:-)) Én meg csak azért tartottam magam, mert Te olyan jól bírtad :) Még a végén is!! Gratula!
De nekem is sokat jelentett az, hogy nem egyedül futom a végét.
Tegnap én is Bátaszék-Bonyhád közötti futóversenyen voltam. A többiek már annyi mindent írtak róla. A legjobb a nap elején volt, amikor megálltam, hogy megkérdezzem merre van a buszmegálló, pont Amatba botlottam. Utána Istvánt vettük észre. Bátaszéken meg Hauanita várt minket. Sokáig tanakodtam, hogy mibe fussak, szerencsére az utolsó pillanatban megváltam egy ruhadarabtól. Az elejét együtt kezdtük, de bennem nem volt 7 km bemelegítés, ezért inkább egyedül futottam tovább. Nem volt szokatlan, hisz mindig egyedül szoktam futni, így csak magamra kellettt figyelnem. Elég jól ment. A nagy emelkedőkön sétálgattam abból a megfontolásból, hogy futva se lennék sokkal gyorsabb. Az utolsó 4 km-nél beért Hauanita. Erőt adott, hogy nem egyedül szenvedek, ha Ő bírja, akkor én is. Nehezen lett vége, 23km-re voltam beállítva, és ez a táv több volt. Az időm 2 óra 7'24". Életem 2.leghosszabb távját futottam az első után két héttel. Jó volt utána még beszélgetni a többiekkel.Meglepetésemre még izomlázam se lett.
TÉZÉ,
Ha van kedved, írhatnál az okulásunk érdekében a felkészülésedről, amivel ilyen jó formát értél el. Azt már írtad korábban, hogy sok kilométert futsz. Mi volt ennek az előzménye, vagyis ennyivel többet, mint az elmúlt években? Milyen hosszúak, gyakoriak és intenzitásúak a hosszú futásaid? Végzel intenzív edzést (tempó, résztáv, hegy, stb)? Még egyszer gratulálok!
Gratulálok mindenkinek, aki a hétvégén megtselekedte, amire már rég készült:-) Külön is TÉZÉ-nek!!!
Balázs! Hát hogyne fogyasztana! Ha nem vetted volna észre, Nálad is vót különbség: teljes 1 "kiló":-)))
Extra gratula!
Továbbis sok sikert, de vigyázz ám magadra nagyon!!!
Súly. Sajna semmi gond a gravitációval. Én ma reggel 40,5-tel mérlegeltem :-( De most majd 3 napig folyamatosan csak kajálok!!! :) /OFF épp most szereztem be friss kenyeret, még meleg volt, bibíííí :))) ON/
Zolinyo!
Ja, sok mindenről beszélgettünk iSTVánnal. Bár nekem alapvetően Balázs segít sokat, és mikor elkezdtem futogatni az 5:15 tempójú futásokat, amiket közepesen erősnek éreztem, már akkor jelezte, hogy ebből 3:4x-es maraton is kijöhet.
De pont most agyaltam azon, hogy nem akarom ilyen erős időtervvel stresszelni magam. Vélhetően elindulok 5:15-ben, és amíg megy, futok, de hogy mivel számolhatok 30 felett azt nem tudom. Tavaly nagyon sokan voltak, akik maraton előtt kb. azt tudták, mint én most, vagy még többet is, 4 órás maratont terveztek, nem sikerült, aztán csalódtak. Na, ezt szeretném én elkerülni. Egy elsőmaraton az akármilyen idővel elsőmaraton. És azután nem szabad kudarcot érezni. Úgyhogy nálam ez a cél. Hogy hogy bírom, meddig megy az 5:15, majd kiderül. Végülis ez a pálya sík (ugye???), lényegesen kipihentebb leszek, mint tegnap, szóval bízom benne, hogy akár még tökjól is mehet :))) Neked is jó készülődést!!!
Nálam a ma reggeli mérés alapján a három nap kb 3 kilcsit vitt le.
