Keresés

Részletes keresés

merrrevagy Creative Commons License 2012.05.26 0 0 25836

    május 26-án született Stevie Nicks

mousot Creative Commons License 2012.05.26 0 0 25835

Orbán Ottó

Az ég

 

        Miből van az ég?

        Levegőből.

        Láthatatlan malma

        szelet őröl.

 

 

        Hajnalban a lisztje piros,

        délben kék,

        délutánra kosárban a

        fényesség.

 

 

Orbán Ottó

A szél

 

        Miből van a szél?

        Semmiből.

        A semmivel teli zsák,

        hopp, kidől,

 

 

        zúg a kék üresség

        sóhaja,

        hogy lobog belé a

        lány haja.

Előzmény: mousot (25834)
mousot Creative Commons License 2012.05.26 0 0 25834

Orbán Ottó

ÚJRAKEZDÉS

 

A föltámadás az Isten szerzői jog által védett csodája, a Mindenhatóé,
aki a semmiből teremtett sejteket,
és fújta beléjük a működésükhöz szükséges oxigént;
őt nem gátolja a bomló anyag, az agyhalál,
csak egy ujját emeli föl és itt a tavasz,
és tavaszi szél árasztja meg a folyókat,
s a víz kiássa sírjukból a temetők pirospozsgás hajléktalanjait...
Az újrakezdéshez nem kell más csak egy rögeszmés ember,
aki nem látja be, amit be kéne látnia, nem adja föl,
és nekikezd a melónak, hogy föltaszigálja az égre a Napot,
hiába tudja, hogy az, ha fölér is a csúcsra, lezúdul az alkonyatba;
Sziszüphosz nekidől a tüzes sziklának, egész testében izzad,
a szikla ezeregyedszer is visszazuhan, gomolyog a porfelhő, a megszállott őrült mosolyog –
ahogy Albert Camus írja róla, boldog.

 

Előzmény: mousot (25833)
mousot Creative Commons License 2012.05.26 0 0 25833

Orbán Otto

Dal a kockázatról és a mellékhatásról

Egy cérnaszálon függ az életed.
Számold csak össze, hányféleképp, hányféle veszély
Mondhatja ki ránk a halálos ítéletet;
Túl sok ahhoz, hogy mindegyiktől félj.

Életben tart fiatalságunk maradék könnyelműsége,
E vizet árasztó és füvet sarjasztó erő.
Egy hazárd játékos beül az öreg kártyások körébe;
Tizennyolcra lapot kér = és ő a nyerő!

 

Előzmény: mousot (25832)
mousot Creative Commons License 2012.05.26 0 0 25832

Május 26-án született Orbán Ottó

(Budapest, 1936. május 20.Szigliget, 2002. május 26.)

magyar költő, esszéíró, műfordító, egyetemi tanár; a Magyar PEN Klub alelnöke.

 

Születésnapomra
 
Nem mondom meg, hány éves lettem,
a tortabevonót is mind megettem:
    az ám,
    lazán!
 
Mégis, ha tán felém jöttök,
a Platánban lesz friss sütőtök,
    sonkás-
    tojás,
 
veder szeder, meg a sok régi étek,
húzd rá, cigány, ez égi ének,
    kódus
    kórus
 
az égi karban, de kihagyta ezt Madách,
elvitte férfikorban asszony, meg a harács,
    adó-
    csaló
 
sose lett, én is csak épp egy szegletet
vettem itt, bordélyházit, meglehet:
    fura
    kura-
 
fi voltam, fektettem mindenféle nőket,
Ábel meg majdnem engem ölt meg:
    fain
    Kain
 
voltam, aztán meg Rómában Brutus,
ugyanott vandál, majd De Sade-kultusz,
    Pius
    priusz,
 
Borgia, R. Iván, s később úgy alakul,
hogy Havasalföldön Vlad Drakul
    harap
    halat,
 
de inkább vadat atlaszi vállamba,
és ott van egy f*szi, mellette áll bamba
    Vazul
    s lazul,
 
mert neki már oly mindegy, vesztek-e,
és drukkol nagyon, hogy Wales ebe
    agyon
    marjon,
 
hogy legyen kuss, elég a szülinapi sirám,
és valaki vessen véget ennek a zsivány
    ének-
    ének!

