A kávé, kávéfőzők és -darálók tudománya és művészete.
Szeretettel várunk kérdéseiddel és véleményeddel, de előbb nézz szét a www.kavekorzo.hu weboldalon, ahol már sok elméleti és gyakorlati tudnivalót összefoglaltunk.
Az első bekezdésedben van a titok nyitja - magam is ezen okok miatt nem vagyok gyakori vendég a kávézókban. (pedig még nincs is darálóm :-) )
A Pellini Classicot nem ismerem, de hasonlóképpen véleledek a Molinari Espressóról. Ebben is van Robusta - 20, vagy 30 % -, kifejezetten "espresso" az őrlési finomsága, eszetlen szép a cremája, s mindezek tükrében több mint méltányos az ára.
A Manuel kávézója a kevés kivételek egyike. Tavasszal jártam ott, ittam egy espressót (egy hölgy készítette), az kifogástalan volt, nem is drágán.
Lehet, hogy mi vagyunk túl igényesek. Én legalábbis évek óta lassan, de folyamatosan javuló színvonalon főzöm le otthon az eszpresszót, és így egyre kevesebb kávéházban tudják ezt überelni. Amióta pedig megvettem a La Cimbali főzőmet, és hozzá egy jó kávéőrlőt és tampert, ráadásul finom Molinari, Pellini Oro és Illy kávékat, azóta nagyon leszűkült azon helyek száma, ahol örömmel iszom, mert igazi eszpresszó az, ami a csészében van. Lehet, hogy velem van a baj: maximalista lettem. De akkor pl. a Manuelben miért ízlik annyira a KV? (Halkan megjegyzem: a sok finom arabica mellett, paraszti gyomromnak még mindíg nagyon ízlik a nem drága Pellini Classic: 60% arabica - 40% robusta! Azt az erős, vastag habos, olajos, markáns kávét! A csészében a crema felszíne homorú, mert föltapad a csésze szélére! Ha meglöttyintem,, szinte meg se mozdul.) A Sir Morik-nál, amit alább említettetek, én még igazán jó eszpresszót nem ittam, pedig a kávék finomak. Inkább elviszek tőlük kimérve egy kis olaszosan pörkölt, telt ízű guatemalait vagy columbiát, esetleg a kicsit drágább, fűszeres jávait. A helyszínen amarettot szoktam inni, de az már egy más történet.
Azt hiszem, a 100% arabicaból kávét készíteni (és az Illy ilyen) sokkal kényesebb dolog, mint pl. egy 70%-30% arabica-robusta keverékből. A robusta eleve vastag, olajos habot képez, ami látványos, az íze pedig eleve markáns, "olaszos". No de egy Illy specialistának kikiáltott helyen illene tökéleteset alkotni! Mindenesetre tudom ajánlani a környéken (Liszt ferenc tér) a Barokko kávéházat annak, akinek a gyomra nem kényes a csersavra. Mert az ő Meinl kávéjuk igazán finom. Vagy ott van szemben az Incognito: ők tökéletes eszpresszót csinálnak, évek óta (sokat járok arra, ezért tudom.). Csak az a Caffe Pelé, amiből főzik...az kissé felejtős.
A kávé tetején alig van hab, nyomokban fellelhető. Igaz, Zsolnai a kávéscsésze, ami szerintem nem presszókávénak való. Vékony és sajnos csorba is.
Szépen berendezett lenne az üzlettér. Az alkalmazottak földig érő, vastag kékszínű ruhában , fehér fityulaszerűségben. Még az augusztus elejei melegben is izzadtak benne. Nem beszélve, hogy a vendégek is. De ez a tulajnak nem számít. Van ugyan légkondi, de nem használhatják, szarevő a tulaj. Ezt kivettem az egymás közti beszélgetésükből. A meleg miatt nyitva az ajtó, és bizony a legyek is ott repkednek.
Mert sajnos ez a magyar hozzáállás. Gagyisodik az ország és még a jó alapanyagból sem sikerül kihozni azt, ami benne van. Gyakorlatilag jó szakmai szóval "gányolnak".
Hogy ebben mi a jó? Az egyszerű agyammal úgy gondolom, elsősorban az megy el az Illy kávézójába, aki ismeri és értékeli a nagyhírű olasz márkát. Elmegy - és mit kap? Silány löttyöt, valószínűleg nem is olcsón... na, oda se' megy többet, ráadásul elmondja az ismerősöknek is a szó szerint keserű tapasztalatait...
Tényleg ez hiányzik az Illynek? Legalább a saját névvel fémjelzett helyen ügyelhetnének a minőségre... (ugyanez érvényes persze, rengeteg étteremre/kávézóra, ahol kihozzák XYZ márka kávéját, borzasztó minőségben - negatív reklámként!)