Az előzőekben leírt majdnem 90 kiló az négy-öt évvel ezelőtti adat volt, most alapjáraton kicsit nyolcvan alatt vagyok, ma reggel 76-al mérlegeltem ébredéskor és elég tisztességesen bevacsoráztam tegnap.
Talán egy kisebb huszárcsapat is jóllakott volna az adagomból.
Folytatás onnan ahol abbahagytam:
Első napi célbaérkezés Párkányban bizony nem éreztem teljesen fittnek magamat. Mindenem sajgott legalább annyira mint máskor egy elég tempósam megcsinált maraton után.
Érdekes módon az a gondolat, hogy nemmegy tovább fel sem vetődött bennem, tehát szállás és pihi, majd folytatás amíg visznek a lábaim. Este kicsit döcögősre sikeredett de annál vidámabbra a tészta party. A szállás az csodás volt és ott egy kis kollégiumi teakonyhában sikerült eléggé puritán módszerrel megoldani. Négy lángon négy kislábosban főtt folyamatosan a tészta. Étkészlet egyszerre maximum négy embernek volt elegendő, de sok jó ember és a kis hely az most is működött. Igaz furcsa volt kanállal sajtos tejfölös tésztát enni, de voltam valamikor régen katona tehát volt ebben tapasztalatom.
Reggel viszont az volt a legmeglepőbb, hogy teljesen fitten és vidáman ébredtem fel. Se izomláz se izületi fájdalmak, furcsa pedig előző este ha meghalni nem is akartam, de mindkettőben volt részem. Csomag le a szállás portáján és egy kis bemelegítő gyaloglással át a hídon Párkányba.
Ezen a napon már kicsit többen voltunk, mert váltó is volt meg sokan kimondottan erre a napra vállalkoztak. Istvánnak is nagyon megörültem, így már ketten képviseltük csapatunkat.
A többiek felvezetése után, mert erre a napra már emelkedőkről is beszéltek, meg hosszabb távról, tehát megint óvatosan indultam neki a dolognak, és miután erre a napra kaptam egy frissítési ponti listát, hol egymástól való távolságra és helyre fel voltak sorolva mind a 11 frissítő hely távközben. Végső elhatározásban ezeket néztem ki mint részidő mérésre alkalmas pontoknak. Az első pontnál rögtön furcsán éreztem magam, mert az óvatos kezdésem ha jól mérték le a távot öt perc/km volt. Rögtön utána lelassítottam egy hat és fél percesre a következőn. Két öt és felesután megint egy hatperces szakasz jött, majd egy hétpercesnek mért szakasz, utána viszont stabilizálódtam 5:50-re, egészen a hajráig. Ha ezeket az adatokat valaki komolyan megnézi lehet látni, hogy a távok kimérése nem volt igazán precíz.
Ennyi kitérő után erről a napról a legfontosabb az volt, hogy az óvatos kezdésem után egyre jobban bemozogta és húsztól elkezdtem egyre előrébb és előrébb kerülni a mezőnyben. ha megláttam magam előtt egy másik futót akkor közeledtem hozzá, majd megelőzetm a célig nem számoltam hányat előztem de végül Pék Imrével a tiz-tizenegyedik helyen értünk célba együtt, úgy hogy az utolsó öt kilcsit öt percen belüli tempóban nyomtuk együtt. Meglepődtem, hogy most egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak és nyúzottnak, mint az előző nap után, ha nem teljesen friss de nagyon jó állapotban voltam, bár a bal bokámnak nem izlett az eddig megtett táv, az fájt egy kicsit, de ezzel még világot lehet váltani ennyi fájdalommal. Vácon nem kértem szállást így irány haza, szerncsére Kovács Rékáék is hazamentek teát bekéredzkedtem hozzájuk, így gyorsan az Árpád hídnál találtam magam. A BKV innen eljuttatott Budaörsre és az utolsó menet előtt családi körben és saját ágyamban pihentem ki magam.
