Keresés

Részletes keresés

szomorúfűz Creative Commons License 2012.06.07 0 0 26007

Fazekas Margit /Szomorúfűz/

Arany sugarú szemedben a fájdalom…

Édesanyámnak!

 

 

Nyugalmam elhagyott, keserű lett az életem  
Szívem nehéz súlya örökké, hogy nem vagy itt velem
Ó, milyen kegyetlen az élet, hogy vadul elrabolt tőlem


Arany sugarú szemedben látom minden fájdalmadat
Drága arcod rózsapírban égett, a kín égette

Tőled kaptam az életet, a mély anyai szeretetet
Rád gondolok szerető gyermeki szívemmel és

rettentően fáj, hogy nem tudtam megmenteni életed
Sajog az emlék, elöntenek a könnyek
Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék Rád
Örökké a szívemben vagy – drága Édesanyám!

 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.06.07 0 0 26006

Siktár Éva

Anyukám ...

 

Könnyek között írom most e versemet,
olyan mint egy három éves kisgyerek,
megkérdezi milliószor, hol vagyok?
Nem ragyognak többé már a csillagok?

Nézd anyukám minden csillag téged néz,
mutatná az utat ha eltévednél,
de te innen nem mehetsz már sehová
csak a mennybe apukámhoz nem soká!

Beszélgetnék végre veled, nem tudok,
nem érted a szavaimat, dúdolok,
megfogom a kezed, fájdalmad oly' nagy,
anyukám én itt vagyok, mondd, te hol vagy?

Elmerengve nézegeti kis kezét,
nem találja, nem keresi már helyét.
Állok, nézem, ömlik könnyem csendesen
néma ködben zokogok keservesen.

Nem láthatja, hogy én sírok, szenvedek,
mert ő is sírni kezd, hisz' már kisgyerek,
vigasztalom, nekem kell, mert elmém ép,
régi éne elszakadt, egy emlékkép!

Apukám, ha hallasz fenn a mennyekben,
hívd magadhoz, többé már ne szenvedjen!
Elengedem, itt az idő oly' rövid,
záporeső, szemembe úgy könny szökik!

 


szomorúfűz Creative Commons License 2012.06.07 0 0 26005

 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.06.07 0 0 26004

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,

aki él sokáig a városban,

az a várost megszereti,

az életét máshol

el se tudja képzelni,

és aki az Alföldön született,

annak a távoli hegyek

nem sokat jelentenek,

ki amit megszokott,

meg azt szereti...

de igazán, szerelemmel szeretni

az idegen, onnan a síkságról

sokszor

nem sokra becsült

hegyekbe lehet,

olyan csodákat lát meg

a sík vidékről érkezett,

amit a hegylakónak

már a szeme megszokott,

nem látja: hiába,

hogy az orra előtt ott van,

beleszeret a síkság lakója

a magas hegycsúcsba,

mégis visszatér eredeti otthonába,

mert azt már megszokta,

az az ő közege, ott a járást jól ismeri,

de szerelme tárgya mégis

az a más, az a különleges

elérhető, és mégis elérhetetlen …

hasonló a hasonlónak örül,

s ha az ember a másikban

a saját tükörképét látja,

azt szereti, de talán

lángoló szerelembe inkább

a tőle idegen,

a teljesen másmilyenbe esik,

mert az nem a megszokott,

annak látja a különlegességét…

amikor a tűz és a víz összeölelkezik,

az életét egymásnak kiontják,

de a vízből egy kevésnyi,

oxigént adva neki

fellobbantja a parazsat,

s a víz, amelyik jéghideg,

felforrósodik a tűznek a közelében…

két ember, aki egymáshoz képest olyan,

mint a tűz és a víz,

hatalmas szerelembe eshet,

de együtt a kettő az életre képtelen.

 

2012. június 06.

