Óó, én kaja ügyben nem leszek nagyon tudományos. Annyi, hogy majd talán kicsivel több tésztás, palacsintás dolgot kéne enni a jövő héten, de ez nem lesz gond. :-)
Viszont állítólag a maratoni felkészülésem fizikai része a vasárnapi 20-as temóval lényegében véget ért, így elkezdődhetett a fejbeni felkészülés. Olvasom ezrével a maratoni beszámolókat, de kezd világos lenni, hogy az akibacsi/larzen/tapirka/-balazs- négyes beszámolóit a jövőben ugrom, mert mindenféle fájdalmakról írnak. :)
Amatőr, és egyéb fejbenfutók! Készüljetek, mert majd jövök mindenféle hülye kérdésekkel :o)
Sziasztok!
Mostanában alig tudok írni, nem tudom miért, nem engedi az index.
Gratulálok minden futónak aki a hétvégén futott, főleg a 100-asoknak és a tegnapi esőben futóknak.
Én tegnap kimentem a szigetre, és annyira zuhogott az eső, hogy nem tudtam rávenni magam a futásra. Egyébként nem szokott zavarni az eső, ha van nálam egy vastagabb polár és sapka. De így, hogy csak egy vékony pulcsi volt nálam, hideg volt.
De különben is még két hét és itt a maraton. Nem érdemes most megfázni.
Egyébként én most már kajálással edzek, próbálok minnél többet enni és elkezdek izoitalokat is inni, minnél többet.
Sziasztok!
Gratulálok a 100asoknak. Larzen! Tök jó :)! Ákibácsi - gyógyulj meg :)! SK - jó az gyalog is, gratula :)! Nekem van összehasonlítási alapom, ha a teljesítést nézzük, a K-100 (vagy bármilyen 100) szerintem nehezebb, mint egy maraton (vagyis nekem nehezebb volt, tovább tartott, sötét is volt, sok órán keresztül gyalogolni fájós ízületekkel....brrr). Persze, ez csak szubjektív vélemény... (plusz biztatás SK-nak!)
Anita, én is futottam tegnap, 9 km-t, az esőben :). Az én tanácsadóm még iramváltásokat (kicsit kevésbé laza 1600-akat) is beletett az edzésbe, amelynek 2/3-át ezért egy kissé felázott pályán kellett lenyomnom. De azt mondta, a maratonig már semmi bruális nem lesz... Te készülsz étrendileg is (szénhidrát feltöltés, stb.)?
Kedves Futóbolondok,
Meglehetősen régen jelentkeztem legutóbb. Ősszel korán befejeztem a versenyidényt, azóta read only, aztán run only, januártól swim only, aztán újra run only, most végre write.
Beiratkoztam a Spurihoz úszóedzésekre. Meg akarom tanulni a hatékony, szabályos gyorsúszást. Emiatt kevesebbet futok és még nem kezdtem el a versenyzést.
A hétvégén a Bakonyban, szemerkélő esőben futottam egy nagyszerű tizest, jókora szintkülönbségekkel, végre ismét Futóbolondnak érezhettem magamat.
Alan
Ma délutáni beszélgetés Hauanita és a Felkészülési Tanácsadója között:
Ancsi: Mit futok ma?
F.T.: Hát, a múltkori 20-as tempó után elég lesz egy laza 8-as.
Ancsi: De hát esik az eső!
F.T.: Öltözz fel melegen
Ancsi: De hát esik az eső!!
F.T.: Vegyél sapkát vagy anorákot
Ancsi: De hát esik az eső!!!
F.T.: Bugyoláld be magad rendesen
Ancsi: De hát esik az eső!!!!! Nem akarok futni!
F.T.: Miért nem akarsz futni??
Az biztos, hogy klassz környék, nemhiába szeretek itt lenni! :))
A somogyszili duatlont én is terveztem, de az időjárás (hideg + eső) miatt inkább kihagytam. (Azóta is puhány-nak cinkelnek.... :))) ) Okosabbnak láttam, hogy egy jó kis megfázás helyett inkább edzettem minden nap jó hosszúkat. A beszámolókat meg majd elmesélik azok, akik ott voltak. Annyit már hallottam, hogy jó nagy sár volt...
(Helyi tévében, újságban majd biztos lesz bővebb összefoglaló, de jelenleg mindenki a kupagyőztes kosarasainkkal van elfoglalva! :)) )
Amikor megcsináltam a kinizsit, könnyebb volt végigmenni a 100-ason mint nem sokkal előtte 1 km-t sprintelni busz miatt. Ezután a kis futás után egészen estig köhögtem a kimerültségtől. Délután háromtól úgy este hatig, de még akkor is fáradtnak éreztem magam nagyon. Ekkor még teljesen elképzelhetetlennek tartottam, hogy én valaha is részt veszek bármiféle futáson, ami persze egy év alatt meg is változott.