Vasárnap reggelmegint korábban ébredtem, mint terveztem irány a vonat és Vác vissza. A rajtnál most már hatalmas FUTObolond csapat várt és fogadott. Ne soroljam fel kik voltak, mert csak kihagynék valakit mert sok embernél már a memóriám nem teljes. Csodálatos volt, mindenki garulált és érdeklődött az állapotomról, most már ebben a közegben csak jól lehetett futni. Minden körben mind a többi harmadik napos futó, mind az összes FB kolléga folyamatosan bíztatatott, tehát ez egy eufórikus futás volt. Szokás szerint sokkal gyorsabban csináltam meg a távot, mint terveztem, sőt utána egyszerűen nem éreztem fáradtnak magam. Visszanézve a részidőket négy szinte teljesen egyforma kört mentem 55perc 40mp-el. Így szépen 3:41percre le lett ez a nap is rendezve. Tavaly ennél jobb maratont csak egyszer mentem a Juventuszon, de akkor utána lépni sem tudtam annyira kifutottam magam, most pedig négy peccel gyengyébnél még egy kis zsbbadást sem éreztem az izmaimban, furcsa volt, de a munkának sokszor van gyümölcse.
Ha már célban vagyunk azért megvártam az eredményhírdetést, mert az előző napi eredmények alapján úgy éreztem, hogy korcsoportban jól állok és van esélyem akár az első helyre is. Biztos nem voltam benne, mert mindenkit azért nem ismertem korcsoport szerint, de akik életkorát tudtam azok mindhárom nap vagy együtt velem vagy mögöttem éretk célba. Ebben is igazam lett, mert hab a tortánként ez is sikerült, igaz furcsa volt, mert itt már az 50-59 évesek kategóriában voltam besorolva, de telnek az évek.
Tehát korcsoport győztesen csináltam meg éltem első többnapos szupermaratonját.
Lehet ennél szebb zárása egy versenynek???
Mit lehet még hozzátenni csak azt: ez volt az első de most már biztos vagyok abban, hogy nem az utolsó!!!
Sok-sok gratuláció az összes hétvégi futó teljesítményetekhez, különösen azoknak, akik, több napon keresztül nyűtték a kiliket, iSTVan, TÉZÉ és bocs, aki kimaradt!!!
Anita! Nagyon egy cipőben járunk, nekem is 1-ső lesz és ugyan ott, de jó jel lehet, hogy a Pécs-Harkányt egy tempóban futottuk, bár én az elején lustiztam egy picit, és már nem tudtalak beérni, pedig a végén már csak 1 perc volt közöttünk. Én tegnap futottam 37 kilométert 5:20-as átlaggal, és szerintem bírtam volna tovább, igaz lassultam a végén. Én majd más taktikát választok, és az elejét is megpróbálom ezzel a tempóval kezdeni, barátaim azt mondják, hogy akár a 3:45-öt is kitűzhetem célul. Biztos, hogy Neked sem jelent majd gondot, bár gondolom, hogy iSTVannal ezt kiveséztétek, valamikor nekem is adott tanácsot.
Sok sikert a felkészülésedhez, és ha jössz hosszút futni a szigetre, biztos lesz, aki csatlakozik hozzád.
Pá! Cucu
Addig el nem mozdulok a gép elől amig nem olvastam a folytatást. :)))
FBk! Mennyit fogyaszt a futás? Fogyaszt egyáltalán? Tegnap reggel 80,5 kiló voltam ma reggel pedig 80,5. A két reggel közt volt kb. 45 kilcsi. Ez a fránya gravitáció...
Áááá, Hauanita nem menekül. Ki elől is menekülne? ;-) Hauanita egyszerűen csak élvezi a gyorsítós munkát. Lehet perverz dolog, de ez van. Nagyon ciki? :)
Menekülni max a tesója elől, de kiderült nála a maratoni futás amolyan "amatőri" elvi síkon mozog. Lehet kénytelen lesz végignézni, amint kettőjük közül Anita futja le elsőként a maratoni távot? :)))
MEGCSINÁLTAM!!!
Ez az egy szó mindent elmond, de azért többet is vesztegetek erre a három csodás napra.
De bármit kezdek valahol a forrásnál kell kezdeni, tehát mikor merül fel az elmémben ez az őrültnek tűnő gondolat, hogy lépjük át azt a bizonyos vonalat és nézzük meg milyen az élet a maratonon túl.