 

mousot Creative Commons License 2012.05.26 0 0 25831

Május 26-án született Tamási Áron

(született: Tamás János, Farkaslaka, 1897. szeptember 20.Budapest, 1966. május 26.)

Kossuth-díjas magyar író. Leggyakrabban az ún. népi írók közé sorolják.

 

 

Tiszta és nagy dolgokhoz csak tiszta és egyenes úton lehet eljutni.

 

Az a becsületes, aki mindig élete utolsó órája szerint él.

 

Minden ember legnemesebb öröme, ha valami olyant cselekedhetik, amelynek tisztaságában nem kételkedik. Sem a cselekedet idején, sem a cselekedet után.

 

Olyanok a szavak, mint a hírnökök: mindazt a jót vagy rosszat elbeszélik, ami ott honol abban az országban, ahonnan jöttek.

A madárnak szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége.

 

Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.

Az ember a szíve mélyén örökké oda való, ahol született.

 

mousot Creative Commons License 2012.05.26 0 0 25830

Várnai Zseni:

Álmok...

Vasárnap csöndje
sutyorog köröttem.
Föl keljek?
Ne keljek?
oly messziről jöttem
az álmok ködéből,
hol szárnyaim nőttek,
és neki vágtam
az örvénylő levegőnek.

Mi mindent álmodtam!
Már szinte el feledtem,
csak úsztam a levegőben
ez maradt meg bennem,
oly könnyen repültem,
szinte testetlen voltam,
hol merre lebegtem?
Tán' éppen a holdban.

A földre lenéztem;
kék csillagot láttam,
különös álmokat
álmodom mostanában. 

 

 

Előzmény: mousot (25829)
mousot Creative Commons License 2012.05.26 0 0 25829

Várnai Zseni:

Csillagos ég alatt.

Én e földnek mulandó része,
rá gondolok a mindenségre.
Jó ily nagyságon mélázni olykor,
meg tisztulni a földi portól,
és minden rosszat el feledve,
képzeletben fölemelkedve,
néma szavakat dadogni
Néki,aki nem hallja, és nem érti.

Élsz mint önmagad alkotója,
Örökmozgó óra mutatója,
benned kering, forog a Minden,
méreteidről mértékünk nincsen.
Voltál, mert mindig lenned kellett!
Voltál és vagy az örök kezdet,
vagy, és leszel,sokszorozódol,
de nem tudsz a rosszról és a jóról.
A földi lét csak fuvallat néked,
mert te a nagy egészet nézed,
nézed ha látod,
vagy nem is látsz semmit,
önlétedből is csak csupán ennyit.

Jelek és számok beszélnek rólad
vágyunk ismeri igaz valódat,
profán rakéták,földi holdak
műszerei beléd hatolnak...
tér és idő már nem védi titkod,
bármily keményen véded és tiltod.

De miért is mondom mind e szavakat
a csillagfényes nyári ég alatt,
mikor mezők vad illata árad,
s a tücskök végtelen dalt muzsikálnak,
s olykor különös e szüntelen zene...
mintha ez is... ez is...keringene!

 

 


 

Előzmény: mousot (25828)
mousot Creative Commons License 2012.05.26 0 0 25828

Várnai Zseni:

Szeretni.

Szeretni ezt az életet,
az egyetlent a végest,
Szeretni még ha bánt is,
ha mostohánk is néhanap,
de kék az ég, és süt a nap,
van benne boldogság is.

E szép és szőrnyű kor során
csodákat tesz a tudomány
a titkok titka tárul,
a tudás fája lombosul,
de atom felhő tornyosul:
mérges gyümölcs a fárul.