 

 


szomorúfűz Creative Commons License 2012.06.07 0 0 26003

Fazekas Margit /Szomorúfűz/
Pilleszárnyon – június

Júniusi nap ragyog.
Felhőtlen az ég, szikrát vet a horizont.
Sugárszálak játszadoznak a falakon, a lombok között.
Édes hangok szárnyalnak, örömmel töltenek el.
Bűvösen átfonnak a természet lágy dallamai,
a madárcsivitelés, a susogó szellő,
a felhők víg játéka a horizonton – mint a tündérek szárnyalása.
A légben illatözön árad. Szellő susog a lombok között.
Árnyak lengenek, dallamok szárnyalnak.
Érinti lágyan arcunkat, kezünket az enyhe fuvallat.
Az alkony bíbor színkavalkádja után elpihen felettünk az est.
Ott fent a Hold, s a csillagok fénye nekünk ragyog.
Lelkünk elpihen, Isten mosolyog ránk,
vigyázza álmainkat az angyalok kara.
Mélyen magához ölel a csend.
A szeretet örökös záloga sorsunknak.
Ágyunk szélére ül, hozzánk simul, szólít, és elborít.
Miénk marad örökre, melengeti szívünket.
Aranyhajából fon lélekhúrokat.
Összekötve az álmot az éjszaka neszeivel.
Imák szállnak a csönd szívében,
a reggel reményeinek meghitt sugaraiban.
Pilleszárnyakon megérkezett június.

 

 


szomorúfűz Creative Commons License 2012.06.07 0 0 26002

Primerose

Szívem egy kottafüzet

 

 

szívem egy kottafüzet
s benne sok-sok dal van
mint kandallóban a tüzet
úgy szít most egy dallam
billentyűm nem vért pumpál
az éltető taktust veri
a pitvarok adják
a csodás hangzást neki
ám ez nem csak úgy születik
édes szavak élesztgetik
egy száj szólítja a verőt
csókokkal ad neki erőt
rezeg a vér,s az idegszálak
szonáták és duettek szállnak
az égbolt is beleremeg
ahogy Te pengeted ezt a szívet

 


szomorúfűz Creative Commons License 2012.06.07 0 0 26001

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,

hogy az ember,

akit elkényeztet az élet, olyan,

mint egy szép hangszer a vitrinben…

és van más, akinek a húrokat,

ki tudja mi az oka,

már-már pattanásig feszíti,

miért, miért nem,

de a megpróbáltatásnak

gyönyörűséges eredménye van,

kezd dalolni

a hangszer a fájdalomtól…

olyan is előfordul

(sajnos)

hogy az élet nem tudja,

hol van a feszíthetőség határa,

túlfeszíti annyira,

hogy egyszer a húr elpattan…

és az ember, aki lehetett volna

az ékessége a kirakatnak,

lehetett volna

az életnek a házi muzsikusa,

elkezd tombolni-rombolni,

mindenben ellenséget látni,

pedig más vele nem történt,

csak az élet ügyetlenkedett:

  benne a húrt túlfeszítette.

 

2012. június 05.

 


szomorúfűz Creative Commons License 2012.06.07 0 0 26000

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,

az ember sokszor hallja,

hogy ne féljen,

bízzon csak önmagában,

pedig az csalódik,

aki reménykedik,

hogy is lehetne az emberben,

az esendőben, a porszemben bízni,

ki megváltoztatni végkép

a haja szálát se képes,

bízni, valamit önmagától,

vagy a másiktól remélni

elvezet a szomorú a csalódásig

önmagában, vagy a másikban…

 a befektetett,

de semmibe veszett hit

kiábrándulttá teszi az embert,

akár önmagából, akár a másikból,

nem lehet hinni, bízni a gyengében,

bizalomra egyedül az Isten érdemes,

Isten, ki az emberben lévő

testet öltő

mérhetetlen szeretet,

rábízhatja magát nyugodtan bárki,

benne sohase fog csalódni,

az ő hangja az igazságé,

nem a haszonleső hangja,

nem a minden áron birtokolni vágyóé,  

nem botcsinálta vezető,

ki rávezet a rossz útra,

nem lehet eltévedni rá hallgatva,

csalódni benne se lehet,

az ő bizalmának az ereje önmaga,

maga a szeretet…

a hiszékeny ember csak akkor csalódhat,

ha magában, vagy a másikban,

és nem az Istenében

bízik saját szeretete bölcsességében.