Valahol biztos a génjeimben benne volt, de neveltetésem elnyomhatta. Fiatal versenyző koromban a négyszázas pályán túl is csak ősszel szezonzárásként láttam, ott az edzőm és az eredménycentrikusság szűkítette be a tájat négyszáz méterre.
Amikor újrakezdtem akkor még a maraton is az Olympos volt, mert 16 év kihagyás és közel 90 kiló az eléggébeszűkíti a teljesítőképességet. Nagy vágyam volt legalább egyszer lefutni a maratoni távot. Hogy ezek után ide jutottam ezt sokatoknak köszönhetem.
Először talán SNECI-nek, mert ő volt az első, akkor még nem FB akivel megismerkedtem, ez még 1997-ben volt a Vivicitta előtt. Talán ezzel kezdődött minden volt valaki aki "szintén zenész" lehetett várni az újabb rendezvényt megbeszélni mit csináltuk mi az eredményünk. Majd egyre többen jöttek, volt akivel újra találkoztam, volt akit most ismertem meg, de lényeg, hogy futottak és jóléreztem magam velük. Itt már olyan sok név van, hogy csak annyit, hogy MINDENKI ki ott van a versenyeken.
Nagyon köszi mindenkinek, hogy eddig eljutottam!!!
Még ha az edzéseken jobban érzem is magam egyedül, mert akkor azt csinálom amiért kimentem, a versenyeken társak kellenek ésfőleg utána pár mondatban megbeszélni mit miért és hogyan csináltunk, sokszor segítettetek.
De azért versenyezzünk most már, mert ez a lényeg.
1999-ben az első újkori maratonom előtti éjszaka az idegességtől és szorongástól egy percet sem tudtam aludni, ez is meglátszott az akkori eredményemen, talán, de a megcsináltam volt a lényeg akkor is és most is.
Most már azért ekkora drukk nemvolt bennem, tehát viszonylag frissen ébredtem a tervezett fél hat helyett ötkor. Gyors mosakodás és öltözés után irány a vonat és Komárom. A vasúttól egy kis séta át a hídon Révkomáromba, ahol már a határ után pár méterrel összetalálkozatm az indulók nagy részével. Kölcsönös bemutatkozások után irány a rajthely. Sokan, mint régi ismerősök fergeteges cukkolásban és nagyon vidám hangulatban múlatták el a rajtig hátralévő időt, látszott, hogy ez egy csapat.
És elindultunk,egyszer mindenképpen el kell ha már ezért jöttünk. Innentől már peregnek az események, de azért mentem. Az első métereken,mert ismeretlen minden nem is igazán akartam menni, de vittek a lábaim, nagyon arra vigyáztam, hogy a tempót a pulzusomhoz igazítsam ésvigyázzak a 150-es pulzusértékre, ezt éreztem az optimálisnak előre. A terv és a tett néha kicsit eltér egymástól,mert bizony az első nap kicsit magasabb értéken ment végig, na nem sokkal, de átlagban 157 körülivel csináltam meg.
Az első húsz kilcsin egy hármas csapatban mentünk együtt, és a tervezett 5:50-es kilcsik helyett 5:25 körülieket mentünk elkezdtem félni, hogy végigmegyek-e ezzel a tempóval, de nem mertem lassítani féltem az egydüli futástól. Végül mégis egyedül maradtam,de nem azért mert én lassultam hanem a társaim. Húsztól mentem tovább, mint egy gép, lehet, sőt biztos ez a sok futás eredménye(végül is ez volt a célom a sok hosszú futással).
Azért itt már a sok egyedülfutásban meglátszott, hogy egyedül nemmegy olyan jól, mint társaságban, harminc fölött bizony már hatperc fölött voltam, de egyre előzgettem ezzel a tempóval. Végül amikor átléptem kB életem addigi határvonalát(maraton), akkor minden széppé és könnyűvé vált.