Köszi! Idén szerettem volna, de az eddigi évkezdetem teljesen elhanyagolható volt a futás szempontjából. Csakugyan terepen valószínűbb az első. :-)
(A fejben elképzelés meg úgy növekszik, ahogy közeledsz hozzá. Nekem könnyebb volt elképzelni egy százast, amiből már csináltam kettőt, mint egy maratonfutást, aminek még a feléig is alig jutottam.)
Na, én ma tisztára aszittem nem futok. Abban a naív hitben éltem, hogy az edzéstervem rugalmas, az eső meg csak szakad, én utálok esőben futni, úgyhogy ma extra pihi. Aztán kedvesen meg lettem győzve, hogy én ma nagyon szeretnék futni egy laza 8-ast. Próbáltam kicsit nyirmogni a Felkészülési Tanácsadómnak, tök hatástalanul. :-)
Már épp a futópados verziót fontolgattam, amikor vmi isteni jelre elállt az eső, és nekivágtam. A pulzusom az átlagnál magasabb volt, amit nem csökkentett az sem, hogy megjelent a ligetben "A Helyes Magas Titokzatos Idegen", akit már rég láttam. De most nem érdekeltem. Viszont volt egy másik pasi, akit már iszonyú sokat láttam futni kint, effektíve majdnem mindig egyszerre edzünk, de tök mást. Ő mindig valami fartleket fut, de úgy, hogy a lassú az én lassú tempómnál lényegesen lassabb, a gyors tempója meg az én gyors tempómnál lényegesen gyorsabb. Ilyenformán rendszeresen kerülgetjük egymást. Most megkérdezte, hogy sikerült a Vivicittám. Rémlett amúgy a Vivicittán, hogy leelőztük Balooval, csak nem voltam biztos benne, hogy ő volt, és kiderült, hogy ő végül 58 perc alatt futotta. Jót beszélgettünk vagy 250 m-en, de aztán jöttem haza, nehogy véletlen 9 kili legyen az a 8. Így legalább a szociális igényeim is ki lettek elégítve, meg egészen kellemeset futottam. :-)
Így is szép teljesítmény! Egy 100-ast nagyon sokan nem tudnak elképzelni fejben még gyalog sem (pl. én sem, és nincsenek is ilyen jellegű elképzelésim :-) Amúgy maratont mikorra tervezel? Meg gondolom, Te terepen csinálod az elsőt :-) (legalábbis az hozzád jobban "illene"...)
Szia Krisz! A tavaszi szünetet kies városod környékén töltöttük, szinte mindennap jártunk Kaposvárott. Ott voltunk Somogyszilen is, a női futamnál még nem volt olyan vészes az eső (bár én nem indultam,)de a férjem nyakig vizesen fejezte be a versenyt. Azért mindennap volt néhány esőmentes óra amikor lehetett bringázni, futni. (Klassz a környék - mint már annyiszor tapasztaltam és várost is helyrepofozták.
üdv: egy majdnem földid :))
Na ácsi, mert én gyalog csináltam meg, csak egy pár kilométert kocogtam közben, és ilyent nagyon sokan csinálnak. Majd akkor dicsérj, ha én is lefutom. :-)
A kérdésedre meg: nincs kitűzve időpont, de néhány éven belül szeretném. Előbb futni kell egypár maratont, nem? :-)
Végre minden összejött, hihetetlen jól ment a hétvégén a futás. 11:47 alatt teljesítettem a Lemaradás 100-at. Igazi holtpont nem is volt, talán a 79.km és a 87. km közötti szakaszon, amikor már fáradt voltam, de a cél még messze volt. Szerencsére a tempón ez nem látszott meg.
A tavalyi 12:25-öt úgy kívántuk 12 óra alá szorítani, hogy 75-ig a tavalyihoz hasonló tempóval kell menni, az 50-es és a 75-ös kmnél a pihenő idejét csökkenteni kell. Ez sikerült is, az első 50 kilométer 3 perccel lett rosszabb, mint tavaly, de sokkal-sokkal könnyedebb futással. Sajnos Ákibácsi lába 40 körül elkezdett jelezni, hogy baj van, és lemaradt. Innen a szigethalmi Kiss Andrással mentünk a célig.
Az ötvenes pihenőről 5 perc előnnyel indultunk, a 75-ösről akkor indultunk tovább, amikor tavaly beértünk (20 perc előny). A maradék 25 km-en tavaly igencsak lelassultunk, most szerencsére kitartott az erő, hasonló tempóban mentünk, mint eddig. A második 50-es nettó ideje negyed órával kevesebb lett, mint az első (persze figyelembe kell venni, hogy ez utóbbi 2 km-rel rövidebb, és sokkal laposabb).
Nagyon örülök, hogy ennyi bénázás után végre sikerült az igazi nagy terv. Sajnálom, hogy Ákibácsinak nem, sajnos egyikünk sem volt teljesen egészséges. Jövőre újra együtt megyünk, mert úgy az igazi. :)
További tervek persze vannak, de most első a pihenés. Vasárnap elmentünk sétálni, de egy megállónyi séta után beszúrt az oldalam. :) A ttúrás topikba majd írok egy jó hosszú beszámolót, de legkorábban pénteken, mert most szabira megyek. Kell egy kis kirándulás is. :)
Tibet,
A célpulzus meghatározására többféle, egymásnak részben ellentmondó módszer létezik.
