Sziasztok! Örülök, hogy jött pár hozzászólás! Ugye nem baj, ha reagálok szép sorjában rájuk?
- Laci200: "úgy tudtam és tudom, van istenfogalmuk"
Azt hiszem ez így igaz is meg nem is. Eddigi - hangsúlyozom nem túl sok - olvasmányaim során többször is találkoztam konkrét kijelentéssel, miszerint olyan, hogy Isten nem létezik. Mégsem azt jelenti pontosan ahogy elsőre hangzik. ...azt hiszem én értem, ahogy ők gondolják.
Az a lényege, hogy nincs egy rajtad kívülálló Isten, aki default tökéletes, mindentudó és ügyel itt köztünk mindenkire. Viszont Te magad el tudsz jutni arra a tökéletes szintre, s az általános Isten-kép módjára szemlélni a világot. (esetleg élni benne de ez bonyolult, nekem sem tiszta teljesen)
Magyarul, Isten Tebenned van, Te magad válhatsz úgymond "Istenné"... ...magyarázni hülyeség, rá kell érezni mit is jelent.
Van egy jó kis idézetem Herman Hesse Sziddhárte c. művéből, asszem passzol ide:
"- Több szót azonban ne vesztegessünk erre. A titkos értelemnek nem használnak a szavak, minden egy kicsit megváltozik, mihelyt az ember kimondja, kicsit torzul, kicsit bolondosan cseng -"
:-)
A Nirvána pedig persze, hogy nem a megsemmisülés szinonimája. Beteljesedést, a tökéletesség állapotát kell rajta értelmezni. A reinkarnáció elméletében ez a végső, tökéletes állapot amibe élőlény eljuthat, az örökös újjászületési folyamatok lezárulása.
- TRIN: "Egy dolog isemni az utat, és más járni rajta..."
Úgy gondolom, ez elviekben sok mindenre igaz az életben. S azt hiszem, ha valaki ismeri "az utat", az valszeg érti is. Ha már érti, akkor pedig felfogja és követi, azaz jár rajta. ...mekkora erőfeszítésekkel az már más kérdés, de az első lépést megtett, hogy ismeri. (elvileg a végcélt így is elérheti, csak lassabban)
"vallás vagy filozófia" :
Úgy látom, elég közel áll az ún. filozófiához. Legalábbis a tanítási technikája biztos. Sokszor úgy gondolom, a kereszténységet is ugyanazon célok vezérlik, csak mintha ott a tanok be lennének mártva fölösleges szirupba! (hú, ez kicsit erős volt) Szal, pont az az ami nekem nem hiányzik, s így már el tudom képzelni, hogy, ha megértem és elfogadom a buddhizmus filozofikus tanait, el is fogom hinni őket - ha pedig már elhittem, az azt jelenti, hogy vallom is... (talán :o))
- MrMM
Köszi a linket, mindjárt megnézem. Így látatlanban úgy tűnik, mintha ez is egy lenne a buddhizmus sok jópár azon eszköze közül, amivel próbálja nyugaton terjeszteni a tanait. Ez nem baj, egyszerűen alkalmazkodni próbálnak más kultúrák életviteléhez. Kíváncsi lennék, hogy a több, mint kétezer év alatt, hányszor indítottak 10 napos medít.tanfolyamot Indiában vagy pl. Tibetben?! :-)))) (aztán lehet, h valami oltári nagy baromságot mondtam ám)
azt írtad még: "végezd el, ha komolyan érdekel Buddha tanítása"
:-))) Amint úgy érzem, hogy komolyan érdekel, megyek azonnal a buddhista fősulira, ez fix.
Többek közt ezért erőltetem itt ennyire a témát, szeretném megismerni mások véleményét!
Kedves Stiletto!
Én két éve elvégeztem egy 10 napos meditációs tanfolyamot, ahol állítólag szószerint azt tanítják, amit annakidején Buddha is...
A neve Vipassana meditáció, és ha jól tudom már néha Magyarországon is tartanak ilyet. Ehhez nem kell buddhistának lenni, végig hangoztatják is, hogy teljesen mindegy, hogy milyen a vallásod, ha van egyáltalán, a tanfolyam egy gondolkodásmódot, életformát és persze egy meditációs technikát tanít. Állítólag ez az a technika, amivel Buddha is elérte a megvilágosodást. Mindenesetre nagyon érdekes és szívből tudom ajánlani, hogy végezd el, ha komolyan érdekel Buddha tanítása.