Vannak ilyen förtelmes kávék olyan helyeken, ahol nem várnánk. CÍsak egyet nem értek: az Illy kávézóba azért ültem be, mert óriási dirrel-durral beharangozták, hogy most már Magyarországon is van igazi, az Illy által berendezett és felügyelt Illy kávézó, ahol olyat lehet inni, amit otthon nem tapasztalhat meg a halandó. A berendezés bemutatja, hogyan támogatja az Illy a képzőművészeteket, olasz dizájn szerinti igazi kávézó, blabla, blabla...Ezek után a kávén szintte egyáltalán nincs is hab. Fekete felszínen icipici világos terület szimbolizálta a cremat. Ha otthon ilyenre sikerül, a csapba öntöm.
Ferihegy viszi a pálmát: múltkor indulás előtt ittam egy espressót (???), majd' 500 forintért - hát az valami fertelmes volt... Ízetlen, híg mosogatólé. Pedig ennyiért akár jó is lehetne...!
- Újra kiváló Manuel kévét ittam a Margit Palace-beli kis Manuel kávézóban. - A Liszt Ferenc téri Barokko-ban nagyon finom, kiválóan elkészített eszpresszót ittam. Meinl kávéból készült, aromás, finom, ízletes, gazdag kávé, világos krémszínű, a mennyisége nem lehet több 3 cl-nél - de néhány perc múlva kissé mardosta a gyomromat. Bécsi pörkölés. - Onnan néhány méterre az Andrássy út 47-ben az olasz dizájn szerint szépen berendezett Illy kávézóban kértem egy Illy eszpresszót. Otthon sokkal jobbat iszom. - A Zeneakadémián 10 mp alatt folyt ki kb. 5 cl híg lötty a Piazza d"Oro-ból. Tömörítés gyanánt a hölgy hozzáérintette a megtöltött szűrőt a gépre felszerelt tamperhez. Óvatosan, puhán. Lehet, hogy ezen a környéken még mindig az Incognito a legjobb? Csak ne a Caffe Pelét kínálnák! Sokkal jobbak vannak.
A Krups xp 4050-es kávéfőzőnek olyan a teljhabosító feltétje, hogy egy műanyag csövet lehet hozzá csatlakoztani, amelyet a tejtartó edénybe kell tenni. A szervíz elmondása szerint finom, sűrű tejhabot lehet így vele készíteni. Nem olyan macerás, mintha a gőzölős csövet mártja az ember a tejbe. Szerintük alkalmazható az xp 4020-ashoz is. Van erről esetleg tapasztalatod?
Egyetlen háránya, hogy az a kis vacak 4 ezer Ft körüli árban kapható megrendelésre.
Ha sikerül a Krupshoz jó tampert (fém) szerezned, akkor szóljál.
Olyan ez a tamper, mint a zongorahangológép. A süket is tud vele hangolni. De egy jó hangolónak nincs szüksége gépre: megadja magának vele az A-t, aztán félreteszi, és temperál a füle és tehetsége szerint. A hangológéppel temperált zongora ugyanis úgy szól, mint a szájharmónika. Ha a barista odafigyel a kávéjára, egy kis eső után - ahogy a pára változik - máris máshogy nyomja a tampert. Hiszen épp a tamperrel lehet a legfinomabban hangolni. A 30 pond (kb. 13 és fél kg) csak irányadó mérték, nem szentírás.
Én is bele szoktam nyomni, bár csak kézzel/két ujjal, az őrölttel ellentétben ezt lehet így is :) De én azért csináltam mindig is így, hogy rendesen a helyén maradjon a pod amíg felteszem a kart. Mivel csak finoman beletéve a papírszéle miatt ki akar ugrani a helyéről, nem simul oda, és ilyenkor jó eséllyel be is kerül a papír a tömítőgyűrű és a szűrő széle közé, akkor meg csöpöghet.
Ezek szerint a lenyomással tudtomon kívül a kávé minőségével is jót tettem :)))
Legutóbb, mikor élveztem kicsit a Molinari Java-ját, finoman belenyomtam a tamperral a PODszűrőbe, ahogy H_G írta volt, és valóban korrektebb lett a lefolyó KV. Lasabban is folyott, rendesebb crema született rá, megfelelő idő alatt folyt le az adag.
Igen, reggel vele kezdtem - érdekes, de most jól viselkedett a gép, egész rendesen lefőzte. Ennek ellenére a "mezei" őröltet szereti igazán, ezért tán negyedórája lenyomtam egy adag Molinari Espressót...:-))