Ez annak is köszönhető, hogy utolértem az utolsó frissítésnél két másik kollégát és hárman nyomtuk innen tovább,majd csak ketten de akkor márelég keményen Párkányban a városhatártól biztos voltamabban,hogy csak max két kilcsink van, de tévedtem,mert az útvonal ki vitt a város külső területére a papírgyár felé, majd át egy igazi szocreál lakótelepen keresztül a Duna mentén el célig. Megvan az első nap sok gartuláció a célban, mindenki nekem én mindenkinek. Leltár a testem állapotáról, bizony minden tagom eléggé sajgott de itt vagyok és ez volt ott és akkor a legfontosabb. A folytatásról abban a pillanatban nem tudtam csak félelemmel elgondolkodni, nagyon távolinbak éreztem ott Vácot. Minden bajon volt, de vidám voltam,mert átléptem a maraton utáni világ kapuján.
Most itt leállok, mert a család is akar engem, de vegyétek fenyegetésnek, hohy ma még folytatom innen!!!
A PH és Vác közötti két hétben egyszer futottam, az is nagyon nehezemre esett. Azzal indultam neki, hogy örülni fogok a 2 órás félmaratonnak. A vége saját mérés szerint 1:55:27. A verseny nagyon jó hangulatú volt, köszönhetően annak is, hogy a velem szemben (nálam gyorsabban) futó FB-tól sok biztatást kaptam. Az első kör után (felkészületlenül is) azt hittem, hogy van bennem egy PB, de a táv második felében megint nagyon sokat lassultam.
Időközben a visegrádi maratoni tervemet átszerveztem Bécsbe, szóval Visegrádra ismét egy félmaratont tervezek.
NVik, bocsánat a köszönés nélküli távozásért, nem így terveztem.
Álljon itt az én kis beszámolócskám is. Szóval igazából egy jót szerettem volna edzeni ma délelőtt de nincs jobb edzés mint egy verseny egy nagy csapat FB társaságában. Ami viszont sose megy az ilyen hosszú futásoknál az az óvatos kezdés. Tehát ma ez volt a feladat: nem elrohanni az elejét. Összeálltunk Ákibácsival, Larzennel és Mikivel és elindultunk egy jó kényelmes tempóban.
Bennem volt azért egy kis félsz. Egyrészt a tegnapi edzés maga volt a pokol, másrészt az előző maratonomon csak azért jutottam el a 25 kilcsiig mert a végén volt két kilcsi bicegés.
Az első kör beszélgetős, bulis futás volt. Még pisiszünet is fért az időbe. Az első fordítótól pedig végig jött szembe valaki akinek szurkolni lehetett. Ez sokat dobott a hangulaton, jó volt látni a sok dolgozó/koncentáló/kűzdő futót. A második körben csatlakozott hozzánk Hiver aki váltóban indult és egy körrel később rajtolt. Hiverben még ott volt a frissesség ami belőlünk lassan felszívódott. Alig lehetett visszatartani, csak húzott magával. Szerencsére a kör végére mintha benne is lanyhult volna a lelkesedés, pont azelőtt, hogy megszakított volna minket.
A frissítés szuper volt. Egy körön belül háromszor lehetett hivatalos frissítéshez jutni, ezen felül Zakka és Merci is folyamatos kiszolgálást nyújtott. Mindennek ellenére, egyre jobban kívántam a cukrot. Mindenhol valami édeset ittam de mégsem volt elég.
A harmadik körnél kezdtem azt érezni, hogy igazán dolgoznom kell azért, hogy tartani tudjam a tempót. Onnantól már nem vitt csak úgy a lában, onnan harc volt a futás. És ez valamiért bejött. Azt hiszem izomzatilag jobban hozzá vagyok szokva ezekhez a harcolós futásokhoz és nagyon jól alkalmazkodtam a terheléshez.
A negyedik körön volt egy két váltogatásunk Mikivel de hiába éreztem úgy, hogy gyorsultam, ez valójában csak annyit jelentett, hogy nem lassultam. Holtpont csak 38 és 40 közt volt de ez volt annyira rövid ahhoz, hogy ne is lehessen igazi holtpontnak hívni.