Ha tudsz angolul, akkor itt bővebben is találhatsz információt:
http://www.dhamma.org
Tisztelettel, ez a téma engem is nagyon érdekelne! Én egyébként úgy tudtam és tudom, van istenfogalmuk a buddhistáknak, csak az egy nem személyes, megszemélyesített isten... Valamint, hogy a Nirvána, a véső megvilégosodás, a sansarából a lét-örvényből való megszabadulás a hátköznapi felfogással ellentétben nem megsemmisülést jelent, hanem visszatérést az ős-okhoz, istennel, vagy ahogyan mondják "a kettősség-nélkül-valóval" való egylényegűvé válást, a megszüntetve a külünállást, és így persze az elkülönült létezést is valóban...
Kedves MrMM:
...hogy igazából mire lennék kiváncsi? Nos, végülis hasonlókra, mint amiket Te is írtál. Ugyan ezeket én is tudtam már de az érdekel igazán, hogy mások, azaz pl. Te, hogyan vélekedsz a buddhizmusról.
Engem is leginkább az általad leírtak fogtak meg igazán, kiegészítve a következő idézettel. Ez volt számomra eddig az egyik legmeghatározóbb gondolat kevéske olvasmányaim során:
" Látva a dolgok feltételhez kötött voltát, a megvilágosodott elme nem kerül ezek rabságába. Ezért aztán a megvilágosodott elme teljességgel alkotó jellegű - akarat szerint bármilyen irányban mozoghat, és bármit tesz, az szabad, friss és önkéntes. "
aranyviktor-nak: Köszi a tippet, meg fogom nézni a topicot mindenképpen! ...bár mint említettem engem olyan emberek véleménye érdekelne, akik közel érzik magukat ehhez a témához, vagy, ha nem is - legalább érdemlegesen tudnak felőle szólni. Nem nagyon izgat, ki mint veti össze Buddhát Jézussal stb...
Persze annyira nem vagyok naiv, nem gondolom én sem, hogy tibeti szerzetesek lógnak az Index-fórumokon, de hátha... :o))
Ez a "mindenista, vagy semmista" elmélet érdekes, sőt meg merem kockáztatni tetszik. Én szigorú keresztény nevelésben részesültem és az évek folyamán teljesen elhidegültem a vallástól. (ez lett az erőltetés eredménye) Viszont nem tartom magam ateistának, annak ellenére, hogy megkérdőjelezem Isten klassz. értelemben való létezését. DE nem is erről szeretnék vitát folytatni, ugye..!
Lényeg, hogy nem maradtam én sem lelkileg teljesen zokni és úgy sejtem, a buddhizmusban valami nagyon komoly és jó dolgot találtam.
Itt kéne számomra tanács, pro és kontra... Inkább pro, csak alátámasztva! :-))
Van egy olyan topic is, hogy Buddhista voltam, de megtértem. Ott nagy viták mellett engem buddhistánk minősítettek, de magam szerint mindenista, vagy semmista ( a kettő ugyanaz) vagyok.
Bár nem vagyok buddhista, mivel nem értek egyet a szervezet vallásokkal/egyházzal, de Buddha tantításait nagyra tartom. Buddha 2500 évvel nem vallást alapított vagy tanított, hanem egy gondolkodás ill. életformát. Ennek a lényege az, hogy tulajdonképpen semmi sem állandó ebben a világban, minden változik. És az emberi szenvedések forrása az, hogy ezt nem tudják megérteni és a mulandó dolgokat tartják fontosnak. Sóvárognak dolgok iránt, míg másokat meg utálnak és nem értik meg hogy mindez csak múlandó.
Van 5 alapszabály is, amit Buddha szerint mindekinek követni kellene és akkor sokkal szebb lenne az élet... (Hasonló a 10 parancsolathoz, csak éppen nincs benne szó istenről, mert Buddha szerint az nem létezik)
Most akkor pár szóban csak ennyit, nem tudom igazán mire is lennél kíváncsi.
Üdv mindenkinek!
Kicsit - nem túl behatóan - körbenéztem a topicok közt, s nem találtam számomra kielégítő témájú anyagot. Volt ugyan pl. Buddha vs. Jézus topic de nem ez az ami engem érdekelne...
Szeretném, ha ebbe a topicba elsősorban buddhista személyek írnák meg személyes tapasztalataikat a "vallással" kapcsolatban, tanácsokkal látnák el az ide tévedőket!
Nem vagyok ateista de nem szeretném, ha itt is egyfajta kereszténység kontra buddhizmus fórum alakulna ki!
(Jómagam nemrég kezdtem el érdeklődni, s szeretnék minél több információval gazdagodni a buddhizmus terén)
Első kérdés/témaként hadd dobjam be a "Tan Kapuja Buddhista Főiskolát" ! ...mondjuk olyan ki-mit tud róla szinten. Én sajnos nem sokat, érdekelnének azonban a vélemények! www.c3.hu/~tankapu című website-juk egy nagy Error, nem találtam újat...
