embernek rögtön van egy elképzelése a tulajdonosáról. Mondjuk a b743 pl. nem indítja el a képzeletemet. A Crystalheart viszont igen.
"E szerint az elmúlt talán 20 évben a zöldségfélék vitamin, és néhány egyébb beltartalma felére, vagy kevesebbre csökkent." - Hát ezt nem tudom, de az általánosan termesztett fajták nagy része jóval idősebb, mint 20 éves. Sőt, egyes gyümölcsök esetén egyenest évszázadosak. Lehet, hogy a legújabb nemesítésekre gondoltak, nem tudom, de ott sem lehet általános.
Nincs azzal semmi gond, szerintem Vajákos Biri sem leminősítette azokat a parikat, csak azt mondta, hogy neki a másik jobban ízlik. Egyébként a Korall is nagyüzemi paradicsom, nagy területen termesztik, éppen csak olyan, ami házikertben is jól megállja a helyét. Sajnos az enyémet jól megtámadta az atka, így van rajta néhány kényszerérett, de még az is finom és roskadozik. Mivel determinlált, szerintem heteken belül megérik a termésének 80%-a és már most is arról eszek dugulásig. :) Bár én aztán nem vagyok válogatós, a különböző ízű, édességű, savasságú paradicsomokat általban mind szeretem, szinte külön étkeknek fogom fel őket. Épp csak teljesen íztelen ne legyen, de ez még csak akkor fordult elő, ha valami F1 magonca rossz helyre ütött vissza, vagy egy fitoftórajárvány miatt kényszerérett a termés.
Szerintem jobban jegyezhető meg egy név, ha jól eltalált. Rózsa krumplit veszel, és nem B-837 burgogyát kérsz. Pedig a karakterszám azonos.
Szükség van az ipari méretű zöldség termesztésre, de nevezetesen a paradicsom esetén az ipari igények kielégítésének az aldozata lett az íz, és a beltartalom. Egyébként a mai rendszerben nem lehet a felesleges kiskerti terményeket az értékesítési rendszerbe bevinni.
A minap olvastam egy tanulmányt. E szerint az elmúlt talán 20 évben a zöldségfélék vitamin, és néhány egyébb beltartalma felére, vagy kevesebbre csökkent. Sajnos nem tettem el a linket, de biztos megtalálható a guglival.
Végezetül pedig szerintem a kertek lehetősége távlról sincs kihasználva.