Nem ölni, vért nem ontani,
a tüzeket eloltani,
s nem gyújtani,hogy égjen
ország és város,hol a nép
gyönge megvédi életét
s hogy békességben éljen.

Még harcok dúlnak lángban ég
a megbolygatott messzeség,
madár se leli fészkét
futnak az erdő vadjai,
csak borzalomról..hallani:
Világ teremts már békét!

Fogyó hold már az életem,
de dolgom még töméntelen,
még tenni, adni vágyom...
Csak lenne még erőm elég,
zengni a béke énekét...
e felbolydult világon!

Csak élni, élni emberek!
Időnk oly gyorsan el pereg,
egy perc csupán az élet...
de ez a perc lehet csodás
teremtő munka, alkotás
amely megőriz téged!

 


 

Előzmény: mousot (25827)
mousot Creative Commons License 2012.05.26 0 0 25827

Várnai Zseni

Nem volt hiába semmi sem

Nem volt hiába semmi sem.
Igaz, kicsit fáradt vagyok,
acélkerék is megkopik,
hogyha szüntelen csak forog.
Kopik, kopik, de fényesül,
nem fogja be a rozsda sem,
csiszolja minden mozdulat,
s forog, forog ezüstösen.

Igaz, kicsit fáradt vagyok,
nem adnak ingyen semmit ám,
voltak keserves napjaim
és rengeteg dúlt éjszakám.
Amíg egy gyermek nagyra nő,
bizony, egyet-mást tenni kell,
legalább így az életem
nem múlt el csip-csup semmivel.

Ránézek nagy fiamra és
egyszerre oly üde vagyok,
hogy a szemem harmatgyöngyös
hajnali rét gyanánt ragyog,
s leánykám, mint a Március,
rügyekbe zárt kölyöktavasz...
őt nézem és bimbókorom
újra fölöttem sugaraz.

Nem siratom tűnt éveim,
hiszen az idő úgysem áll,
csak aki meddőségben élt,
azé a vénség, rút halál.
Szánom az ínyenc élvezőt,
csömörnél mása nem marad,
koldus, ki mit sem áldozott
s nem gyűjtött mást, csak aranyat.

Igaz, kicsit fáradt vagyok,
nehéz a toll is néhanap,
de a lehalkult szívverés
fiam szívén erőre kap,
szépségem múlik, - nem sírok,
leánykám arcán tündököl,
szinte sok is, e két gyerek,
mily roppant kincset örököl.

Nem volt hiába semmi sem,
bár néhanap békétlenül
lázongtam, hisz nem tudtam én,
hogy ürmöm mézzé édesül.
Sokat fizettem? Nem tudom,
hiszen mindennek ára van...
ezerszer újra kezdeném

 

Előzmény: mousot (25826)
mousot Creative Commons License 2012.05.26 0 0 25826

Várnai Zseni:

Levél helyett.

Táviratok...levelek...levelek...
Mily jók is vagytok hozzám emberek:
köszöntő sorok, baráti szavak
repülnek felém,mint a madarak.

E sok levél mind a válaszomra vár,
írok...írok...de egyre több madár dalol nekem,
ó mily nagy jutalom
e megbecsült virágos alkonyom.

Köszönöm,hát ezerszer köszönöm,
hogy megosztjátok vélem örömöm:
a sugarat, mely homlokomra hullt,
s feledteti,mily szőrnyű volt a múlt!

Barátaim,de megbocsássatok,
mindőtöknek felelni nem tudok
külön külön nagy munka lenne az,
e vers szívemből csordul és igaz.

Hiszen tudjátok ez a lényegem,
benne a hálám,forró köszönetem
hozzátok,vegyétek név szerint...
fáradt szívem,most nyugalomra int.

Mögöttem oly sok küzdés szenvedés,
érzem rám férne egy kis pihenés...
megpróbálom....s küldöm e versemet
levél helyett: köszönet...köszönet! 