Az egyik irányzat, amit a POLAR is követ, az, hogy meghatározzuk az egyéni maximális pulzust (220-életkor vagy teljes erővel futott 1-5 km-es verseny végén mérhető) és annak százalékában gondolkodunk. Célpulzus = max pulzus x kívánt terhelési %, esetedben pl. (feltételezve, hogy max pulzusod 220) a 70 %-os terhelés: 220x0,7=154.
A következő (Karvonnen egyenlet) a nyugalmi pulzus (teljes nyugalomban, fekve mérhető) egyéni eltéréseit is beveszi a számításba. Célpulzus = (max pulzus-nyugalmi pulzus) x kívánt terhelési % + nyugalmi pulzus. Esetedben: (220-80)x0,7+80=178! (Valószínűleg nem ilyen magas a nyugalmi pulzusod, mérd meg!)
A harmadik (Maffetone) a 180-életkor formulát használja vagyis az aerob állóképesség fejlesztésére úgy határozza meg a szükséges legmagasabb pulzust, hogy 180-ból levonja az életkort, kezdőknél, nem teljesen egészségeseknél, rendszertelenül edzőknél ebből még 5-öt levon, magas szinten versenyzőknél 5-öt hozzáad. Véleménye szerint az aerob képességek fejlesztésekor a max pulzus figyelembevétele irreleváns. Én jelenleg ezt használom.
GőzömSincs, a maratonról:
Aki a 42195 m-t állítása szerint 2 órán belül futotta, az valószínűleg nem mondott igazat. 2 óránál pár perccel több elég lehet a legjobb versenyek megnyeréséhez.
Az "amatőr" futók 3 órás, 3 és fél óas, 4 órás célokat tűznek maguk elé, ezek tehát a legnépszerűbb időcélok. A versenyeken időnként 5 és fél óra környékén húzzák meg a célbaérkezés kívánatos végső időpontját, de ez nem mindenhol van.
((Mi is az a biathlon?))
Talán a húsvéti lustulásnak köszönhető, de most (kop-kop!!!) nem fáj a lábam...
Jó futásokat mindenkinek, gratula a tt-futóknak!
(:>)
A rajt előtti emelkedést meg tudom erősíteni, én egyszer rajtoltam 130-cal, a rajt előtt egy percel még csak 100 volt, onnan kúszott szépen felfelé. Mindezt 20 év versenyzői múlttal, tehát el éppen nem múlik, sőt, szvsz, ez így jó, mert ha az embert nem izgatja fel a versenyzés gondolata, akkor a verseny sem fog jól sikerülni. (Kivéve a koncentrálós sportok, pl. tájfutás illetve biathlon, ott nem mindig előny a felfokozott állapot, de sima utcai versenyen nyugodtan tombolhat az adrenalin :))
Mindenki okulására következzék a beszámoló a Lemaradás50 hétvégi teljesítéséről.
Amint kiderült, hogy FUTURE és -balazs- is jönnek a túrára, már előre bejelentettem, hogy csúnyán el fogom futni az elejét, és behalok a végére.
Ennek megfelelően a híres/hírhedt akibacsi/larzen módszerrel vágtam neki a túrának, az első 4 km-es emelkedőt kb. 5:30-ban megnyomva. Ez, mint később kiderült, meg is pecsételte a sorsomat.
-balazs-, FUTURE sokáig látótávolságban voltak, még a Naszály tetején is láttam őket (15 km), 18-nál is csak 2 perccel voltak előttem. Itt már megszólalt a józan ész, de sajnos 18 km-rel később, mint kellett volna. Visszavettem a tempóból, ennek köszönhetően 40 km-ig viszonylag jó tempóban eljutottam, itt még egy 5:10 perc körüli idő is kinézett.
A következő 5 km maga volt a pokol. Futni nem tudtam a kavargó gyomrom és hányinger miatt, gyaloglásnál még rosszabb volt, így 2x is le kellett feküdnöm az út szélén 1-1 percre. A kóválygás közben el is tévedtem, majd utolért egy gyalogos, akit negyed órával korábban előztem meg. Ő adott 3 korty sima vizet, ez 20 másodperc alatt rendbetett, innen (45 km) újra futottam, de már hiába, egy gyenge 5:45-ös idővel sikerült beérnem.
Ha ésszel kezdek, az 5:10 reális lett volna, de a hülyeségem miatt megérdemeltem ezt a behalást.
A 100-ason larzen istenkirály időt futott, de majd biztos beszámol róla, én csak újra tisztelegni szeretnék az eredmény előtt.
A 100-as távon új pályacsúcsot is futottak, 9,5 órával. No comment :-)))
