Arra lennék kíváncsi, hogy száraz területekre meszes altalajú homoktalajra milyen alanyt érdemes használni? Valakinek van tapasztalata abban, hogy az itt jól megélő direkt termőke (delevari, othello (vitis labruska)) oltva milyen redményt érhatünk el? Esetleg a Teleki C5-ös alanyok lennének csak ideélisak? Sajnos a bujtással, döntéssel szaporított szőlő a száraz homokon erős intenzív gyökérzet hiányában csak szenved és korán el is pusztul.
A kénezéssel kapcsolatban lenne egy kérdésem. A borkén adagolása hogy viszonyul az 5%-os törzsoldathoz? Ha például 10 gr poralakú borként kell adagolni akkor ezt hogy fordítom ár a törzsoldatra? Ebből így hány ml-t kell adagolni?
22,5 a Cab.sauv. a felvidéken??? Nem semmi! Ez biztos nem egy korábbi változat/fajta? Mert a Chard-nak akkor jóval többnek kellene lenni hisz kb 1 hónap különbség van a két fajta érési idejében. Vagy eltérő terhelésű, fekvésű ütetvények?
Köszönöm a Többiek segítségét is, zúzó-bogyózó darálón engedtem le, de már szombat óta erjed. Tehetek most rá, természetesen borként vagy későbbiekben tegyek rá. Mellesleg nem vagyok oda a kénezésért, mert fáj tőle a fejem!
Ahogy az előttem szóló mondja, nem kénport, borként kell (kálium-metabiszulfit)adagolni.
100 liter cefréhez 10-15 g (1-1,5 deka) ajánlott. Ez amellett,hogy részben fogja az erjedést, a héj szétroncsolását is elősegíti.
Más, a vörös szőlőt nem elég ledarálni, abból a kacsokat is el kell távolítani, ezért nem sima darálót, hanem bogyózót használunk, különben a vörösborunk a kacstól erősen csersavas lesz!
Persze a ledarált szőlőből a kacsokat kézzel is el lehet távolítani, de módfelett macerás művelet .
Lehet hogy hülyeséget kérdezek, sőt biztos de honnan tudni hogy egészséges? Mer' ugye a vérnyomását nem mérhetem meg, se a torkába nem nézhetek. Vagyis inkább honnan látszik hogy nem? Ilyenkor még forrás előtt mi baja lehet amitől nem szabadul meg?
Ha már a piros szlankáról esett szó. Valamelyik nap elmentem a piacra szőlőt venni. Hiába nagyvárosban élek, csak 2 fajta volt. Az egyik árusnál egy rossz kinézetű Othello, a másiknál egy Magyarka nevű valami. Azt se tudtam mi az, de viszonylag olcsó volt (200 kilója) és megvettem. Itthon derült ki, amikor utána néztem a neten, hogy ez a piros szlanka. Hát, nem nagy durranás. De azért meg lehetett enni. Csak azt nem értem, hogy miért árulnak mindig borszőlőt, amikor annyi jó csemegeszőlő fajta létezik.
Nagyon örülök mikor ezeket a sorokat olvasom a rég elfeledett szőlőkről.Hiszen nagyon soknak ismerősen cseng a neve számomra.Van egy kis gyüjteményem,64 - féle-fajta.
A listádból kirí a polyhos nevű szőlő,mármint,hogy nem alkalmas bor készítésére.
Nos ilyen nekem is van és a környékünkön még nagyon sok szőlős gazdának és remek bort lehet készíteni belőle.Eléggé elterjedt fajták még mifelénk (Felvidék - Felső Bodrogköz),ha már régi szőlőfajtákat említünk a cájber,nova,otelló,a logány szőlő a fehér és rózsaszínű delavári valamint a rözsaszínű izabella és a fehér változata is valamint a
bakó.Az utóbbiból errefelé nagyon erős bort készítenek.
, közelebb a 23-hoz mint a 22-höz... Chardonnay: 
23 fölött, Tramini: 
24 fölött. Lassan, de biztosan haladunk a kitűzött cél felé...