 

2012. június 05.

 


szomorúfűz Creative Commons License 2012.06.07 0 0 25999

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,

az ember leginkább csak azt hiszi el,

amit lát a saját szemével,

azért kellene a sok jó példa,

anélkül minden más csak mese volna…

ha nem találkozik

a szelíd szeretet győzelmével,

azt gondolhatja:

az erőszakos világban

csak erőszakkal lehet megélni,

ha nincs előtte, aki megmutassa,

másképpen is lehet, ha nem lát

szeretettel megvívott harcot,

s ha az eredményét, nem tapasztalja

győzelmét, ha nincsen rá példa,

azt hiheti,

hogy csupán szeretettel,

az ő tanácsaival ellátva

életképtelen az ember,

ha meg nem tapasztalja,

hogy az az út

vezet egy szebb világba,

nem indul abba az irányba…

ki soha nem lát könyvet,

s könyvet olvasó embert,

az olvasás annak

eszébe se juthat,

aki nem lát boldog embert,

aki másik utat járt,

nem a szokványost, erőszakost,

akkor az az út,

mintha nem is létezne,

s ha már nincsen rá példa,

véletlen lehet csak odatévedni,

 ahhoz a világot kell átrendezni,

hogy a vad háború helyét

átvegye a szelíd szeretet…

de míg az ember a látványos,

az egyértelmű győzelmét nem látja,

ha nincsen a szeme előtt példa,

az az út a lehetetlenség maga,

meg se próbálja,

s míg nem próbálja meg,

győztese sem lehet.

 

2012. 06. 05.

 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.06.07 0 0 25998

szomorúfűz Creative Commons License 2012.06.07 0 0 25997

Jack51

Gyermekeim...

 

Gyermekeim ágyánál, a lelkemből
vallom be féltő imádatomat,
és ők álmukban is hallják hangomat,
mely égi áldásként jön szívemből.

Az arcuk, elragadtatva bámulom,
tekintetem az alvó ajkakon
csókkal pihen meg, s lélegzésük apró
kis pihegéseiket számolom.

Lehajlok, mint ki imádkozni készül,
pedig ezúttal nem esedezem,
őket imádom, s hordom tenyeremen
földig hajtom a fejem legvégül.

Érzem, a hit elönt már jól ismerem,
pedig túlbuzgó soha nem voltam,
apa vagyok, szeretetben aggódva
s gyermekeit féltve ó Istenem.

 


szomorúfűz Creative Commons License 2012.06.07 0 0 25996

Szilágyi Ferenc Hubart:

Tűzkehely

Szél sodorta szikrán gyúlt e nóta
- csillagfényből, tőled érkezett.
Perzsel ám a szenvedély azóta,
szent hevében égve vétkezek.

Hébé pokla. Tűzkehelybe ittam,
kóstolgatva ifjúság borát,
én, a dőre, porba hullt avíttan
újra érzem méze mámorát.

Kóbor álmok - messze tűnt a béke,
hűs nyugalmat szívem nem talál,
bűnbe esve is remélem, végre
mennybe juttat majd e tűzhalál.

 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.06.07 0 0 25995

szomorúfűz Creative Commons License 2012.06.07 0 0 25994

Dellamama

Csöndes éj

 

A tücsök ma este új dalt muzsikál
Törném hegedűjét, lelkem csendre vágy
Tudván igazi csend csak a hallgatag halál

Lágyan ringatózik légies a lelkem
Saját hangját hallatva szól nekem
Agyam parancsára relaxál a testem

Álomba ringat szívem ütemes ritmusa
Nem dúlnak viharok, hullám sem zavarja
Csöndes nyugalom száll puha párnámra

Évek fogaskereke morzsolja a percet
A hajnali hidegben kis virág reszket,
A Holdra néz, s csókot int az éjnek

A Nap a Földre tekint lágy sugarával
Függöny csipke fátylán át köszönt a hajnal
S én újjászületek minden áldott nappal

 


szomorúfűz Creative Commons License 2012.06.07 0 0 25993

Dellamama

Szeretet

 

Valaki mondja meg, mit jelent szeretni
Tartalma egyetlen szóban, ezernyi
Oly érzés, mely nem vár el sokat,
csak őszinteséget, tiszta lapokat?