Remélem ráakadnak erre a topicra nálam nagyobb "porszemek" is, s tanulhatok tőlük sokat..! :)
Írjatok!
Ami azt illeti, az állatok tényleg magasabbrendűek némely embernél... Bennük ugyanis fel sem merül ez a tudatosság/ösztön kérdés. Teszik azt, ami a személyes fennmaradásukhoz, terjedésükhöz a leginkább megfelel, minden gátlás és lelkifurdalás nélkül. Más kérdés, hogy ezt egy beépített program alapján teszik, ami évmilliók alatt fejlődött ki bennük. Egyébként nem is tudtam, hogy a számítógépem mennyire magasrendű, elvégre teljesen ösztönösen csinál hihetetlenül bonyolult dolgokat, bár ez a program sokkal rövidebb idő alatt jött létre. És teljesen harmóniában él a környezetével, azaz az íróasztalommal, a modememmel. A szünetmentes tápról már nem is beszélve :)
Kedves farkendo, akad egy nehézség evvel a buddhizmussal így. A buddhizmus egy olyan kihívás kezelésére jött létre, amelynek lényegéhez tartozik, hogy szavakkal elmondhatatlan. Mégis, szerintem sokat segíthetnénk egymásnak, ha megpróbálnánk beszélgetni róla. Ez nagyon hasznos lehetne, de kellene valami közös terminológia a dolgokra, amik szóba kerülhetnek.
Például nem értem, mit nevezel önátadásnak. Több dolog is eszembe jut róla. Sikerül az egónkat hatástalanítani, és ezzel megszűnik az illúzió, hogy külön lennénk a világtól. Vagy egy másik személytől. Ha ez egy másik személy, akkor ez a szerelmünk vagy a tanítónk vagy a tanítványunk, vagy minden lény együtt.
De kicsit az az érzésem, hogy egyszerűen csak a spontán intimitásról beszélsz.
A tudat és az ösztön alakulásáról írottakkal pedig nem értek egyet. Szerintem az ember általában teljesen ösztönös, még ha úgy is tesz, mintha racionális lenne. Használja ugyan az értelmét, de egyébre ritkán, mint hogy ösztöneit szolgálja vele, a többi állatnál hatékonyabban. Mégis megtehető, hogy tudatosan kézbe veszed magadat és nem adsz energiát az ősi késztetéseknek, amelyek zavaró érzelmek formájában bukkannak fel. Érdekes módon a tudatosság így nem megy a spontaneitás rovására, sőt. Kitisztít mindentől, ami útjába állhat a természetességnek és mesterkéltté tenné a megnyilvánulásokat.
OFFON A topic helye nem feltétlenül adekvát. Át kellene mennie a Vallás, Filozófiába, mert itt szerinetm csak süllyedni fog és ott meg már van egy csomó hasonló, ahol megfelelő vitapartnerekre találhatsz. És, akit ez érdekel, az úgyis ott néz körül.
Feltéve, ha akarsz. Ez a cím így elég butuska.
Jómagam buddhistaként javaslom ezt, nehogy félreértsd, hogy rosszindulatból. OFFOFF
Kedves Farkendo!
Lehet, hogy inkább az a gondom, hogy nem igazán témanyitás, hanem egy nagyon szép hozzászólás, amit az önátadásról írtál. Valami konkrét kérdést hiányoltam, amiről vitatkozni lehetne.
A haladó helyett legyen ... látod, én sem tudok jobbat :)
Egyébként lehet, hogy kapcsolódunk egymáshoz, mert arra az önátadásra, amiről Te írsz, az emberek már nem nagyon képesek, legfeljebb az állatok. Mi egoista lények lettünk, mindenben magunkat tesszük az első helyre, így önátadásra már képtelenek vagyunk.
A következő mondatodat megint nem teljesen értem:
"nem bírja feladni a küzdelemet a saját sorsának önkezű befejezésére"
Azt akarod mondani, hogy az ember küzd saját sorsának önkezű befejezéséért, s innen ered a sok öngyilkosság? Hát igen nem tudjuk elfogadni, ha valami nem úgy történik, ahogy elképzeljük. Nem tudjuk elfogadni, ha valaki elhagy bennünket. Minket?! Akik minden jót, minden szeretetet megérdemelnénk?! Inkább belehalunk. Nemcsak önátadásra, önelfogadásra is képtelenek lettünk. Mit adjunk hát át magunkból? Hová lett az őserő? Az életösztön? Lehet, hogy mégsem lett volna szabad beleharapnunk abba az almába az édenkertben?