A célban sokmarék banánt, almát és narancsot vágtam be a liter limonádé mellé. Ez a cukorháztartásom gyorsan helyrerázta. És végre sikerült úgy lefutnom 42 kilcsit, hogy nem halálközeli állapotban értem a célba.
2. Fogyókúra? Ugyan már... De legalább már eljutottam arra a szintre, hogy bevillan, milyen sokat eszem. És ma az esti szokásos csokival kevert törökmogyoró, paradió, mandula, kesudió rágcsálás helyett egy sárgarépánál kötöttem ki, pedig a konyhába menet még a magvak jártak az eszemben. :)
Szakmailag meg mitől is gyorsulna az ember kétheti (vagy sokévi) kihagyás után? Most úgy tűnik, 8 km-ig 5:50 megy kis megszakadással, de ennél gyorsabb tempó még nem a világom. A Vivicittán jó lenne átlag 5:30-ban futni: 6 perces kezdéssel, majd a végén 5 perces befutóval.
Amatőr!
Én meg az éles szememre mondanám, hogy neked legyen igazad. :)
Tegnap óta viszont nem gyorsultál. Elgyengített a fogyókúra, amibe belekezdtél? ;)
Fantasztikusak a teljesítmények, a beszámolók!
Csak azt lenne jó tudni a' la Palik: "Hova tűnt a Lassú Szekció???!" :)
Csak úgy szórjátok a PB-ket és a dobogós helyezéseket: miki, NVik, Mosi, ganki, Robogó pl.
Hauanita gyorsulása érthető: egyszerűen menekül valaki elől... :) Balázsékon meg persze nem kell csodálkozni. Amat is nagyot alkotott, Lackokoma pedig minden szempontból profi.
Kontrasztként egy adat: megvolt a márciusi 3. futásom: 8,2 km 48 perc körül.
Mosi éles szemmel valami gyorsulást vél felfedezni az adatokban, hát, neki legyen igaza! :) Majd a Vivicittán meglátjuk.
Kicsit OFF Ja, és mindez történt 650 kmre Budapesttől,az Isztria déli csücskén, ahol előszezoni árakon háromcsillagos úszómedencés teljes ellátást (svédasztalost)annyiért mérnek, amennyi itthon egy ócskább panzió, jó esetben reggelivel. Az egész szálloda futókkal, focistákkal, bringásokkal, triatlonosokkal, búvárokkal stb. volt tele. ON
Na, írok gyorsan egy beszámolót Vácról. A legnagyobb siker taktikai jellegű volt, mert Merci olyan okosan választott versenyszámot (5 km), hogy jól meg is nyerte. A díjként kapott Kunsági Cuvée-t majd megiszom :-)
TÉZÉ remek formát mutatott még az utolsó napon is, gratulálok neki. Szintúgy a félmaratonistáknak.
Maratonra jó kis csapat állt össze, Balázs és Hiver edzésképpen futott, így jó sokat vezettek nekem és Akibacsinak, amiért köszönet, biztosan több percet jelentett.
A időm 3:12:06 (4:32/km), ami nekem egyéni csúcs. Túlzott jelentőséget azért nem tulajdonítok neki, mert úgy érzem, a jövőben ezen még sokat fogok javítani. Na jó, ez így elég nagyképűen hangzik, de tényleg bízom benne :-)
Az erőbeosztást a négykörös verseny köridői mutatják: 48:37, 47:12 (itt állt be Hiver), 47:17 (tartottuk az utazósebességet), 48:58. A végén a lassulás oka, hogy olyan 34 körül elbíztam magam, beleerősítettem és a végén ez visszaütött. Persze tudtam volna még küzdeni, de ma nem ez volt a cél. Mikor olyan 38 körül elzsibbadtak a lábaim és szúrkálni kezdett az oldalam, kiálltam Balázs mögül és a saját tempómban eldöcögtem a célig. Olyant is hallottam, hogy nem voltam már valami jó színben. Hiába, a maraton az maraton, legalábbis nekem ez a legkeményebb táv a 100 kilométert beleértve.