Mi mindent szerethetek? Anyát, gyereket,
ölelő kedvest, finom ételt, netán verseket,
Szeretem a Földet, a Napot, a kéklő eget,
állatokat, illatokat és szeretni szeretek?

A szeretet cselekszik, vagy csak gondolat,
Hisszük. hogy, nyugalmat boldogságot ad
A szeretet őszinte, szívbéli ajándék
Lelkem kitárom felé, "Rá" örökké vágynék!

 

 


szomorúfűz Creative Commons License 2012.06.07 0 0 25992

szomorúfűz Creative Commons License 2012.06.07 0 0 25991

Baráth Sándor

Rózsák illata

 

A rózsa kinek adja illatát?
Ifjú szerelmesnek, vagy ki gyászol.
A pártában maradt öreglányon
Tömény olaja leng, ami saját.

Illatfelhőjük messze lengedez:
Hold-csillagvilágos éjszakákon.
Kövér könnycseppje túl elmúláson,
Olyan rajta, mint a gyöngyszem ez.

Önmaguk élik, ontják illatuk,
Esőt, szelet tűrő tavaszt, vétket,
Háborút, hálózott arcú sorsot.

Kelyhükből temérdek pilla rajtuk,
Mi még ki sem nyílt, mutatva szépet,
Illat lengjen, bár tudom amorf ott.

 


 


szomorúfűz Creative Commons License 2012.06.07 0 0 25990

Baráth Sándor

Több az út ...

 

Több az út mint a tett
Ürességbe a csend belemar.
Hatvan év közeleg
Lelkem már nem remeg itt hamar.

Elillant sok remény
De szívemben a fény megmaradt.
Jött a tél elszaladt
A remény újra kélt jött tavasz.

Búm ha volt messze szállt
Már bajokban nem süllyedek el.
Lombzenét hallgatom
Dallam lett már az én életem.

 


szomorúfűz Creative Commons License 2012.06.07 0 0 25989

szomorúfűz Creative Commons License 2012.06.07 0 0 25988

Hollósy Tóth Klára

Az ember gyengesége

 

Némely ember túl képzeli magát,

s a másikat levegőnek látja,

az emberséget másnak tanítaná,

míg saját magát istenné kiáltja.

 

A Teremtő tervébe avatkozik,

nem érteni, változtatni vágyja,

Mindenhatót játszik, okoskodik,

míg a maga helyét sem találja.

 

Okot ad nevetésre, sírásra,

úgy tesz, mintha maga Isten volna,

nem készül fel a leszámolásra,

csak a másik hibáival van dolga.

Isten igazát félremagyarázza,

önhittsége legnagyobb hibája.

 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.06.07 0 0 25987

Hollósy Tóth Klára

A világ és én

 

Nem hiszek mást és nem is kell nekem,

mint egyedül a magam Istene,

aki a lelkem szárnyalni hívja

a teremtés előtti semmibe.

Köröttem sivár kőhalom mered:

az Élet, melyhez alig van közöm,

vegetál világunk rég, nagybeteg,

elnyúlva fetreng az utcakövön.

 

Érett fejjel gyerekkorba süpped,

míg szegény szíve végképp megszakad,

létkérdés zavarja, úgy, mint engem,

megoldás? … a Teremtő titka csak…

Szégyenkezve paplan alá bújik

ájultan, mint akit fejbe vertek,

a hit csalóka álarca mögé

csalódottja az ígéreteknek.

 

Feszülnek, pengnek az ideghúrok,

hol végezzük, melyik szakadékban?

A világtól is megcsömörlötten,

mert nincs igaz az emberi szóban.

Embertől jóra nincs semmi remény,

hazugság őröl hiteket, szépet,

eloroz, elvesz minden értéket,

s romhalmazra csap visítva a szél.

 

Jaj nekünk, jaj, így élni a mában,

hol minden érték régen odavan,

reszket a lélek sivatagában,

s a kéz, mely nyúlna érte, kötve van.