 

 

Előzmény: mousot (25825)
mousot Creative Commons License 2012.05.26 0 0 25825

Várnai Zseni:

A végtelenben.

A végtelenben nincs végállomás,
csak szüntelen keringés, vágtatás.
Kergetik egymást csillagrendszerek,
ölik egymást állatok, emberek.
e bolygón itt hol élet sarjadott,
s az értelemnek is megvirradott.

Nekünk a föld is végtelen határ,
fejünk fölött az ég, a csillagár,s
s a nap, e vonzó óriás anya,
létezésünk éltető mosolya.
Tőle lettünk,testéből lökte ki földünket,
és most vonzza, görgeti maga körül,
s a légkör paplanát ráterítette,
nappalt és éjszakát adott neki.
s tengert, hogy hűtse őt...
s mindig újhodó erőt.

Hogy más bolygón is létezik tudat?
Ez az , amit szüntelen kutat a tudomány,
e földi szomjúság,
és egyre tágul előttünk a világ...
már mérhetetlen távokba vész...
se vége...hossza...csoda az egész!

De honnan... mióta... meddig?
-kérdezem!
-Más bolygón is gyönyör és félelem sarjad a létből:
születés... halál?!
Így tűnődöm sok álmatlan éjszakán,
ostoba költő ki a földön se lát...
és nem érti a kibernetikát.

 


Előzmény: mousot (25824)
mousot Creative Commons License 2012.05.26 0 0 25824

Várnai Zseni: Az időm sürget

Ha le nem írom,elszáll a gondolat.
Ha el nem fogom: az ihlet el repül,
mint felhő,amely fölöttem göndörül,
mint szellő,ahogy elsuhan az éjben.

Időm sürget:-Ne tétovázz hát tétlen,
csak írd, amit az éj sugall neked,
míg ébren virraszt nyugtalan szellemed...
adj jelt,míg éled a percnyi életed!

 

 

Előzmény: mousot (25823)
mousot Creative Commons License 2012.05.26 0 0 25823

Várnai Zseni
SZOLGÁLJ, SZÍVEM!

Csak kis kitartás! - biztatom magam,
még futni kell, még minden messze van.
Szolgálj, szívem, még egy kicsit nekem,
jaj, meg ne állj az úton hirtelen,
sok a dolgunk még s nem mutathatom,
hogy a harcot már nem bírom nagyon,
és este, ha ágyamba roskadok,
érzem, nagyon, nagyon fáradt vagyok.

Kicsit nehéz volt, jól tudod, szívem,
elkoptunk, de ne sejtse senki sem,
higgyék csak azt: az óra jól ketyeg,
nem irgalmaznak ám az emberek,
csak hajtsd a vért, arcom piros legyen,
frissen induljak minden reggelen,
csak én tudom, ha ágyba roskadok,
estére már milyen fáradt vagyok.

Szemem árkos és ajkam szögletén
a két vonás már mély lett és kemény,
sokat sírtam; eső után a föld
ilyen barázdált, csapzott, elgyötört...
de ha mosolygok, mint ha nap kigyúl,
arcom hegy-völgye lágyan kisimul,
csak este, ha ágyamba roskadok,
érzem megint, nagyon fáradt vagyok.

Csak kis kitartás, - kip-kop... pontosan,
holnap sikerül minden biztosan,
a félúton, szívem, jaj meg ne állj,
kip-kop... tovább is híven kalapálj,
a hegynek föl kicsit nehéz az út,
szív kell hozzá, de aki odajut,
a csillagok közt csillagként ragyog...
csak este, este oly fáradt vagyok.

Sose pihentem, nem volt rá jogom...
Most meg-megállok s felfohászkodom:
- Ó Istenem, kicsit még el ne hagyj!
szegény szívem, te meg szaladj, szaladj...
Csak kis kitartás, még egy hős iram,
fussunk dalolva bátran és vígan...
de este már a dal is csak dadog;
altassatok el engem, csillagok!