Üdv.: Szykla
kedves Szykla,
félreértetted a 'haladó' szó jelentését - próbálj egy másikat keresni : )
Egyébként lehet hogy nyithatnál egy topicot a kérdésről, mert tényleg kétséges, hogy -ha van rend- akkor melyik lény alacsonyabb és magasabb renndű. De akkor meg kell határozni a rend osztályozásának alapját, ami azért nehéz, mert nincs hozzá elég információ (az állatok nem beszélnek, nincsenek távoli bizonyítékok az ember múltjára - csak elméletek lsd Darwin) a másik hogy az állatok nem beszélnek :)
Ha engem kérdezel, akkor szerintem az ember az egyetlen élőlény a földön amelyiknek még nem sikerült megbékélnie a környezetével és megtalálni az őserőt önmagában.
Összehasonlítva az állatvilágot - kitűnik, hogy az ember a legdeviánsabb. Építő és romboló, megváltoztatja a természet 'természetességét'. melyik állat csinálja ugyanezt? persze lehet mondani, hogy az embernek van tudata az állat pedig ösztönös - de azt is lehet mondani, hogy az embernek MÉG van tudata és NEM ELÉG ösztönös.
egyetértek veled abban, hogy az állatok nem alacsonyabbrendűek. ha mindenáron különbséget kell tenni, akkor inkább az ember van lemaradva, mert nem bírja feladni a küzdelemet a saját sorsának önkezű befejezésére.
sajnos az ember mindenáron önmaga akar dönteni az életről - míg az állatok elfogadták a ösztönt, az őserőt vezetőnek.
most azért sok kérdés vetődik fel: az öntudat, az öngyilkosság, a tanulás mechanizmusa - de remélem lesz időnk és kedvünk megbeszélni ezeket.
Kedves Farkendo!
Ez most úgy néz ki, mintha nagyképűsködnél. Ugye nem erről van szó?
Nemrég egy katolikus pap barátomnak említettem, hogy a kereszténység vetette el az emberekben azt a meggyőződést, hogy az állatok alsóbbrendű lények az embereknél. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy a nálunk kicsit "intelligensebb" lények, melyek minket figyelnek, csak úgy tekintenek ránk, mint mi az állatokra, melyeknél alig vagyunk "intelligensebbek". Nekem nagyon tetszett, ahogy pl. a Hét év Tibetben c. filmben az új mozi alapjának ásása közben minden egyes gilisztára külön odafigyeltek. Katolikus pap barátom persze ezen egy kicsit kiakadt, nem tudom, miért olyan biztos benne, hogy csak az embereknek van lelkük.
Sajnos én csak ilyen elemi szinten foglalkozom a buddhizmussal, de azért remélem, hogy nem nagyon süllyesztettem le haladóknak szánt topicodat.
Üdv.: Szykla
De ki mer Neked ezután írni?
OK.
Konkrétabban is felvethetted volna a témát. Így legfeljebb olyan hozzászólások érkeznek majd, mint a vendégkönyvedben olvashatók.
Légyszíves pontosíts!
Üdv.: Szykla
Az önátadás nem azt jelenti, hogy alacsonyabbrendünek és ostobának könyveljük el magunkat, de azt sem, hogy fel
akarunk emelkedni a magasztos, mélységes tudással biró személyek szintjére. Az önátadásnak semmi köze a szintekhez és önmagunk értékeléséhez. Ehelyett egyszerüen átadjuk magunkat, mert szeretnénk kapcsolatot teremteni a világ valóságával. Ne tartsuk magunkat sem tudosnak sem ostobának. Ha ismerjük önmagunkat, és tudjuk, hogy hol tartunk, akkor megtesszük az önátadás és a megnyilás mozdulatát, ami kommunikációt és kacspolatot jelet.
Közvetlenül kommunikálunk odaadásunk tárgyával. Nem szégyenkezünk nyers, durva, vagy éppenséggel szép és tiszta tulajdonságaink tárháza miatt.
Semmit sem rejtünk el. A szellemi baráttal való együttműködés elöfeltétele a nyitottság és az önátadás. Felismerjük és tudomásul vesszük alapvető benső gazdagságunkat, ahelyett, hogy létünk képzeletbeli sivárságán keseregnénk. Tudjuk, hogy érdemesek vagyunk a befogadásra és arra hogy kihasználjuk
a tanulás gazdag lehetőségeit.
Ha megnyilunk és hajlandoak vagyunk megválni a gyüjteményünktöl, akkor megtörténik a beavatás. Nincs szükség "szent" ceremoniákra.
Ha a beavatást szent dolognak tekintjük akkor valojában csapdába estünk. Ha szent dolognak tekintjük a beavatást, akkor a pontosság és az élesség
elhalványul, mivel elkezdtük értékelni és osztályozni a dolgokat.
Szerintem mindketten felismertük, hogy a nyitottság a világon a legjelentéktelenebb dolog. Abszolut hétköznapi. Amikor képesek vagyunk igy látni
a világot, akkor magátol megtörténik az átadás.