A szenvedést, kínt már úgy meguntam,

miért csak szomorkodni van okom?

E gondtól mégis hogy szabaduljak,

hogy ne mételyezzen fájdalom?

 

Naponta „mindegy” időben élek,

és remélem emberibb világom,

hol munkám lenne végre, kenyerem,

s tán jövőm is még és szabadságom…

De miben reméljek? Mit várhatok?

Sóhajtozom, valami fojtogat,  

hogyha egyszer élek még, vagyok,

jó lenne elűzni mind, e gondokat!

 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.06.07 0 0 25986

Hollósy Tóth Klára

A semmi tengerén

 

A búcsú fájdalmas változás,

nehéz, de értelmezhető,

egyszerűbb, könnyebb a távozás,

a tévedés, kivédhető.

 

Ha búcsú nincs, csak elmaradás,

érzed a teste melegét,

hiteken szorong a várakozás,

látod ajka leheletét.

 

Megperzsel hited, mint rőzseláng,

tovább szorítva öleled,

s egyre mélyül, mélyül a magány,

fogja, szorítja köteled.

 

Rémületbe esve kóborolsz,

a rálelés reménytelen,

a tiéd volt, és most haldokolsz,

remegsz érző idegeken.

 

Kínoz az érzés, a szerelem,

a szenvedély előtted áll,

feszít az erőltetett fegyelem,

lehet, rosszabb, mint a halál.

 

A búcsú fájdalmas változás,

nehéz, de tisztább, szabadabb,

az ember tudja az igazát,

ha háborog is a tudat.

 


szomorúfűz Creative Commons License 2012.06.07 0 0 25985

Hollósy Tóth Klára

A Nagy Dunánál

 

 

Felhők tolongnak a Duna fölött,

az ég, mint szemed, szomorú, sötét,

bújócskázik a fény a fák között,

sugarakat rajzolva köréd.

 

Rágondolok a letűnt napokra,

visszaidézve a múlt titkait,

látom, felhős az ég, bús, mogorva,

bármerre néz, keres, már nem vagy itt…

 

 


 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.06.07 0 0 25984

Szép délutánt kívánok!

 

merrrevagy Creative Commons License 2012.06.07 0 0 25983

szomorúfűz Creative Commons License 2012.06.05 0 0 25982

szomorúfűz Creative Commons License 2012.06.05 0 0 25981

 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.06.05 0 0 25980

 

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,

van, ki a pénzét rejtegeti a párnájában,

és van, aki befekteti, van,

aki ezáltal meggazdagszik,

és olyan is,

akinek hozzá se szerencséje,

se érzéke sincsen,

 elveszíti mindenét,

a koldusok padjára kerül…

így van az ember

a benne lévő szeretettel:

van, ki nem fekteti be,

nem kamatoztatja,

az ő láthatatlan szeretete

(tárgya nem lévén)

az idővel értékét veszti…

és van úgy, hogy valaki

mestere a játéknak, befektet,

és nyer, és mindig csak nyer,

a szeretete másokéival együtt

megsokszorozódik,

az ő gazdagsága,

a szeretet gazdagsága a legvalódibb…

és olyan is van, aki kockáztat sokszor,

s talán nincsen vele a szerencse,

vagy érzéke nincsen ahhoz,

hogy a szeretetét jó helyre tegye,

soha sem nyer, veszít mindig,

de lelkesen folyton újra elkezdi,

az utolsó pillanatig adja,

amíg csak teheti…

végül a tétet is elveszíti,

s mire megöregszik

megkeseredik,

koldusabb lesz a koldusnál…

aki nem kockáztat

az nem is csalódhat,

de aki hitt,

és a hite fogyott el,

aki a szeretetbe vetett

bizalmában csalódik,

az üresen marad

a világban

koldus módjára,

pedig más nem történt,

befektetőnek rossz volt.

 

2012. június 04.

 

 


szomorúfűz Creative Commons License 2012.06.05 0 0 25979

Aki a mának él, füvet vet. Aki a jövőnek, fát ültet.


Majer Antal

 

 

 

 

 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.06.05 0 0 25978

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!