(1836.)

 


Előzmény: mousot (25822)
mousot Creative Commons License 2012.05.26 0 0 25822

Várnai Zseni: Mért sír a gyermek

Mért sír a gyermek mikor köldökét
anyja ölétől eltépi a lét?
Mert szenvedéssel kezdi életét,
mikor el hagyja meleg rejtekét.

A zord világ hidegét érzi már,
nem tudja még, hogy lenni, élni fáj...
csak sír, mert fázik, éhes is szegény...
aztán megnyugszik anyja kebelén.

 



Előzmény: mousot (25821)
mousot Creative Commons License 2012.05.26 0 0 25821

Várnai Zseni: Mama

Halott anyámról álmodtam az éjjel,
mióta meghalt, sokszor visszatér,
meglátogat éjjel, ha mélyen alszom,
bárhol vagyok, ő mindenütt elér.

Tudom, hogy meghalt, álmomban ha látom.,
és mégis úgy jön, mintha élne még,
s azt is tudom, hogy ébredésem percén
elhalványítja őt a messzeség.

Sohasem szól, csak mosolyogva néz rám,
mintha nem volna többé már szava,
s csak bólogat, mikor fölsír belőlem :
- bocsáss meg nékem, bocsáss meg, Mama!

Sokat vétettem ellened, míg éltél,
nehéz adósság nyomja lelkemet,
nem tudtalak oly végtelen szeretni,
mint te szerettél, Mama, engemet.

Egész szívem szülötteimnek adtam,
amint te tetted, ó, szegény Mama,
s hidd el, majd ők ezerszer visszaadják,
amit néked vétettem valaha.

Te értem, én meg őérettük éltem,
ők meg majd másért, bocsáss meg nekem,
én is előre megbocsátom nékik,
amit majd ők vétkeznek ellenem

 


 

Előzmény: mousot (25820)
mousot Creative Commons License 2012.05.26 0 0 25820

Várnai Zseni:

Egy női szív kering a Föld körül.

E pillanatban fönt az égi térben,
hol női szív nem dobbant soha még!
E pillanatban fönn a magas égen
új korszakunk fényes csillaga ég!

Egy hang csendült az örök éjszakában,
hol női hang nem zengett még soha...
Egyedül fönt a jeges némaságban
szólni vágyott az egek vándora.

Egy női hang szólott az emberekhez,
és köszöntötte földi társait:
-Világ népe,ím teljesült az álom,
a lélek kitárta széles szárnyait!

A földi és az égi tér határán
férfi és nő Egy cél felé röpül:
BÉKÉT! BÉKÉT!
Haljátok földi népek!-
Fehér galamb kering a föld körül!


1963 Január 16

 

Előzmény: mousot (25819)
mousot Creative Commons License 2012.05.26 0 0 25819

Május 25 én született Várnai Zseni, Weisz Eugénia

(Nagyvázsony, 1890. május 25.Budapest, 1981. október 16.)

József Attila-díjas (1956) költő, Peterdi Andor író felesége.

 

Várnai Zseni:

Virágos ág...


Virágos ág az az asszony élete,
tavasszal könnyű szirmokkal tele,
s mikor lehullnak róla díszei,
virág helyett gyümölcse terheli.

Termése érik, pirul, gömbölyül,
pillék és méhek zsongják őt körül,
szellő ringatja, eső öntözi,
s a nap tüzén csillognak könnyei.

Ha jön az ősz, gyümölcsét megszedik,
csupasz testét vad esők verdesik,
reszket, amikor tépázza a szél,
de nedvei forrók, akár a vér.

S mikor csillogó fátylat sző a hó,
s belepi őt e puha takaró,
már újra szép, és arról álmodik,
hogy tavaszra tündérré változik.

S az lesz belőle, tündér csakugyan,
ezernyi szép, feslő virága van,
ő bennük éli újra tavaszát,
s nyáron a nap deleje hatja át.

Így ringatja a változó idő,
a mag, ha pattan, az is újra ő,
kikél a földből, húzza őt a fény,
újjászüli az örök televény.

S ha teste már csak tűzre lenne jó,
olyan öreg, száraz és korhadó...
ifjú fákban tovább él lényege...
gyümölcsös ág az asszony élete...

VÁRNAI ZSENI:Csodák csodája.

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rám ragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár még rámragyog,

s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem ez illatot,
e fényt, e nagy zenét, e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés..... tavasz!

 


 

mousot Creative Commons License 2012.05.26 0 0 25818

Sok szeretettel köszöntelek Benneteket!

Köszönöm a szép verseket, zenéket, videókat, amiket hoztatok!

Kívánok kellemes hétvégét, szép ünnepet Mindenkinek!

 

Törölt nick Creative Commons License 2012.05.25 0 0 25817

Törölt nick Creative Commons License 2012.05.25 0 0 25816

Törölt nick Creative Commons License 2012.05.25 0 0 25815

 

Törölt nick Creative Commons License 2012.05.25 0 0 25814

Szép estét Mindenkinek!

 

merrrevagy Creative Commons License 2012.05.25 0 0 25813
sorriso. Creative Commons License 2012.05.24 0 0 25812

Szééééép:DD

sorriso. Creative Commons License 2012.05.24 0 0 25811

Szerintem nagyon szép.

~~~~~~~~~~~~~~~

Jákó Vera énekel

 

 

Szöveg: Kellér Dezső
Zene: Sándor Jenő

 

"Egyetlenegy boldog percre mért kell annyit várni?
Mért kell a te ablakodnál álmodozva járni?
Az orgona virágzását jaj, de búsan nézem,
Másnak jutnak boldog évek, én meg csak egy percet kérek,
Amit egyszer megálmodtam régen."

 

Előzmény: szomorúfűz (25810)
szomorúfűz Creative Commons License 2012.05.24 0 0 25810

 

Nem szeret kétszer, aki szeretett;

aki üdvözült, nem üdvözül újra!

 

Alekszandr Puskin

 

 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.05.24 0 0 25809

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,

 hasonlít az ember a zongorára

(is), ugyan akkor hasonlít

a zongora művészére is…

(hol zongora, hol pedig zongorista)

míg csak magányosan,

nevesincsen áll a teremben,

hogy jó hangszer, nem tudni róla,

pedig biztosan az,

értett hozzá, aki megálmodta…

hogy kiderüljön, ahhoz kell

a nagyon tehetséges,

már-már művész zongorista,

aki leül mellé,

az ujjait hozzáértőn

végigfuttatja a billentyűkön,

s ha megtetszik neki,

gyönyörű hangokat képes kicsalogatni…

ha viszont helyét

egy hozzá nem értő elfoglalja,

(neki másik hangszer a specialitása)

az általa kicsalogatott hang,

az a zongora hamis lesz,

amivel az igazi zongoraművész

képes valódi csodára,

ha nem hagyja lehangolódni,

(hangolni nehéz újra)

akkor öreg korára is

értékes marad az a zongora.

 

2012. május 24.

 


szomorúfűz Creative Commons License 2012.05.24 0 0 25808

A lélek, amely mélységesen és erősen szeret, nem lehet gyáva.

 

Edmondo De Amicis

 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.05.24 0 0 25807

Paulo Coelho

 

A szerelmet vagy érezzük, vagy nem, és nincs az az erő, ami ki tudná kényszeríteni. Színlelhetjük, hogy szeretünk. Megszokhatjuk a másikat. Egész életünket leélhetjük valakivel kölcsönös megértésben, barátságban, cinkosságban, családot alapíthatunk, szeretkezhetünk minden éjjel, (…) és mégis úgy érezzük, hogy van valami szánalmas üresség az egészben: valami fontos hiányzik.

 

A portobellói boszorkány

 


Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!